Személyi jövedelemadó
Az adójóváírás
A kedvezményként igénybe vehető adójóváírás mértéke nem változott, felemelkedett azonban maximális összege – jogosultsági hónaponként – 3600 forintról 4200 forintra. Jogosultsági hónap az hónap, amelyikben a magánszemély bért kap. Az adójóváírás szempontjából legfeljebb 12 hónap vehető figyelembe az adóévben.
A nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj kedvezménye
A magánszemély az összevont adóalapjának adójából (számított adó) levonhatja a kötelezően fizetendő nyugdíjjárulék 25 százalékát. E járulék mértéke 1998-tól 7 százalék, amelyet bizonyos öszszeghatárig (1 565 850 forint) az adóelőleg számításánál figyelembe vett jövedelemből mindenkitől levonnak.
A magánszemélyek egy részénél – a pályakezdőknél, illetve mindazoknál, akik önként vállalják a magán-nyugdíjpénztári tagságot – a kötelezően fizetendő 7 százalékos járulék megoszlik 6+1 százalékra, amelyből 6 százalék magán-nyugdíjpénztári tagdíj, 1 százalék pedig a tb-nek jár. A 25 százalékos kedvezmény szempontjából közömbös, hogy a magánszemély melyik rendszerhez tartozik, mivel a hagyományos és az új rendszerhez tartozók egyaránt élhetnek vele. Az új rendszerhez tartozás előnyt jelenthet abból a szempontból, hogy amennyiben a magányugdíjat még nem folyósítják, akkor a magán-nyugdíjpénztári tőke adómentesen örökölhető.
A nyugdíjjárulékhoz és tagdíjhoz kapcsolódó adókedvezményt az adóelőleg megállapításakor figyelembe kell venni.
A kiegészítő tagdíjhoz kapcsolódó kedvezmény
A magán-nyugdíjpénztári tagdíj – legfeljebb a kötelező tagdíj alapjául szolgáló jövedelem 10 százalékáig – az öngondoskodás jegyében kiegészíthető. 1998-ban tehát további 4 százalékot lehet e jogcímen befizetni a magánnyugdíjpénztárba (10 százalék – 6 százalék = 4 százalék). Az ilyen befizetés után 50 százalék adókedvezmény vehető igénybe. A munkáltatónak – az évközi bérkifizetések adóelőlegének megállapításakor – ezt a kedvezményt is figyelembe kell vennie.
A munkáltató átvállalhatja a kiegészítő tagdíj megfizetését, feltéve hogy minden dolgozójától, aki magán-nyugdíjpénztári tag, átvállalja a kiegészítő tagdíj megfizetését. A munkáltató az átvállalt kiegészítő tagdíjat költségként elszámolhatja, a magánszemélynél pedig nem számít bevételnek, tehát adómentes juttatásnak tekinthető. A munkáltató által átvállalt tagdíj után természetesen már nem érvényesíthető a kedvezmény.
Szolgálati idő vásárlása, a nyugdíjbiztosítási járulék kedvezménye
Szolgálati időt lehet vásárolni a felsőfokú oktatásban nappali tagozaton eltöltött időre és a nyugellátásra való jogosultsághoz szükséges, hiányzó időre. A szolgálati idő "ára" a megállapodáskori minimálbér 31 százaléka. A 31 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék után is igénybe vehető a 25 százalékos adókedvezmény. A szolgálati idő megvásárlása átvállalható. Amennyiben az átvállaló magánszemély, akkor ő élhet a kedvezménnyel, ha nem magánszemély vagy pedig egyéni vállalkozó, akkor ők az átvállalt összeget költségként számolhatják el. Akitől átvállalták a járulék megfizetését, nem élhet a kedvezménnyel, de az átvállalt összeg nem számít nála bevételnek.
Szolgálati időt vásárolhat az is, aki a gyermekét otthon gondozza, gyesre nem jogosult és fizetés nélküli szabadságot vesz ki, és az a magánszemély is, aki Magyarországon lakóhellyel rendelkezik, és nincs biztosítási jogviszonyt keletkeztető jövedelme (például bérbeadó, őstermelő). Magán-nyugdíjpénztári tagság hiányában ez a járulékfizetés nem vállalható át.
Az önkéntes pénztárak kedvezménye
A több éve bevezetett, ismert kedvezmények nem változtak. A kedvezményrendszer egyetlen új eleme, hogy azok számára, akik a rájuk vonatkozó szabályok szerint 2020 előtt lesznek jogosultak az öregségi nyugdíjra, 100 000 forint helyett 130 000 forintig élhetnek az önkéntes pénztártagnak járó adókedvezménnyel.
A nyugdíjak adóztatása
A nem magánnyugdíjpénztárból fizetett nyugdíj adózása nem változott. A nyugdíj az adóalap része, de a reá eső adót nem kell megfizetni. Továbbra is él az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár szolgáltatására, illetve az életbiztosítási szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség. Más a helyzet a magánnyugdíjpénztárból történő kifizetésnél (1998-ban ez nem igazán lesz jellemző). A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás értéke beszámítandó az összevont adóalapba, akár a nyugdíj, de nem az alulról számított, rá eső adó lesz levonható az összevont adóalap számított adójából, hanem a kifizetett öszszegre jutó legmagasabb adókulccsal kiszámított adó fele. A magán-nyugdíjpénztári követelés adómentesen örökölhető, és az örökösödési illetéket sem kell megfizetni utána, ha az örökös a pénztárban felhalmozott tőkét nem veszi fel.
Nyugdíjnak minősül a nyugdíjas bányász szénjárandóságának a munkáltató által folyósított pénzbeli megváltása, az olimpiai járadék, a kiváló, illetve érdemes művészi járadék és a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségbiztosítási járadéka.
1997. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal a nyugdíjhoz hasonlóan adóköteles a nevelőszülőnek folyósított nevelési díj. Az ösztöndíj adózása sem változott, tehát továbbra is a nyugdíjjal azonosan adózik, de 1998-tól ösztöndíjnak minősül a lakhatási támogatás és a Gerevics-közalapítványból fizetett sportolói juttatás is.
