A túlzott takarékosság többet árt, mint használ
Magyarországon a foglalkozási megbetegedések száma 1989 óta napjainkig csökkenő tendenciát mutat, az akkori 1424 esettel szemben 2003-ban már "csak" 541 esetet regisztráltak. Az ILO adatai szerint a világon évente 58-150 millió munkahelyi ártalom okozta megbetegedés fordul elő, ami naponta 190-500 ezer esetet jelent. Az Európai Unióban szintén milliós nagyságrendet ér el a munkahelyi betegségek száma, amelyek között a leggyakoribbak a mozgásszerviek. Másodikként az allergiák, a bőr- és a légzőszervi rendellenességek találhatók, harmadik helyen a lumbágó, a negyediken a zaj okozta halláskárosodás áll. Magyarországon ez utóbbi van az élen, majd az allergiák következnek, végül a mozgásszervi betegségek zárják a sort.
Jogszabályi keretek
Az úgynevezett üzemorvosi rendszer az elmúlt 12 évben alaposan megváltozott. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény elrendeli, hogy minden munkáltató foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást köteles biztosítani valamennyi munkavállalója számára. A szolgálat szervezéséről és működéséről, illetve az alkalmazottak kategóriák szerinti besorolásáról a 89/1995 (VII. 14.) sz. Korm. rendelet intézkedik. A szerződés meglétét, annak betartását a helyi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) ellenőrei felügyelik, hiányosság vagy szabálytalanság esetén 50 ezer forinttól 500 ezerig terjedő büntetést róhatnak ki.
A jogszabályok az alkalmazottakat – a munkahelyük, illetve a munkájuk egészségügyi rizikófaktorai alapján – A, B, C és D kategóriába sorolják (az A jelenti a legjobban, a D a legkevésbé veszélyeztetetteket). A különböző kategóriák mellé más-más gyakoriságú és tartalmú felülvizsgálatokat írnak elő a szabályozók.
Az országban jelenleg mintegy 3500 foglalkozás-egészségügyi szakember végzi a dolgozók munkaalkalmassági vizsgálatát, illetve rendszeres ellátását, egyesek kis, néhány fős társaságokban, míg mások nemzetközi háttérrel rendelkező szolgáltatócégek megbízásából. Az új rendszerben tevékenykedő "üzemorvosok" 80 százaléka rendelkezik foglalkozás-orvostani szakképesítéssel, mintegy 20 százalékuk egyéb orvosi szakképesítéssel végzi munkáját.
A Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (OKK) adatai szerint a foglalkoztatottak közel 90 százaléka részesül foglalkozás-egészségügyi ellátásban. A szolgáltatók számára az árak kialakításánál iránymutatást jelent a Magyar Orvosi Kamara foglalkozás-egészségügyi szekciójának évente kiadott tarifaajánlása. Ez 2005-re az alábbi díjakat javasolja:
A kategória: 17 200 Ft/fő/év
B kategória: 14 600 Ft/fő/év
C kategória: 11 600 Ft/fő/év
D kategória: 8 600 Ft/fő/év
A tényleges díjak ettől természetesen eltérnek, függően a cég konkrét, egyedi igényeitől, s nem utolsósorban az ellátandó dolgozók létszámától. Van például olyan szolgáltató, amely 200 főnél nagyobb cégeknek 20 százalékkal is olcsóbban kínálja az üzemorvosi ellátást.
Sokszínű ellátás
Az ellátás a munkaalkalmassági vizsgálatoktól a rendszeres – munkahely-specifikus – kontrollvizsgálatokon át akár a védőoltások beadásáig terjed, de számos szolgáltató vállalja – az ugyancsak jogszabályi kötelezettségként előírt, a munkaadót terhelő – kockázatfelmérést is.
A Magyarországon 16 ezer főt foglalkoztató Tesco például évente pályáztatja a foglalkozás-egészségügyi ellátást. Dobák András HR-igazgató pontos öszszeget nem közölt, de azt elárulta, hogy a dolgozóknak nyújtott egészségügyi ellátás évente 10 milliós nagyságrendű költséget jelent a társaságnak.
Ami a kínálatot illet: bár számos szolgáltató működik az "üzemorvosi" piacon, ezek között azonban viszonylag kevés olyan van, amely az ország egész területén el tudná látni e feladatokat, s így megfelelne a hipermarketlánc igényeinek. A Tesco jelenlegi partnere az egészségügyi szolgáltatást rendelőkben, valamint egy – szűrővizsgálatokra kialakított – mobilrendelőben végzi.
A cégek egyébként általában a törvényben rögzített ellátást rendelik meg, az ezen felüli szolgáltatásokat – például egészségpénztári tagdíjak átvállalása, menedzserszűrések stb. – juttatási csomagok kialakításában "használják fel". Ahatósági ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyvállalatok a foglalkozás-egészségügy terén jogkövetőbbek a kis cégeknél. Ennek oka lehet a nagyobb társaságok gyakoribb ellenőrzése, illetve minden bizonnyal a nemzetközi háttérben rejlő vállalati kultúra, valamint gazdaságossági számítás is. Ez utóbbi ugyanis azt mutatja, hogy a dolgozók egészségügyi ellátása lényegesen kevesebb kiadással jár, mint az alkalmazottak betegségéből adódó – közvetlen és közvetett – költségek.
