A 2006-os évhez hasonlóan – legalábbis lapzártánkkor úgy látszott – 2007-ben sem sikerült időben egyezségre jutni az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a versenyszférára érvényes országos bérajánlásról. Az év elején – január 30-án – az utolsó pillanatban, amikor már úgy látszott, annyira távoliak az álláspontok, hogy nincs esély a megállapodásra, a vállalkozói szférát érintően a bruttó keresetek 5,5-8 százalékos növelését tartalmazó ajánlásról írtak alá egyezséget a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselői. Vagyis az OÉT azt javasolta az ágazati és helyi kollektív tárgyalások szereplőinek, hogy az ajánlás figyelembevételével állapodjanak meg a keresetek 2007. évi növeléséről – már ha addig nem jött létre egyezség. A minimálbérben és a garantált bérminimumok mértékében nem tértek el a hároméves megállapodástól.
Kemény csaták
Az év végéhez közeledve, több mint két hónapos tárgyalássorozat után is csak addig jutottak el a kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselői, hogy megtették tétjeiket: a kormány és a munkáltatói szövetségek javaslata egyaránt bruttó 4,5 százalékos béremelésről szól, ám a szakszervezetek bejelentették, hogy bruttó 10 százalékról hajlandók megállapodni.
A munkavállalói érdekvédők világossá tették azt is, hogy nem kötnek olyan alkut, amely nem hoz érzékelhető keresetnövekedést. Nem szeretnének úgy járni, mint tavaly. Szerintük a 4,5 százalék lényegében keresetcsökkenést okozna. Ezt az állítást támasztja alá, hogy a kormány 2,8 százalékos GDP-növekedéssel számol jövőre, emellett éves átlagban a fogyasztói árszínvonal 4,5 százalékos emelkedését prognosztizálja. Így a 4,5 százalékos bruttó béremeléssel legfeljebb megőrizhető a reálkeresetek idei értéke. Márpedig a szakszervezetek érezhető, nagyságrendileg 4 százalékos reálbérjavulást akarnak elérni.
A szociális partnerek minden bizonnyal kemény csaták elé néznek az OÉT következő ülésein, ezt vetíti előre, hogy a munkaadói oldal szóvivőjeként Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára azt is bejelentette: az oldalt alkotó kilenc munkáltatói szövetség csaknem fele az esetleges megállapodás feltételéül szabta, hogy első lépésként a 2005-ben megkötött hároméves megállapodásban rögzített garantált bérminimum összegének módosításáról egyezzenek meg.
Azt szeretnék, hogy a januártól 86 300 forintra emelkedő szakmunkás bérminimum csak jövő júliustól legyen kötelező a hazai vállalkozásoknak. Az év első felében ennél alacsonyabb összeggel, 80 ezer forintos havi alapbérrel rendezhessék a cégek a szakképzettek havi fizetését. Elsősorban a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az idegenforgalomban és egyes könnyűipari vállalkozásoknál ugyanis a foglalkoztatást is veszélyeztetné a megnövekedett jövő évi bérkiáramlás. Az érintett munkaadói szövetségek egyértelműen közölték, ha a legnehezebb helyzetű ágazatokban nem sikerül egyezségre jutni a lényegében csökkentett bérminimumról, az országos bérajánlásra tett 4,5 százalékot is megvétózzák.
A kormány azon az állásponton van, hogy mivel 0 százalék körüli reálbérjavulással számol jövőre, a szakszervezetek igénye nem reális. Bérpolitikai szakértők ugyanakkor arra számítanak, hogy – igaz, elég széles ollóval – 4 és 10 százalék közötti mértékről még létrejöhet az egyezség a 2008. évi bérajánlásról. (A munkavállalók képviselői ugyan jelezték, hogy sávos egyezség esetén sem hajlandók 6 százalékos alsó szint alá menni.) Bevett gyakorlat a szakszervezetek részéről, hogy az elvártnál lényegesen magasabb számmal indítanak, éppen emiatt húzódik rendre hosszasan az alkudozás.