A közcélú adományok kedvezménye
Az alapítványokra, közalapítványokra és közérdekű kötelezettségvállalásra vonatkozó szabályozási kör kiegészült a Magyarországon közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett társadalmi szervezetekkel – kivéve a biztosítóegyesületet, a politikai pártot, a munkáltatói és munkavállalói érdek-képviselői és érdekvédelmi szervezetet –, továbbá a közhasznú társaságokkal és a köztestületekkel. Az év végén az elfogadott úgynevezett nonprofittörvény a korábbitól eltérően határozza meg a kedvezményezett tevékenységeket. Bizonyos tevékenységek kikerültek a kedvezményezetti körből, másokat pedig beemeltek a közhasznúnak minősülő tevékenységek közé. A közhasznú tevékenységet végző szervezetek részére adott pénzbeli támogatás után adókedvezmény vehető igénybe. A hivatkozott törvény a közhasznú jogállás két fokozatát határozza meg, amelyekhez a személyi jövedelemadóról szóló törvény különböző mértékű és korlátú kedvezményt rendel.
Az adó a közhasznú szervezetnek, illetve a közérdekű kötelezettségvállalás céljára adott pénzbeli adomány 30 százalékával – legfeljebb azonban az egyes adókedvezményekkel csökkentett (módosított) adó 15 százalékáig – csökkenthető. Kiemelten közhasznú szervezet esetében a pénzbeli adomány 35 százalékával – legfeljebb azonban a módosított adó 30 százalékáig – csökkenthető az adományozó adója. Ha a – nem egyéni vállalkozó – magánszemély közhasznú és kiemelten közhasznú szervezetet is támogatott, akkor a módosított adó 35 százalékáig érvényesítheti a közcélú adomány után igénybe vehető kedvezményt.
Egyéni vállalkozó adományozó esetében a szabályozás lényegében megegyezik a társasági törvénybeli megoldással. Az egyéni vállalkozók csökkenthetik az adóalapjukat az adomány összegével – kiemelten közhasznú szervezet támogatásakor a támogatás másfélszeresével –, legfeljebb azonban a vállalkozói jövedelem 20, együttes előfordulás esetében a vállalkozói jövedelem 25 százalékáig.
A kedvezmény igénybevételének elengedhetetlen feltétele, hogy a magánszemély a törvényben meghatározott tartalmú igazolással rendelkezzen. A támogató és a támogatott azonosító adatain túl az igazolásnak tartalmaznia kell az adomány összegét, a támogatott célt, a közhasznúságú fokozatot, valamint e tény bejegyzéséről rendelkező bírósági határozat számát.
A közhasznú szervezetek kifizetései után lényegében az alapítványi kifizetésekre vonatkozó korábbi szabályozásnak megfelelően kell adózni.
A már létező szervezeteknek – legkésőbb 1998. május 31-ig – kérniük kell a közhasznú szervezetkénti való bejegyzésüket. Ha a bíróság év végéig nem utasítja el a kérelmüket, akkor már 1998-ban is az új szabályok vonatkoznak rájuk. Amelyik szervezet nem kérte a bejegyzését, vagy kérte ugyan, de a bíróság azt elutasította, akkor e szervezet és támogatói – kizárólag 1998-ban – az 1997. december 31-én hatályos szabályok szerint élhetnek a kedvezménnyel, azzal, hogy a kedvezmény korlátjának meghatározásakor már az új, 1998. január 1-jétől hatályos rendelkezéseket kell alkalmazniuk.
Tandíjkedvezmény
A tandíjhoz kapcsolódó adókedvezmény szabályozása lényegében nem változott, kiegészült viszont a halasztott kedvezmény intézményével. Ez azt jelenti, hogy ha senki nem veszi igénybe az adókedvezményt a tanulmányi időszakban, akkor a hallgató a tanulmányainak befejezését követő évtől – a tandíjfizetés évére vonatkozó rendelkezések szerint járó – öt egymást követő évben, tetszőleges elosztásban érvényesítheti az adókedvezményt.
A kedvezmény nem érvényesíthető az abban az évben fizetett tandíj után, amelyik évben a hallgató munkadíjkedvezményben részesült.
A halasztott igénybevétel további feltétele, hogy a tandíj megfizetéséről szóló igazoláson a felsőoktatási intézmény feltüntesse a kedvezmény érvényesítésének elhalasztását, illetve a kedvezmény összegét.
Az ingatlanátruházás adóztatása
Az ingatlanátruházás általános jövedelemmegállapítási szabályai lényegében nem változtak. Annyiban módosultak az idevonatkozó rendelkezések viszont, hogy egyrészt minden olyan ingatlanátruházásból származó jövedelem, ahol az elidegenített ingatlant 15 évnél régebben szerezték be, adómentes (tehát 1998-tól már nemcsak az 1982. január 1. előtt szerzett ingatlan elidegenítéséből származó jövedelem élvez adómentességet). Másrészt az öt évnél régebben szerzett, de 15 éven belül elidegenített ingatlan átruházásából származó, az általános szabályok szerint megállapított jövedelem az évek előrehaladtával évenként 10 százalékkal csökkenthető. Mindez azt jelenti, hogy ha az elidegenítés a szerzéstől számított öt éven belül következik be – az éveket a megszerzést követő évtől kell számolni –, akkor a teljes jövedelem után meg kell fizetni a 20 százalékos mértékű adót, majd a hatodik évtől a jövedelem az eltelt évek számától függőn évenként 10-10 százalékkal csökkenthető (a 15. évben az adóalap nulla lesz).
Az osztalék adóztatása
Az osztalék adója 20 százalék maradt azon osztalékrész után, amely nem haladja meg a vállalkozás saját tőkéjének magánszemélyre jutó részének az osztalékmegállapítás évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezt meghaladó osztalék adómértéke 35 százalék.