Foglalkozási megbetegedések
A magyar állam az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálaton keresztül látja el munka-egészségügyi feladatait. Az ÁNTSZ munkahigiénés ellenőrzéseket végez, vizsgálja a vonatkozó szabályok érvényesülését, elemzi a munkavégzés és a -környezet okozta egészségügyi hatásokat, feltárja a kezelésük, mérséklésük lehetőségeit, valamint felügyeletet gyakorol a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok fölött.
Az ÁNTSZ tapasztalatai szerint Magyarországon elsősorban a szervezett munkavégzés keretei között dolgozók részesülnek foglalkozás-egészségügyi ellátásban, viszont akik nem tartoznak bele e körbe, nagyrészt kikerülnek az ellenőrző hatóságok, illetve az ellátás látóköréből. A munka-egészségügyi ellenőrzések kapcsán a leggyakrabban a következő hiányosságokkal találkoznak a szakemberek:
– az egyéni védőeszközök hiánya;
– a veszélyes anyagok és készítmények nem megfelelő feliratozása;
– hiányoztak a helyszínen a biztonsági adatlapok;
– nem alakítottak ki megfelelő szociális létesítményt.
Az ÁNTSZ-nek 2003-ban 541 foglalkozási megbetegedést (mérgezést) jelentettek, 11 százalékkal többet, mint az előző évben. Az esetek 59 százaléka (2002-ben 47 százaléka) járt keresőképtelenséggel. A fokozott expozíciós problémák száma ugyanakkor 10 százalékkal, 379-re csökkent egy év alatt.
A megbetegedéseknél, illetve a fokozott expozíciós eseteknél is a vas- és fémipari foglalkozásúak aránya volt a legnagyobb: 22 százalék (117 fő), illetve 47 százalék (179 fő).
Nemzetgazdasági áganként a kiemelkedően legtöbb foglalkozási megbetegedést a feldolgozóiparból jelentették, az összes megbetegedés 37 százalékát, 199 esetet. Ezt követte az egészségügyi és szociális ellátás (23 százalék, 126 eset), illetve a bányászat (21 százalék, 111 eset). Az iparból (bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-ipar és vízellátás) összesen 328 foglalkozási megbetegedést jelentettek.
A 10 ezer alkalmazásban állóra jutó bejelentések számát tekintve a legtöbb megbetegedés változatlanul a bányászatban fordult elő, ami egyrészt a légzőszervi megbetegedések, másrészt a zaj okozta halláskárosodások gyakoriságából adódik. A fokozott expozíciós esetek száma az iparban a legmagasabb, ezen belül a feldolgozóipar tűnik ki.
Fokozott expozíció
A bejelentett foglalkozási megbetegedések között az első helyen a fertőző betegségek állnak, a második helyre a zaj okozta halláskárosodás került.
Két évvel ezelőtt 379 fokozott expozíciót regisztráltak, 10 százalékkal kevesebbet az azt megelőző évinél. (A foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelőzési lehetősége a fokozott expozíció vizsgálata. Ez utóbbi még nem betegség, csak annak lehetőségét jelzi. Ha ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon először Magyarországon írta elő jogszabály.)
A legtöbb eset (165) a 40-49 éves munkavállalók körében fordult elő, és változatlanul a férfiak aránya magasabb, 91 százalék. A regisztrált esetek 79 százalékát fizikai, 21 százalékát kémiai kóroki tényezők okozták. 2003-ban 298, az előző évinél kevesebb zaj okozta fokozott expozíciót jelentettek, ugyanakkor ezek adták az összes expozíciós ügy 79 százalékát, szemben az előző évi 74 százalékkal.
Az ÁNTSZ adatai szerint a legtöbb foglalkozási megbetegedés Baranya megyében fordult elő, míg a legtöbb fokozott expozíciós értesítés Fejér és Hajdú-Bihar megyéből érkezett. Az ÁNTSZ értékelése szerint a foglalkozási megbetegedések bejelentése, kivizsgálása, az okok feltárása, illetve az intézkedések hatékonysága továbbra sem kielégítő. A bejelentésekben ugyanis ellenérdekelt a munkáltató, és a munkavállaló is csak a kártalanítandó betegségeknél motivált abban, hogy ügyéről értesítse a hatóságokat.
Hiányzó védőeszközök
A megfelelő munkafeltételek garantálása Magyarországon alapvetően a munkaadók gazdasági helyzetének függvénye. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) tapasztalatai szerint ugyanakkor érzékelhető az is, hogy a jogkövető magatartás érdekében a cégek hajlandók erőfeszítéseket tenni. Noha a munkaadók belátják, hogy a munkabiztonság szabályainak betartása elemi érdekük, annyira mégsem következetesek, hogy kockázatértékelést végezzenek, és ennek alapján hozzanak intézkedéseket. A tapasztalatok nem túl kedvező képet mutattak: a cégek több mint 50 százaléka nem végezte el a dolgozók biztonságát és egészségét veszélyeztető kockázatok értékelését, noha erre az Mtv. kötelezi őket.
A hatóság ezt részint annak tulajdonítja, hogy a gazdálkodó szervezetek jelentős része nem foglalkoztat munkavédelmi szakembert, ezzel is takarékoskodva a létszámon, pedig a munkavédelem területén bekövetkezett technikai és jogszabályi változások nyomon követésében ez nagy segítséget jelentene. Ez rövid távú gondolkodásra utal, hiszen a munkavédelmi előírások teljesítése gyakran nem költségigényes, hanem inkább a szakmai ismeretek, a felelősségérzet és a kreativitás függvénye.