Vitás ügyek
Az Országos Érdekegyeztető Tanács – amelynek tevékenysége kiterjed a munka világával összefüggő valamennyi kérdésre – 2007-ben is számos, az ország gazdasági és társadalmi életét befolyásoló ügyet tárgyalt plenáris ülésein.
Az egyik legnagyobb vitát a szabadságok kiadásának szabályozása váltotta ki. (Igaz, a kormány gesztusértékű javaslatot tett a szociális partnereknek, amikor felajánlotta, hogy a szabadságkiadás rendjének módosításáról egyeztessenek, miközben a parlament is vitatta az előterjesztést.) A változtatásra azért volt szükség, mert az Alkotmánybíróság 2007. március 31-ével megsemmisítette a Munka Törvénykönyve (Mt.) vonatkozó passzusát, amely szerint a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-éig adja ki, ha az esedékesség éve eltelt, a szabadság egy része pedig bent maradt.
A taláros testület érvelése szerint a megsemmisített rendelkezés nem felelt meg a szükségesség és arányosság alkotmányos követelményeinek. Az AB nem a kivételesen fontos gazdasági érdeket kifogásolta, hanem azt, hogy annak tartalma nem kellően meghatározott a törvényben, illetve hogy a teljes éves szabadságnak a következő év végéig történő átvitele nem arányos ezzel az indokkal.
Az ügyben a szociális partnerek merőben eltérő álláspontot hangoztattak. A munkaadók amellett érveltek, hogy a következő évre átvitt szabadságot a kormány által javasolt március 31-i határidő helyett május 30-ig lehessen átvinni, rendkívüli gazdasági indok alapján pedig ne június 30-ig, hanem szeptember 30-ig legyen erre lehetőség. Hivatkozásuk szerint a munkavállalók nyáron szeretnék igénybe venni a szabadságot, illetve előfordulhat olyan családi esemény, amelyre tartalékolni szeretnék a szabadnapokat. Felvetették azt is, hogy a bent maradt szabadságot – átmeneti megoldásként – pénzben meg lehessen váltani. A szakszervezetek ezt a felvetést határozottan elutasították, csakúgy, mint azt, hogy a munkaadó különösen fontos gazdasági érdekre hivatkozva eltolhassa a szabadság kiadását. Lényeges, hogy sem az alkotmánybírósági határozat, sem az elfogadott törvénymódosítás nem eredményezi, hogy bárkinek is elveszne a szabadsága.
Rokkantság és rehabilitáció
Az OÉT márciusban tárgyalta a rehabilitáció és a rokkantsági minősítés rendszerének átalakítását. Az ülésén az erről szóló előterjesztést a szakszervezetek támogatták, a munkáltatói oldal azonban fenntartásokat is megfogalmazott a finanszírozással kapcsolatban. Megnyugtatásukra a kormány képviselője – Csizmár Gábor munkaügyi államtitkár - közölte, hogy az újonnan bevezetendő rehabilitációs járadékot ugyanúgy a nyugdíjalap fizeti, mint a rokkantsági nyugdíjat, tehát finanszírozása nem jelent többletterhet a munkáltatóknak.
A változás annyi, hogy azoknak, akiket a minősítő intézmény alkalmasnak tart a rehabilitációra, nem rokkantsági nyugdíjat, hanem rehabilitációs járadékot állapítanak meg. Ennek nettó összege ugyanannyi, mint a rokkantsági nyugdíj. A járadékos idő alatt viszont kötelező részt venni a rehabilitációban a leendő munkavállalás érdekében. A rehabilitációs szolgáltatások többletköltségeit pedig uniós forrásokból fedezik.
Az új rendszer célja, hogy mindazok visszakerüljenek a nyílt munkaerőpiacra, akiknek megfelelően kiválasztott rehabilitáció útján lehetőségük van arra, hogy munkajövedelemből tartsák fenn magukat.
Munkaügyi konfliktusok
A szociális partnerek élénk vitakészségének ékes bizonyítéka, hogy a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolója kapcsán a munkavállalói oldal jelezte: nem ért egyet azzal a megállapítással, miszerint Magyarországon kevés munkaügyi konfliktus van.
