Általános ismeretek, közös szabályok
Mit jelent a munkaerő-kölcsönzés?
Az Mt. alkalmazásában a munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi (Mt. 193/C § a) pont).
A munkaerő-kölcsönzés a munkavállaló más munkáltatónál történő foglalkoztatásának egyik esete, ugyanis a más munkáltatónál történő foglalkoztatásra sor kerülhet
– kiküldetés eredményeként (például a szándékolt gépvásárlást megelőzően a munkáltató szakemberét az érintett munkáltató céghez küldi, hogy ott ismerkedjen meg annak működésével, jellemzőivel, kérjen részletes információkat a vételi lehetőségekről), amikor a munkavállaló valójában továbbra is az őt alkalmazó munkáltató számára végez munkát, ennek az utasításai szerint jár el, erre az időre munkabérét és felmerült költségeit is ez a munkáltató köteles számára megfizetni);
– kirendelés következményeként is [mégpedig akár az Mt 106. §-ának (1) bekezdése, akár az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése alapján], amikor azonban ennek ideje alatt a munkavállaló már a kirendelés helye szerinti munkáltató számára kell hogy munkát végezzen, a munkáltatói jogok gyakorlása pedig már megosztva történik, ugyanakkor a kirendelés során a más munkáltató számára történő munkavégzésnek – a munkáltatók közötti viszonylatban – szigorúan ellenszolgáltatás nélkül kell végbemennie;
– munkaerő-kölcsönzés útján is (Mt. 193/C §), amikor a kölcsönzést folytató szervezetnél már a munkavállaló alkalmazása is kölcsönzés végett történik, a munkát kifejezetten a másik munkáltató számára kell végezni, a munkáltatói jogok gyakorlása ugyancsak megosztva történik, de – ami az ilyen foglalkoztatásnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy – erre a munkaerőt közvetítő cég ellenérték, ellenszolgáltatás fejében vállalkozik.
Megjegyezzük még, hogy a munkaerő-kölcsönzés irányulhat távmunkán történő foglalkoztatásra is. Ebben az esetben azonban természetesen figyelemmel kell lenni az Mt. 192/C-193/A §-aiban foglaltakra.
Az álláskeresők munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatásának támogatásáról az 1991. évi IV. törvény 16/B §-a, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 6-17/B §-ai intézkednek.
A munkaerő-kölcsönzésre épülő foglalkoztatás jogi szerkezete
A munkaerő-kölcsönzés valójában hárompólusú jogi szerkezet létrejöttét eredményezi. Egyfelől a kölcsönzési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. §) jogviszonyra lép a munkavállalóval azért, hogy őt valamely munkáltatóhoz kikölcsönözze. Azután ugyanez a szervezet jogviszonyba lép valamely munkáltatóval a munkavállaló ennek részére történő kikölcsönzése végett. Végezetül pedig e munkáltató is jogviszonyba kerül a munkavállalóval, hisz megállapodás esetén neki kell gondoskodnia foglalkoztatásáról.
Mindezek nyomán sajátos jogi helyzet alakul ki. Egyfelől létrejön egy olyan szerkezetű jogviszony, nevezetesen a munkaerőt kölcsönbe adó és a munkaerőt kölcsönbe vevő szervek között, amely – annak vállalkozási jellege folytán – ugyan a polgári jog szabályozási körébe tartozik, de amelyre nézve – mivel e jogviszony célja szerint az emberi munkaerőre vonatkozik, és ezért fontos (munkajogi) garanciális követelményeknek is meg kell felelnie – az Mt. szabályai is fontos rendelkezéseket írnak elő. Másfelől létrejön egy munkajogi jogviszony, de a helyzetből fakadóan olyan szerkezettel, amelynek munkáltatói oldalon ténylegesen két alanya (kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő) is van, következésképpen a munkáltatói jogok gyakorlása is megosztott módon történik.
A sajátos szerkezet megköveteli, hogy a résztvevők között a kölcsönzés folyamatában megfelelő kapcsolat működjön. Kimondja ezért az Mt., hogy a kölcsönbeadó, a kölcsönvevő és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni [Mt. 193/D § (3) bek.].
Mely esetekben tilos a munkavállaló kölcsönzése?
A munkavállaló kölcsönzése tilos
– a jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre,
– a kölcsönvevő olyan munkahelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre, ahol sztrájk van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, illetve
– ha a kölcsönvevőnél a munkavállaló munkaviszonya – a munkáltató működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondásával, illetve a próbaidő alatt azonnali hatályú megszüntetésével – legfeljebb hat hónapja szűnt meg [Mt. 193/D § (2) bek.].
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő jogviszonya
Az Mt. meghatározza a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő kritériumait.
