A munkabéke záloga a társadalmi megegyezés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 15.) vegye figyelembe!

Új feladatok várnak a párbeszédintézményekre

Megjelent A Munkaadó Lapja 70. számában (2003. december 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Minden bizonnyal az idei bértárgyalások gyors és sikeres lezárása is közrejátszik abban, hogy a szociális partnerek egybehangzóan jó bizonyítványt állítanak ki a hazai érdekegyeztetés jelenlegi gyakorlatáról. A munkaadók és a munkavállalók szerint az újjáalakult Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) érdemi tárgyalások zajlanak. A szociális partnerek értékelik azt is, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz a szociális párbeszéd mindhárom szintjének fejlesztésére. Az eredmények elismerése mellett azonban a munkáltatók és a munkavállalók képviselői a hiányosságokra is felhívják a figyelmet. Nehezményezik például, hogy megoldatlan a társadalombiztosítási alapok felügyelete, s túlságosan lassan halad a Munka Törvénykönyve felülvizsgálata.

Medgyessy-kormány a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletekkel közösen 2002. július 26-án háromoldalú megállapodást kötött az érdekegyeztetés megújításáról, s a tri-partit párbeszéd legátfogóbb fórumaként újjáalakította - az Országos Munkaügyi Tanács jogutódjaként - az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT).

Bővülő hatáskör

A megállapodás értelmében az országos fórum hatáskörébe tartozik a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskör, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló adók, járulékok és költségvetési témakörök, jogszabálytervezetek megvitatását is.

A szociális partnerek ma egybehangzóan úgy értékelik, hogy a kormány nemcsak formálisan állította helyre a szociális párbeszéd intézményrendszerét, hanem annak újra tartalmat is adott, hiszen az OÉT-ben érdemi tárgyalások folynak, valódi érdekegyeztetés zajlik. Hódi Zoltán, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) bérpolitikai ügyvivője hangsúlyozza, hogy az elmúlt bő egy évben lényegesen több párbeszéd zajlott, mint a megelőző négy évben összesen. Hasonlóan vélekedik Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szakértője is, aki szerint a hazai érdekegyeztetés működőképességét jól példázza, hogy az idén az OÉT-ben nemcsak a jövő évi keresetajánlás mértékéről és a minimálbér összegéről sikerült gyorsan megállapodni, de a bérpolitika peremfeltételeit jelentő adók és járulékok ügyében is kompromisszum született.

Teljesítetlen ígéretek

Persze azért mind a munkaadók, mind a munkavállalók tarsolyában maradt néhány követelés, amelyet a kormány ígérete ellenére nem valósított meg. Ilyen például a társadalombiztosítási alapok felügyelete - mondja Dávid Ferenc. A Medgyessy-kormány ugyanis programjában megígérte, hogy - szemben az előző ciklus gyakorlatával - a munkaadók és a munkavállalók képviselői ellenőrizhetik a társadalombiztosítás - az egészségügyre és a nyugdíjbiztosításra befizetett járulékokból származó - 2000 milliárd forintos költségvetését.

Ez ugyanis jórészt az ő befizetéseikből áll össze. A nyáron elkészült koncepcióban azonban már nem tükröződött vissza ez az ígéret. Pedig Medgyessy Péter kormányfő a kampány során a szakszervezetekkel kötött együttműködési nyilatkozatában aláírásával deklarálta, hogy az érdekvédelmi szervezetek szerepet kapnak a társadalombiztosítás ellenőrzésében. Hasonló ajánlatot kaptak - igaz, csak szóban - a munkaadók is.

A kormányzati javaslat viszont olyan egészségügyi és nyugdíj-biztosítási szakértői testület létrehozásáról szólt, amelynek nincs valódi ellenőrzési joga. A kormányzat ezt azzal indokolta, hogy az egészségbiztosítási és a nyugdíjalapok felügyelete állami feladat, vagyis a kormány dolga. Az előterjesztés szerint a kormány, a munkaadók és a munkavállalók egyaránt három-három szakembert javasolhatnak egy-egy testületbe, de hogy ki kapja meg a hat évre szóló megbízást, arról a parlament dönt. Állami vagy érdekvédelmi tisztségviselő nem lehetne a testület tagja. A javaslatot a szociális partnerek egyöntetűen elutasították, és további egyeztetéseket tartottak szükségesnek.