A szakszervezeti szövetségek tapasztalatai szerint a szolgálat még mindig keresi a helyét a munka világában, ezért át kell tekinteni az MKDSZ funkcióit, a közvetítések és az egyéb tevékenységek arányait, illetve a szervezet feladatainak súlypontjait. A kormány képviselője azonban megvédte a szolgálatot, mondván, a tevékenység hasznossága nem mérhető az esetszámmal, mivel akár csak egyetlen súlyos konfliktus sikeres és gyors megoldása révén is megtérülnek a szervezet fenntartásával kapcsolatos költségek.
Fogyasztóvédelem, készenlét
A fogyasztói tudatosságot erősítő képzéseket, a tájékoztatás és a nyilvánosság szélesítését igényelték az érdekegyeztető fórum résztvevői a fogyasztóvédelmi politika 2007-2013 közötti időszakára szóló kormányzati előterjesztés vitáján.
A munkavállalók a megosztott ellenőrzési intézménystruktúra egységesítését szorgalmazták, egyetlen felelős centrummal – egy, a korábbi KERMI-hez hasonló intézmény bevezetésével -, a munkáltatói oldal pedig olyan ellenőrző szervezet kialakítását javasolta, amely egyrészt hatósági feladatokat látna el, vizsgálná a jogszabályok meglétét, a közterheket, másrészt a piacfelügyelet részéről az élelmiszer-biztonsági feltételek meglétét ellenőrizné.
A kormány előterjesztésében a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat is több fordulóban megvitatta az érdekegyeztető tanács. A módosításra az Alkotmánybíróság határozata és az Európai Bizottság Magyarország számára küldött tájékozódó levele miatt került sor. Az utóbbi miatt módosítani kellett a munkaidőkeret szabályait, mert készenléti jellegű munkakör esetén a kollektív szerződés nem állapíthat meg 12 hónapos időkeretet, a pihenőidőket pedig megszakítás nélkül kell kiadni. Az AB határozata az ügyelet szabályainak megváltoztatását igényelte.
A munkáltatók alapvető szakmai és gazdasági problémákat vetettek fel az előterjesztés kapcsán. Ezek szerint az ügyelet rendezését nem lehet csak az egészségügy problémájaként kezelni, kiemelni a munkaidő szervezése kérdésköréből; a versenyszférában ugyanis hasonló gondokkal kell szembesülni. Az informatika rohamos terjedése megszakítás nélküli felügyeletet igényel, ezért generális megoldást kell találni. A munkáltatók szerint hátrányos helyzetet teremt, hogy Magyarországon az EU-irányelvektől eltérően szigorúbb szabályozást tartalmaz az Mt., ami rontja a gazdaság pozícióit, a versenyképességet. A szakszervezetek nem kívánták az előterjesztést megtárgyalni, szerintük ugyanis a módosítás rontana a munkavállalók helyzetén.
Az opt out megoldást azzal az indokkal utasították el, hogy az önként vállalt túlmunka Magyarországon nem alkalmazható sem a munkavállalók, sem a közalkalmazottak körében, mert a foglalkoztatottak – a tisztes megélhetéshez átlagosan alacsonynak tekinthető alapmunkaidős kereseti színvonal miatt – "nincsenek teljesen függetlenségük birtokában", ami pedig az opt out szabad választásának feltétele lenne. Olyan jogi szabályozást sürgettek, amely napi szinten jól alkalmazható a praxismunkajogban, mások mellett a különböző foglalkoztatási jogviszonyok következtében egyre átláthatatlanabbá váló helyzetben is.
Kkv-k fejlesztése
A szociális partnerek – összességében – támogatták a magyar kis- és középvállalkozások (kkv) jelenlegi helyzetének átfogó elemzését, a fejlesztési koncepció kiemelt céljait (a kkv-szektor jövedelemtermelésének növelését, a szektorban foglalkoztatottak létszámának emelését), valamint a vállalkozási környezet javításának eszközrendszerére vonatkozó szakmai anyagot.
