A társadalombiztosítási nyugdíj

Már többször esett szó a nyugdíjrendszer legújabb eleméről, a magánnyugdíjról, az idén azonban a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozó szabályok is változtak. Most a társadalombiztosítás által finanszírozott nyugellátások típusait tekintjük át, és felvázoljuk, hogy kik és milyen feltételekkel vehetik igénybe ezeket a juttatásokat.

A polgárok a rendszerváltást követően a társadalombiztosítással kapcsolatban is új fogalmakkal és természetesen az ezzel együtt járó új jogszabályokkal ismerkednek. 1998. január 1-jétől a magyar nyugdíjrendszer három pilléren nyugszik. Az első pillért a társadalombiztosítási nyugdíj jelenti, emellett jelent meg a második pillérnek nevezett magánnyugdíj és harmadik pillérként az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak által folyósított nyugdíj. A magyar nyugdíjrendszerben tehát megkülönböztethetjük a hagyományos, úgynevezett felosztó-kirovó finanszírozású társadalombiztosítási nyugdíjat és az újonnan bevezetett vegyes finanszírozású, részben egyéni számlán alapuló magánnyugdíjat.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) váltotta fel a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, az úgynevezett Tbtv.-t. A Tny. alkotmányos jogként ismeri el az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, illetve hozzátartozóik megélhetésének biztosításához való jogot, ennek fedezetének előteremtése az állam feladata. A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer magában foglalja az öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosítottaknak, elhalálozással végződött baleset esetén pedig a hozzátartozóknak fizetendő nyugellátás fedezetére, valamint a nyugdíj megállapításának feltételeire vonatkozó szabályokat.

A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény rendelkezései szerint járulékot fizetnek, illetve kellene fizetniük. A befizetéseket a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeli, amellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha az alap kiadásai túlnőttek bevételein. Maga a nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik. A társadalombiztosítási nyugdíj összege ezenkívül attól is függ, hogy valaki csak a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek vagy a magánnyugdíjrendszernek is tagja. A Tny. rendelkezése szerint ugyanis az, aki szolgálati idejének legalább egy részében a magánnyugdíjrendszer keretében is fizetett tagdíjat és ennek alapján a szolgáltatásra is jogosultságot szerzett, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultakhoz képest eltérő mértékű – kisebb összegű – társadalombiztosítási nyugdíjra is jogosult.

Öregségi nyugdíj

A nyugellátások közül a lakosság legszélesebb rétegét érinti és éppen ezért a legismertebb nyugellátási forma az öregségi nyugdíj. Az öregségi nyugdíjak attól függően különböznek, hogy mikor állapítják meg azokat. Ebből eredően ismerünk öregségi teljes nyugdíjat, öregségi résznyugdíjat, előrehozott öregségi nyugdíjat és csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat. Van egy sokat emlegetett varázsszó is, mégpedig a "nyugdíjkorhatár", amely egy mindenkire ugyanolyan terhet jelentő, objektív feltétele a nyugellátás megállapításának.

Öregségi teljes nyugdíj

Általános szabály, hogy öregségi teljes nyugdíjra az lesz jogosult, aki hatvankettedik életévét (öregségi nyugdíjkorhatár) betöltötte és legalább húsz év szolgálati időt szerzett. Ugyanígy öregségi teljes nyugdíjra lesz jogosult az a nő, aki az ötvenötödik és az a férfi, aki a hatvanadik életévét 1991. január 1-je előtt töltötte be és addig az időpontig legalább tíz év szolgálati időt szerzett.

Öregségi résznyugdíj

Öregségi résznyugdíjat állapítanak meg annak, aki húsz évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkezik, de 1990. december 31. és 1993. július 1-je között ha nőről van szó akkor az ötvenötödik, ha férfiról, akkor a hatvanadik életévét betöltötte és legalább tízévnyi szolgálati időt szerzett, ezen túlmenően annak is, aki 1993. június 30. és 2009. január 1-je között eléri a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt és van legalább tizenöt év szolgálati ideje.

Előrehozott öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár annak az 1943-1945 között született nőnek, aki legalább 34-38 év szolgálati időt szerzett. Ugyanígy előrehozott öregségi nyugdíjat kaphat az a férfi, aki legalább hatvanéves és 1938-1939 között született, ha legalább 37-38 év szolgálati időt szerzett.

