Társadalombiztosítási fogalmak

Foglalkoztatók

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §-ának a) pontja szerint foglalkoztató:

- bármely jogi és természetes személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat;

- tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó;

- társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás;

- munkanélküli-ellátásban részesülő biztosítottnak minősülő személy – ideértve a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben részesülőt is – esetén a munkanélküli-ellátást folyósító szerv;

- a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, támogatást, illetve díjat folyósító szerv;

- a területi államháztartási hivatal – ideértve a Fővárosi Államháztartási Hivatalt (TÁH) is – számfejtési körében a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatónál a járulékfizetési, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából a TÁH;

- a Munka Törvénykönyve harmadik része XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén (munkaerő-kölcsönzés) – ha a jogszabály másként nem rendelkezik – a kölcsönbeadó;

- a központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése, a biztosítottak bejelentése szempontjából.

Személyek

Jogi személy

Jogi személy a költségvetési szerv, az állami vállalat, a vállalat, a leányvállalat, a szövetkezet, a részvénytársaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, az alapítvány, az egyesület, a köztestület, az ügyvédi iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság.

Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság

Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a közkereseti társaság, a betéti társaság, az oktatói munkaközösség és a gépjárművezető-képző munkaközösség.

Természetes személy

Természetes személy az a magánszemély, aki a Ptk. 11. §-a szerint cselekvőképes.

Tanulószerződéssel szakképzésben részesülő tanulót foglalkoztató

Tanulószerződéssel szakképzésben részesülő tanulót foglalkoztató az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve egyéni vállalkozó, amely/aki más gazdálkodó szervezettel vagy a szakképző iskolával együttműködve – az illetékes területi gazdasági kamara hozzájárulásával -, a tanulóval megkötött tanulószerződés alapján gondoskodik a gyakorlati képzésről.

Társas vállalkozót foglalkoztató

Társas vállalkozót foglalkoztató a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség, az ügyvédi iroda és a végrehajtói iroda.

Ellátásokat folyósító szervek

Munkanélküli-ellátást a területi munkaügyi központok folyósítanak.

Gyermekgondozási segélyt, gyermekgondozási díjat folyósító szerv a társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztató, vagy annak hiányában a gyedet a megyei egészségbiztosítási pénztár, a gyest a TÁH. A gyermeknevelési támogatást a TÁH, az ápolási díjat a területi önkormányzat, illetve a TÁH folyósítja.

A TÁH számfejtési köre

Nem az a mérvadó, hogy a TÁH végzi a számfejtést, hanem hogy az kizárólagosan a TÁH kötelezettsége, azaz a TÁH számfejtési körébe, a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltatók vonatkozásában jelenik meg a TÁH a meghatározott feladatok végzésével összefüggésben foglalkoztatóként.

A központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely

2002. január 1-jétől megjelent a központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely. Az új illetményszámfejtő hely jogutódja a központi költségvetési szerv által létesített társadalombiztosítási kifizetőhelynek. Annak a központi költségvetési szervnek a vonatkozásában, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetőhely nem működik, az illetményszámfejtő hely a kifizetőhelyi feladatokat 2003. január 1-jétől látja el.

Az új illetményszámfejtő hely a jogszabály alkalmazásánál foglalkoztatóként a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése és a biztosítottak bejelentése szempontjából jelenik meg.

Foglalkoztatottak

A Tbj. 4. §-ának i) pontja szerint foglalkoztatott, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak, és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony (Tbj. 5. §) keretében foglalkoztatja. Figyelem! A Tbj. előírása szerint társas vállalkozások a társas vállalkozók vonatkozásában foglalkoztatók, viszont a társas vállalkozók nem foglalkoztatottak. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatók részére előírt kötelezettségek a társas vállalkozókkal összefüggésben terhelik a társas vállalkozásokat, viszont a társas vállalkozók kötelezettségeit nem a foglalkoztatottak kötelezettségeit szabályozó, hanem külön jogszabály [Tbj. 27-28. §, 31. §, 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (R.) 6. §] írja elő.