A munkavállalói oldal egyetértett a szektor támogatásának szükségességével, azt hangsúlyozva, hogy ez elsődlegesen piaci szempontú mérlegelésen alapuljon. Szorgalmazta, hogy az oktatásban, illetve a szakképzésben a vállalkozói ismeretek mellett kapjon nagyobb teret a munkavállalókra vonatkozó munkajogi, szociális ismeretek oktatása is. Azzal viszont a szakszervezetek nem értettek egyet, hogy a munkaerő-felvétel e körben tovább egyszerűsödjön, veszélyeztetve a foglalkoztatottak munkajogi biztonságát.
A munkáltatói szövetségek pozitívan értékelték, hogy a kormány figyelembe vette a koncepcióval szemben korábban megfogalmazott, a kkv szektor alultőkésítettségére, tőkehiányára, technikai elmaradottságára, a nagyarányú központi elvonásra, a túlzott adminisztrációra, a képzés, valamint a szakmai-vállalkozói ismeretek terén mutatkozó felkészültség hiányosságára, a szektornak a foglalkoztatás területén elfoglalt szerepére vonatkozó észrevételeit.
Az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégekről szóló koncepció ugyancsak az érdekegyeztetés asztalára került az év során – igaz, a törvénytervezetet 2008 első felében nyújtják be az Országgyűlésnek.
Mindkét oldal példaértékűnek minősítette a tervezet előkészítését, s támogatták, hogy egységes, a piacgazdasági viszonyokhoz igazodó szabályozás legyen e területen is. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan is, hogy rendezni kell a segítő családtag státusát, illetve az új törvény a bevezető rendelkezésben tartalmazzon fogalmi meghatározásokat mások mellett a vállalkozói vagyon körére, a segítő családtagok kategóriájára és a személyes közreműködés fogalmára.
Ugyanakkor a munkáltatói oldal nem tartotta célszerűnek, hogy az önfoglalkoztató fogalmát a szűkebb értelemben vett egyéni vállalkozókra alkalmazzák. Ugyancsak a munkáltatói szövetségek vetették fel, hogy csak olyan személyek kapjanak vállalkozói engedélyt, akik megfelelő szakmai-iskolai végzettséggel rendelkeznek, illetve az élet- és vagyonbiztonsággal kapcsolatos tevékenység legyen mestervizsgához vagy többéves gyakorlathoz kötve. Emellett a vállalkozói igazolvány kiadását is szigorítanák: kötelezővé tennék a vállalkozás működtetéséhez szükséges tanfolyam elvégzését egy akkreditált intézménynél.
Napirend előtt
Bevált gyakorlat, hogy az OÉT plenáris ülései napirend előtti felszólalásokkal kezdődnek. Ezek sorában került terítékre a munkabér bankszámlára történő utalásának ügye is. A munkáltatók azt sérelmezték, hogy az Mt. erre vonatkozó módosítása a köztisztviselők, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez hasonlóan nem rendelkezik arról, hány átutalás, illetve igénybevétel esetében kell a felvétel költségét a munkáltatónak átvállalnia. A szakszervezetek szintén szükségesnek tartották a munkabér bankszámlára utalásának és felvételének költségtérítésével kapcsolatos új szabály módosítását, szerintük ugyanis a munkavállalók járandósága közvetett módon sem csökkenhet az átutalásos módszer miatt.
A munkavállalói oldal az OÉT-ben kötendő politikai jellegű megállapodást sürgetett arról, hogy beavatkozást igényelnek a munkavállalói szabadságjogok megsértésére irányuló, az utóbbi időben megszaporodott esetek. A szakszervezeti szövetségek e kérdéskör megvitatásához írásos javaslatot készítettek elő a szervezkedési szabadság jogának megerősítését célzó jogszabály-módosításra és más kormányzati intézkedések meghozatalára. A munkáltatók ugyan megjegyezték, hogy konkrét munkaügyi viták nem tartoznak az OÉT hatáskörébe, de nyitottnak mutatkoztak a javaslatok megtárgyalására.