Ezt támasztják alá a felügyeleti vizsgálatok is, amelyek szerint a leggyakoribb, a dolgozókat veszélyeztető kockázatok következetes munkáltatói magatartással, ellenőrzéssel kiküszöbölhetők lennének. Ilyen a le- és beesési veszélyhelyzetek kiküszöbölésének elmulasztása, továbbá hogy nem garantálják a kellő minőségű egyéni védőeszközt, illetve nem követelik meg annak rendeltetésszerű használatát.
Előrelépés az oktatásban
Hasonlóképpen gyakorta előfordul, hogy kezelői jogosultsággal nem rendelkező személyek is használnak veszélyes eszközöket. Különösen az építési munkaterületeken jellemző, hogy villamos berendezések telepítésekor figyelmen kívül hagyják a biztonságtechnikai követelményeket. A figyelmetlenség, a felelőtlenség a magyarázata annak, amikor a veszélyes munkaeszközök védőburkolatait valamilyen okból eltávolítják, majd a technológiai műveletet a veszélyes tér lezárása nélkül végzik el – ez szintén gyakran balesetek előidézője. A hivatal ugyanakkor előrelépést tapasztalt az utóbbi időszakban a munkavédelmi oktatás és a munkavédelmi üzembe helyezések, illetve a biztonságtechnikai felülvizsgálatok megtartása és dokumentálása terén.
A munkabiztonság helyzetének sajátosságai ágazatonként meglehetősen differenciáltak. Az OMMF felmérése kiterjedt az egészségügyre, az erdőgazdálkodásra, az építőipari kivitelezésre, az élelmiszeriparra, a faiparra, a gép- és gépjárműiparra, a kereskedelemre és a vendéglátásra, a közlekedésre, a mezőgazdaságra, a textil-, konfekció- és cipőiparra, valamint a nyomda- és papíriparra s a vegyiparra.
A megállapítások szerint az egészségügyben a munkaeszközök állapota javult, ami annak köszönhető, hogy a kórházi rekonstrukciók jelentős része lezárult. Kivétel ez alól a mentőszolgálat, ahol továbbra is kritikus a helyzet. Az egészségügyi kiszolgáló tevékenységeknél az eszközök állapota műszakilag elavult, gyakran balesetveszélyes.
Nem javult a szervezettség az erdőgazdálkodásban, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy a fakitermelést többnyire vállalkozókkal végeztetik az állami erdőtársaságok, s előbbiek lebecsülik a tevékenység veszélyeit. Továbbra is kiemelt felügyelői feladat az építőipar ellenőrzése, hiszen itt a leggyakoribb, hogy elmarad a le- és beesés elleni védekezés. A cégek a biztonságtechnikai feltételek hiányát a szoros határidőkkel és a magas költségekkel indokolják. Ebben a szektorban a legjellemzőbb az egyéni védőeszközök beszerzésének elhanyagolása, és az is, hogy nem követelik meg a védőfelszerelések rendeltetésszerű használatát.
Ágazati sajátosságok
Az élelmiszeriparban a szúrás, vágás, elcsúszás okozta balesetek a jellemzőek. Az ágazatban sok a külföldi, nagy tapasztalatú cég. E szektorban számos munkaadó teljesíti a magas műszaki követelményeket, és jellemzően a munkabiztonsági feltételek is megfelelőek. Ugyanakkor az ágazat munkavállalói között sok a szakképzetlen, és ez kihat a kívánalmak teljesítésére.
A faiparban a kisüzemek épületeinek műszaki állapota okoz problémát, valamint az elavult berendezések. Jellemző, hogy a munkabiztonsági előírásokat nem tartják be a munkavállalók, bizonyos szervezetlenség is mutatkozik.
A gép- és a gépjárműiparban műszaki átalakulás ment végbe a termelőeszközök cseréjével, ami hatással van a munkabiztonság helyzetére. Ehhez hozzájárul, hogy a gyártók ragaszkodnak a gépek szakszerű karbantartásához. A tőkeerősebb cégek ISO-minősítéssel rendelkeznek, a szűkebb anyagi hátterű társaságoknál viszont sok a hiányosság.
A vendéglátásban és a kereskedelemben szélsőségesek a viszonyok, mivel az egy-két fős egységek nem ismerik a szabályokat, és így a kötelezettségeiket sem. Ugyanakkor a nagy áruházláncokra jellemző, hogy megteremtik a munka biztonságának anyagi és személyi feltételeit.
A közlekedés, a járműgyártás és -karbantartás, valamint a kereskedelem területén folyamatos a fejlődés. A járművek biztonsági állapota javul, igaz: a kötöttpályások esetében sem a létesítmények, sem a munkaeszközök biztonsági helyzete nem megfelelő. A feltételek a közúti közlekedésben sem optimálisak, ezt jelzi a közlekedési balesetek nagy száma is.
A mezőgazdaságban a hiányosságok nagyrészt azzal magyarázhatók, hogy az ágazat nem eléggé jövedelmező. A balesetek esélyét növeli, hogy a gazdaságok egyre több erőgépet használnak.
