Manapság az igazolások korát éljük, hiszen lépten-nyomon be kell mutatnunk valamelyik hatóságnak valamilyen iratot. Sok más mellett kérhetnek tőlünk jövedelemigazolást, munkaviszonyról szóló igazolást, de talán a legizgalmasabb a tb-törvény által előírt iratok beszerzése, bemutatása.
1998. január 1-jétől hatályos az a szabály, amely szerint a foglalkoztató a kifizetéssel egyidejűleg írásban köteles tájékoztatni a biztosítottat az utána fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és az egészségügyi hozzájárulásról, valamint a tőle levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékról, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjról. Ez a rendelkezés összhangban van a Munka Törvénykönyvének 160. §-ában foglaltakkal, amely szerint részletes írásbeli elszámolást kell adni a munkavállalónak munkabéréről. Ennek olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló ellenőrizni tudja belőle a kiszámítás helyességét, valamint a levonások jogcímét és összegét. A munkaviszonyban állóknál nincs akadálya annak, hogy a munkáltató kiegészítse ezt az elszámolást az említett társadalombiztosítási adatokkal. Ugyanakkor az ismertetett szabályt nemcsak a munkaviszonyban, hanem minden más biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló személynél (akár az 1 napos megbízási jogviszony alapján foglalkoztatottaknál) is alkalmazni kell! Célszerű az elszámolás (kifizetés) bizonylatát kiegészíteni a tárgyalt társadalombiztosítási adatokkal, s ennek egy példányát átadni a biztosítottnak.
Igazolási kötelezettség akkor is fennáll, ha valaki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg ha tanulmányokat folytat. Az alábbiakban ezeket az eseteket tekintjük át.
Heti 36 órás munkaviszony
Az, aki legalább heti 36 órás munkaidővel járó jogviszonyban is áll, a többi biztosítással járó jogviszonyában nem köteles 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizetni. A többes foglalkoztatás tényéről a biztosított köteles tájékoztatni a munkaadóját. E kötelezettségét úgy teljesítheti, hogy az őt főfoglalkozásban alkalmazó munkáltatójától igazolást kér a legalább heti 36 óra ledolgozásáról. Sokan nem igazolást kérnek, hanem nyilatkozatot tesznek, kétséges azonban, hogy ezt a társadalombiztosítási ellenőrők el fogják-e fogadni. Ha a revizorok nem találják megfelelőnek a nyilatkozatot, a kifizetőtől követelik majd a 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot, s meglehet, hogy már sem a pénz felvevője, sem annak munkáltatója nem lelhető fel az ellenőrzés időszakában. Ragaszkodjunk tehát az írásbeli igazoláshoz!
Amennyiben valaki egyéni, illetve társas vállalkozóként egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll (túl azon, hogy szintén nem köteles vállalkozóként 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizetni), az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonya keretében a járulékfizetésnél (társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék) nem kell a minimálbért figyelembe vennie. Ilyenkor a járulék alapja a ténylegesen felvett, járulékalapot képező jövedelem. Ekkor is szükséges a heti 36 órás foglalkoztatásról szóló igazolás. Az egyéni vállalkozó köteles ezt bemutatni a társadalombiztosítási szerveknek, a társas vállalkozás ügyintézője pedig jól teszi, ha legalább évenként beszerzi, s 5 évig a társaság iratai között megőrzi az ilyen igazolást.
Tanulmányok
Aki egyéni, illetőleg társas vállalkozóként közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a fizetendő járulék (társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék) alapjaként nem a minimálbért (mint legkisebb járulékalapot) köteles figyelembe venni, hanem a tényleges, járulékalapot képező jövedelmet (akkor is, ha ez nem érné el a minimálbér összegét). A közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenység kezdetét követő 15 napon belül, ezt követően pedig évente szeptember 30-ig az oktatási intézmény által kiadott igazolással köteles bizonyítani a tanulói jogviszonyát az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnál. A társas vállalkozás ügyintézőjének is szüksége van ilyen igazolásra a közép-, illetőleg felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló társasági tagjáról.
Igazolás az egészségügyi hozzájárulás fizetéséhez
Amennyiben valakinek egyidejűleg több olyan jogviszonya is van, amely után egészségügyi hozzájárulást kellene fizetnie, csak az egyik alapján köteles ezt megtenni. Az egyéni vállalkozó csak akkor fizeti maga e hozzájárulást, ha nincs más olyan jogviszonya, amely alapján a foglalkoztatóját terheli ez a kötelezettség.