Ugyancsak napirend előtt tették szóvá a munkavállalói képviseletek, hogy a Románia és Bulgária uniós csatlakozását követő első negyedévi munkaerő-piaci helyzetről, valamint a foglalkoztatási lista felülvizsgálatáról készült anyag OÉT-vitája előtt jelent meg a kormányzati nyilatkozat azon foglalkozások listájának kiegészítéséről, amelyek tekintetében a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül ki kell adni a munkavállalási engedélyt.
Napirend előtt tettek javaslatot a szakszervezetek arra is, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeleti Tanácsban – a járulékfizetők kontrollja érdekében – a munkavállalói oldalt hárman képviselhessék. A bővítési javaslathoz a munkáltatói szövetségek is csatlakoztak.
Visszatérő adótémák
A tripartit fórum napirendjére évről évre – sőt gyakran év közben is – felkerül az adó- és járuléktörvények ügye. Tavasszal az egyes adótörvények módosításáról szóló kormányzati előterjesztést vitatták meg a szociális partnerek.
A kormány alapvető feladatként jelölte meg az államháztartási egyensúly helyreállítását, az adózási fegyelem erősítését, ezért az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően új javaslatot dolgozott ki az adókikerülés szűkítésére. Az új szabályozást a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítási javaslatai tartalmazták.
Jóllehet a munkáltatói oldal az elvvel egyetértett – vagyis azzal, hogy minél többen fizessenek minél kevesebb adót -, a megvalósítás érdekében készült előterjesztést azonban nem támogatta. Álláspontja szerint ugyanis a javaslat újabb adminisztrációs terheket ró a vállalkozásokra, és az adóhivatal számára is többletköltséggel jár. A szakszervezetek annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy a feketekereskedelem a hatóságok tudtával működik.
Az adó és járulék fizetését szabályozó törvény tervezetét a jövő évi költségvetés előkészítésének részeként ősszel vitatták meg az OÉT résztvevői. Ennek keretében született egyezség arról, hogy – a személyi jövedelemadóval összefüggésben – az úgynevezett hidegétkezési hozzájárulás értékhatára 4500 forintról 5000-re, a főtt ételre beváltható melegétkeztetés esetén 9000-ről 10 000 forintra emelkedjék. Továbbá az iskolakezdési támogatás értékhatára 19 ezerről 20 ezer forintra nőjön, az adómentes üdülésicsekk-juttatás pedig kiterjed a szövetkezetek, a gazdasági társaságok tagjaira, a közeli hozzátartozókra, illetve az elhunyt tagok közeli hozzátartozóira. Megállapodtak a szociális partnerek arról is, hogy a munkavállalók 2008-ban az önbevalláson túl továbbra is az adóhatósági és a munkáltatói szja-megállapítás között választhatnak.
A társasági adóval függ össze, hogy adókedvezmény vehető igénybe a szövetkezetek által képzett közösségi alap közös felhasználására jutó részére, s a közösségi alap felhasználása alapján felmerült költség a vállalkozás érdekében elismert költségnek minősül.
Költségvetési törvény
Az OÉT 2007-ben is megvitatta a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, mely szerint 2008-ban a gazdaság növekedési üteme a konvergenciaprogramban jelzetthez képest kissé magasabb (2,8 százalék) lehet.
A költségvetési szektorban az idei 5 százalék körüli létszámcsökkenés után csak kismértékű korrekcióra kerül sor, így nemzetgazdasági szinten az alkalmazottak száma némileg bővülhet, miközben a reálkeresetek és a lakosság fogyasztása kismértékben (0,4 százalékkal) növekedhet. 2008 egészében 4,5 százalékos átlagos drágulási ütem várható.
A munkaadók elsősorban a kisadók összevonásának tervezetét kifogásolták, álláspontjukat magukévá tették a szakszervezetek is. Az ülésen egyetértés alakult ki arról, hogy a Munkaerő-piaci Alap egyre kisebb hányada felett rendelkezik az erre létrehozott tripartit testület. Viszont pozitív lépésként értékelte a munkaadói oldal az adómentes fejlesztési tartalék felemelését 25 százalékról 50 százalékra, s javasolta, hogy 50 millió forint nyereségig 10 százalékos legyen a társasági adó.