A módosító törvény átmeneti rendelkezése szerint ezt az adómértéket csak 1999-től kell alkalmazni, az 1997-es adózás utáni eredményből 1998-ban kifizetett osztalékra – a magasabb kulccsal adóztatandó részre – még a 27 százalékos adókulcs az érvényes. Ugyancsak 20-27 százalékkal adózik az 1995-1996. évben keletkezett adózás utáni eredményből 1998-ban kifizetett osztalék. 1998-ban – még utoljára – 10 százalék adót kell levonni abból az osztalékból, amelynek forrása 1995 előtt keletkezett eredmény.
Nagyon fontos változás, hogy 1998-tól a kkt. és a bt. eredménytartalékból történő tőkeemelése is osztalékfizetésnek minősül, ezért az adófizetési kötelezettség sem a tőke kivonásakor keletkezik, hanem a megemelésekor.
Az osztalékelőleg adója 1998. január 1-jétől 27 százalékról 20 százalékra mérséklődött.
Az értékpapírügyletek adóztatása
1998. január 1-jétől értékpapírnak minősül a kkt. rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás, a bt.-nek adott vagyoni betét, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés is.
1998-tól csak az adóév valamennyi ügyletének bevétele és az elszenvedett veszteségek különbözete számít tőzsdei és opciós ügyletből származó jövedelemnek. A kifizető minden nyereséges ügylet során köteles levonni az adót, a magánszemély pedig az éves adóbevallásában visszaigényelni az adóhatóságtól az adóévi veszteségei miatt keletkezett különbözetet.
A tőkeindexációs formában kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál – amenynyiben a forgalomba hozatal nyilvános volt – mind a reálkamat, mind a futamidő végén kifizetett tőkeérték-növekmény kamatnak minősül. A reálhozam a kifizetéskor érvényes adómértékkel adózik (ez 1998-ban továbbra is nulla százalék), a tőkeérték-növekmény pedig a kibocsátáskor érvényes adómértékkel, tehát ha a kibocsátás éve 1998, akkor a tőkeérték-növekmény után – a kifizetés évében érvényes adómértéktől függetlenül – nem kell adót fizetni. Ha a magánszemély a lejárat előtt nyilvános forgalmazásban eladja a szóban forgó értékpapírját, akkor a tőkeérték-növekmény helyett elért árfolyamnyereség nem számít bevételnek.
A nyílt és zárt forgalmazás fogalmának pontosítása segíti a nullaszázalékos adómérték alá tartozó kamatozó értékpapírok egyértelmű meghatározását. Egyébiránt a zárt kibocsátású kamatozó értékpapírok adózási szabályai nem változtak, mint ahogy nem módosultak a korlátot szabó rendelkezések sem.
A gépjárművek költségelszámolásáról
A legfontosabb változás, hogy az üzemanyagköltség számlák alapján vagy – negyedévente választható módon – az APEH által közzétett ár alapján számolható el. Az APEH a következő negyedévben alkalmazható üzemanyagárat az előző negyedév utolsó hónapjának 25-éig teszi közzé a Magyar Közlönyben (1998 első negyedévére vonatkozó árat 1997. december 25-éig).
A személyijövedelemadó-törvény 71. §-ában szabályozott, a kifizető üzemanyagköltség-elszámolásához – egészen pontosan a túlfogyasztáshoz mint természetbeni juttatáshoz – kapcsolódóan a kifizető által számlák alapján elszámolt összes kiadás és az ugyanezekben a számlákban feltüntetett összes mennyiség hányadosaként kell meghatározni az üzemanyagárat. A túlfogyasztás miatti természetbeni juttatás 44 százalékos adóját a tárgyévet követő február 12-éig kell megfizetni. Ezt a határidőre vonatkozó szabályt már az 1997. évi túlfogyasztás esetében is alkalmazni kell.
Ugyancsak az APEH által közzétett árat kell alkalmazni a bevételnek nem számító üzemanyag-megtakarítás összegének meghatározásakor, és a saját gépjármű hivatali célú használatával kapcsolatban adott költségtérítés, igazolás nélkül költségként elszámolható részének kiszámításakor.
Egyébként a gépjárművek használatával kapcsolatos költségek elszámolásának szabályai többségükben nem változtak.
Cégautóadó
Az 1998. január 1-jétől hatályos törvényszöveg definiálja a magánhasználat fogalmát. Eszerint magánhasználatról beszélünk, ha a magánszemély – az egyéb használattól függetlenül – akár állandó, akár eseti jelleggel a személyes céljaira használja a személygépkocsit. A magáncélú használat ellenére sem kell a cégautóadót megfizetni, ha a magánszemély fizet a használatért. A magánszemély megtérítheti a használat miatt felmerült kiadásokat a norma szerinti fogyasztás és az APEH által közzétett ár szorzataként meghatározott vagy a számlák alapján számított összeg megfizetésével, illetve megtérítettnek tekinthető az üzemanyagköltség akkor is, ha a magánszemély a saját költségén tankol üzemanyagot a cégautóba. Ezenkívül a magánhasználatra jutó kilométerenkénti 3 forintos személygépkocsi-normaköltséget is meg kell térítenie ahhoz, hogy ne kelljen a kifizetőnek cégautóadót fizetnie.
A termőföld bérbeadása
A termőföld haszonbérbe adásából származó jövedelem után nem kell a 20 százalékos adót megfizetnie annak, akinek a tulajdonában és/vagy haszonélvezetében az adott év egésze folyamán három hektárnál kevesebb termőföld van. Az és/vagy formulát úgy kell értelmezni, hogy ha valakinek a tulajdonában termőföld van, s emellett termőföldön haszonélvezettel is bír, akkor – az adómentesség vizsgálatakor – a területeket össze kell adni. Nem nevesített részaránytulajdon esetében egy hektár földterület értékeként 20 aranykoronát kell figyelembe venni. Ilyen esetben tehát az adómentesség határa 60 aranykorona.