Igazgatási szervek

A társadalombiztosítás szempontjából igazgatási szervek:

– az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és területi szervei a járulékfizetési kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben;

- az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és területi igazgatási szervei a nyugdíj-biztosítási megállapodások, a biztosítotti nyilvántartások, azok ellenőrzése és az adatszolgáltatásokkal kapcsolatos témakörökben;

- az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és területi igazgatási szervei az egészségbiztosítási megállapodások, a biztosítotti nyilvántartások, azok ellenőrzése és az adatszolgáltatásokkal kapcsolatos témakörökben;

- a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában a tagdíj-megállapítási, -bevallási, -befizetési, -nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettséggel összefüggésben.

Társadalombiztosítási kifizetőhely

Az 1998. évi XXXIX. törvény 9. §-ában foglaltak szerint minden munkáltató, amely legalább 100 társadalombiztosítási ellátásra jogosult személyt, azaz biztosítottat (baleseti ellátásra jogosultat) foglalkoztat, köteles gondoskodni a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott társadalombiztosítási és egyéb feladatok ellátásáról, ennek érdekében társadalombiztosítási kifizetőhelyet (a továbbiakban: kifizetőhely) hoz létre, vagy e feladatok ellátására más, kifizetőhelyet fenntartóval megállapodást köt. A központosított illetményszámfejtést végző illetményszámfejtő hely társadalombiztosítási kifizetőhelyként működik.

Kifizetőhelyet létesíthet a magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet is, ha a központi hivatali szervvel megállapodást köt. A kifizetőhelyen végzett társadalombiztosítási feladatokat a megállapodásban rögzíteni kell.

A kifizetőhely fenntartója a társadalombiztosítási feladatokat saját költségén, szakképzett alkalmazottakkal végzi, az igények jogszerű elbírálásáért és a kifizetett ellátásokért a központi hivatali szervvel szemben teljes anyagi felelősséggel tartozik. A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét.

A törvényben vagy kormányrendeletben előírt, illetőleg a megállapodás szerinti társadalombiztosítási feladatok elvégzéséért a kifizetőhely fenntartóját költségtérítés illeti meg.

 

Munkaerő-kölcsönzés A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre átengedi a kölcsönvevőnek. A munkaerő-kölcsönzés esetében a jogviszony három jogalany: a munkavállaló, az őt alkalmazó kölcsönbeadó és a munka megrendelője, a kölcsönvevő között jön létre. Kölcsönzésnél tehát elválik egymástól a munkavállalóval szerződést kötő és a munkavállalót foglalkoztató személye. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő a polgári jog szabályai szerint állapodik meg a kölcsönzésről, de az Mtv. is ró kötelezettségeket a felekre: a megállapodásnak tartalmaznia kell a munkaerő-kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, az elvégzendő munka jellegét. A munkavállaló a kölcsönadóval köt munkaszerződést, melyben jelezni kell, hogy az kölcsönzés céljából jött létre, továbbá meg kell állapítani az alkalmazott személyi alapbért és azt, hogy a munkavállaló milyen jellegű munkavégzésre vagy munkakörben foglalkoztatható. A munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő a megállapodásuknak megfelelően megosztva gyakorolják, de a munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolja. Ha a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő nem állapodnak meg másban, a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket a kölcsönbeadó viseli. A munkabér-fizetési kötelezettség a kölcsönbeadót terheli, melyet nem érint, hogy a kölcsönbevevő a kölcsönbeadónak járó díjat az esedékességkor nem fizette meg. A munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése a kölcsönbeadót terheli.

Biztosított

A Tbj. 5. §-a szerint biztosított:

- a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erők szerződéses állományának tagja, továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,

- a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját – ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik,

- a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,

- a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben (a továbbiakban: munkanélküli-ellátásban) részesülő személy, továbbá az, akinek munkanélküli-járadékra jogosultságát 1998. január 1-je előtt megállapították, és a járadék folyósítása a munkaadótól kapott végkielégítés miatt későbbi időpontban történik, feltéve hogy a munkanélküli-ellátást folyósító szerv a halasztás időtartamára a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulékot megfizette,

- a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó,

- a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét,

- az egyházi személy, a szerzetesrendi tag.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személynél említett összeget.

