Az állami munkaügyi szolgálat tartósan 80-90 ezer bejelentett üres állást tart nyilván, ezek betöltése azonban gondot okoz. Jelentősen eltér ugyanis a munkaerőpiacon lévő foglalkoztatottak, valamint az iskolákból újonnan kikerülők képzettsége a vállalatok igényeitől. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a munkanélküliek között igen sok a tartósan állástalan.
Szerkezeti átrendeződés
Székely Judit, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára tisztában van a munkaerőkereslet és -kínálat ellentmondásaival, ezeket azonban nem sorolná a tömeges leépítések és gyárbezárások okai közé.
A jelenség számos tényezővel magyarázható. Az államtitkár közülük az ország egyes régióiban végbemenő gyors szerkezetváltást említi, és utal arra, hogy néhány ágazatot – főleg a mezőgazdaságban – érzékenyen érintenek az uniós csatlakozás követelményei. Mindennek ellenére úgy véli, a bejelentési kötelezettség alá eső csoportos elbocsátások nem kiugróan magasak, és a problémák az energiák kellő összpontosításával kezelhetők. Bizonyság erre Fejér vagy Vas megye.
A tömeges leépítéseket a minisztérium megkülönböztetett figyelemmel kíséri; a megyei munkaügyi központokkal közösen speciális programokat dolgoztak ki. A gyors közbeavatkozásoknak köszönhetően komoly eredmény, hogy az elbocsátottak több mint kétharmada eddig szinte azonnal, vagy nagyon rövid időn belül új munkahelyre talált, de legalábbis nem vált állástalanná.
A leépítések azonban a mérlegnek csak az egyik serpenyőjét képezik, a másikban ott vannak az új munkahelyek. A KSH adatai az utóbbi hónapokban a foglalkoztatottak számának növekedéséről tanúskodnak, és nincs semmi ok kétségbe vonni ezen adatokat. Az is jól látható, hogy az új foglalkoztatottak a versenyszférában jelennek meg, míg a közigazgatásban – ez közismert – éppen ellenkező a tendencia.
Állami közreműködés
Új munkahelyek jönnek tehát létre, jelentős állami közreműködéssel, és a jelek szerint a cégek munkáskézre is találnak, ha nem is zökkenőmentesen. Nem szabadna tehát egyenlőségjelet tenni a tömeges elbocsátások és a munkanélküliek száma közé. Egy-egy üzem bezárásától függetlenül is gond azonban a képzetlenek, az átképzésre, új szakma elsajátítására nehezen vállalkozó idősebbek, a naponkénti utazást nem vállalók elhelyezkedése. A regisztrált munkanélküliek esélyeit több, úgynevezett aktív eszközzel tudják javítani a munkaügyi központok.
Vannak olyan régiói az országnak, ahol a globális munkaerőhiány okoz gondokat. Komárom-Esztergom megyébe például az utóbbi időben cégek sora települt be, és elsősorban szakmunkásokra tartanak igényt. A hagyományos és felfutó iparágakban egyaránt régi gond a szakmunkáshiány, s ez országosan és itt is érzékelhető. Érdemi előrelépésről azonban nem beszélhetünk. Munkaügyi felmérések szerint a hazai munkaadókra nem jellemző, hogy külföldieket kívánnának foglalkoztatni, de egyes speciális, tartósan hiányszakmákban ez a megoldás sem zárható ki.
A szaktárca kezdeményezésére egy olyan összehangolt foglalkoztatásösztönzési csomag készül, amelybe a tárcák sora, elsősorban a pénzügyi és a gazdasági tárca kapcsolódik be. A munkaerőpiac eddigieknél teljesebb megismerése mellett a legfontosabb, hogy a szakmai okokból elhelyezkedni nehezen tudó tartós állástalanok és inaktívak számára is lehetővé tegyék a képzést. Az Európai Unióban is fontos cél a munkavállalók alkalmassá tétele arra, hogy foglalkoztathatókká váljanak. A munkaerő-piaci igények megismerésére különben az állami foglalkoztatási szolgálat tavaly szeptemberben minden eddiginél átfogóbb felmérést végzett, amelynek a tapasztalatait ezekben a hetekben összegzik a szakemberek.
Csomor Gábor, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) ügyvezető igazgatója szerint egy ideje megsokasodtak a gyárbezárások, leépítések, és megritkultak a 90-es évekre jellemző ipartelepítések is.
Az igazgató a jelenség egyik legfőbb okát a versenyszféra megváltozott munkaerő-keresletében látja. Eltolódtak az igények a minőség irányába, és a kínálat nem igazodott ehhez. Míg korábban a külföldi tőkét elsősorban az olcsó segéd- és betanítottmunkás-tömeg vonzotta hazánkba, legújabban már a kvalifikált dolgozókat keresik, más szóval átrétegződött a befektetői kör. Aki megfelel az új követelményeknek: biztosnak mondható a munkahelye, aki viszont nem tudja felvenni a versenyt, könnyen kilátástalan helyzetbe kerülhet.