Előfordulhat, hogy valakinek több – egyéni vállalkozásnak nem minősülő – jogviszonya is van. Az 1997. évi LXXX. törvény szerint az egyidejűleg több olyan jogviszonyban álló személy után, amely alapján egészségügyi hozzájárulás terhelné, a legalább heti 36 órás munkavégzéssel járó jogviszonyban kell hozzájárulást fizetni. Ilyenkor attól a foglalkoztatótól, aki heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban dolgoztatja a magánszemélyt, igazolást kell beszerezni, amelyet a jövedelem felvétele előtt be kell mutatni a másik foglalkoztatónak (az ugyanis csupán akkor mellőzheti a hozzájárulás fizetését!). Igazolás hiányában például az egynapos megbízás után is köteles a megbízó megfizetni a 70 forintos egészségügyi hozzájárulást. Amennyiben a munkaidő semelyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, az a foglalkoztató fizeti meg az egészségügyi hozzájárulást, ahol a munkaidő hosszabb; azonos munkaidők esetén az a foglalkoztató fizet, ahol a foglalkoztatott jövedelme magasabb; ha pedig a munkaidő és a jövedelem is azonos, az a foglalkoztató köteles fizetni, akinél a magánszemély jogviszonya korábban kezdődött. (Amennyiben az egyes jogviszonyok azonos időben kezdődnek, patthelyzet áll elő!)
Előfordulhat az is, hogy egyik munkaadója sem foglalkoztatja heti 36 órában a magánszemélyt, s igazán a munkaidő sem határozható meg. A törvény szerint a heti 36 órás munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. Ilyenkor is egyetlen jogviszony alapján kell megfizetni az egészségügyi hozzájárulást. Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy után, akinek a munkaidejét nem vagy nem mindegyik jogviszonyában határozták meg, az a foglalkoztató köteles megfizetni az egészségügyi hozzájárulást, aki/amely többet fizet. Ha netán a jövedelem mindegyik jogviszonyban azonos lenne, az a foglalkoztató fizeti meg a hozzájárulást, ahol a foglalkoztatás korábban kezdődött. Amennyiben a jogviszonyok is egyszerre kezdődtek, akkor megint csak patthelyzet áll elő.
Például...
- A foglalkoztatott az alábbi jogviszonyokban áll:
- a) munkaviszony (napi 8 órás munkaidővel, 19500 forintos minimálbérrel),
- b) megbízási jogviszony (havi 100 000 forintos díjazás),
- c) egyéni vállalkozói jogviszony,
- d) betéti társaságban személyesen közreműködő kültagi jogviszony.
Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére az a) pont szerinti munkáltató köteles (a munkaidő eléri a heti 36 órát, így a díj nagyságának nincs jelentősége!).
- A foglalkoztatott az alábbi jogviszonyokban áll:
- a) munkaviszony (munkaidő napi 6 óra, a bér havi 30 000 forint),
- b) munkaviszony (mellékfoglalkozás napi 4 órában, havi 50 000 forintos bérrel),
- c) választott tisztségviselői jogviszony (felügyelőbizottsági tagság, havi 25 000 forintos tiszteletdíjjal).
Az a) pont szerinti munkáltató köteles megfizetni az egészségügyi hozzájárulást, mivel a munkaidő ebben a jogviszonyban a leghosszabb. A díj összege itt sem releváns, a c) pont alatti jogviszonyban a munkaidő nem mérhető (nem értelmezhető).
- Heti 36 órás munkaidővel járó jogviszony nincs, s az alábbi tevékenységek fordulnak elő egyidejűleg:
- a) tiszteletdíjas tevékenység havi 50 000 forint tiszteletdíjjal,
- b) megbízási jogviszony havi 10 000 forintos megbízási díjjal,
- c) bedolgozói jogviszony 5900 forintos jövedelemmel.
Ilyenkor a tiszteletdíjat adót terheli az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség (hiszen a tiszteletdíj eléri a minimálbér összegét). A b)-c) jogviszonyban a foglalkoztató nem köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni (igazolni kell azonban, hogy a tiszteletdíjat adó fizeti a hozzájárulást).
- A magánszemélynek nincs heti 36 órás munkaidővel járó jogviszonya, azonban az alábbiak szerint tevékenykedik:
- a) megbízási jogviszonyban áll, havi 11 000 forintos jövedelemmel,
- b) a bedolgozói jogviszonyában pedig havi 7000 forint díjat kap.
A jogalkotó szándéka szerint ilyenkor is csak egyszer kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az a foglalkoztató köteles erre, aki magasabb díjat fizet a magánszemélynek [a példánk szerint tehát az a) pont szerinti foglalkoztatónak kell az egészségügyi hozzájárulást megfizetnie].
Amennyiben a jövedelem mindegyik jogviszonyban azonos lenne, annak a foglalkoztatónak kellene hozzájárulást fizetnie, akinél a foglalkoztatás korábban kezdődött.
Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy esetén az őt foglalkoztató valamennyi szervnek (személy) igazolnia kell a munkaidő hosszát, és (vagy) a jövedelmet az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség elbírálásához. Az igazolásokat ahhoz a foglalkoztatóhoz kell benyújtani, amelyik a fenti szabályok szerint a hozzájárulás fizetésére köteles. Ez utóbbi foglalkoztató igazolást köteles kiállítani a kötelezettség teljesítéséről, amelyet a foglalkoztatott átad a többi foglalkoztatójának. Az igazolást az érvényesség lejártát követő öt évig meg kell őrizni. Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy nyolc napon belül köteles bejelenteni valamennyi foglalkoztatójának az egészségügyi hozzájárulás fizetését érintő bármilyen változást.