1998-tól a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzatok feladata a termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatása. Az ebből származó adóbevétel is a helyi önkormányzatot illeti meg. Az adót legkésőbb a tárgyévet követő év március 20-áig kell megfizetni.
Amennyiben a termőföldet kifizető veszi bérbe, akkor a bérleti díjból a kifizetéskor le kell vonnia az adót, kivéve, ha a magánszemély írásban nyilatkozik az adómentesség feltételeinek meglétéről. Ha a kifizető bármilyen oknál fogva nem vonta le az adót, vagy a bérbevevő kifizetőnek nem minősülő magánszemély, akkor az adót a bérbeadó köteles a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hónap 12-éig megfizetni az illetékes önkormányzati adóhatóságnak.
Adóelőleg-fizetés
A nem jogszabályon alapuló költségtérítés, illetve a jogszabályon alapuló, ám az abban meghatározott mértéken felül fizetett költségtérítés esetében 1998. január 1-jétől a magánszemélynek nem kell igazolnia a ténylegesen felmerült költségeit, hanem nyilatkozhat arról, hogy mennyi költséget kíván elszámolni a szóban forgó kifizetéssel szemben. A nyilatkozatban szereplő költséghányad nem haladhatja meg a kifizetett összeg 50 százalékát. Érdemes pontosan kalkulálni, mert – a költségvetés terhére történő, öt százalékot meghaladó – tévedés különadó megfizetését vonja maga után. A költségnyilatkozat formáját és pontos tartalmát az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi.
1998-tól – a nyugdíjon és az azzal azonosan adózó jövedelmeken kívül – nem kell adóelőleget levonni a magánnyugdíjpénztár szolgáltatásából, feltéve hogy a magánszemély nyilatkozik, hogy az adóévben nem lesz adóköteles jövedelme. Nyilatkozat hiányában 10 százalék az adóelőleg mértéke.
Az adóelőleg megállapításakor a bér kifizetőjének figyelembe kell vennie a nyugdíjjárulék, valamint a magánnyugdíjpénztárnak fizetett tagdíj együttes összege után igénybe vehető 25 százalékos és a befizetett kiegészítő tagdíj után érvényesíthető 50 százalékos kedvezményt is.
Új adómentes jövedelmek, illetve adókötelessé váló bevételek
1998-tól adómentes jövedelemnek minősül:
- a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a nevelési díj mellett folyósított külön ellátmány,
- az időskorúak járadéka és a munkanélküliek jövedelempótló támogatása,
- a büntetési idő alatt végzett munka ellenértékén kívül a bv-intézet által kifizetett más pénzbeli vagy természetbeni juttatás,
- a lakáshoz jutás támogatásához kapcsolódóan a munkáltató által nyújtott hitelből elengedett összeg, továbbá a munkáltató által adott lakáscélú támogatás akkor is, ha az ötévenként adható ötszázezer forintot öt éven belül több részletben adják,
- az évi négyszázezer forintot meg nem haladó falusi vendégfogadásból származó bevétel, a többi feltétel teljesülése mellett,
- a pedagógusoknak szakkönyv vásárlására jogszabály alapján adott összeg,
- a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor adott munkáltatói költségtérítés átalányösszege,
- a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegbiztosítás díjának a kifizető által átvállalt összege,
- a kifizető által a magánszemélynek adott névre szóló üdülési csekk ellenértékéből nyújtott kedvezmény összege – több kifizető esetében is –, személyenként legfeljebb azonban évi 10 ezer forint (az adómentesség korlátját meghaladóan adott kifizetői kedvezmény adóköteles természetbeni juttatásnak minősül),
- a munkáltató által szolgálati érdekből történő áthelyezés esetében a költözködéshez nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag munkavégzés céljából történő csoportos személyszállítás ellenértéke,
- a kifizető által üzletpolitikai célból adott kedvezmények közül 1998-tól a nyilvánosan meghirdetett árengedmény és viszszatérítés,
- a természetben nyújtott étkeztetés értékéből havi 2000 forint helyett havi 2200 forint, az étkezési utalvány formájában adott természetbeni juttatás esetében a havi 1200 forintot meg nem haladó összeg helyett havi 1400 forint,
- a természetbeni ellátás formájában nyújtott rendszeres és nem rendszeres gyermekvédelmi támogatás.
Egyéb változások
A súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó kedvezmény 1200 forintról 1500 forintra emelkedett.
Az adómentes kifizetéseket korlátozó szabály [72/A § (1)–(2)] úgy módosult, hogy azt – figyelemmel a törvényi feltételekre – valamennyi kifizetőnek alkalmazni kell azzal, hogy a korlátozás nem vonatkozik a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjra, amennyiben a tagdíj mértéke nem haladja meg a 2 százalékot.
A faktoringügyletből származó jövedelem (az ügylet tényleges haszna) mint egyéb jövedelem az összevont adóalap részét képezi.
A biztosítások kedvezményével kapcsolatos változás, hogy a törvény definiálta az adóköteles biztosítási díj fogalmát, továbbá ha a magánszemély 10 év eltelte után gyakorolja a rendelkezési jogát, akkor a korábbi években igénybe vett kedvezmények véglegessé válnak, tehát azokat nem kell visszafizetni. (Az adómentes biztosítások köre is bővült, erről az adómentes bevételek felsorolásakor már szóltunk.)
Társasági adó és osztalékadó
Értékcsökkenési leírás
Az 1997-ben hatályos szabályok szerint a számvitelben nullára leírt eszközökkel kapcsolatban akkor sem érvényesíthető adóalap-csökkentő tételként az adótörvényben meghatározott mértékű értékcsökkenés, ha egyébként az eszköz számított nyilvántartási értéke – tehát az adóalap-csökkentésként még el nem számolt értékcsökkenés összege – nem nulla. A törvénymódosítás visszamenőleges hatállyal feloldja ezt a korlátot, tehát az új szabály az 1997-es adóalap meghatározásakor is alkalmazható.
Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások – összhangban a pénzbeli és nem pénzbeli adományok elszámolásával kapcsolatos változásokkal – 1998-tól nem számolhatják el amortizációként az alapítványnak, illetve közérdekű kötelezettségvállalás céljára térítés nélkül átadott eszközök számított nyilvántartási értékét. Természetesen az adománynak minősülő, térítés nélkül átadott eszköz számított nyilvántartási értékével – a törvényi korlátok között – csökkenthető az adóalap.
A szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet folytató vállalkozások – a törvényben meghatározott épületekkel kapcsolatban – évi 2 százalékos helyett 3 százalékos értékcsökkenési leírást érvényesíthetnek az adóalapjuk meghatározásakor.
Egyéb adóalap-korrekciós tételek
Az elengedett követelés a hitelezési veszteség eleme. A kétszeres adóztatás elkerülése érdekében – a korábbi szabályok szerint két jogcímen is figyelembe kellett venni az elengedett követelést az adóalap-növelő tételek között – 1998-tól az elengedett követelés összegével csökkentett hitelezési veszteséggel kell az adózás előtti eredményt növelni.
Ellenőrzés, önellenőrzés
Szintén a kétszeres adóztatás elkerülését szolgálja az a módosítás, hogy az ellenőrzés, önellenőrzés által feltárt, korábbi beszámolási időszakokra vonatkozó, de tárgyévi gazdasági eseményként elszámolt nem jelentős hibák hatásaival az adóalapot korrigálni kell. Ez a rendelkezés az 1997-es adóévre is alkalmazható.
Rehabilitációs hozzájárulás
1998. január 1-jétől a rehabilitációs hozzájárulás fizetése alól mentesített vállalkozások minden, legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén havonta 3000 forinttal csökkenthetik az adóalapjukat.
Értékvesztés
Az értékvesztés adóalap-korrekcióra vonatkozó szabályai akként változtak, hogy az eszközcsoportonkénti elszámolásról a jövőben is át lehet térni az eszközönkénti egyedi elszámolásra, azzal, hogy az áttérés évének első napján nyilvántartott értékvesztéssel továbbra is három év alatt, egyenlő részletekben csökkenthető az adóalap.
Támogatás, elengedett követelés
Lényeges változás következett be 1998-tól a visszafizetési kötelezettség nélkül adott és kapott támogatás, juttatás, az elengedett követelés és kötelezettség, a tartozásátvállalás, az utólag adott nem számlázott engedmény adóalap-korrekciós tételeinek szisztémájában.
- Az adóalapot csökkenti az adóévben bevételként elszámolt, kapott osztalék összege. Az osztalék adótörvény szerinti fogalma tágabb, mint a klasszikus osztalékfogalomé, idetartozik többek között a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás a törvényi kivételekkel (ez utóbbi 1998-tól kibővült a társadalmi szervezettől kapott támogatás, juttatás összegével), az elengedett kötelezettség, a más által átvállalt tartozás, és 1998. január 1-jétől a külföldi vállalkozó fióktelepe által fizetett osztalék is.
- Az adóalapot növeli az adóévben ráfordításként elszámolt, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, az elengedett követelés, az utólag adott, nem számlázott engedmény, s végül az átvállalt tartozás, kivéve ha a támogatást, juttatást MRP-szervezetnek, a Műsorszolgáltatási Alapnak vagy jogszabály alapján adták.
- Az adóalapot csökkenti az adomány összege.
Az adótörvény definiálja az adomány fogalmát. Adomány a közhasznú, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezetnek a nonprofittörvény szerinti közhasznú tevékenység támogatására, továbbá közérdekű kötelezettségvállalás céljára adott pénzbeli és nem pénzbeli juttatás, támogatás, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak adott támogatást is.
Közhasznú szervezetnek és közérdekű kötelezettségvállalás céljára adott adomány teljes összegével, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében az adomány 150 százalékával – mindkét esetben legfeljebb azonban az adózás előtti eredmény 20 százalékáig csökkenthető az adóalap (ha mind a kétféle adományozás előfordul, akkor a határ 25 százalék). Az adóalap csökkentésének feltétele, hogy az adományozó kapjon igazolást a támogatottaktók.
Az átmeneti rendelkezések szerint – az ott rögzített feltételekkel – az 1998-as adóévben az olyan alapítványnak, közalapítványnak adott támogatással kapcsolatban is csökkenthető az adóalap, amelyet 1999. január 1-jéig nem vettek közhasznú szervezetként nyilvántartásba.
Költségelszámolás
A törvénymódosítás során a 3. számú melléklet "B" fejezettel bővült. Az "A" fejezet tárgyalja a nem a vállalkozás érdekében felmerült költségeket, ráfordításokat (amely egyébként kiegészült a megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékkal), a "B" fejezet pedig a vállalkozásnál mindenképpen költségként, ráfordításként elismert kiadásokat (mindkét felsorolás példálódzó). A törvény által elismert költségnek minősül például a magánszemélynek adott segély, a köztestület, illetve az érdekképviseletet is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg, a magánszemélyek javára kötött biztosítási díj, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba fizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás is.
Kamarai tagdíj
A kedvezmény halmozódását kizárandó, az adóalapot meg kell növelni a számvitelben költségként elszámolt kamarai tagdíjjal, majd a kedvezményként érvényesíthető résszel – a tagdíj 50 százalékával, legfeljebb azonban 10 ezer forinttal – csökkenthető a társasági adó.
Adókedvezmények
Az úgynevezett nagyberuházási kedvezmények feltételrendszere sok tekintetben – a vállalkozások javára – módosult. Így többek között az exportárbevétel-követelményt felváltotta a – jelző nélküli – értékesített nettó árbevétel követelménye. Megszűnt a 600 millió forintos minimális növekedési előírás, ezt a beruházás 5 százalékában meghatározott változatlan nagyságú árbevétel-növekedés követelménye váltotta fel, megszűnt tehát az évenkénti növekménykövetelményben mutatkozó halmozódás. Egyébként 1998-tól a követelmény teljesülésének vizsgálatakor az összes tevékenységből származó árbevételt figyelembe kell venni. A feltétetek folyamatos teljesülésére vonatkozó szabályozás nem változott.