Az igazgató szerint a munkaerő-piaci gondok nagy része a szakképzés számlájára írható. A hazai iskolarendszer képez ugyan szakembereket, gyakran magas színvonalon, egészében mégsem a kor, a piac elvárásainak megfelelően. Nem vagy nem eléggé figyel például a betelepülni szándékozó multinacionális cégek igényeire. Az iskolák kínálata bizonyos szakmákban a szükségesnél szélesebb, más területeken tartósan elégtelen. A VOSZ-nál ezzel a problémával rendre összetalálkoznak.
Képzési anomáliák
Nemcsak "általában" igaz az, hogy jelentős külföldi befektetők azért kerülik el Magyarországot, mert hiányzik a kvalifikált munkaerő. A szövetség kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak egyik legfontosabb funkciója a közvetítői szerep a vállalatok, vállalkozók, szövetségek között. Különösen jó a kapcsolatuk például a belga szervezetekkel.
A belgák tavaly, tavalyelőtt készek lettek volna Magyarországra – a gépgyártás, pontosabban a híradástechnika területén – üzemeket telepíteni, akár közös vállalatok formájában is. Esetleg az élelmiszer-feldolgozási ágazat is érdekelte volna őket, ha biztosítottnak látják a megfelelő számú szakembert. Szondáztak egyes régiókban: kellett volna némely szakmákban kétszáz szakember, húsz sem jelentkezett.
A szakképzés hiányosságai tehát gátolják a gazdasági fejlődést, ily módon tartósítják a feszültségeket, lassítják az állástalanság mérséklését, a foglalkoztatottság bővülését. Áthidaló megoldás lehet, ha a vállalatok a rendelkezésükre álló munkaerőhöz igazítják termelésüket, terveiket és fejlesztésüket; kérdés azonban, hogy ez az út hova vezet.
Sokkoló elbocsátások
Míg Fejér megyét a rendszerváltást követő években iparának újravirágzása miatt Magyarország Szilícium-völgyének is nevezték, az utóbbi egy-másfél évben a gyárbezárások, a tömeges elbocsátások miatt került a figyelem középpontjába. 2002 októberében az amerikai óriásvállalat, az IBM bejelentése indította el a lavinát, és okozott már-már robbanást. A cég közölte, megválik 3700 emberétől, bezárja magyarországi üzemét. Az első pillanatban megoldhatatlannak látszó munkaerő-problémát azonban gyakorlatilag sikerült kezelni.
Ebben Zimmermann József, a megyei munkaügyi központ igazgatója szerint döntő szerepet játszottak azok a tényezők, amelyek miatt a rendszerváltozást követő ipari összeomlást is átvészelte Fejér megye. Jellemző, hogy az 1990 decemberében regisztrált 884 munkanélkülivel szemben 1993 decemberére 28 ezerre ugrott fel az állástalanok száma. A megyét azonban mindig is erős ipara jellemezte, és ezen a bázison megjelentek a nemzetközi vállalatok. A két elsőt, a Fordot és a Philipset a többi követte, és rövid időn belül több mint 100 cég telepedett le, elsősorban Székesfehérváron és környékén. Később felzárkózott Mór és térsége is, és a munkanélküliek száma az ezredfordulóra körülbelül a felére mérséklődött.
Az igazgató szerint e változás során az volt a szerencse, hogy a nagyvállalatok elsősorban betanított munkásokat alkalmaztak. Mindamellett ezek az emberek a vas- és fémiparban, a műszaki területen, a híradástechnikában voltak járatosak, s a befektetőknek éppen rájuk volt szükségük. A Philips a volt Videotonból azonnal felvehette az embereket, nem kellett átképeznie – de még betanítania sem nagyon – őket.
Ugorva az időben: nem közismert, hogy az IBM 2000-ben még 7500 dolgozót foglalkoztatott, időközben ennyiről fogyasztotta le 2002-ig alkalmazottainak számát. Bejelentése mégis mindenkit meglepett, hiszen ilyen mértékű leépítés az utóbbi tíz évben Magyarországon nem fordult elő.
A képzettség érték
A 3700 ember – kétharmada betanított munkás – közül csak 1700 állt az IBM-mel munkaviszonyban, 2000-en kölcsönzőcégek alkalmazottjaiként dolgoztak ott. Sorsukról cégeik gondoskodtak. Valószínűleg kiközvetítették őket máshová, a leépítések időszakában ugyanis az állástalanok száma éppen csökkenőben, ennek megfelelően a kereslet növekvőben volt Fejér megyében.
A térségben mintegy 140-150 ezer foglalkoztatott található. Zimmermann József szerint ez elég nagy piac ahhoz, hogy képes legyen – és képes is volt – felszívni az elbocsátottak többségét. Ebben persze jelentős szerepe volt annak is, hogy a munkaügyi központ az IBM-ben gyakorlatilag a bejelentés másnapján kihelyezett irodát nyitott, illetve a központ munkatársai intenzív állásfelderítésbe kezdtek. A dolgozók elhelyezkedésében az is segített, hogy a központnál az idő tájt "normál rend szerint" 2500 bejelentett üres állást tartottak nyilván.