Elnapolt témák

A szakszervezetek azt is nehezményezik, hogy nem sikerült megállapodást kötni a munkaidő csökkentéséről - mondja Hódi Zoltán. A kormányzat készített ugyan egy előterjesztést a heti 38 órás törvényes munkaidő bevezetésének előkészítéséről, de maga sem gondolta komolyan a dolgot.

A munkavállalói oldal tripartit megállapodásban szerette volna rögzíteni, hogy 2006. január 1-jétől a heti törvényes munkaidő 38 órára mérséklődjön, majd ezután kívánt egyeztetni a bevezetés mértékéről és módjáról. A munkaadók azonban a gazdaság jelenlegi helyzete miatt nem tartották időszerűnek a kérdést.

A munkaadók ezenkívül hiányolják a munkaügyi ellenőrzés rendszerének átalakítására vonatkozó kormányzati ígéret teljesítését, a szakszervezetek pedig azt kérik számon, hogy túl lassan halad a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata. A szociális partnerek szerint azonban inkább pozitív, mint negatív az országos érdekegyeztetés eddigi mérlege, s hangsúlyozzák, hogy még az említett vitás kérdésekben sem viselkedik elzárkózóan a kormány, hanem hajlandó a tárgyalásokra.

 

Az érdekegyeztetés uniós formái

A szociális párbeszéd formáit és technikáit kiterjedten működtető Európai Unióban prioritásnak tekintik, hogy a közösséghez csatlakozó új tagállamok bekapcsolódjanak az érdekegyeztetés uniós fórumainak munkájába. Ehhez azonban a teljes jogú tagságra váró országok saját párbeszédrendszerét is fejleszteni kell, mert - a tapasztalatok szerint - ez gyengébben működik, mint a jelenlegi tagállamokban.

Az uniós tagállamok között az együttműködés meghatározott gazdasági területeken kezdődött el (agrárpolitika, kereskedelempolitika stb.), egy olyan intézményrendszer keretei között, amely megpróbálta mind a nemzeti, mind pedig a közösségi érdekek érvényesülésének lehetőségét megteremteni. Emellett kezdettől fogva fontos törekvés volt - bár ez a mai napig nem érvényesül kellőképpen - a demokratikus döntéshozatal jellemzőinek megerősítése közösségi szinten is.

Mindezen igények és szándékok alapján a különböző, egyre gyarapodó számú közösségi szintű ágazati szakpolitika működtetése érdekében sorra alakultak a szociális partnerek részvételét biztosító konzultációs fórumok. A mára úgynevezett ágazati párbeszédbizottságokká formálódott testületek (jelenleg 27 ilyen tematikus bizottság tevékenykedik az Európai Unióban) olyan hivatalos fórumok, ahol a szociális partnerek - a munkaadók és a munkavállalók szervezetei - befolyásolhatják a közösségi szinten szabályozott, illetve működtetett szakpolitikákkal kapcsolatos döntéshozatalt.

A szociális partnerek európai szintű, ágazatközi szervezetei (az Európai Szakszervezeti Szövetség, ETUC, az Európai Munkaadói Szövetség, vagyis az UNICE, valamint az Állami Vállalatok Európai Központja, úgy is mint CEEP) az 1980-as évektől kezdve vesznek részt az integrációs intézményrendszer átfogó döntéshozatali folyamataiban, elsősorban a szociális jogalkotás területén.

Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés formálisan is garantálja az ágazatközi képviseletet ellátó, európai szintű szociális partnerszervezetek beleszólását a szociális vonatkozású döntéshozatalba.

A szociális partnerek lehetőséget kaptak arra is, hogy saját hatáskörben, egymás között kezdjenek tárgyalni szociális vonatkozású témákról, ezekről - amennyiben megegyezésre jutnak - egymás között megállapodásokat kössenek. Az 1990-es évek során megállapodás született a szülői szabadság, a részmunkaidő, a határozott idejű munka, valamint a távmunka témájában. Az első három megállapodásból az Európai Bizottság előterjesztésére, kötelező erejű közösségi irányelv született.

A szociális partnerek bevonása az Európai Unió döntéshozatali folyamatába erősödni látszik. Az EU 2010-ig meghatározott, hosszú távú fejlesztési elképzeléseinek, az úgynevezett Lisszaboni Stratégiának a kulcsa a foglalkoztatás szintjének növelése, az európai munkavállalók felkészítése az információs társadalom, az átalakult gazdasági kihívások követelményeinek való megfelelésre. Ennek érdekében az Európai Bizottság javaslatot tett egy új fórum, az úgynevezett Tripartit Szociális Csúcstalálkozók (Tripartite Social Summit) megrendezésére, s formálódik az Európai Szociális Párbeszéd Konferenciák rendszeres összehívásának terve is. A. K.