A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott – a vonatkozó kormányrendeletben felsorolt – térségben 1996. december 31-e után megvalósított, legalább 3 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházás után, a térségből származó árbevétel arányában megállapított adó 100 százalékáig beruházási adókedvezmény vehető igénybe 10 adóéven keresztül azokban az években, amikor a törvényi feltételek teljesülnek. A munkanélküliséggel járó gondok enyhítéséből részt vállalló vállalkozás ezzel szinte azonos feltételekkel vehet igénybe adókedvezményt.
A jogalkotók új aadókedvezménnyel preferálják a kiemelt nagyságú – legalább 10 milliárd forint értékű – beruházát megvalósító vállalkozásokat, ha az egyéb törvényi feltételek is teljesülnek.
A kiemelt térségben, vállalkozási övezetben termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók kedvezménye alapjaiban nem változott, de esetükben is felváltotta az exportárbevétel-követelményt a – jelző nélküli – árbevétel-feltétel.
A mennyiben a vállalkozás többféle jogcímen is igényelhetne beruházási kedvezményt, akkor el kell döntenie, hogy melyiket választja, s ettől a későbbiekben sem térhet el. Nagyon fontos változás, hogy az átalakulással érintett vállalkozások – kivéve az egy az egyben átalakulókat – már az átalakulás évében sem élhetnek a jogelőd által megszerzett, a kedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultsággal. A bizonyíthatóan 1997. december 31-ig megkezdett beruházásoknál a vállalkozások dönthetnek arról, hogy a korábbi vagy a módosított szabályok szerint veszik-e igénybe a kedvezményt. Döntésüktől később sem térhetnek el.
A módosító törvény az egyéb adókedvezményként nevesített, a szövetkezeteket, illetve azok jogutódait megillető kedvezmények rendszerét nem érintette, ám fontos, hogy a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvény az adótörvény vonatkozó néhány rendelkezését 1997. május 18-i hatállyal módosította. A módosítás az átadott létesítmények nyilvántartási értékének 17 százalékában határozza meg az évenként – legfeljebb 2006-ig – igénybe vehető adókedvezmény mértékét.
Végül – az adókedvezmények sorában – a kamarai tagdíj fele, de legfeljebb 10 ezer forint levonható a társasági adóból.
Az adókedvezmények igénybevételének korlátozására vonatkozó szabályok alapvetően nem változtak.
Külföldi szervezetek adózása
1998. január 1-jétől csak az MNB által fizetett kamat adómentes, tehát a belföldi hitelintézet által nyújtott kölcsönre, illetve az általa kibocsátott kötvényre fizetett kamat után adót kell fizetni.
A kettős adóztatást elkerülő egyezményekkel összhangban az adótörvény is megkülönbözteti a haszonhúzót (aki Magyarországról származó jövedelmét saját országában vallja be) és a kedvezményezetett (akinek a jövedelmet konkrétan kifizetik, átutalják – kivéve a nyilvános kibocsátást, hiszen akkor ő minősül haszonhúzónak).
A külföldi szervezetet az egyezmények alapján megillető adó-visszatérítés részletes szabályairól – 1998-tól – az Art. intézkedik.
Fióktelepek
A fióktelep a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, önállóan gazdálkodó egysége, amelyet önálló cégként – a külföldi vállalkozás fióktelepeként – a belföldi cégnyilvántartásba bejegyeztek. Ez utóbbi feltétel a tevékenység megkezdésének elengedhetetlen feltétele. A számviteli és a társaságiadó-törvény hatálya a fióktelepekre korlátozás nélkül kiterjed. A fióktelepek kötelesek kettős könyvvitelt vezetni és éves beszámolót készíteni. A külföldi vállalkozó és fióktelepe, valamint a fióktelepek közötti ügyletekre a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, amiből következik az is, hogy a közöttük történő elszámolások során piaci árat kell irányadónak tekinteni. A fióktelepek működésének szabályozásával összhangban bővült az osztalék fogalma, amely 1998-tól magában foglalja a fióktelep eredmény-kimutatásában fizetett osztalékként szerepeltetett összeget is.
Előlegfizetés, előlegbevallás
Az előlegfizetés gyakoriságának eldöntésekor sok bizonytalanságot okozó bevallott adó fogalma helyett a módosító törvény az előző adóévi fizetendő adó fogalmát vezette be.
A fióktelepeknek a belföldi illetőségű vállalkozásokkal azonosan kell előleget fizetniük és feltöltési kötelezettségüket teljesíteniük.
Általános forgalmi adó
Az áfa-törvény módosítását indokolta a fiókszabályozás bevezetése, a jövedéki adó megalkotása, a nonprofit szervezetekre vonatkozó törvény hatálybalépése, néhány hiba kijavításának szükségessége, és végül a kiskapuk bezárása.
Fióktelepek
Adóalanynak a külföldi központ minősül, amely a fióktelep saját gazdasági tevékenységének erejéig a fióktelepén keresztül gyakorolja az adóalanyiságát. A központ és fióktelepe, valamint a fióktelepek közötti ügyleteket úgy kell tekinteni, mintha azok harmadik – tehát független – személlyel jöttek volna létre. Amennyiben ezek az ügyleteik során aránytalanul alacsony elszámolóárat alkalmaznának, akkor nem az alkalmazott elszámolóár, hanem a forgalmi érték képezi az adó alapját.
Az új szabályok csak a fióktelepekről szóló törvény alapján bejegyzett fióktelepekre vonatkoznak, a korábban létrehozottakra az állandó telephely adózási szabályait kell alkalmazni. A tevékenységüket a régi szabályok szerint megkezdő fióktelepek legkésőbb 1999. december 31-ig maradhatnak fenn.