Annak az 1947 előtt született nőnek a szolgálati idejét, akinek a törvényben előírt szolgálati időből maximum három éve hiányzik, de gyermeket szült vagy saját háztartásában legalább tíz éven át nevelt, egy gyermek nevelése egy évvel, két gyermeké két évvel, három vagy annál több gyermeké 3 évvel csökkenti.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj

Szemben az előrehozott öregségi nyugdíjjal – amelynek megállapításánál betöltött, illetve betöltetlen életévek számítanak –, a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat akkor kell alkalmazni, amikor az elismerhető szolgálati időből hibádzik néhány év.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár annak, akinek a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéből legfeljebb öt év hiányzik. Ilyenkor annyiszor 0,1-0,5 százalékkal kell csökkenteni a jogosult öregségi nyugdíját, ahányszor harminc nap hiányzik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.

Korkedvezmény

Az öregségi nyugdíj kapcsán szólni kell még az úgynevezett korkedvezményről is. Az, aki 2000. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az 1997. december 31-én hatályos 1975. évi II. törvény rendelkezései szerint korkedvezményben részesül. A korkedvezményre jogosító munkaköröket a Tny., valamint a 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet és annak mellékletei tartalmazzák. Ilyen munkaköröket találunk például a föld alatt, a fúrótornyoknál végzett munkáknál, a sűrített levegőben, illetve csatorna (zárt) karbantartásánál végzett munkáknál vagy a melegüzemekben, a villamosenergia-iparban, a textiliparban, a sütőiparban, a hűtőházaknál, a közlekedésben és a polgári repülésben.

Maga a korkedvezmény azt jelenti, hogy a nyugdíjigénylő az őrá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt igénybe veheti az öregségi nyugdíjat. Az, aki korkedvezményes nyugdíjra jogosult, ezenkívül előrehozott öregségi nyugdíjra is jogosulttá válhat. A korkedvezményre jogosító idő az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt is befolyásolja, azaz csökkenti. Az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság és az esetleges nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásakor ugyanis a ténylegesen megszerzett szolgálati idő mellett figyelembe kell venni a korkedvezmény idejét is. A korkedvezmény időtartama azonban csak és kizárólag az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság megállapításánál és a nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásakor vehető figyelembe, a nyugdíj összegét a ténylegesen megszerzett és elismert szolgálati idő alapján kell kiszámítani.

Szolgálati idő

Mint az már az előzőekből kiderült, a társadalombiztosítási öregségi nyugellátásnak két fontos eleme van. Egyrészt a törvény által előírt életév betöltése keletkezteti a nyugellátásra való jogosultságot, ugyanakkor azonban a betöltött életkor önmagában semmit sem ér a ténylegesen megszerzett szolgálati idő nélkül. Az öregségi nyugdíj összege például az elismert szolgálati időtől és a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. A nyugdíjjogosultságot tehát – a baleseti rokkantsági nyugdíjat kivéve – a szolgálati idő alapozza meg.

Szolgálati időként ismerhető el az a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött időszak, amelyben megfizették az előírt nyugdíjjárulékot. Ugyancsak elismerhető szolgálati időnek számít a biztosítási időnek az a része is, amelyre a biztosított munkáltatója (foglalkoztató) levonta a nyugdíjjárulékot a biztosított keresetéből/jövedelméből, tekintet nélkül arra, hogy annak megfizetését részben vagy egészben elmulasztotta, illetőleg hogy a be nem fizetett járulékot az annak beszedésére jogosult szervezet eredményesen behajtotta-e. Előfordulhat az is, hogy a nyugdíjjárulékok befizetése bármilyen oknál fogva nem bizonyítható, illetve okiratok, igazolások nem állnak rendelkezésére annak bizonyítására. Ilyenkor vélelmezni kell a megfizetés tényét.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapelvei közt rögzíti, hogy nem lehet vitatni, korlátozni vagy megszüntetni az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályi rendelkezések alapján megszerzett és elismert szolgálati időt, illetve az ehhez kapcsolódó jogosultságot.

A jogszabály a korábbi, 1975. évi II. törvény rendelkezéseit – a szolgálati idő igazolásának és a számítás módjának szabályairól – alapvetően nem változtatta meg. Az új rendelkezések közül kiemelendő az a változtatás, miszerint az 1998. január 1-je után a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje – a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot kivéve – nem ismerhető el szolgálati időnek. Ugyanígy nem tekinthető szolgálati időnek a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama, hacsak erre az időszakra vonatkozóan nyugdíjbiztosítási járulékot nem fizettek.