Kölcsönbeadó
Kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek átengedi, és a munkáltató jogait, illetve kötelezettségeit megosztva gyakorolja.
Az Mt. szerint a kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele munkaviszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet lehet, amelyik megfelel az Mt.-ben, illetve egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette [Mt. 193/D § (1) bek.].
A gazdasági társaság, illetve szövetkezet – az egyéb feltételek fennállása esetén – akkor vehető nyilvántartásba, ha a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatásával összefüggésben mint munkáltató az adó- és járulékbefizetési kötelezettségét teljesítette. Az erre vonatkozó egy hónapnál régebbi igazolást a nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez csatolni kell [2001. évi XVI. törvény 26. § (10) bek.].
Kölcsönvevő
Kölcsönvevő az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja.
Miként kell a jogviszonyt létesíteni?
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő gazdálkodó szervezetek között munkaerő kölcsönzése végett létrejövő jogviszonyt írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább
– a munkaerő-kölcsönzés időtartamát,
– a munkavégzés helyét,
– az elvégzendő munka jellegét [Mt. 193/G § (1) bek.].
Bár az Mt. közvetlenül nem utal rá, természetesen mindenképpen meg kell állapodni a feleknek a kölcsönzés díjáról, hisz itt egy gazdasági vállalkozás alapján létrejövő kapcsolatról van szó.
Célszerű továbbá a munkáltatói jogok mikénti megoszlását is pontosan rögzíteni a megállapodásban, elkerülendő a későbbi vitákat.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodásban nem lehet korlátozni vagy kizárni azokat a jogokat, amelyek a munkavállalót az Mt., illetőleg végrehajtási szabályai alapján megilletik [Mt. 193/D § (4) bek.].
A munkáltatói jogok megosztása
A munkáltatói jogok megosztásának egyfajta rendjét maga az Mt. meghatározza. E szerint a kölcsönbeadó joga és kötelessége,
– az érintett munkavállalók alkalmazása, a jogviszony szerkezetéből következően,
– a munkaviszony megszüntetése, és reá hárul a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatának a fogadása is [Mt. 193/D § (2) bek.],
– munkabér fizetésének a kötelezettsége; a kölcsönbeadónak ez a kötelezettsége egyébként attól függetlenül fennáll, hogy a kölcsönbevevő a kölcsönbeadónak járó díjat az esedékességkor nem fizette meg [Mt. 193/E § (1) bek.],
– a foglalkoztatással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott költségek viselése, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját, kivéve, ha a felek másként állapodtak meg [Mt. 193/G § (3) bek.],
– a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése [Mt. 193/F § (2) bek.].
A kölcsönbevevőnek – az Mt. szerinti – munkáltatói jogaira és kötelezettségeire nézve lásd a kölcsönvevő és a munkavállaló jogviszonya cím alatti részben foglaltakat.
Tájékoztatási kötelezettség
A kölcsönbeadó – az Mt. 193/H § (9)–(10) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazása érdekében – köteles – a kölcsönzött munkavállaló előzetes hozzájárulásával – a kölcsönvevőt tájékoztatni különösen a munkavállaló szakképzettségéről és szakmai tapasztalatairól [Mt. 193/G § (6) bek.].
A kölcsönvevő – a megállapodásban foglaltak vállalásán túlmenően – írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót
– az irányadó munkarendről,
– a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezéséről [Mt. 193/E § (2) bek.],
– a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről,
– az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekről, továbbá
– minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges [Mt. 193/G § (2) bek.].
A kölcsönvevő – eltérő megállapodás hiányában – köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek legkésőbb a munkabér tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig történő kifizetéséhez szükségesek. (Megjegyzendő, hogy az esetleges eltérő megállapodás sem változtathat azonban azon a követelményen, hogy a munkabért legkésőbb az említett időben kifizessék. Ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez szükséges adatokat a kölcsönbeadónak átadni [Mt. 193/G § (4) bek.].
Iratátadás
A kölcsönbeadó – a kölcsönvevő kérése esetén – köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig
– az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást működtető szerv által kiadott, a bejelentésről szóló igazolás vagy – amennyiben a munkába állásra az igazolás kézbesítése előtt kerül sor – a munkaszerződés egy példányát a munkabér megismerésére alkalmatlan módon, valamint
– a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételezést igazoló okirat másolatát
a kölcsönvevő részére átadni [Mt. 193/G § (3) bek.].