Sztrájkok árnyékában
2007-ben többször is – vélhetően a szakszervezeti sztrájkok, demonstrációk hatására az év utolsó heteiben is – napirenden szerepelt a plenáris üléseken az egészségügyi reform, a társadalombiztosítás, illetve elsősorban az egészségbiztosítás átalakításának koncepciója, valamint a korkedvezményes nyugdíjazás új rendszerének kialakítása.
A szociális partnerek megvitatták a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslatról készült előterjesztést is. Ez utóbbi célja a foglalkoztatók nyugdíjcélú megtakarítások terén történő szerepvállalásának elősegítése, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény bevezetése a hazai jogrendbe.
A munkáltatók szerint a törvény kedvezőbb lehetőséget teremt a munkaadók és a munkavállalók plusz megtakarítási formáihoz, ezért támogatták, bár hozzátették: a működés a gyakorlatban attól függ majd, hogy miként viszonyul az adórendszerhez, kedvezményezi-e az adórendszer vagy sem. Alapvetőnek mondták, hogy az új intézmény működése az önkéntesség elve alapján történjen.
A szakszervezetek felvetették, hogy meg kell határozni a foglalkoztatói nyugdíj helyét a nyugdíjrendszer egészen belül. Szabályait az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak szabályaihoz kell közelíteni oly módon, hogy az új nyugdíjintézmény ne sodorhassa veszélybe az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak már kialakult rendszerét és megtakarításait. Az intézményhez rendelt garanciarendszer kidolgozását is sürgették.
Nyugdíj, egészségügy
Egy lépéssel előrébb került a korkedvezményes nyugdíjazás új rendszerszerének kialakítása is: a kormányzati ütemezéssel mind a két oldal egyetértett. A szakszervezetek csak egy elemet kifogásoltak, nevezetesen, hogy a javaslat nem teszi lehetővé, hogy indokolt esetben a rendszerbe már most is bekerülhessenek olyan munkakörök, amelyek jelenleg nem szerepelnek a listán.
A kormány által javasolt ütemezés szerint 2008-ban kidolgozható a munkahelyek kockázati besorolása, s ezt követően különféle szakterületeken tesztelnék a rendszert. A kockázati viszonyok alapján alakítanák ki 2009 őszéig a kedvezményeket. A kockázati osztályokhoz tartozó járulékszinteket is eddig az időpontig határoznák meg. Az egységes rendszer, illetve a szükséges törvénymódosítások határideje 2009 vége az ütemezés szerint, s 2010 második félévében már az új metódust alkalmaznák a korkedvezményre.
Az akkori egészségügyi államtitkár először 2007. márciusában adott tájékoztatást az egészségügy átalakításának tervezett lépéseiről, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásáról. Részletesen bemutatta a strukturális átalakítással kapcsolatos jogszabályokat, a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésének, a gyógyszer-gazdaságosságot szolgáló intézkedések, a népegészségügyi program kiemelt feladatait, valamint az egészségügyi dolgozók munkaidejének újraszabályozásával kapcsolatos teendőket.
A tájékoztatást a munkavállalói oldal tárgyalásra alkalmatlannak találta, mivel az nem tért ki az egészségügy átalakításának tervezett lépéseire. A bírálatok között szerepelt, hogy az egészségügyi tárca nem tért ki olyan részletekre, mint hogy a döntések milyen zavarokat okoztak az egészségügyi ellátásban. A munkáltatói oldal korrektnek ítélte a tájékoztatást, felvetette azonban, hogy a kormány a reformra vonatkozóan készítsen az érintettek számára közérthető ismertetőt a kötelezettségekről és a jogokról.
November elején már az új államtitkár vállalta, hogy további részleteket árul el az egészségbiztosítás átalakításáról, amelynek koncepciója lapzártánkkor a parlament asztalán feküdt. A sorsa egyelőre bizonytalan, mert nemcsak a kormánykoalíción belül zajlik róla – vitával kísért – egyeztetés, de csaknem 200 módosító javaslatot is benyújtottak a képviselők, a legtöbbet a szocialisták. A Liga Szakszervezet bejelentette, hogy a december 17-ére tervezett végszavazás napjától határozatlan idejű sztrájkot szervez. A törvénytervezet elfogadása esetén a munkabeszüntetést addig folytatják, amíg a parlament azt vissza nem vonja.