A felügyelők folyamatos javulást tapasztalnak a textil-, a konfekció- és a cipőiparban. Noha ezen ágazatok súlyos veszteségek árán átalakultak – a kisebb termelőegységek a jellemzőek –, a műszaki színvonal tekintetében pozitív változás mutatkozik.
A nyomda- és papíriparban jelentős beruházások mentek végbe a kilencvenes években, ezzel párhuzamosan javult a munkabiztonság helyzete is. A balesetek inkább a kapcsolódó tevékenységekhez kötődnek, mint például az anyagmozgatáshoz és közlekedéshez.
A vegyipar strukturális átalakuláson ment át, ami a munkavédelmet is érintette. A munkáltatók közötti műszakiszínvonal-különbség alapvetően meghatározza a munkabiztonságot.
A gazdasági szerkezetváltással párhuzamosan a védőeszközök dinamikus piaca is kialakult az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon – mutatott rá az OMMF vizsgálata. A kínálat folyamatosan bővül, de ez nem befolyásolja a munkaadók magatartását. A személyi biztonság megoldatlansága mögött szinte mindig a spórolás áll, illetve az a felelőtlen hozzáállás, hogy a cég megússza az ellenőrzést.
Uniós szabályozás
Az Európai Unió munkavédelmi témájú irányelveiben alapvető követelmények jelennek meg, amelyeket a tagállamok szigoríthatnak, de nem enyhíthetnek. Az EU iránymutatását tehát a tagállamok töltik meg tartalommal, ekképpen a közösségi jog keretein belül a munkavédelemre vonatkozó szabályok tagállamonként eltérnek.
Az Európai Unió "munkavédelmi törvényének" a 89/391/EGK keretirányelv tekinthető, amelynek hatálya kiterjed valamennyi munkavállalóra, kivéve az egyéni vállalkozókat és a háztartási alkalmazottakat.
Az irányelv szerint a dolgozók egészségéért és biztonságáért a munkáltató a felelős. Utóbbi köteles felmérni a biztonságot és az egészséget érintő kockázatokat, s ezekről, illetve a megelőző intézkedésekről, elsősegélyről, tűzvédelemről, kockázatfelmérésről tájékoztatni a munkavállalókat. E kérdésekben a munkaadó köteles konzultálni a munkavállalókkal vagy azok képviselőivel, s meg kell szervezni minden dolgozó részére a munkaspecifikus biztonsági és egészségügyi oktatást.
Az irányelv szerint a munkavállalónak törődnie kell saját egészségével és biztonságával, s megfelelően kell használnia a gépeket, a berendezéseket, a veszélyes anyagokat, illetve az egyéni védőeszközöket.
A 89/655/EGK irányelv rendelkezik a munkaeszközök biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről. Ez mások mellett rögzíti, hogy a munkáltató köteles gondoskodni a munkaeszközök karbantartásáról, s vizsgálnia kell a biztonsági követelményeknek való megfelelésüket.
A 90/270/EGK irányelv a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről rendelkezik. Többek között rögzíti, hogy a dolgozó jogosult szem- és látásvizsgálatra a munka megkezdése előtt és azt követően, olyan problémák jelentkezése esetén, amelyek a képernyő előtti elfoglaltságnak tulajdoníthatóak.
A 89/656/EGK irányelv az egyéni védőeszközök minimális követelményeiről rendelkezik. Ebben szerepel mások mellett, hogy a védőeszközöket a munkáltatónak kell térítésmentesen a munkavállaló rendelkezésére bocsátania.
Az EU munkavédelmi szabályozása szerint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szavatolásáért a munkáltató felelős. Az általános felelősség kiterjed a munkahelyen fölmerülő kockázatok megelőzésére, a dolgozók egészségvédelmi szempontokat is magában foglaló képzésére, illetve a munkavégzéshez kapcsolódó szervezési feladatokra. Afoglalkoztató felel azért is, hogy a dolgozó olyan munkát végezzen, amely nemcsak szakértelmének, tudásának, szakmai gyakorlatának, hanem egészségi állapotának is megfelel.
Magyarországon május 1-jétől kötelező munkavédelmi képviselőt választani valamennyi ötvennél több dolgozót foglalkoztató munkahelyen. A munkavédelmi törvény jogharmonizációs módosítása szabályozza a cégek által kötelezően alkalmazandó munkavédelmi szakember képesítési követelményeit.
Forgalmazás és választék
Az uniós csatlakozást követő változások nem elsősorban az egyéni védőeszközök szabványelőírásait érintették – azokat az ország már korábban honosította –, hanem a forgalomba hozatal rendjét, a jelöléseket, a vizsgálatok, a megfelelőségtanúsítás, az ellenőrzések rendszerét.
A 2004. május 1-jén hatályba lépett 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet lényegében az egyéni védőeszközökre vonatkozó 89/686 EGK direktívát ültette át a magyar jogrendbe. A rendelet szerint a munkahelyeken kockázatelemzésekkel kell meghatározni, hogy az egyes munkafolyamatok során a dolgozóknak milyen típusú egyéni védelemre van szükségük. A munkaadók felelőssége a foglalkoztatottak egyéni védőeszközzel való ellátása. Ezeket az Európában azonos elvek és rendszer szerint gyártott, forgalmazott és jelölt választékból kell kiválasztani.