Semmisség
Az Mt. szerint semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha a felek az Mt. 106. §-a (1) bekezdésében meghatározott tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással. Vagyis akkor, ha a munkavállaló a kölcsönzés folytán olyan kölcsönvevő munkáltatónál lenne köteles munkát végezni, amelynek
– tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos a kölcsönbeadó munkáltató tulajdonosával, vagy
– a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közül az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
– amelyben a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
Megjegyzendő, hogy a fentebb ismertetett rendelkezésbe foglalt tilalmat a 2005. évi CLIV. törvény 24. §-ának (3) bekezdése értelmében a 2006. január 1-jén már fennálló, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött szerződésekre 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése
A munkaerő-kölcsönzés keretében létrejött munkaviszony, ha azt a kölcsönbeadó jogellenesen szüntette meg, a jogellenességet megállapító bírósági határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, kivéve, ha a jogvita elbírálásáig a határozott idejű jogviszony a jogellenes intézkedés nélkül is megszűnt volna [Mt. 193/M § (1) bek.].
Jogellenes megszüntetés esetén a bíróság a munkavállaló kérelmére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább egyhavi, legfeljebb hathavi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezheti a kölcsönbeadót [Mt. 193/M § (2) bek.].
Jogellenes megszüntetés esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek, egyéb járandóságnak, illetve kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült [Mt. 193/M § (3) bek.].
Ha a munkavállaló munkaviszonya nem felmondással szűnt meg, a munkavállalót megilleti a felmondási időre járó átlagkeresete is [Mt. 193/M § (4) bek.].
A határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén – e pont második és negyedik bekezdései rendelkezéseitől eltérően – a bíróság a munkavállaló kérelmére a megszüntetés időpontjában a munkaviszonyból még hátralévő időre járó, legfeljebb azonban hathavi átlagkereset megfizetésére kötelezi a kölcsönbeadót [Mt. 193/M § (5) bek.].
A fenti rendelkezésekből kitűnik, hogy a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszony esetében a jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállításának nincs helye.
A kölcsönbeadó és a munkavállaló jogviszonya
A jogviszony létrejötte
Az Mt. szerint a kölcsönbeadó és a munkavállaló között munkaviszony jön létre, még ha ez jelentősen el is tér az általános szabályok szerintitől, amikor is a munkaszerződés közvetlenül munkavégzés végett jön létre. A kölcsönbeadó és a munkavállaló jogviszonyában a munkavégzés csak közvetett módon jelenik meg, közvetlenül a munkaerő-kölcsönzés céljait szolgálja, és csak ennek eredményeként kerül sor magára a munkavégzésre. Mindebből következik, hogy a szóban lévő munkaszerződés is el kell hogy térjen az általános munkaszerződésektől. Az Mt. szerint a munkaerő-kölcsönzésre létesülő munkaviszonyt létrehozó munkaszerződésben a feleknek az alábbi kérdésekben kell megállapodniuk:
– abban, hogy a munkaszerződés (a távmunkát végző munkavállaló foglalkoztatására irányuló munkaszerződés) kölcsönzés céljából jön létre,
– a munkavégzés jellegében vagy a munkakörben,
– a munkavállaló személyi alapbérében.
A munkaszerződésnek tartalmaznia kell a felek nevét, illetve megnevezését, a kölcsönbeadó nyilvántartásba-vételi számát, valamint a kölcsönbeadó és a munkavállaló lényeges adatait is [Mt. 193/H § (1)–(2) bek.].
A munkavállaló tájékoztatása
A munkáltató – ha a munkaszerződés nem tartalmaz tájékoztatást – legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított két héten belül köteles a munkavállalót írásban tájékoztatni
a) a munkába lépés napjáról,
b) a munkavégzés helyéről,
c) a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről,
d) a munkabér egyéb elemeiről,
e) a bérfizetés napjáról,
f) a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve
g) a jogviszony megszüntetésének erre az esetre (az Mt. XI. fejezete által) meghatározott szabályairól,
h) a kölcsönbeadóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól,
i) a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésének szabályairól, továbbá
j) arról, hogy a kölcsönbeadó kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.
A d)-g) pontjában foglaltakról, valamint külföldön történő munkavégzés esetén a pénzbeli és természetbeli juttatásokról, továbbá a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről [Mt. 76/A § b)-c) pont] előírt tájékoztatás jogszabály, illetve a kölcsönbeadóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezésére történő hivatkozással is megadható [Mt. 193/H § (3)–(4) bek.].
Az előzőekben meghatározottakon túlmenően a kölcsönadó köteles – legkésőbb a munkavégzés tényleges megkezdése előtt – írásban tájékoztatni a munkavállalót az alábbiakról:
– a kölcsönvevő neve, székhelye, telephelye, cégjegyzékszáma, vagy ha ez utóbbi adat helyett jogszabály más nyilvántartási formát ír elő, ennek a száma;
– az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételek,
– a munkarendre, a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok,
– a kölcsönvevőnél mely szerv vagy személy gyakorolja a munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkört,
– a munkába járás, szállás és étkezés feltételei [Mt. 193/H § (6) bek.].