Szolgálati időként kell figyelembe venni az 1997. évi LXXX. törvényben meghatározott megállapodás idejét is, amennyiben az előírt járulékot megfizették. Ugyanis megállapodást köthet szolgálati idő szerzésére a társadalombiztosítási szervvel az a magánszemély, aki nem áll biztosítási jogviszonyban. Ilyenkor a vállalt járulékot saját magának kell befizetnie annak érdekében, hogy meglegyen a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati ideje. Az egyházi személyként és szerzetesrend tagjaként eltöltött időről az egyházi szervek adnak ki igazolást. A gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély, továbbá a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj, illetve a munkanélküli-járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli-segély folyósításának időtartama is elismerhető szolgálati időként, feltéve hogy az előírt nyugdíjjárulékot a folyósítás idejére megfizették. A sorkatonai szolgálatban eltöltött időszak minden feltétel nélkül szolgálati időnek minősül. A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és minden 365 napot kell egy évnek tekinteni.

A nyugdíjjárulék meg nem fizetése megakadályozza az adott időszak szolgálati időként történő figyelembevételét. Ezért nem vehető szolgálati időként figyelembe az egyéni vállalkozó (ideértve a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személyt, az egészségügyi vállalkozót, az egyéni ügyvédet, az egyéni szabadalmi ügyvivőt, a közjegyzőt és az önálló bírósági végrehajtót is) biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának az az időszaka, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van. Ugyancsak nem ismerhető el szolgálati időként a társas vállalkozás (kkt., bt., kft., kht., szabadalmi ügyvivői társaság, gépjárművezető-képző munkaközösség, oktatói munkaközösség, ügyvédi iroda) tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak az az időtartama, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után nyugdíjbiztosításijárulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van. Nem ismerik el szolgálati időnek a segítő családtag e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az időtartamát sem, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozásnak e családtag után nyugdíjbiztosítási-járulék- vagy nyugdíjjárulék-tartozása van.

Arányosan elismerhető szolgálati idő

Mint azt a fentiekben említettem, a nyugellátásra való jogosultság, a nyugdíj összege szoros kapcsolatban áll az elismert szolgálati idővel, ezért a nyugdíjrendszerben ismerik az arányosan elismerhető szolgálati idő fogalmát is. Ez azt jelenti, hogy ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme kevesebb a mindenkori minimálbérnél, akkor az 1996. december 31-ét követő biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe. (A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya egyenlő a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.) Ez a számítás tehát negatív eltérést mutat az általános szabálytól, míg az a rendelkezés, amely szerint szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (értve ezalatt közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt is) jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy a jogellenes megszüntetés jogerős megállapításáig eltelt – pozitív irányú megkülönböztetést jelent.

Felsőfokú tanulmányok

Szólni kell még a felsőfokú tanulmányok idejének beszámításáról is. Ezen a területen is változás történt az eddigi gyakorlatban, ugyanis a Tny. kimondja, hogy csak az 1998. január 1-jét megelőző felsőfokú tanulmányi idő számítható be szolgálati időnek. Ettől való eltérést csak a rokkantsági nyugdíjra jogosultság elbírálásakor enged a törvény. Az 1997. december 31-ig folytatott felsőfokú tanulmányok címén a tanulmányi időszak kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek, beleértve a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünetet is. Ha valaki több, különböző felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányokat, a szolgálati idő szempontjából csak az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

A külföldi egyetemeken, főiskolákon tanulók pedig csak abban az esetben számíthatnak arra, hogy tanulmányi idejüket a szolgálati idő számításánál figyelembe veszik, ha a külföldön megszerzett képesítéseket honosították, illetve ha a tanulmányok idejét beszámították a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe.

Nem szolgálati idő

Nem minősül szolgálati időnek a fizetés nélküli szabadság tartama, a munkavégzés alóli felmentés időtartama, ha erre az időre nem fizettek nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetet/jövedelmet. Ugyancsak nem vehető figyelembe az előzetes letartóztatásban töltött idő (kivéve, ha a terheltet jogerősen felmentették a vád alól vagy megszüntették az ellene indított büntetőeljárást), valamint a szabadságvesztés időtartama (kivéve, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette).

Igazolás

A szolgálati idő igazolása főszabályként a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján történik. A társadalombiztosítási szervek által nem igazolt szolgálati időket a nyugellátás igénylője a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartása alapján kiállított igazolással bizonyíthatja.