Munkapiaci szabályozás
Az OÉT megvitatta a kormányoldal szakmai javaslatát a Románia és Bulgária uniós csatlakozását követő munkaerő-piaci szabályozásról is. A két ország tekintetében a fokozatos és részleges piacnyitást indokoltnak tartó javaslatról a munkavállalói oldal úgy foglalt állást, hogy a román és a bolgár munkavállalókkal szemben Magyarország ne alkalmazzon korlátokat. Ugyanakkor meg kell akadályozni illegális foglalkoztatásukat, s esetükben is legyen érvényes a magyarországi minimálbér, működjön a regisztráció.
A munkáltatóknak nem volt egységes álláspontjuk a szabályozásról, ezért a kormányra bízták a döntést, azzal, hogy részleges nyitás esetén az ágazatok, illetve csoportok kiválasztásánál a kormány vegye figyelembe az érdekképviseletek véleményét. Szükségesnek tartják a kötelező adatközlés elrendelését, a regisztrációt és - indokolt esetben – szankciók alkalmazását.
Ritka vendég, a külügyminiszter asszony is vizitált az érdekegyeztető fórum ülésén. Göncz Kinga a kormány Európa-politikai stratégiájának új irányairól és feladatairól szóló előterjesztést ismertetett a szociális partnerek előtt, s tájékoztatást adott az Európai Unió 2007 első félévi német elnökségi programjáról, az ehhez kapcsolódó magyar prioritásokról.
A munkaadók válaszul a kormány és a szociális partnerek közötti munkakapcsolat erősítését szorgalmazták, s a korábbi Európai Integrációs Tanács – akár az OÉT bizottságaként működő – újraalakítását javasolták. A munkavállalói oldal ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a közös Európa-politikai stratégiának az egységes munkajogi szabályozásra is törekednie kellene. Megfogalmazásuk szerint erős minimálstandardokat kellene meghatározni, s meg kellene akadályozni a szinte korlátlan versengést a multinacionális tőkéért. A javaslatok között elhangzott, hogy az OÉT rendszeresen foglalkozzon a hazai politikákat nagymértékben befolyásoló uniós stratégiákkal, szakpolitikákkal, s ennek előkészítésére koordinatív csoport alakuljon a fórum mellett.
Az OÉT ősszel tájékoztatást kapott az EU 2007 második féléves portugál elnökségének programjáról s az ehhez kapcsolódó magyar prioritásokról is. A munkavállalók megnyugvással vették tudomásul, hogy a prioritások között az illetékes kormányzati szervek is elsőrendű feladatként foglalkoznak a lisszaboni stratégia hazai foglalkoztatási vonatkozásaival. A munkáltatók azzal vették tudomásul a tájékoztatást, hogy időben meg kell kezdeni a 2011 első félévében esedékes uniós soros elnökségre való felkészülést. Egyben javasolták egy, az uniós feladatokkal kapcsolatos, formalizált egyeztetési fórum létrehozását.
Hároméves, háromelemű minimálbér
A háromeleműre bővült minimálbérrendszerről szóló megegyezés – az érdekegyeztetés 17 éves fennállása óta – középtávra, három évre szól. A megállapodás szerint a 2005-ben érvényes 57 ezer forintos legkisebb kereset 2006-ra 62 500, 2007-re 65 700, 2008-ra pedig 69 ezer forintra emelkedik, s bevezetik a szakképzetteknél a garantált bérminimumot. Most ez utóbbi okozza a feszültséget, ugyanis míg 2006. január 1-jétől 2006. június 30-ig 0-2 éves, a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges szakképzettséget, képesítést igénylő szakmában szerzett gyakorlati idő esetén az ajánlott bérminimum a minimálbér 105 százaléka, legalább 2 év gyakorlati idő esetén 110 százalék volt, 2008-ra már 120, illetve 125 százaléka lenne, vagyis legalább 86 300 forint.