Egyébként az egészségügyi hozzájárulás tényleges megfizetéséről évente egy alkalommal kell az igazolást kiállítania az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezettnek, illetőleg a megyei egészségbiztosítási pénztáraknak.
Igazolás az egyéni járulékfizetési felső határ kimerítésekor
Amennyiben valakinek egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonya van, mindegyik jogviszonyából származó – járulékalapot képező – jövedelme, legfeljebb azonban együttesen a járulékfizetési felső határ (napi 4290 forint) naptári évre számított öszszege után fizet 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot, ha egyik jogviszonyában sem foglalkoztatják heti 36 órát. Amenynyiben az egyik jogviszonyában ledolgozza a heti 36 órát, a többi jogviszonyból származó járulékalapot képező juttatások után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.
Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a magánszemély észleli, hogy – az összes jogviszonyát figyelembe véve – már elérte a felső határt. Ilyenkor nem tehet mást, mint hogy mindegyik foglalkoztatójától igazolást kér, és azt bemutatja a többieknek. Az igazolások alapján a továbbiakban nem kell minden egyes foglalkoztatónak levonnia az egészségbiztosítási járulékot. Ha nem szerzi be az igazolásokat, elfőrdulhat, hogy mindenhol a felső határig vonják le tőle az egészségbiztosítási járulékot. Az így levont többlet természetesen (öt éven belül) visszajár.
Nyugdíjjárulék, tagdíj
A nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj megfizetésére más szabályok érvényesek. A munkaidőnek e téren semmi jelentősége nincs. Amennyiben valakinek egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonya van, az ezekből származó és nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmei (ez például egyéni és társas vállalkozónál lehet adott esetben a minimálbér összege is) figyelembevételével nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíjpénztár tagja pedig tagdíjat köteles fizetni a járulékfizetési plafonig. A felső határ az állami költségvetésről szóló törvény szerint napi 4290 forint. A biztosított mindaddig köteles nyugdíjjárulékot, tagdíjat fizetni, illetőleg a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot, magán-nyugdíjpénztári tagnál pedig tagdíjat vonni, amíg a biztosított nem igazolja, hogy a nyugdíjjárulék-alapot képező juttatásai együttesen elérték a járulékfizetési plafont. (Az igazolások kiadására az egészségbiztosítási járuléknál tárgyaltak vonatkoznak.) Az esetleges túlfizetés ebben az esetben is (öt éven belül) visszajár. Ezt a szabályt a tagdíjra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a tagdíjtöbbletet a magánnyugdíjpénztár fizeti vissza.
Az éves járulékfizetési plafon megállapításánál – a naptári éven belül – az egyidejűleg fennálló (fennállt) biztosítással járó jogviszonyok esetében is csak azokat a naptári napokat lehet figyelembe venni, amelyekre vonatkozóan a biztosított járulékalapot képező jövedelmet kapott. A foglalkoztató – nincs meghatározva, hogy melyik – köteles visszafizetni a túlfizetést, így 1998-ban bármelyiktől kérhetjük azt (persze csak attól, amellyel még jogviszonyban állunk).
Igazolás a nyugdíjról
A saját jogán nyugdíjas személynek, ha biztosítással járó jogviszonyt (például munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt) létesít, nem kell egészségbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulékot fizetnie. (Egészségügyi szolgáltatásra és baleseti ellátásra azonban továbbra is jogosult marad, mivel a foglalkoztató társadalombiztosítási járulékot fizet utána.) Saját jogán nyugdíjas az, aki jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény alapján öregségi, elő-, korengedményes, a bányász-, illetve szolgálati nyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, továbbá rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, rokkantsági segélyben részesül. Más ellátás (például az özvegyi nyugdíj) ebből a szempontból nem vehető figyelembe.
Amennyiben valaki saját jogú nyugdíjasként egyéni, illetőleg társas vállalkozó, akkor kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, és esetükben a 10 százalékos baleseti járulékot kell fizetnie. 1998. január 1-jétől alkalmazandó szabály, hogy az egyéni, illetve társas vállalkozó nem csupán saját jogú nyugdíjasként, hanem akkor is 10 százalékos baleseti járulékot fizető kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, ha özvegyi nyugdíjat kap, feltéve azonban, hogy betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. Ezt nyugdíjmegállapító határozattal, nyugdíjasszelvénnyel vagy nyugdíjas- igazolvánnyal lehet bizonyítani. Aki ilyen nyugdíjas részére fizet ki díjat, jól teszi, ha az említett iratról másolatot készít, és azt legalább 5 évig megőrzi. Az egyéni vállalkozó köteles bejelenteni a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz, ha olyan nyugdíjat állapítottak meg neki, amely miatt őt kiegészítő tevékenységűként kell a továbbiakban figyelembe venni.