A jövedéki adó miatti változások
1998. szeptember 1-jétől bevezetik az adójegyet. A dohánytermékekre felragasztott adójegy igazolja a termék adózott voltát (ideértve a kiskereskedelmi eladási ár után fizetendő áfa összegét is). A dohánytermékekre vonatkozó áfa-szabályok a jövedékiadó-törvényben találhatók. Ott szerepel – többek között – az a szabály is, hogy a dohánytermék értékesítéséről kiállított számlában áfa nem számolható fel, s az is, hogy hogyan kell megállapítaniuk a bolti kiskereskedelem különleges adózási módját alkalmazó vállalkozásoknak az áfa-fizetési kötelezettségüket.
Ez az adófizetési mód nem érinti a dohánytermelők és -forgalmazók beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adó általános szabályok szerinti levonási jogát.
A kezességi felelősség
A kezesség egyszerű kezességből készfizetővé változik, a vevőtől az eladó tartozása minden olyan esetben beszedhető, ha a kezesség feltételei fennállnak (ebben változás nincs). Új, minden bizonytalanságot eloszlató szabály, hogy miután az adóhatóság határozatban felszólítja a vevőt a kezességből fakadó kötelezettségének teljesítésére, ekkor már a vevő – a tartozásának szállító részére történő rendezésével – nem bújhat ki a kezesség alól.
Az árrés utáni adózás
A különbözet szerinti adózás adminisztrációs terheinek könnyítése érdekében – a termékenkénti árrés-meghatározás helyett – 1998-tól lehetőség nyílik az időszakonkénti árrésszámításra azoknál a termékeknél, amelyeknek a beszerzési értéke nem haladja meg az 50 ezer forintot.
1998. január 1-jétől kötelező a különbözet szerinti adózás a közvetlen hulladékfelvásárlás esetében, kivéve, ha a hulladékfelvásárló szabvány szerinti másodlagos nyersanyaggá alakítja át a hulladékot.
Egyéb változások
A szoftverek importja esetében a vámérték meghatározásakor csak az adathordozók értékét veszik figyelembe, a vagyoni értékű jog ellenértékét nem. A hazai szoftverek versenyhátrányának csökkentése érdekében az 1998. január 1-jétől beérkező adathordozóknál az adó alapját meg kell növelni a vagyoni értékű jog árával.
Főszabályként a vámmentességhez áfa-mentesség is társul. Ez alól vannak azonban kivételek, ilyenek például a tenger kincsei, az energiahordozók.
1998. január 1-jétől megszűnt a zárt árusítású diplomataboltok értékesítésének 0 százalékos kulccsal történő adóztatása. A jogalkotók szándéka szerint a megcélzott kedvezményezettek – a diplomaták – adó-visszatérítés keretében juthatnak a korábbi szabályozás által biztosított pozícióba.
1998-tól a déligyümölcsöket a kedvezményes kulcsú termékek közé sorolták, hasonlóan a CD-romhoz. Tárgyi mentes lett az önálló bírósági végrehajtói tevékenység és a kirendelt igazságügyi szakértői tevékenység is.
Visszamenőleges hatállyal rendelkezik a módosítótörvény arról, hogy az alapvető energiahordozók áraiban nem szereplő – nem érvényesített – fejlesztési költségeket ne terhelje adó, tehát az érintett ágazati törvények alapján beszedett hálózatfejlesztési hozzájárulások után nem kell áfát fizetni.
És végül annyit tájékoztatásul mindenképpen le kell jegyeznünk, hogy az áfa-törvény várhatóan 199. január 1-jétől tér át a Kereskedelmi Vámtarifa nómenklatúrájára, tehát 1998-ban a termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról kibocsátott számlákon a KSH-jegyzékekben szereplő besorolási számokat kell szerepeltetni.
Az adózás rendjéről szóló törvény
Az Art. tárgyi és személyi hatálya
A nyugdíjreformmal kapcsolatosan megalkotott törvényekre, a fióktelepek működésének törvényi szabályozására, valamint a jövedéki adóról szóló törvényre tekintettel az Art. módosította a tárgyi és személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseit.
A fióktelepek és a külföldi személyek adóztatása
Az Art. a külföldi vállalkozást tekinti adóalanynak azzal, hogy a külföldi vállalkozás a fióktelepein keresztül teljesíti a belföldi adókötelezettségét.
A fióktelep mögöttes felelőssége az általános szabályoktól eltérően alakul. Amennyiben a külföldi vállalkozásnak valamelyik fióktelepe miatt keletkezett köztartozása, ilyenkor – egyetemlegesség címén – bármely fióktelepe kötelezhető a tartozás megfizetésére. Ezzel összefüggésben az adóhatóság a külföldi vállalkozás belföldön található vagyontárgyára végrehajtást foganatosíthat.
Ha nemzetközi szerződés a belföldön alkalmazott szabályokhoz képest kedvezőbben ítéli meg a külföldi magánszemély adókötelezettségét, vagy mentesíti az adó megfizetése alól, akkor ezt a belföldi kifizető az adókötelezettség megállapításánál figyelembe veheti, feltéve, hogy erre vonatkozó adóhatósági engedélye van, és a külföldi az illetőségét előzetesen igazolja. Új szabály, hogy az illetőségi igazolást egy adóévre kell megszerezni, és az adókötelezettségben elkövetett hibákért a kifizetőt terheli a felelősség.
Adatnyilvántartás és adatszolgáltatás
Az Art. 1998 január 1-jétől hatályos szövege a nem adózóra vonatkozó adatok ellenőrzését csak az elhíresült 60. § (7) bekezdésének alkalmazása során engedi meg, és akkor is csak a törvényben meghatározott személyi kör vagyontárgyaira nézve. További feltétel, hogy ezekre az adatokra a valós jövedelem-felhasználás, illetőleg ezek forrásának megállapítása miatt elengedhetetlenül szükség legyen.