A kölcsönbeadó megnevezésének, lényeges adatainak, továbbá e pont elején meghatározott feltételek változásáról legkésőbb a változás hatálybalépését követő egy hónapon belül köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót. A munkaviszonyra vonatkozó szabály módosítása esetén e pont második bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni [Mt. 193. § (5) bek.].
Itt hívjuk fel a figyelmet arra, ha a munkaviszony nem kölcsönzés céljából jött létre, a munkaszerződés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztassa [Mt. 193/E § (4) bek.].
Hosszabb idejű foglalkoztatás
Az Mt. 142/A §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, továbbá az ügyelet, készenlét díjazása tekintetében, ha
– a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés tartama a hat hónapot meghaladja, vagy
– a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevőnél történő munkavégzés megkezdésének időpontját megelőző két évben a kölcsönvevőnél – kölcsönzés alapján – összesen legalább hat hónapot dolgozott. Ha a kölcsönvevőnél kölcsönzés alapján munkavégzéssel töltött összeszámított időtartam az újabb kölcsönzés alatt éri el a hat hónapot, az előbbi szabályt a hat hónap elérésének időpontjától kell alkalmazni [Mt. 193/H § (9) bek.].
A munkavállaló számára munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott, munkabérnek minősülő pénzbeli és természetbeni juttatások teljes körére kiterjedően kell az Mt. 142/A §-ának rendelkezéseit alkalmazni a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló, valamint a kölcsönzött munkavállaló vonatkozásában, ha
– a határozott időre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés időtartama a két évet, vagy
– a határozatlan időre szóló kölcsönzés esetén a kölcsönvevőnél történő folyamatos munkavégzés időtartama az egy évet meghaladja [Mt. 193/H § (1) bek.].
A fentiekben foglalt rendelkezéseket [Mt. 193/H § (9)–(10) bekezdések] nem kell alkalmazni a kölcsönzött munkavállalóra, ha munkaviszonyára a kölcsönbeadónál ennél kedvezőbb feltételek irányadók [Mt. 193/H § (11) bek.].
Megjegyezzük, hogy a 2005. évi CLIV. törvény 24. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha a kölcsönzött munkavállaló kölcsönvevőnél történő munkavégzésének időtartama a fentebbi esetekben [az Mt. 193/H §-ának (9)–(10) bekezdéseiben] foglalt feltételek valamelyikének az említett törvény hatálybalépésekor, vagyis 2006. január 1-jén megfelel, az ismertetett szabályokat az említett időtartamtól kell megfelelően alkalmazni.
Ha pedig a munkavállaló folyamatos foglalkoztatása nem biztosított, a kölcsönbeadó az Mt. 193/H §-ának (7) bekezdésében meghatározott módon köteles eljárni.
Szabadság kiadása
A munkaerő-kölcsönzés esetében a munkavállaló szabadsága az általános szabályok szerint alakul ugyan, de eltérés van a szabadság kiadását illetően. Az idevonatkozó rendelkezés szerint a kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás időtartama alatt a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában – a kölcsönvevő, egyébként a kölcsönadó adja ki. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval – előzetes meghallgatása után – legkésőbb a szabadság megkezdése előtt három nappal közölni kell. Az időpontot a kölcsönvevő csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni [Mt. 193/N § (1) bek.].
A munkaerő-kölcsönzés végett létrejött munkaviszonyban is hasonló a munkavállaló által kötelezően igényelhető szabadság mértéke és az igény bejelentésére vonatkozó előírás, mint az általános szabályokban. A vonatkozó rendelkezés szerint ugyanis az alapszabadság legalább egynegyedét – a foglalkoztatás első három hónapját kivéve – itt is a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, a munkavállalónak pedig az erre vonatkozó igényét a szabadság megkezdése előtt legkésőbb tizenöt nappal kell bejelentenie [Mt. 193/N § (2) bek.].
Semmisség
Semmis a kölcsönbeadó és a munkavállaló között létrejött olyan megállapodás, amely
– alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást (közvetítési díjat) kell fizetni, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni,
– a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszony-létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő [Mt. 193/E § (1) bek.].
A kölcsönbeadó súlyos mulasztásaihoz fűződő jogkövetkezmények
Ha a kölcsönvevőnél történő tényleges munkavégzés tényleges megkezdéséig
– a kölcsönbeadó nem felel meg az Mt.-ben, illetve az egyéb jogszabályokban foglalt feltételeknek, vagy
– a kölcsönbeadó nem köt a munkavállalóval [az Mt. 193/H §-ának (1) bekezdése szerint] munkaszerződést,
a munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön létre a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodásban [Mt. 193/G § (1) bekezdés a) pont] meghatározott időtartamra [Mt. 193/G § (8) bek.].
A fenti a) ponthoz kapcsolódóan a kölcsönvevő és a munkavállaló között létrejött munkaviszony esetében a munkaszerződés tartalmának megállapításakor
– munkavégzési helynek a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodásban meghatározott munkahelyet [Mt. 139/G § (1) bek. b) pont],
– munkakörnek a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti megállapodásban meghatározott munkakört [Mt. 139/H §(1) bek. c) pont],
– személyi alapbérnek a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti megállapodásban meghatározott személyi alapbért [Mt. 139/H § (1) bek. b) pont]
kell tekinteni [Mt. 193/G § (9) bek. b) pont].
A fenti b) ponthoz kapcsolódóan a kölcsönvevő és a munkavállaló között létrejött munkaviszony esetében a munkaszerződés tartalmának megállapításakor
– munkahelynek a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodásban meghatározott munkahelyet [Mt. 139/G § (1) bek. b) pont] kell tekinteni,
– a kölcsönzött munkavállaló munkakörét a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodásban meghatározott elvégzendő munka jellege [Mt. 139. § (1) bek. c) pont] alapulvételével kell meghatározni,
– a munkavállaló személyi alapbérét – az Mt. 142/A §-ának megfelelő alkalmazásával – a kölcsönzött munkavállalót foglalkoztató szervezeti egységnél azonos munkakört betöltő munkavállalók személyi alapbére mértékének – azonos munkakört betöltő munkavállaló hiányában a kölcsönvevő tevékenysége szerinti ágazatban, a kölcsönzött munkavállaló által betöltött munkakörben szokásosan érvényesülő személyi alapbér – alapulvételével kell meghatározni [Mt. 193/G § (10) bek.]
Ha pedig a fenti a) és b) pont szerinti hiányosságok együttesen fordulnak elő, a munkaszerződés tartalmának megállapításánál ez utóbbi bekezdésekben [Mt. 139/G § (9)–(10) bek.] foglaltakat kell megfelelően alkalmazni [Mt. 193/G § (11) bek.].
Amennyiben a kölcsönbeadó részéről elkövetett mulasztások folytán a munkaviszony a kölcsönvevő és a munkavállaló között jön létre, a kölcsönvevő követelheti az ezzel összefüggésben keletkezett kárának a megtérítését a kölcsönadótól, feltéve, hogy az Mt. szerint jóhiszeműen és tisztességesen járt el [Mt. 193/G § (12) bek.].
A kölcsönvevő és a munkavállaló jogviszonya
A jogviszony jellege
A munkavállaló a kölcsönbevevőnél munkaviszony keretében végez munkát. A konstrukció szerkezetéből fakadóan azonban ebben a relációban már munkaszerződést nem kell kötni, a jogviszony keletkezésének alapja ez esetben egyfelől a kölcsönbeadóval létrehozott jogviszony, valamint a kölcsönbeadó által a munkavállalóval létesített munkaviszony. A kölcsönbevevőnél a foglalkoztatás megkezdése a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő (és ezen belül a munkavállaló által) meghatározott időponttal veszi kezdetét. Miután ilyenkor a munkavállalót munkaviszonyban foglalkoztatják, természetszerűen erre nézve is alkalmazni kell az Mt. általános szabályait.
Ugyanakkor a jogviszony sajátos szerkezetéből eredően
– a munkáltatói jogok gyakorlása a kölcsönbeadóval megosztottan [Mt. 193/E § (2) bek.] történik (tehát a kölcsönbevevő már csak azokat a munkáltatói jogokat gyakorolja, amelyek a kölcsönbeadóval kötött megállapodás szerint reá hárulnak, illetőleg ilyen megállapodás hiányában azokat, amelyeket az Mt. - fentebb ismertetett – rendelkezései nem sorolnak a kölcsönbeadói munkáltatói jogok közé),
– az Mt. alapján jelentkező jogok és kötelezettségek gyakorlását azokkal az eltérésekkel kell alkalmazni, amelyeket az Mt. a munkaerő-kölcsönzés esetére előír. (Ezekről részletesebben az alábbiakban lesz szó).
Munkáltatói jogok és kötelezettségek
A helyzetből is következik, de maga az Mt. ki is mondja, hogy ilyenkor a munkavállalóra a kölcsönbevevőnél irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [Mt. 193/E § (3) bek.].
A kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavégzés időtartama alatt
– a munkavállaló munkavédelmére,
– a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására,
– az egyenlő bánásmód követelményére,
– a munkavégzésre,
– a munkakör átadás-átvételére,
– a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása tekintetében [Mt. 193/G § (5) bek.].
Ebbe a körbe tartozó rendelkezés az is, mely szerint a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás során az Mt.-nek az átirányításról szóló 83/A §-ának, a munkáltatói kötelezettségekről szóló 102. §-a (1)–(3) bekezdésének, az utasítási jog gyakorlásáról szóló 104. §-ának, a kiküldetésről szóló 105. §-ának, a munkaidő mértékéről, beosztásáról szóló 117-120. §-ainak, a pihenőidőről szóló 122-125. §-ainak, a rendkívüli munkavégzésről szóló 126-129. §-ainak és a készenlétről, valamint a fiatal munkavállalóra vonatkozó sajátos rendelkezésekről szóló 129/A §-ának alkalmazása során munkáltatón a kölcsönvevőt kell érteni [Mt. 193/P § (3) bek.].
A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti [Mt. 193/D § (5) bek.].
Tájékoztatási kötelezettség az üzemi tanáccsal, illetőleg a szakszervezettel szemben
A kölcsönvevőnek a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről a nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal (a 2005. és az ezt megelőző időben ez a kötelezettség évi egy alkalomra vonatkozott) tájékoztatnia kell [Mt. 193/P § (2) bek.].
Kártérítési felelősség
Ha a munkaerő-kölcsönzés céljából létrejött munkaviszonyban a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz, a Polgári Törvénykönyvnek az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályait [Ptk. 348. § (1) bek.] kell alkalmazni [Mt. 193/O § (1) bek.].
A munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel [Mt. 193/O § (2) bek.]. Ha pedig a munkavállalót munkaviszonyával összefüggésben, de az előbb említett eseten kívül – nem a foglalkoztatás során vagy azzal összefüggésben – éri kár, a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok (Mt. 174-187. §) alkalmazásakor a kölcsönbeadó tekintendő munkáltatónak [Mt. 193/O § (3) bek.].
A feleket megillető jogok és kötelezettségek alakulása
Mint már szó volt róla, a munkaerő-kölcsönzés esetén létrejövő munkaviszonyokra is az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, de a sajátos konstrukcióra tekintettel egyes esetekben az Mt.-nek ezekre az esetekre megállapított külön szabályai, illetőleg egyes szabályai alkalmazását kizáró rendelkezései (Mt. 193/1-193/P §-ok) szerint kell eljárni.
Az Mt. vonatkozó külön szabályai
A kölcsönzés céljából létesített munkaviszony megszüntethető
– közös megegyezéssel,
– felmondással,
– azonnali hatállyal a próbaidő alatt.
A munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatot írásba kell foglalni (Mt. 193/I §). Miként már szó volt róla, a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszony megszüntetésének munkáltatói joga kizárólag a kölcsönbeadót illeti meg, így a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatát is a kölcsönbeadóval kell közölnie.
Közös megegyezés
A munkaviszonynak közös megegyezéssel történő megszüntetésére ebben a körben is az általános szabályok szerint kerülhet sor. Ez annyit jelent, hogy a felek ilyen címen bármikor megszüntethetik mind a határozatlan, mind a határozott időre szóló munkaviszonyt. A tévedés, megtévesztés vagy kényszer hatására létrejött megegyezés esetén itt is alkalmazni kell az érvénytelenségről szóló általános szabályokat.
Rendes felmondás
A munkaviszonynak felmondással történő megszüntetése jelentősen eltér az általános szabályoktól. Abban ugyan nincs eltérés, hogy felmondással itt is csak a határozatlan idejű munkaviszony szüntethető meg, és a két fél bármelyike jogosult rá [Mt. 193/J § (1) bek.]. Még abban is egyező a helyzet, hogy a munkáltatói jog gyakorlójának a felmondást ugyanolyan törvényi követelmények szerint meg kell indokolnia, mint az általános szabályok körében [Mt. 193/J § (2) bek.]. A munkaerő-kölcsönzés végett létrejövő jogviszony esetében azonban munkáltatói oldalon felmondásra csak a törvényben tételesen meghatározott (felmondási) okok fennforgása esetén van mód, a kölcsönbeadó nevezetesen ilyen címen akkor szüntetheti meg a munkaviszonyt, ha
– a munkavállaló nem végzi megfelelően a munkáját,
– a munkavállaló munkaköri feladatainak ellátására alkalmatlan,
– a kölcsönbeadó harminc napon belül nem tudta biztosítani a munkavállaló megfelelő foglalkoztatását, vagy
– a megszüntetésre a kölcsönbeadó működésével összefüggő okból kerül sor [Mt. 193/J § (3) bek.].
A munkavállaló munkaviszonyát felmondással ebben a körben is indokolás nélkül megszüntetheti.
A felmondási idő mértéke ebben a körben tizenöt nap. Ha azonban a munkaviszony időtartama eléri a háromszázhatvanöt napot, a felmondási idő mértéke harminc napra emelkedik [Mt. 193/J § (4) bek.]. Ha a kölcsönbeadó és a munkavállaló között a felmondás közlését megelőző két éven belül többször került sor munkaviszony létesítésére, a felmondási idő szempontjából ezek időtartamát össze kell számítani [Mt. 193/J § (5) bek.].
A kölcsönbeadó által közölt felmondás esetén – a felek eltérő írásbeli megállapodása hiányában – a felmondási idő tartama alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A felmentési időre a munkavállalót átlagkeresete illeti meg [Mt. 193/J § (6) bek.].
Azonnali hatályú felmondás
Azonnali hatályú felmondással a határozott és a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a kölcsönbeadó, mind a munkavállaló megszüntetheti [Mt. 193/K § (1) bek.]. Az ilyen címen történő megszüntetésre ebben a körben is a jelentősebb kötelezettségszegések eseteiben kerülhet sor. Nevezetesen
– a munkavállaló akkor szüntetheti meg azonnali hatállyal a munkaviszonyt, ha a kölcsönbeadó vagy a kölcsönbevevő súlyosan megszegte a munkaviszonyra vagy a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokat, illetve megállapodást;
– a kölcsönbeadó akkor szüntetheti meg azonnali hatállyal a munkaviszonyt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegi [Mt. 193/K § (2)–(3) bek.].
A törvény előír olyan esetet is, amikor az azonnali hatályú megszüntetés a kölcsönbeadóra nézve kötelező. Kimondja ugyanis, hogy a kölcsönbeadó a nyilvántartásból való törlése esetén, az erről szóló határozat jogerőre emelkedését követően, e tényre történő hivatkozással, azonnali hatályú felmondással – a határozat kézhezvételétől számított hatvan napon belül - köteles a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni. Ha a kölcsönbeadó a munkaviszonyt határidőn belül nem szünteti meg, a munkaviszony a hatvanadik napon megszűnik [Mt. 193/K § (4) bek.].
A kölcsönbeadónak az azonnali hatályú felmondást is indokolnia kell. Az indokolásból az azonnali hatályú felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén az indok valóságát és okszerűségét ilyenkor is a kölcsönbeadónak kell bizonyítania [Mt. 193/K § (5) bek.].
Az azonnali hatályú felmondás jogát – a kötelező azonnali hatályú felmondás fentebb említett esetét kivéve – az okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül lehet gyakorolni. A kölcsönvevő által közölt ok alapján az azonnali hatályú felmondásra akkor kerülhet sor, ha a kölcsönvevő a munkavállaló vétkes magatartásáról a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót. Ebben az esetben az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló tizenöt napos határidő az írásbeli tájékoztatás kézhezvételétől számít [Mt. 93/K § (6) bek.].
Ha a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással a kölcsönbeadó a jogszabály kötelező – fentebb ismertetett – rendelkezésére tekintettel szünteti meg, vagy az azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló gyakorolja, a kölcsönbeadó köteles a munkavállaló számára megfizetni 15 napra, illetőleg a háromszázhatvanöt napot elérő munkaviszony esetén harminc napra számított átlagkeresetét [Mt. 193/K § (7) bek.].
Eljárás a munkaviszony megszűnésekor, illetve megszüntetésekor
A munkaviszony megszűnésekor, illetve megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött napot követő – ha a munkavállaló a jognyilatkozat közlését, a közös megegyezéssel történő megszüntetésről szóló megállapodás megkötését, a jogviszony megszűnésére vezető ok bekövetkeztét megelőzően nem végzett munkát, a jognyilatkozat közlésétől, illetve a munkaviszony megszűnésétől, megszüntetésétől számított – öt napon belül köteles a kölcsönbeadó a munkavállalót megillető munkabért, az Mt. 193/J §-ának (6) bekezdése és a 193/K § (7) bekezdése szerinti díjazást, egyéb járandóságát kifizetni, valamint kiadni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat (Mt. 193/L §).
Külföldi munkavégzés
Az Mt. szerint külföldi munkavégzés esetén a kiutaztatást csak akkor lehet megkezdeni, ha a munkavégzés helyén irányadó jog szerinti engedélyek beszerzése megtörtént [Mt. 193/H § (8) bek.].
Munkaerő-kölcsönzés körében az Mt. szabályai közül nem alkalmazható rendelkezések
A munkaerő-kölcsönzésről szóló egyes rendelkezések [Mt. 193/P § (1) bek.] egyúttal meghatározták az Mt.-nek azokat az általános §-ait, amelyeket a munkaerő-kölcsönzés végett létrejött munkaviszonyban nem kell alkalmazni. Ezek az alábbiak:
– az Mt. 3. §-ának (6) bekezdése (E rendelkezés szól arról, hogy a munkaviszony megszűnése után a felek között versenytilalom már csak akkor következik be, ha erre vonatkozó, ellenérték fejében kötött megállapodást kötnek, amely legfeljebb három évre szólhat.);
– az Mt. 76. §-ának (5)–(8) bekezdése, 76/B §-a [E rendelkezések szólnak a munkaszerződés kötelező tartalmáról és a munkáltató tájékoztatási kötelezettségéről. E szabályok alkalmazása feleslegessé vált, mivel az új szabályok (Mt. 193/H §) munkaerő-kölcsönzés esetére erről külön rendelkeznek.];
– az Mt. 79. §-ának (4)–(5) bekezdése (Ez a rendelkezés szól a határozott idejű munkaviszony meghatározásának módjáról. E kérdésről ugyancsak a munkaerő-kölcsönzés keretei között történik megállapodás.);
– az Mt. 86/A-96. §-ai [E rendelkezések szólnak a munkaviszony megszüntetésének szabályairól. Szükségtelenné annak folytán váltak, mivel az új szabályok (Mt. 193/I-193/L §) a munkaerő-kölcsönzés esetére külön rendelkeznek.];
– az Mt. 97. §-ának (2) bekezdése (E rendelkezés szól arról, hogy a munkaviszony megszüntetése esetén a munkáltató köteles elszámolni a munkavállaló bérével, egyéb járandóságaival, és ki kell részére adni az előírt igazolásokat. Ezt a kérdést a munkaerő-kölcsönzésről szóló szabályok külön rendezik.);
– az Mt. 100. §-a [E § szól a munkaviszony jogellenes munkáltatói megszüntetéséről és következményeiről. Az új szabályok (Mt. 193/. §) ezt is külön rendezik.];
– az Mt. 106. §-a [Ez a § szól a kirendelésnek arról az esetéről, amikor arra a munkáltatóval valamilyen tulajdonosi jogosultság alapján fennálló kapcsolat keretében kerül sor. Mint már szó volt róla, az Mt. 193/D §-ának (5) bekezdése értelmében a munkavállalót a kölcsön vevő gazdálkodó szerv más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.];
– az Mt. 109-116. §-ai (E §-ok szólnak a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásának lehetőségéről a fegyelmezetlen dolgozóknál, a tanulmányi szerződésről, valamint a tanulmányi munkaidő-kedvezményekről. Feltehetően itt is a munkaerő-kölcsönzés sajátos konstrukciója miatt minősültek ezek a szabályok feleslegessé, bár különösen a tanulmányi munkaidő-kedvezmények vonatkozásában az intézkedés ellentmondásos lehet.);
– az Mt. 134. §-ának (1)–(2) és (5)–(6) bekezdései (E rendelkezések a szabadság kiadásának olyan kérdéseiről szólnak, amelyekre nézve a munkaerő-kölcsönzés esetére külön rendelkezések születtek.);
– az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése (Ez a § szól a kirendelésnek arról az esetéről, amikor erre a munkáltató a működési körében felmerült foglalkoztatási nehézségekre tekintettel válik jogosulttá. Mint fentebb utaltunk rá, az Mt. 193/D §-a a kirendelés alkalmazását ebben a körben tiltja.);
– az Mt. 155. §-a (1) bekezdésének második mondata (Ez a rendelkezés arról szól, hogy ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni. E rendelkezés is a sajátos konstrukcióból fakadóan vált feleslegessé.);
– az Mt. 167. §-ának (2)–(3) bekezdései (E rendelkezések a gondatlan károkozásért való felelősség minősített eseteiről szólnak.);
– az Mt. Harmadik részének X. Fejezete (Ez a fejezet határozza meg a vezető állású munkavállalókra vonatkozó eltérő rendelkezéseket. E szabályokra a munkaerő-kölcsönzés relációjában nyilvánvalóan nincs szükség.);
– az Mt. 202. §-ának c)-d) pontjai [E rendelkezések a keresetlevél benyújtása határidejéről szólnak arra az esetre, amikor a rendkívüli felmondás, illetve a hátrányos jogkövetkezmény (Mt. 109. §) alkalmazása miatt kíván a munkavállaló fellépni. Mivel a munkaerő-kölcsönzés szabályai köréből az említett jogintézmények kikerültek, a rendelkezés nyilvánvalóan feleslegessé vált.].