Együttműködési készség

Bár a makroszintű érdekegyeztetés intézményrendszere az elmúlt több mint egy évtizedben stabilan működőképesnek bizonyult Magyarországon - s nagyban hozzájárult, hogy a rendszerváltást különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a társadalom és a gazdaság -, a politológusok azonban mélyreható kritikát is megfogalmaznak.

Arató Krisztina, az Eötvös Loránd Tudományegyetem politológiai tanszékének oktatója úgy látja, hogy az a stratégiai gondolkodás, amely például az ír szociális partnereket jellemzi, itthon mindhárom oldalon hiányzik. Az ír gazdasági csodát - amely az egyik legszegényebb tagállamból az EU leggyorsabban növekvő országává varázsolta Írországot - az tette lehetővé, hogy a közös célok elérése érdekében a kormány, a munkaadók és a munkavállalók a nyolcvanas évek második fele óta háromévente átfogó gazdasági-társadalmi megállapodásokat kötöttek, amelyben előre tisztázták, hogy a gazdasági struktúraváltás milyen áldozatokat kíván a felektől. Az írek belátták, hogy csak így képesek a nagy lépések megtételére. Ehhez persze a szereplők együttműködési hajlandóságára és stratégiai gondolkodására volt szükség.

Tulajdonképpen ez lenne az országos szintű érdekegyeztetés egyik igazi értelme - vélekedik Arató Krisztina. Ha nem is feltétlenül a társadalmi-gazdasági megállapodások megkötése a cél - aminek gondolata egyébként hiába vetődött fel többször is Magyarországon -, de mindenképpen fontos lenne, hogy a hosszabb távú stratégiai kérdésekben próbáljanak megegyezni a felek. A mostani állapot szerint elsősorban a rövid távú, partikuláris érdekek mentén egyezkednek.

Kevés a kollektív szerződés

Miközben az országos szintű érdekegyeztetés a rendszerváltás óta kisebb-nagyobb hatásköri eltérésekkel folyamatosan jól működött Magyarországon, a helyi szintű érdekegyeztetés, vagyis a vállalati kollektív szerződések megkötésének gyakorlata még sok kívánnivalót hagy maga után.

Szektoronként nagyon vegyes a kép, az energiaiparban például régóta jól működik az érdekegyeztetés, hiszen itt van kiterjesztett ágazati kollektív szerződés, a kereskedelemben ugyanakkor még nagyon gyerekcipőben jár a párbeszéd. Főként a sok, kis létszámmal működő gazdasági szervezetnél vannak gondok, ahol általában szakszervezet sem működik, amely kollektív szerződést köthetne. Ebből következik, hogy a kis cégeknél dolgozó több százezer munkavállaló döntő többségét nem védik a közös alku során elfogadott megegyezések.

Magyarországon a rendszerváltást közvetlenül megelőző, nagyjából 80 százalékos arányról napjainkra mintegy 40 százalékra zsugorodott a kollektív szerződésekkel való lefedettség. A 2002. december 31-ig regisztrált kollektív szerződések mintegy 1 millió foglalkoztatottat védtek a versenyszférában.

Ódzkodó munkáltatók

Az elmúlt három évben ráadásul tovább csökkent a munkahelyi szerződések darabszáma és az érintettek köre egyaránt, míg a munkáltatói szervezetekkel kötött megállapodások száma valamelyest növekedett.

A kiterjesztett, vagyis az adott ágazat, szakma valamennyi munkáltatóját és munkavállalóját érintő kollektív megállapodások száma a szálloda- és a vendéglátóiparral bővült, míg korábban csak a sütőipar és a villamosenergia-ipar tartozott e körbe. Ennek ellenére az összes foglalkoztatott szempontjából vizsgálva a kollektív megállapodások hatókörét, azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett lefedettség 2002 végére mintegy 5 százalékkal, 39,7 százalékra csökkent az előző évhez képest. (Az EU tagállamaiban ugyanakkor általában 80 százalék felett van e mutató, de Németországban és a skandináv országokban a 100 százalékhoz közelít ez az arány.)

Mivel a kollektív tárgyalások fejlődésének az egyik legnagyobb gátja a hazai munkaadók ódzkodása, a szakértők szerint a kormányzat sokat tehetne a munkáltatók motiváltságának növelésére. A munkáltatói érdekképviseletek szerint ennek leghatékonyabb módja az lehetne, ha a kollektív szerződésekben még több törvényi előírástól lehetne eltérni, mint jelenleg. Vagyis rugalmasabb, keretjellegű Munka Törvénykönyvét szorgalmaznak, a részleteket pedig a kollektív megállapodásokra bíznák.

Az is ösztönző lenne, ha nem csak felfelé, de lefelé is el lehetne térni a jogszabályok bizonyos előírásaitól. (Jelenleg ugyanis az az alapelv érvényesül, hogy az Mt. előírásaitól - a törvényben szabályozott kivételektől eltekintve - csak a munkavállalók számára kedvező irányban szabad eltérni). Erre amúgy a szakszervezetek is hajlanának, hiszen a kollektív tárgyalások logikája alapján egy ilyen megállapodásnak alaposan megkérhetnék az árát.

 

OÉT: hiányzik a jogi legitimáció

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak (OÉT) egyelőre nemcsak a működési alapszabálya hiányzik, de a Munka Törvénykönyve és más jogszabályok - egy-két paragrafusától eltekintve - sem szabályozzák átfogóan a hazai érdekegyeztetés kereteit és mechanizmusait. Az MSZOSZ jogászai szerint az ágazati párbeszéd intézményrendszerének napirenden lévő jogi kodifikálása kapcsán a törvényalkotóknak erre a feladatra is sort kellene keríteniük, hiszen jogi legitimáció híján a mindenkori kormányok megállapodási készségén múlik az érdekegyeztetés sorsa. Arról azonban egyelőre még a szociális partnerek körében és a kormányzati berkekben is vita zajlik, hogy külön törvényben rendezzék-e az érdekegyeztetés helyzetét, vagy pedig a Munka Törvénykönyve esedékes átfogó felülvizsgálata részeként, e jogszabályba kerüljön-e bele minden, ami a kollektív jogokkal kapcsolatos. Az MSZOSZ jogászai arra mindenesetre felhívják a figyelmet, hogy a teljes függetlenség érdekében az OÉT számára önálló költségvetést kellene biztosítani, amelyből a közigazgatási apparátustól független szakértői gárdát hozhatna létre. Ezzel párhuzamosan az OÉT-nek, mint intézménynek, a parlament felügyelete alá kellene tartoznia.

Történelmi pillanat?

Szintén a Medgyessy-kormány javára írják a szakértők, hogy az országos szintű érdekegyeztetés újraindítása mellett a hazai szociális párbeszéd eddigi leggyengébb láncszemének tekinthető középszintű érdekegyeztetés fejlesztését is célul tűzte ki. Az európai országok példája ugyanis jól mutatja, hogy a kollektív szerződésekkel való lefedettség növelésének legeredményesebb módja a középszintű, vagyis az ágazati, alágazati, illetve szakmai kollektív szerződések kiterjesztése. E téren a kormányzat és a szociális partnerek egybehangzóan fordulópontnak tekintik az Ágazati Tanács és az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) megalakulását.

Magyarországon tavaly az autonóm társadalmi párbeszéd erősítését célzó PHARE-program támogatásával kezdtek szerveződni az első ápb-k. A paritásos bizottságok legfontosabb feladata, hogy a bennük részt vevő szociális partnerek rendszeres párbeszédet folytassanak, s lehetőleg ágazati kollektív megállapodásokat kössenek. Utóbbira a kormányzat reményei szerint akár már 2004-ben sor kerülhet.

A program keretében Magyarország 18 ágazati bizottság létrehozását vállalta, ezek körülbelül a gazdaság 80 százalékát fedik le. Az idén október közepéig azonban ennél több, összesen 25 ágazatban írtak alá a szociális partnerek szándéknyilatkozatot arról, hogy érdekeltek az ápb-k megalakításában, ezek közül 15 már létrejött, három pedig már részt vesz az európai szintű paritásos bizottságok munkájában. A szociális partnerek azonban túl lassúnak tartják a folyamatot, amelynek okát elsősorban abban látják, hogy egyelőre késik a középszintű párbeszéd jogi feltételeinek kialakítása.

Minőségi feltételek

Az érdekegyeztetés minősége nemcsak a kormányzat hozzáállásán múlik, hanem a szociális partnerek felkészültségén is. Az egyes munkaadói és munkavállalói szervezetek azonban nagyon eltérő szakértői kapacitással rendelkeznek, s az OÉT szakmai bizottságaiban sem tudja mindegyikük reprezentálni magát - fejti ki Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára.

Hasonlóan vélekedik Hódi Zoltán, aki szerint egy-egy témában még minden szervezet képes szakértőt delegálni a bizottságokba, de a felmerülő témák sokaságával már kevesen boldogulnak. Az e tekintetben még a legerősebb MSZOSZ-nek is le kellett építenie szakértői gárdájából, hiszen a lemorzsolódó tagság tagdíjaiból aligha finanszírozható az egyre drágább, s mind több kutatást és mind korszerűbb technikai hátteret igénylő érdekegyeztetés. S e tekintetben a jobb anyagi helyzetben lévő munkáltatói szerveztek sem állnak sokkal jobban.

Márpedig az érdekegyeztetés is profikat kíván, s ez az igény egyre sürgetőbb, hiszen az uniós csatlakozás után a munkaadói és a munkavállalói szervezeteknek az európai szociális párbeszéd bonyolult és kiterjedt intézményrendszerében is képviselniük kell érdekeiket - hangsúlyozza Horváth Gábor. Éppen ezért a munkaadók és a munkavállalók szerint a megfelelő szakértői gárda kialakítása érdekében a kormánynak az eddiginél nagyobb - anyagi és szakmai - segítséget kellene nyújtania a szociális partnereknek.

 
       

2003. nov. 28.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és szerveinek a felügyelete

támogatták

elutasították

nov. 14.

A munkavédelemről szóló törvény és végrehajtási rendelete módosítása

támogatták

 

A passzív jogon járó táppénz - kormányjavaslat

támogatták

nem támogatták

 

Egészségpénztári rendszer továbbfejlesztése

támogatták

nem támogatták

 

Fogyasztóvédelemről szóló törvény módosítása

támogatták

okt. 27.

A 2004. évi bérajánlás és a minimálbér

megállapodtak

okt. 10.

2004. évi adó- és költségvetésitörvény-javaslatok

 

okt. 3.

A területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényjavaslat

támogatták

 

Az MT. módosításáról szóló törvényjavaslat

további egyeztetést tartottak szükségesnek

szept. 18.

Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslat

elutasították

 

A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvénymódosítási javaslat

nem értettek egyet

egyetértettek

 

A gazdasági kamarákról szóló törvénymódosítási javaslat

támogatták

részben támogatták

szept. 16.

Az adókról, járulékokról és költségvetésről szóló törvényjavaslatok tervezete

 

aug. 5.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló új törvényjavaslat

további egyeztetést tartottak szükségesnek

 

Az egységes munkaügyi nyilvántartásról szóló törvényjavaslat

 

jún. 27.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvénymódosítás

további egyeztetést tartottak szükségesnek

 

A jogalkotásról szóló törvény tervezete

nem fogadták el

 

A heti 38 órás törvényes munkaidő bevezetéséről szóló előterjesztés

nem támogatták

támogatták

 

A 2004. évi munkaszüneti napok körüli munkarend

támogatták

jún. 3.

A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény módosítása

támogatták

ápr. 25.

Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvényjavaslat tervezete

nem támogatták

márc. 24.

Az NFT megvitatása

támogatták

márc. 3.

A szakképzésről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat

   
 

Konzultáció a Nemzeti Fejlesztési Terv elkészült dokumentumairól

támogatták

2002. dec. 13.

A Széchenyi vállalkozásfejlesztési programról készült kormány-előterjesztés

   
 

A Munka Törvénykönyve módosításáról szóló előterjesztés

átdolgozott formában támogatták

 

Az európai üzemi tanács létrehozásáról szóló törvénytervezet

támogatták

nov. 29.

A 2003. évi keresetnövekedés ajánlott mértéke

megállapodtak

nov. 15

A 2003. évi keresetnövekedés mértéke

további egyeztetést tartottak szükségesnek

 

Konzultáció a 2003. évi költségvetésről

észrevételeik hangoztatása mellett tudomásul vették

 

Konzultáció az egyes egészségügyet és társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról

további egyeztetést tartanak szükségesnek

okt. 30.

A foglalkoztatás elősegítéséről, a munkavédelemről, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról, a felnőttképzésről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatok

támogatták

szept. 9.

Konzultáció a kormány középtávú befektetésösztönzési koncepcióról

 

júl 26.

Az OÉT alakuló ülése, az érdekegyeztetés megújításáról szóló megállapodás aláírása

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. december 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.