Arról, hogy csak a vonatkozó irányelvnek megfelelő egyéni védőeszközök kerülhessenek forgalomba, az egyes országok kormányai által kijelölt és az EU-ba bejelentett, notifikált vizsgáló, tanúsító és ellenőrző szervezetek gondoskodnak. (E szervezetek listája az OMMF honlapján megtalálható.) Ezek tevékenységét egészítik ki a fogyasztóvédelmi felügyelőségek ellenőrzései. Azt, hogy a munkavállalók megkapják-e az adott tevékenységi körben szükséges egyéni védőfelszereléseket, az OMMF ellenőrzései szavatolják.
Az EU egyik tagországában forgalomba hozott egyéni védőeszköz a többi tagállamban akadálymentesen forgalmazható. A gyártónak vagy forgalmazónak az úgynevezett EK-megfelelőségi nyilatkozatban kell a védőeszköz valamennyi – rendeleti és szabvány szerinti – megfelelőségét garantálnia.
Lényeges változás a korábbiakhoz képest, hogy az egyéni védőeszközöket három kategória valamelyikébe kell sorolni. (Ezek típuseseteit a vonatkozó EU-s direktíva és a 2/2002 SzCsM rendelet részletezi.)
Az 1. kategóriába tartozó egyéni védőeszközök viszonylag kis egészségkárosodást okozó veszélyekkel szemben védenek, ilyen például a kertészkesztyű, a napszemüvegek, a rossz időjárástól védő ruhák, cipők.
A 3. kategóriába sorolt egyéni védőeszközök a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó veszélyek ellen védenek, többek között a légzésvédők, a zuhanásgátlók, a különlegesen magas (100 °C feletti) hőmérséklet vagy az árammal kapcsolatos kockázatok ellen védő felszerelések.
A 2. kategóriát az említettek egyikébe sem sorolható védőeszközök képezik, köztük van minden hallás-, fej-, arc- és szemvédő, illetve a normál kockázatoktól megóvó ruhák és cipők. A felhasználók feladata annak eldöntése, hogy az adott munkahelyen milyen kategóriájú védőeszközt kell használni.
Tanúsítási eljárás
Az egyéni védőeszközök forgalomba hozatalának, felügyeletének rendje függ azok kategóriájától. A 2. és 3. kategóriák esetén a forgalmazáskor nemcsak az EK-megfelelőségi nyilatkozattal kell rendelkezni, hanem egy notifikált szervezet által – az előírt típusvizsgálatot követően lefolytatott megfelelőségtanúsítási eljárás eredményeként – kiadott úgynevezett EK-típustanúsítvánnyal is.
3. kategóriájú egyéni védőeszköznél – a tanúsítási folyamatot megelőzően – nemcsak ezek típusvizsgálatát kell elvégeztetni, hanem a gyártási rendszer ellenőrzését is. A notifikált ellenőrző szervezetnek vizsgálnia kell, hogy a gyártó képes-e a védőeszköz minden egyes darabjának a kellő minőségű gyártására.
Az EU területén gyártott 1. kategóriájú egyéni védőeszköz forgalomba hozatalához EK-típustanúsítvány beszerzése nem kötelező, de szükség esetén a gyártónak hitelt érdemlően bizonyítania kell, hogy eleget tett az EK-megfelelőségi nyilatkozatban felsorolt követelményeknek.
Az EU területén kívül gyártott 1. kategóriájú egyéni védőeszköz forgalmazásakor úgy kell eljárni, mintha 2. kategóriájú lenne, vagyis megfelelőségtanúsítási eljárás alá kell vonni.
A védőeszközt a direktívában, illetve a 2/2002 SzCsM rendeletben közölt ismérvek alapján a gyártónak kell kategóriába sorolnia, ennek helyességét a piacfelügyeleti szervek által végzett ellenőrzések során kontrollálják.
Az egyéni védőeszközökön szerepelni kell a védőeszközre vonatkozó szabvány(ok) jelzésének, a típusbesorolásra, a védelmi képességre vonatkozó jelzéseknek vagy jelképeknek, a gyártás időpontjának és a "CE"-jelölésnek. Ez utóbbi lényegében olyan bizonylat, amely megengedi a termék szabad áramlását az EU belső piacán, jelzi, hogy az megfelel a biztonságosságára vonatkozó összes követelménynek. A CE-jelölés mellett az indexben található négyjegyű szám annak a notifikált szervezetnek a brüsszeli bejegyzési számát jelöli, amely a típustanúsítványt kiadta.
Az egyes védőeszközökre a korábban kiadott OMMF-bizonyítványok érvényük lejártáig felhasználhatók, de ezeken csak a korábbi rendnek megfelelő jelölések szerepelhetnek, tehát a CE-jelölés nem.
Felhígult a piac
Az egyéni védőeszközök gyártásának, forgalmazásának szabályai tehát szigorodtak a tavaly májusi uniós csatlakozás óta, ám az 1987 óta e piacon működő Vektor Szövetkezet ügyvezető elnöke, Kérdő Sarolta úgy látja: ez a gyakorlatban kevéssé tapasztalható.
Az évi 1,3-1,4 milliárdos nettó árbevételt elérő Vektor vezetője szerint az utóbbi években felhígult az egyéni védőeszközgyártók, -forgalmazók piaca, és sajnos sok a felelőtlen, a nem megfelelő szakmai háttérrel rendelkező szereplő is. Véleménye szerint helyes lenne, ha előírnák, hogy megfelelő szakmai képesítéssel rendelkezzen az, aki védőeszközökkel kíván foglalkozni. Emlékeztetett arra, hogy míg 2004. május 1. előtt az OMMF teljeskörűen koordinálta, ellenőrizte a piacot, addig jelenleg a felügyelet elsősorban a tanúsító szervezetek notifikációjával foglalkozik. Kérdő Sarolta nem tartja elégségesnek, hogy az uniós szabályozás szerint csak a védőeszközök egy csoportjánál vizsgálják a gyártási folyamatot, míg a legtöbbnél mintadarabok alapján adják ki a tanúsítványokat.
Azt, hogy mekkora lehet jelenleg az egyéni védőeszközök piaca, a Vektor ügyvezető elnöke nem tudta megbecsülni. Ez azért is nehéz, mert a legtöbb erre szakosodott cég nemcsak védőeszközökkel, hanem egyéb "kapcsolódó" termékkel is foglalkozik, például munkaruhával, vagy adott esetben munkahigiéniai cikkekkel.
A Vektor Szövetkezet évi árbevételének 40 százalékát adják a "tipikus" egyéni védőeszközök. A fennmaradó 60 százalék a "ruhaprogram", amelynek 60 százaléka védőruha, 40 százaléka forma-, illetve egyenruha. Arra a kérdésre, hogy a munkáltatók mennyire tekintik "szívügyüknek" az egyéni védőeszközök kérdését, Kérdő Sarolta elmondta: tapasztalatai szerint azok a cégek hajlandóak erre igazán áldozni, amelyek mögött komoly vállalati, azon belül biztonságtechnikai kultúra áll. Ez jellemzően a tőkeerős multinacionális cégekre igaz.
Ugyanakkor mindaddig, amíg a kisebb magyar vállalatok a magas terhek miatt napi talpon maradásukért küzdenek, nehezen képzelhető el, hogy a "nagyokhoz" hasonló gondot fordítsanak a védőeszközök beszerzésére. Inkább kockáztatnak, s ha kell, bírságot fizetnek.
A védőeszközpiac méretét érzékelteti, hogy a Magyarországon 16 ezer főt foglalkoztató Tesco Globál Áruházak Rt. például 10 milliós nagyságrendben költ évente munkavédelmi eszközökre. Az egyéni védőeszközök közül a hipermarketlánc főleg acélmerevítős bakancsokat, védőkesztyűket, védőruhákat vesz. Mint Dobák András HR-igazgató elmondta, a szállítókkal csak egy évre kötnek szerződést, és természetesen csak megfelelő tanúsítvánnyal rendelkező termékeket vásárolnak.
Humanizált munkakörnyezet
A munkavédelem – korszerűen értelmezve – nem egyszerűen a munkahelyi balesetek megelőzésére, az egészségkárosító hatások kiküszöbölésére hivatott, hanem szolgálnia kell a dolgozó ember jó közérzetét is. A munkavédelem modern felfogása már a munkakörnyezet humanizálását jelenti, egy olyan feltételrendszer kialakítását, amely az emberi tényezőket maximálisan figyelembe veszi. Ennek elméletileg összhangban kell lennie a munkaadók gazdasági érdekeivel is, noha ma Magyarországon még gyakori, hogy a gazdálkodó szervezetek spórolni próbálnak a minőségi munkaeszközön, a védőruhán, a munkaruhán.
A tőkehiány a magyar gazdaságban korántsem ismeretlen, amit a magas közterhek tetőznek be. Mindez túlzott takarékosságra készteti a foglalkoztatókat, akik a munkaügyi ellenőrzések elkerülésében is bíznak. Ugyanakkor a munkavállalók saját érdekeik ellenében is képesek "engedményeket" tenni, ha állásuk elvesztése fenyegeti őket. Magyarországon még mindig jellemző, hogy a dolgozó előbbre valónak tartja a magasabb bért, mint a kulturált, egészséges és biztonságos munkakörülményeket. A feketegazdaságba szorulók pedig nem is reménykedhetnek abban, hogy munkáltatóik felelősséggel gondolkodnak a védőruhák és eszközök előteremtéséről.
A dolgozó ember napjának tekintélyes részét tölti munkával, nem szorul magyarázatra, milyen jelentősége van annak, hogy nyolc órán keresztül viselt ruházata ne csak az alapvető fizikai biztonságát szavatolja, hanem komfortos is legyen, esetleg megkönnyítse számára az egyes munkaeszközök tárolását, ugyanakkor ezek ne gátolják munkavégzése közben.
A védő- és munkaruházattal szembeni igények jelentősen eltérnek szakmánként, illetve munkaterületenként. Kifejezetten speciális védőruházatra van szükségük például a tűzoltóknak, a vegyiparban, az atomenergia-iparban dolgozóknak – ezek a ruházatok csak a munkavédelmi szabályoknak megfelelő minősítéssel hozhatók forgalomba. Avédőruházatokra ugyanazon jogszabályok érvényesek, mint a védőeszközökre. A munkaadónak tehát a Munka Törvénykönyve értelmében pontosan meg kell fogalmaznia, hogy a tevékenységgel járó veszélyforrások kiküszöbölésére milyen egyéni védőruhára van szükség, s ezzel a munkavállalót el kell látnia, használatát meg kell követelnie. Avédőruha tisztításáról is a munkaadónak kell gondoskodnia. Cserélésének gyakoriságát jogszabály írja elő, ez nem szociális paktum kérdése.