Bevallási, befizetési szabályok
Az 1998-as adóévtől kezdve az általános forgalmi adóról már nem kell éves összesítő adóbevallást benyújtani. További könnyítést jelent a társasági adó hatálya alá tartozó nonprofit szervezeteknek, hogy amennyiben a tárgyévben egyáltalán nem folytattak vállalkozási tevékenységet, társaságiadó-bevallásukat az éves összesítő bevallásukban tett nyilatkozattal helyettesíthessék.
Amennyiben a költségvetési támogatás iránti "kérelem" hiányos vagy hibás, és azt az adóhatóság az adózó közreműködése nélkül nem tudja kijavítani, akkor 15 napon belül hiánypótlásra szólítja fel az adózót. E szabály megalkotásának a kiutalás törvényi határidejének (30 nap) meghatározása szempontjából van kiemelt jelentőssége. Ezek szerint, ha az adózónak felróható ok miatt kell hiánypótlási eljárást lefolytatni, akkor nem az igénylés beérkezésétől, illetve a törvény szerinti esedékességi naptól kell számítani a harmincnapos határidőt, hanem a támogatás iránti "kérelem", a bevallás kijavításától.
Az adóhatóság a kiemelt adózók igazgatóságához tartozókat arra kötelezheti, hogy bevallásaikat és adatszolgáltatásaikat mágneses adathordozón, más elektronikus úton teljesítsék.
A törvény mellékletében meghatározott – és jól ismert – adónemekben a bevallások gyakoriságát meghatározó értékhatárokat az Art. jelentősen felemelte. A havi bevallók esetén az összeghatár 6 millió forintról 10 millió forintra, az éves bevallóknál 2 millió forintról 4 millió forintra nőtt.
1998-tól – amennyiben annak törvényi feltételei teljesülnek – az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalanyokat – legfeljebb a tárgyévet követő év közepéig – pótlékmentes önellenőrzési jog illeti meg.
A jövedelemadó-előleg megfizetésének határideje 1998-tól egységesen az elszámolási időszakot (hónap vagy negyedév) követő hó 12-e.
Az Art. új, 8. számú melléklete tartalmazza a jövedéki adó befizetésére vonatkozó különleges szabályokat. A jövedéki adót a vámhatósághoz kell bevallani és befizetni, mégpedig havonta, a tárgyhót követő hónap 20-áig. Ha az adózó adóelőleg fizetésére köteles, azt a tágyhónap 28. napjáig kell teljesítenie.
A visszatartási jog gyakorlása
Amennyiben az adóhatóság visszatartotta a költségvetési támogatást, akkor az a nap tekintendő a kiutalás napjának, amikor az átutalásról rendelkezett a köztartozást nyilvántartó hatóság javára. Ez a nap különösen fontos, hiszen a kiutalás időpontjáig a köztartozás után késedelmi pótlékot, illetve kamatot számítanak fel.
A jövőben nem kell az adózót határozattal értesíteni a támogatás visszatartásáról akkor, ha erre az ő nyilatkozata alapján és a nyilatkozatban szereplő tartozás mértékéig kerül sor. Határozatot kell viszont kibocsátani a visszatartási jog gyakorlásáról, ha az adóhatóság megkeresésére vagy saját elhatározásából tartja vissza a támogatást.
Végrehajtás
A jövőben az adótartozás járuléka – az adótartozást tanúsító végrehajtó okirat alapján – önállóan is végrehajtható.
Az Art. kimondja, hogy a bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali megbízására végrehajtható okirat nélkül is köteles teljesíteni az átutalást a bankszámláról. Ehhez kapcsolódó garanciális szabály, ha a megbízás utólag jogalap nélkülinek minősül, az adóhatóságot kamatfizetési kötelezettség terheli, illetve a Ptk. alapján az egyéb károk megtérítésére is kötelezhető.
1998-tól az önkormányzati adóhatóság kizárólag a magánszemélyek köztartozása ügyében jár el, más személyek adómódjára behajtandó köztartozását az illetékes állami adóhatóság hajtja be. Az illetékesség meghatározásakor az érintett személy székhelye, telephelye stb. lehet az irányadó, de eldöntheti azt például a végrehajtás alá vont vagyontárgy földrajzi fekvése is.
Egyéb módosítások
Nagyon fontos változás, hogy 1998. január 1-jétől az ellenőrzés megkezdését követően bekövetkező székhely-, telephelyváltozás nem szünteti meg az ellenőrzést megkezdő adóhatóság illetékességét egészen addig, amíg az ellenőrzést és az esetleg azt követő adóigazgatási eljárást jogerősen be nem fejezik.
Olyan esetben, amikor az adólevonási jog gyakorlásának előfeltétele az előző időszak bevallásában feltüntetett adó megfizetése, az adózót csak annak az időszaknak a késedelmi pótléka terheli önellenőrzési pótlékként, ami a két bevallás közötti időre jár. Az önellenőrzési pótlékkal kapcsolatos további változás, hogyha az önellenőrzés nem jár többlet-befizetési kötelezettséggel, akkor az önellenőrzési pótlékot az általános szabályok szerint kell kiszámítani, de megfizetni legfeljebb annyit kell belőle, amennyit a hatályos szabályok minimálisan előírnak (5000 forint, magánszemély esetén 1000 forint).
Az adóigazgatási eljárással kapcsolatos változás, hogy az Art. a határozat meghozatalára nyitva álló 30 napos határidőt 60 napban állapíthatja meg, amennyiben az eljárás az adózó elmarasztalása mellett, utólagos adómegállapításra irányul.
És végül, az adóhatóságok helytelen joggyakorlatát kizárandó, az Art. vonatkozó szabályai úgy módosultak, hogy egy év elteltével akkor sem hozható az adózóra nézve terhesebb határozat, ha a korábbi határozatot egy éven belül semmisítik meg és rendelik el az új eljárást.
Az összeállítást készítette:
