A szabad munkaerő-vándorlás és az Unió

Mára az összes jelenlegi uniós tagország jelezte: nem engedi be korlátozás nélkül az újonnan csatlakozók állampolgárait. Van, ahol a szociális juttatásokat, másutt az érkezők számát korlátoznák, illetve egyes ágazatokat "zárnának el" az álláskereső kelet-európai munkavállalók elől. A korlátozó intézkedéseket a jelenlegi tagországok az olcsó munkaerő beáramlásától és a bőkezű szociális rendszereik kihasználásától való félelmükben hozták meg, noha az erről szóló tanulmányok nem igazolják ezen aggodalmaik jogosságát.

Bezárulnak a kapuk

Legutóbb Hollandia okozott csalódást a csatlakozó országoknak. A liberális törvényeiről ismert ország munkaügyi minisztere budapesti tárgyalásain bejelentette: az új tagállamok állampolgárai a csatlakozás után is csak korlátozásokkal vállalhatnak munkát országában. Hollandia május elsejétől kezdve két évre korlátozza a belépők polgárainak munkavállalását – közölte Aart Jan de Geus holland munkaügyi miniszter. Így Hollandiában – a korábbi kedvező nyilatkozatok ellenére – lényegében fennmaradnak a jelenlegi korlátozások. Május elsejétől a csatlakozó országok állampolgárai csak abban az esetben kapnak munkavállalási engedélyt, ha az adott állásra nem akadt holland jelentkező. A munkaerőhiánnyal küszködő ágazatokban viszont megkönnyítik az új tagállamokból érkezők foglalkoztatását, s esetükben az általában 2,5-3 hónapig húzódó engedélyezési eljárás egy-két hétre rövidül, s lényegesen egyszerűbb lesz.

A holland miniszter a döntést elsősorban azzal indokolta, hogy az országban gyorsan nő a jelenleg hatszázalékos munkanélküliségi ráta, s havonta tízezer ember veszíti el állását. A miniszter által felhozott másik ok az, hogy "más tagállamok is hasonlóan döntöttek".

Hollandia elhatározása már aligha okozott meglepetést a csatlakozó országok számára, hiszen a jelenlegi tagállamok az elmúlt hónapokban sorra léptek vissza korábbi kedvező, a munkaerőpiac megnyitását ígérő nyilatkozataikhoz képest, s a többségük valamilyen korlátozásról döntött. Van, ahol a munkavállalást, másutt a szociális rendszerhez való hozzáférést korlátozzák. Nagy-Britannia és Írország például nem szűkíti a munkavállalást, de a szociális ellátások igénybevételét kétéves munkaviszonyhoz köti. Dánia és Svédország is visszalépett korábbi ígéretéhez képest, és engedélyhez köti az elhelyezkedést, igaz, azt ígérik, hogy csupán a segélyturizmust fogják kiszűrni, s a valóban dolgozni akarókat beengedik.

Bár még folynak a tárgyalások Németország és Ausztria illetékeseivel, valószínű, hogy mindkét ország a lehetséges hét évig valamilyen feltételhez köti a munkavállalást. A felek Ausztria esetében igyekeznek elérni – a jelenlegi kemény feltételek miatt kihasználatlan – kvóta bővítését és az engedélyezés egyszerűsítését is. A németeknél számítani lehet arra, hogy a korábban számos szolgáltatásra kiterjesztett keret csupán háromra (építőipar, ipari tisztítás, belső dekoráció) vonatkozik majd, a többire nem lesz korlátozás. Mint ahogyan azokat sem érinti a visszafogás, akik májusban legalább 12 hónapra szóló munkavállalási engedéllyel rendelkeznek.

Vitatott intézkedések

A magyar kormány csalódott, hiszen távolról sem az előzetes ígéreteknek megfelelően döntenek az uniós tagállamok – hangsúlyozta a holland kollégájával folytatott tárgyalásai után Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter. Pedig Magyarországnak nem célja szociális problémái exportálása, azt viszont szeretné elérni, hogy a tehetséges, nyelveket beszélő állampolgárai minél több uniós országban vállalhassanak szabadon munkát. A miniszter szerint ugyan a jelenlegihez képest a legtöbb tagországban még így is bővülnek a munkavállalási lehetőségek, de messze nem olyan mértékben, amit a munkaerő szabad áramlása jelentene.

Az uniós államok intézkedéseire válaszul a kormány bejelentette: viszonossági alapon maga is korlátozza májustól az EU jelenlegi tagországaiból érkezők munkavállalását. Magyarország ellenzi, hogy az Unió jelenlegi tagállamai csak azon ágazatokban kívánják lehetővé tenni a most csatlakozó országokból érkezők számára a munkavállalást, amelyeket a munkaerőhiány jellemez – jelentette ki Gottfried Péter integrációs államtitkár. Emellett azt sem tartja elfogadhatónak, hogy egyes tagállamok a munkaerőpiac korlátozása helyett a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit módosítanák, vagyis korlátoznák a csatlakozó országokból érkezőknek adható ellátásokat. A magyar álláspont szerint a régi tagországok ezzel megsértik a nemzeti alapú megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós alapelvet, ami csak akkor lenne elfogadható, ha azt a mostani tagországok polgáraira is kiterjesztik. (Ez alól is átmeneti felmentést adhat azonban a két éve kötött alku az EU és az újoncok között: az újak cserébe a külföldiek termőföldvásárlását korlátozhatják, szintén hét évre.) A másik fő ellenérv a korlátozások ellen, hogy valószínűleg az EU versenyképessége látja kárát, ha késik a munkaerőpiac liberalizálása.

Mindenesetre paradox módon a nyugati korlátozások egy ideig még kedvezhetnek is az új tagállamoknak, köztük Magyarországnak is – teszik hozzá a szakértők. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy a fiatalabb, képzettebb szakemberek gyors elvándorlása "agyelszívást" eredményezne, és gazdasági gondokat okozna. A korlátozások azonban némi védelmet jelentenek a kedvezőtlen folyamat ellen.

Átmeneti korlátozások

Brüsszel is magyarázatot vár a korlátozó tagállamoktól a túlzónak és aggályosnak tartott tervekről, ám ennél többet aligha tehet. A munkaerő szabad mozgásának átmeneti korlátozását a csatlakozási-bővítési szerződés teszi lehetővé.

Ennek értelmében az új tagok állampolgárainak uniós munkavállalása tekintetében az Európai Unió a csatlakozást követően egy 2+3+2 év modellre épülő korlátozást vezet be, amelynek során az első két évben a tagországok fenntarthatják nemzeti szabályaikat. A harmadik év kezdetétől csak azok a tagállamok tehetik ezt meg, amelyek e szándékukat az Európai Bizottságnak előre bejelentették. A bejelentés elmaradása esetén az adott ország automatikusan áttér a közösségi jogszabályok, azaz a teljesen liberalizált munkavállalási feltételek alkalmazására. Az ötödik év végét követően a nemzeti eljárást csak akkor tarthatják fenn legfeljebb két évig a tagállamok, ha igazolni tudják, hogy a nemzeti szabályok hiányában komoly zavar keletkezne a munkaerőpiacukon.

Az Európai Bizottság véleménye szerint ugyanakkor a korlátozó tagországok nagyon hamar fel fogják ismerni, hogy nem lesz szükség e szabályok fenntartására a maximum hétéves átmeneti időszak egészében. Hollandia például máris jelezte: egy év után felülvizsgálja az intézkedések szükségességét, de két évnél tovább semmiképpen sem kíván gátat szabni a munkavállalásnak.

Becslések a migrációról

A csatlakozó országokban azért is érzik megalapozatlannak a tervezett korlátozásokat, mert az eddig készült felmérések szerint Nyugat-Európa "népvándorlástól" való félelme teljesen alaptalan. Az Unió közösségi intézményei adatokkal, tanulmányokkal próbálják igazolni, hogy indokolatlanok a tagállamok félelmei, hiszen az új tagországokból legfeljebb minden századik munkaképes ember vág neki a Nyugatnak. Ez abszolút számban sokkal kevesebb lenne, mint amennyi külső munkaerőre a térségnek valójában szüksége van.

A legfontosabb nemzetközi tanulmányokból kiderül, hogy általában 300 és 600 ezer fő közé becsülik az éves kelet-nyugati migrációt, attól függően, hogy milyen gyors és sikeres a csatlakozó országok gazdasági átalakulása és konvergenciája a nyugati gazdaságokhoz.

Néhány felmérés szerint a vándorlók száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat majd, mások szerint magas marad. Összességében 4 és 7 százalék közé teszik a teljes migrációt, ami a balti államok, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Magyarország esetében összesen 3-5 millió főt érint. A korábban csatlakozók tapasztalatai szerint azonban a kelet-közép-európai migráció is csak addig ölthet nagyobb mértéket, amíg a gazdasági kényszer működik.

A kutatások szerint a potenciális kivándorlók közül komoly szándék csak a 15--65 év közötti lakosság 0,7-2,1 százalékára jellemző, ami nem haladja meg a 711 ezer főt. Az Európai Bizottság számára 2000-ben készített tanulmány szerint ugyanakkor a 10 kelet-közép-európai országból évi, összesen 335 ezer fős migráció várható a 15 tagállamban.

A migránsok több mint harmada (37 százaléka) Németországot választaná úti célul, és nagyjából a negyede (27 százaléka) menne Ausztriába. Ez a preferencia legerősebben Csehországban mutatható ki, Magyarországon az erős osztrák kötődés a szembetűnő, és Németország a második legkedveltebb célország. Ugyanakkor Magyarországon és Lengyelországban nagy az érdeklődés az olyan tengerentúli országok iránt is, mint az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália.

A magyarok inkább maradnának

A Tárki 2002 májusában 1500 fős országos reprezentatív minta alapján végzett felmérése szerint Magyarország lakosságának nagy része nem kíván a csatlakozás után más uniós tagállamban munkát vállalni, s akik igen, azok is csak rövid időre szeretnék elhagyni az országot. A megkérdezettek 63 százaléka ugyanis egyáltalán nem tervez külföldi munkavállalást, s csupán 4 százalékuk válaszolta azt, hogy biztosan vállalna külföldön munkát, 6 százalékuk csupán valószínűsítette azt, míg 7 százalék magától nem keresne munkát, azonban ajánlatot elfogadna.

A kutatók az előző évi eredményekkel való összehasonlítás alapján megállapították, hogy enyhe elmozdulás történt a munkavállalási szándék terén. Valamivel kevesebben fogadnának el külföldi állást a csatlakozás után – arányuk a 2000-ben mért 22 százalékról és a 2001-es 23 százalékról 2002 májusára 17 százalékra csökkent -, és a biztosan nemet mondók aránya 6-10 százalékponttal nőtt.

A külföldi munkavállalást tervezők között többen vannak a férfiak, a negyven év alattiak és a középfokú végzettségűek. Nagyobb arányban találhatók közöttük budapestiek, alkalmazottak és nem nyugdíjas inaktívak. A skála másik végén a nők, a 40 év felettiek, az alacsonyan iskolázottak, a nyugdíjasok és a falvakban élők szerepelnek. A felmérésből az is kiderül, hogy a magyarok vagy rövidebb időre tervezik a külföldi munkavállalást, vagy ingázni szeretnének.

Ingajárat a határ mentén

Nem vagyunk jósok! – válaszolják még másfél hónappal május előtt is a munkaügyi kormányzat szakemberei az uniós csatlakozásnak a magyar munkaerőpiacra gyakorolt hatását firtató kérdésekre. Pedig Magyarország a frissen csatlakozó országokkal szemben megnyitja munkaerőpiacát. és a kalandvágyók májustól korlátozások nélkül vállalhatnak hazánkban munkát.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) szakértői és a GKI Gazdaságkutató Rt. munkatársai által még 2003 végén elkészített foglalkoztatási stratégia és helyzetelemzés mindenesetre 2020-ig legkevesebb 220 ezer fős migrációs nyereséget említ, rövid távon azonban még csak évi tízezer ember bevándorlását valószínűsíti. Bizonytalanságot jelent azonban, hogy nehéz megbecsülni, vajon a csatlakozás után mennyire élénkül meg a határ menti, elsősorban a Szlovákiából érkező munkaerő-forgalom. Szakértői becslések szerint a számuk több ezer, pesszimistább jóslatok szerint akár több tízezer is lehet.

Az EURES, az EU munkaerő-közvetítő szolgálatának tapasztalatai szerint az Unión belül elsősorban a határok mentén tapasztalható jelentősebb munkaerőmozgás – mondja a Foglalkoztatási Hivatal szakértője. Valószínűleg nyugodtan feltételezhetjük tehát, hogy az új csatlakozók közül sem a Baltikum, sem Málta és Ciprus munkavállalói nem Magyarországon fognak tömegesen szerencsét próbálni, a régi tagállamok állampolgárai pedig eddig sem érdeklődtek különösebben. Várhatóan a csehek és a lengyelek sem a magyar határt fogják ostromolni, mivel Csehországban többet, Lengyelországban pedig nagyjából ugyanannyit lehet keresni, mint nálunk. (2003. november 30-án 102 cseh és 344 lengyel munkavállaló rendelkezett érvényes munkavállalási engedéllyel Magyarországon.)

A szlovákok jöhetnek

Kizárásos alapon csupán a szomszédos Szlovákia, Szlovénia és Ausztria jöhetne szóba, ám a szlovén és az osztrák bérek is magasabbak, mint a hazaiak, így legfeljebb északi szomszédunk felől várható nagyobb munkaerőmozgás. De a szlovákok sem túl mobilak, ezért valószínűleg a jövőben is inkább átjárnak majd dolgozni, semhogy letelepedjenek. Ezt támasztja alá, hogy a két ország kormányközi egyezményében meghatározott kétezer fős – egyéves munkavállalásra szóló – kontingens tavaly csupán az év vége előtt nem sokkal telt be, míg a rövidebb idejű foglalkoztatási lehetőség kétszáz fős keretét ki sem használták.

Igaz, a számos könnyítést nyújtó egyezmény keretein kívül dolgozókkal együtt a szlovákiai munkavállalók száma tavaly meghaladta az ötezer főt. Ők is – zömmel – a strukturális munkaerőhiánynyal küszködő Északnyugat-Magyarországon dolgoznak, ahová már évek óta naponta szállítják őket a nemzetközi vállalatok bérelt buszai.

A Magyar Suzuki Rt. például 2000 óta alkalmaz szlovákiai munkavállalókat, s a kezdeti mintegy százfős létszám mára már a háromszorosára duzzadt – mondja Pawlusné Mathuny Anikó, a vállalat személyzeti igazgatója. S mivel a régióban állandósult a munkaerőhiány, a jókora bővítéseket tervező cégnek a jövőben valószínűleg még több dolgozóra lesz szüksége a szomszédból.

Így nem kell attól sem tartanunk, hogy a külföldi munkavállalók kiszorítják a magyarokat a munkahelyekről. A külföldi dolgozók jövőbeli arányát ugyanis alapvetően a munkaerőpiac igényei határozzák meg. Magyarországon eddig is az volt a jellemző, s ez valószínűleg a jövőben sem fog jelentősen változni, hogy a külföldi munkavállalók kiegészítő szerepet töltenek be a magyar gazdaságban, s elsősorban a munkaerőhiánytól szenvedő régiókban és ágazatokban foglalkoztatják őket.

Kevés az információ

Burány Sándor szerint az uniós munkavállalás körül még mindig zavaros a helyzet, hiszen több jelenlegi tag nyilatkozott ellentmondásosan. A munkaügyi kormányzat dolgát az is nehezíti, hogy egyelőre kevés az információ arról, hogy a tagországok milyen jogi szabályozást alkalmaznak majd májustól.

A legtöbb jelenlegi tagállam csak informálisan közölte, s az Európai Bizottság többszöri érdeklődése ellenére sem hozta hivatalosan nyilvánosságra, hogy a csatlakozás után kívánja-e korlátozni, és ha igen, miként a csatlakozó országokból érkező munkaerő fogadását. Ezt a csatlakozás időpontjáig meg kell tenniük. Eddig egyedül Dánia jelezte hivatalosan is a Bizottságnak, milyen feltételekhez köti májustól az új uniós polgárok munkavállalását. Az is tudható már, hogy májustól az Unió valamennyi tagállama megnyitja munkaerőpiacát Málta és Ciprus előtt.

Kétoldalú egyezmények

Magyarország a 80-as évek közepétől folyamatosan törekszik kétoldalú egyezmények létrehozására, illetve a megállapodások megkötése óta igyekszik mind kedvezőbb feltételeket teremteni a magyar munkavállalók számára – sajnos nem túl nagy sikerrel.

Fontos lenne, hogy a csatlakozás után is sikerüljön szervezett keretek között tartani, illetve nyomon követni a munkaerő áramlását. A kétoldalú egyezmények kiterjesztése, illetve a munkavállalók folyamatos, naprakész információkkal való ellátása nagy feladatot ró az állami intézményekre.

A kétoldalú egyezmények előnye, hogy alapvetően megkönnyítik a külföldi munkavállalást, valamint a fiatal szakembereknek lehetőséget teremtenek szakmai, technikai és nyelvi tudásuk fejlesztésére. Ezekben az esetben az adott ország nem vizsgálja saját munkaerő-piaci helyzetét (a munkavállalási engedélyeket akkor is kiadják, ha van a saját piacon megfelelő munkaerő), hiszen a kétoldalú egyezmények keretében zajló foglalkoztatás a viszonosság elvére épül.

A magyar állam által kötött egyezményekben jelentős eltérések vannak. Az egyes kontingensek meghatározott értékei 12 és 8000 fő között ingadoznak. Az uniós tagországok eltérő feltételeket támasztanak az újonnan csatlakozó országok munkavállalóinak fogadására. A 2003-as évre meghatározott kontingensek értékeinek nagysága sajnos elhanyagolhatónak tekinthető. Mindenképpen célszerű lenne a kvóták bővíttetése, de az érdeklődés felkeltése is szükséges.

Annak ellenére, hogy az egyezmények lehetővé teszik, nagyon szerény érdeklődés tapasztalható például a cseh vagy a luxemburgi munka iránt. Fontos lenne, hogy Észak-Európa országai vagy az Egyesült Királyság is szerepeljenek a potenciális célországok között. Eddig is sokat olvashattunk arról, hogy bizonyos szakmák tekintetében ezek az országok szívesen várnak közép-kelet-európai dolgozókat, de arról nem tudunk, hogy a kormányok között bármilyen megállapodás született volna ezt megkönnyítendő. Annyit biztosan tudunk, hogy az eddig megkötött kétoldalú megállapodásokat felülvizsgálják a csatlakozás után, sőt egyes szerződéseket (szlovák-magyar) hatályon kívül helyeznek.

Határ menti régiók

A diszkriminációmentesség és az egyenlő bánásmód – az Európai Unió szabályai szerint – az ingázókat is megilleti. Az esélyegyenlőség az adózás, a foglalkoztatás bármely feltétele, valamint a munkakeresés és szociális ellátások igénybevétele esetén is létező elv, ugyanúgy, mint a migráns munkások vagy a munkavégzés helye szerinti tagállam polgárai esetében.

A "vendégmunka" azonban a külföldi dolgozókat nem kényszeríti a nemzeti társadalomba való integrálódásra, és más feltételeket sem kell teljesíteniük. Az osztrák lakosság félelme abból adódik, hogy szerintük a csatlakozás csak legalizálná és növelné a már meglevő illegális és legális magyar migrációt és ingázást. Több tanulmány, amely a nyugati határ menti régiók ingázóiról tartalmaz felmérést, kimutatta, hogy a magyar munkavállalók ritkán végeznek tisztán legális vagy illegális munkát, általában inkább ennek kombinációja a jellemző.

A határ menti munkaerőmozgás speciális értékeléséhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy Magyarországon az osztrák határ mentén lévő megyék népessége erőteljesen csökken, a gazdaság fejlődési üteme pedig itt a legmagasabb. Az Ausztriával határos térségek valószínűleg alacsony migrációs nyomást képviselnek majd éppen ez utóbbi körülmény miatt. Sőt! A térségben már napjainkban is nehézségekbe ütközik a szakképzett munkaerő iránti keresleti kielégítése.

Jogi képviseleti iroda

Országunk nyugati határvidéke és Ausztria kapcsolódó tartományai gazdaságilag, de történelmi és kulturális szempontból is közös munkaerő-piaci régiónak tekintendők. A fejlődés érdekében mindkét fél közreműködésére, gyakorlati lépéseire lenne szükség.

Ausztria számára a határ menti ingázó migráció akkor sem lenne hátrányos, ha az osztrák munkáltatók képzettségüknek és képességeiknek megfelelő körülmények között alkalmaznák a határon átlépő dolgozókat. A jelenleg kialakult rendszerben maguk a munkáltatók folyamodnak munkásaik féléves munkavállalási engedélyeinek meghosszabbításáért. A rugalmasabb szabályozás nagyban leegyszerűsíthetné a folyamatot anélkül, hogy magát a rendszert megváltoztatná.

Ezzel egy időben a magyar hatóságok is sokat segíthetnének ingázóink helyzetén, például állandó jogi képviseleti iroda létrehozásával, ahol a magyarok informálódhatnának jogaikról és kötelezettségeikről, valamint segítséget kérhetnének valamely jogi probléma megoldásához. A több évtizedre visszanyúló jó viszony a munkaügyi szervezetek között jó alapot szolgáltat a további együttműködéshez, amely reményeink szerint elősegítheti a térség gyors fejlődését.

Foglalkoztatási stratégia

Az Európai Bizottság a közelmúltban fogadta el a csatlakozó országok munkaerő-piaci helyzetét bemutató jelentést. Ebben olvasható, hogy minden csatlakozó ország fejlődést mutat fel az EU foglalkoztatásstratégiai céljaihoz való alkalmazkodásban. Az egyes csatlakozó országok között azonban jelentős különbségek fedezhetők fel.

Az Unió jelenlegi 63,8 százalékos foglalkoztatottsági szintje a belépő országokkal várhatóan 62,6 százalékra csökken. A 2005-re előirányzott 67 százalékos arány eléréséhez ezért több millió embert kell bevonni a munkaerőpiacra. Magyarország az 56,3 százalékos foglalkoztatottsági szintjével a csatlakozó országok listáján az utolsók között található. Ez nagy terhet ró a kormányzatra; a foglalkoztatáspolitikai eszközöknek gyors és hatékony fejlődést kell elindítaniuk.

Az Európai Bizottság a Magyarországra vonatkozó részben – a jövő kulcskérdései között – kiemeli a részvételi és a foglalkoztatási ráta emelését, valamint a humánerőforrás-fejlesztésre irányuló befektetések növelését. Kijelenti továbbá, hogy a szakképzettségbeli hiányosságok, a kereslet-kínálat eltérése akadályozza a gazdasági növekedést, ezért sürgős intézkedésekre van szükség a szakmai és térbeli mobilitás előmozdítására.