"Céges" ruhák
A munkaruhák esetében a szabályozás nem ír elő kötelező minősítést, valójában a munkaadó jól felfogott érdeke, hogy beszerezze a munkavégzéshez szükséges öltözetet. Az egészségügyben, az ipar bizonyos területein, a vendéglátásban például a köpeny viselete higiénés célokat szolgál, míg a gép- és szerelőiparban, illetve az építőiparban a praktikum diktálja a kezeslábasok, munkáskabátok és -nadrágok – illetve ezek együttesének – használatát. Ugyanakkor a cégek már felfedezték az egyenöltözetben rejlő marketinglehetőséget is: a városszerte jellegzetes céges ruházatban mutatkozó dolgozók valóságos reklámhordozók, míg ezzel kapcsolatban a munkapszichológusok a közösséghez, a vállalathoz tartozás érzését emelik ki. Amunkaruha-juttatás feltételeit jellemzően szociális megállapodásban rögzíti a menedzsment és a munkavállalói szervezet.
A fehérgallérosok számára is egyre több cég alkalmaz formaöltözetet, a munkaruha speciális fajtáját. A nagy formaruha-megrendelők többnyire tekintélyes, tőkeerős cégek, például bankok, légitársaságok, amelyek arculatuk részének tekintik, hogy dolgozóik mindig kifogástalan öltözetben jelenjenek meg, és külsejükkel is kifejezzék a cég filozófiáját. E szegmensben nagyobb teret kaphat a divat, a trend és mindaz a hagyomány, kultúra, amelynek megjelenítésre a ruházat képes és a megrendelő igényli.
A védő- és munkaruházat magyarországi piacát nagyban meghatározza a gazdaság általános állapota, a tőkehiány. Egyelőre csak a nagy, értékes márkanévvel rendelkező cégek fordítanak gondot arra, hogy igényes munkaruházat által is közvetítsék arculatukat; a kisebb cégek megelégszenek az igénytelenebb minőséggel. Sok munkaadó oldja meg olcsó távol-keleti termékekkel a munkaruha-ellátást. Ismeretes, hogy január óta korlátozás nélkül érkezhetnek be Magyarországra a kínai termékek, amelyek rendkívül nyomott áron kaphatók, jellemzően a hazai termék árának 10 százalékáért. A kínai exportőrök is felfedezték a munkaruhapiacban rejlő lehetőséget, s bár ezek az importruhák jelenleg még anyagukban és kivitelezésükben egyaránt elmaradnak a belföldiek mögött, a magyar gyártók nem téveszthetik szem elől: csak idő kérdése, hogy a kínaiak is igényesebb portékát készítsenek.
Más külhoni piacról legfeljebb minimális mennyiségben érkezik munkaruha hazánkba. Magyarországon mintegy 1400 cég foglalkozik munkaruházat gyártásával, beleértve a kisebb, garázsból indult családi vállalkozásokat, varrodákat és a közepes vagy annál nagyobb, több száz dolgozót foglalkoztató üzemeket. Jellemző, hogy a gyártók egy-egy körzetet fednek le termékeikkel, csak a nagyobb cégek képesek országos kapcsolatok kialakítására. Ez azzal is jár, hogy a kisüzemek könnyebben tudnak alkalmazkodni bizonyos piaci változásokhoz, bár komoly megbízásokhoz költségigényes eszközök híján nem nagyon juthatnak. A magyar gyártás többnyire a középkategóriában jellemző, ennek megfelelő az árszint is. Jelenleg 5-6 ezer forintnál kezdődik egy zsebes nadrág ára.
Arculati kézikönyv
Az Országos Villamos Távvezeték (OVIT) Rt. jelentős védő- és munkaruha-fogyasztónak számít évi több száz darabos megrendelésével. Az OVIT mintegy 1400 dolgozója közül ezren részesülnek munkaruha-juttatásban, a cég évente több tízmillió forintot fordít erre. A társaság a Magyar Villamos Művek Rt. leányvállalata, amely országszerte több telephellyel rendelkezik, s építőipari kivitelezési és üzemeltetési feladatokat lát el az MVM hálózati beruházásainál. Az építőipari tevékenységen belül szerelőket, nehézszállítókat, festőket és egyéb nehéz fizikai munkát végzőket alkalmaz a cég, olyan munkakörben, ahol szükséges a védő- és munkaruha.
Ruttner György, az OVIT PR- és marketingosztályának vezetője elmondta: az OVIT arculati kézikönyvben határozta meg, hogy milyen munkaruhát használjanak a dolgozók. Ez az OVIT-nál sötétkék, rajta szitázott embléma. A társaság versenyeztetés útján választotta ki a szállítót, amely évek óta megbízható minőségben és határidőre szállítja a fővárosi és vidéki telephelyekre az igényelt termékeket. Az OVIT melles nadrágokat vásárol kabáttal, télre pufajkával, ezt a tevékenységtől függően osztják ki a dolgozóknak. Egyes munkakörökben bakancs is tartozik az öltözethez. A védőfelszerelésnek – az építőipari munkálatoknál – az úgynevezett kobak is része. Acégnél az akkreditált vegyészeti labor dolgozói számára is adnak munkaruhát, ők fehér nadrágot és köpenyt kapnak. Ezeken azonban nincs felirat, tekintettel arra, hogy a kapun kívül nem mutatkoznak munkaruhában.