Volt tehát miből válogatni, és az alkalmi börze egészében eredménnyel járt. A felmondások kézbesítésének kezdetétől számított alig több mint egy hónap alatt az állások nagy része gazdára talált, az összes kínálat körülbelül 1100-ra fogyatkozott. A regisztrált munkanélküliek száma a 2002. decemberi 12 500-ról 2003. március végére 15 500-ra emelkedett, majd az év végig folyamatosan csökkent, és decemberben 13 000 körül megállapodott. Az állástalanok mintegy 40 százaléka rendelkezett legfeljebb általános iskolai végzettséggel. A nyilvántartásokban ekkor 1500 üres állás szerepelt.
Mára lényegében visszaállt a szokásos állapot: a tavalyinál remélhetőleg békésebb körülmények között folytatódik tovább a munkaerő-kínálat és -kereslet ellentmondásainak feloldása. A feladat azonban a korábbinál nehezebb, mert a munkahelyek mindinkább magasabb képzettségű szakemberekre számítanak. Az idén januárban például az állásoknak csak egyharmada szólt betanított munkásoknak, és az üres munkahelyek 13 százalékára kerestek segédmunkást Fejér megyében.
Felkészítő tréningek
A Tesco Global Áruházak Rt. jelenleg országszerte 33 hipermarketet üzemeltet, és az északnyugati régióban további 27 kisboltja van. Alkalmazottainak száma meghaladja a 15 000-ret. Hipermarketjeikben nagyságtól függően 200-600-an szolgálják ki a vásárlókat, méghozzá nemzetközi színvonalon. Igazán szakmai körökben sem értik, hogy a multinacionális cég honnan és miként tud ilyen tekintélyes számú eladót, pénztárost, árufeltöltőt, raktárost előteremteni, amikor reprezentatív felmérések a kielégítetlen munkaerő-keresletről szólva rendre a kereskedelmet említik.
Dobák András humánpolitikai igazgató nem talál ebben semmi rendkívülit. Időben indulnak, már egy-egy újabb áruház építésének megkezdésekor megkeresik a helyi munkaügyi központot, hirdetéseket tesznek közzé, és még az építés befejezése előtt megnyitják az úgynevezett felvételi irodát. Itt munkatársaik várják elsősorban a szakképzetteket, de a szakképzetleneket is felveszik, és még a nyitás előtt megtanítják nekik a legszükségesebb ismereteket.
Vannak természetesen olyan területek, ahol a törvényi előírásokból nem engedhetnek, pékséget például szakképzett pék nélkül nem nyithatnak meg, zárva azonban eddig még egy üzlet sem maradt. Az új alkalmazottak nagy többsége a munkaügyi központok révén kerül a Tescóhoz, de sokan jönnek hozzájuk az állástalanok vagy az inaktívak közül is.
Dobák András kifejtette: évről évre több ezer, az idén várhatóan 3000 új munkahelyet teremtenek. Ami a szakképzést illeti, arra tapasztalataik szerint ráférne a megújulás. Az iskolák például ABC-eladókat képeznek, a hipermarketek azonban korszerűbb felkészültségű fiatalokat igényelnek. Sorra jönnek az elektronikus pénztárosok is, miközben a korszerű áruházakban számítógép vezérelte vonalkódos pénztárgépekkel, leolvasóterminálokkal kell dolgozniuk. Mindenesetre, a cég új alkalmazottai egyhetes felkészítő tréninggel kezdik tescós pályafutásukat, és később is továbbképzik az arra érdemeseket.
A jó szakember kelendő
Magyar tulajdonú, magas szellemi tőkét hasznosító középvállalat a budapesti 77 Elektronika Kft., amely az orvosi technika és a telefónia területén készít és forgalmaz termékeket. Éves árbevétele megközelíti az 5 és fél milliárd forintot.
Zettwitz Sándor elnök szerint a vállalat fő erőssége a nagyrészt dinamikus fiatalokból álló, 42 munkatársat számláló kutató- és fejlesztőgárda. Máskülönben a vállalatnál 250-en dolgoznak, mérnökök, műszerészek, betanított munkások. Munkaerőgondok gyakorlatilag nincsenek, eddig még mindig sikerült megtalálni és – némi nehézségek árán – megtartani a kellően felkészült munkatársakat. A jó szakemberek ugyanis mindenütt kapósak. A kft.-nél arra törekszenek, hogy közülük törzsgárdát alakítsanak ki, és a törekvés nem is eredménytelen. Alkalmazottaik több mint fele 5, 10, 15 éve dolgozik itt, és az elnök szerint a jó légkör, a megfelelő bér és a létbiztonság a megtartó- és vonzerő.
Zettwitz Sándor tudja, hogy Magyarországon nem szokás törzsgárdát emlegetni, de nem egészen érti, hogy miért. Egy adott munka fogásainak mesteri ismerete ugyanis mindenhol értéket jelent. Nem véletlen, hogy például Japánban mindent elkövetnek a munkáltatók, hogy generációk kötődjenek a munkahelyekhez. Ez a kft., lévén csak 18 éves, magáról ezt még nem mondhatja el, törekvése azonban ez.