Ruttner György elmondta: a versenyeztetés során próbadarabokat kértek a jelentkezőktől, amelyeket tesztelésre odaadtak a dolgozóknak, így választották ki azokat, amelyeket ők praktikusnak ítéltek. A választáskor figyelembe vették, hogy mennyire strapabíró a termék, és milyen komfortérzetet nyújt viselőjének, hiszen a dolgozónak munkakörtől függően 2-5 évig kell viselnie. Az OVIT-nál a kollektív szerződés szabályozza, hogy milyen beosztásban, hány évenként, milyen munkaruha jár. Természetesen rongálódás esetén kicserélik az öltözetet.
Bérelt munkaruhák
A Volkswagen konszernhez tartozó autómárkák – az Audi, a Seat, a S˘koda, a Volkswagen és a Porsche – kizárólagos hazai forgalmazója, a Porsche Hungaria (PH) országszerte 106 ponton rendelkezik márkakereskedéssel, ami ugyanennyi márkaszervizt jelent. E szervizek dolgozói számára a PH alkatrészellátó központja, a Parts Center (PC) szállítja a munkaruházatot.
Kiss Pál, a PC értékesítési vezetője közölte: a márkaszervizekben a VW konszern által előírt és legyártatott ruhát kell viselni. A PH saját tulajdonban lévő kereskedései és a szerződő dealerek egyaránt betartják ezt a szabályt.
A szigorúan kötött minőségi szabvány és design alapján, a márka színvilágát felidéző színösszeállításban, márkalogóval ellátott ruházat a Volkswagen védjegyoltalmát élvezi. Ez azt jelenti, hogy csak meghatározott gyártók készíthetik. Kiss Pál hozzátette: nemcsak importruházatot tartanak, magyarországi gyártóktól is vásárolnak, ezeknek ugyanúgy meg kell felelniük a minőségi követelményeknek.
A szabvány szerint ezek a munkaruhák 65 százalék poliészter és 35 százalék pamut összetételű textíliából készülnek, s megfelelő páraáteresztő képességgel bírnak. Antisztatikusak, kopásállóak, s a különféle hatások – például a vegyi anyagok és a tűz – ellen is bizonyos védelmet nyújtanak.
Kiss Pál megemlítette: a szervizek egy része nem vásárol ruhát, hanem bérel. Amagyar piacon is jelen vannak már olyan, munkaruha-bérbeadással foglalkozó cégek, amelyek a megfelelő minőségű ruházatot beszerzik, továbbá vállalják ezek tisztítását, karbantartását és a cseréjét is.
Jogszabályi változásokMagyarország uniós csatlakozásakor több munkavédelmi jogszabály lépett életbe, amelyek az EU irányelveinek szellemében pontosítják az ezekben foglaltakat. Ezek a következők: – 16/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet módosításáról – (MK/49. sz.); – 15/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet módosításáról – (MK/49. sz.); – 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről – (MK/49.sz.); – 13/2004. (IV. 19.) FMM rendelet az egyéni védőeszközök megfelelőségét vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek kijelölésének részletes szabályairól és az Európai Bizottságnak, illetőleg az Európai Unió tagállamainak való bejelentéséről, valamint a kijelölési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról – (MK/49. sz.). A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvénynek és a végrehajtására kiadott 5/1993. (XII. 26.) MüM rendeletnek egységes szerkezetű, az EU-csatlakozáskor hatályos szövege, a MK/38., illetve MK/49. sz.-ban megjelent módosító jogszabályok figyelembevételével; – 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről – (MK/24. sz.); – 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről – (MK/24. sz.); – 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről – (MK/19. sz.); – 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról – (MK/ 18. sz.). (Utóbb kiegészült, itt már a legújabb verzió tölthető le); – 4/2001. (IX. 26.) SzCsM-EüM együttes rendelet a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről – (MK/105. sz.). |
Költséges balesetekAz Európai Unióban évente közel 5 millió embert ér 3 napnál hosszabb távollétet okozó munkahelyi baleset, ami összesen mintegy 146 millió kiesett napot jelent. Bizonyos hatások tartósak, és befolyásolják az illető munkaképességét, illetve életét is a munkahelyén kívül. A foglalkozási balesetek költsége meglehetősen magas, hiszen benne foglaltatik a táppénz, a túlóradíj, az ideiglenes kisegítő munkaerő, a korai nyugdíjazás, az új munkaerő felvétele, az átképzés, a kiesett termelés, illetve az üzemet, a berendezést, az anyagokat és a termékeket ért kár, valamint a cégvezetésnek a balesettel kapcsolatos ügyintézésre fordított ideje stb. A baleseti kockázatok magasabbak a kis- és közepes vállalkozásoknál (kkv) dolgozók esetében. Uniós statisztikák szerint az 50 főnél kevesebb embert foglalkoztató vállalatoknál a munkavállalókat ért halálos balesetek előfordulási aránya körülbelül kétszerese a nagyobb cégekénél |