Kire nem terjed ki a biztosítás?

Nem terjed ki a biztosítás:

- a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó, külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére;

- a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre (Külföldinek az a Magyarországon bejegyzett munkáltató minősül, amelyik 100 százalékos mértékben külföldi tulajdonban van.),

- a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, valamint a külföldi székhelyű vállalkozás, kereskedelmi bank és biztosítóintézeti képviseletének a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott – a Tbj. 13. §-ának hatálya alá nem tartozó – arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára, foglalkoztatottjára), aki külföldinek minősül.

Az előzőekben meghatározott személyek társadalombiztosítási ellátására a Tbj. 34-35. § rendelkezései szerint megállapodást lehet kötni.

Nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó személyek

A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni. A Tbj. alkalmazásánál a következő nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni.

Szociálpolitikai egyezmények:

- magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 20. tvr.),

- magyar-lengyel szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 38. tvr.),

- magyar-csehszlovák szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 41. tvr.),

- magyar-bolgár szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 2. tvr.),

- magyar-román szociálpolitikai egyezmény (1962. évi 5 tvr.),

- magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (1963. évi 16. tvr.).

Szociális-biztonsági egyezmények:

- magyar-svájci szociális biztonsági egyezmény (1998. évi VII. tv., a végrehajtási megállapodását a Népjóléti Közlöny 1998. április 6-ai száma tette közzé),

- magyar-német szociális biztonsági egyezmény (2000. évi XXX. tv.),

- magyar-osztrák szociális biztonsági egyezmény [2000. évi CXXIII. tv., valamint a 243/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet az egyezmény végrehajtásáról].

Külföldi és belföldi személy

A Tbj. alkalmazásában külföldi az a természetes személy, aki nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.

Belföldi az a természetes személy, aki rendelkezik, illetve jogszerűen rendelkezhet az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal, a 14 éven aluli személy hatósági igazolvánnyal, valamint a menekült és a hontalan [Tbj. 4. § j) pont].

 

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok Megbízási jogviszony Megbízott az, aki valamilyen tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) szabályozott megbízási jogviszony keretében lát el. A megbízás – jellemzően – ügyellátás (pl. szakértői munka). A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) értelmében a megbízásos jogviszonyban folytatott tevékenység önálló tevékenységnek minősül, mivel a törvény a nem önálló tevékenységként nevesített tevékenységek között ezt a foglalkoztatási formát nem sorolja fel. Vállalkozási jellegű jogviszony A vállalkozó a tevékenységét a Ptk.-ban szabályozott keretek között (szerint) – saját gazdasági tevékenysége körében a saját költségén – végzi, azonban egyéni vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezik. Az Szja-tv. nevesítetten nem ismeri a vállalkozási jellegű jogviszonyt, ezért az általános szabályok szerint ezt önálló tevékenységnek kell tekinteni éppen úgy, mint a megbízási jogviszonyt. Bedolgozói jogviszony A bedolgozók foglalkoztatását a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szabályozza. Ennek a foglalkoztatási formának lényeges eleme a teljesítménykövetelmény, a teljesítménydíjazás és a rezsiköltség-térítés. A bedolgozó a munkáját – eltérő megállapodás hiányában – saját eszközeivel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Az Szja-tv. szerint ebben a tekintetben a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Segítő családtagi jogviszony Segítő családtag a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának, illetőleg az egyéni vállalkozónak az a (Ptk. szerinti) közeli hozzátartozója, aki a társaság tevékenységében, illetve a vállalkozói tevékenység gyakorlásában személyesen és díjazás ellenében, nem munkaviszony keretében munkát végez, kivéve ha saját jogán nyugdíjas, vagy özvegyi nyugdíjban részesül, ez utóbbi akkor, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A személyi jövedelemadóról szóló törvény a Tbj.-től eltérően elismeri a mezőgazdasági őstermelő segítő családtagját is.

Biztosítási kötelezettség

Biztosított az, aki a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet. A kötelező társadalombiztosítási jogviszony a Tbj. 5. §-ában taxatíve meghatározott alapjogviszonnyal jön, jöhet létre.

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a biztosítási kötelezettség meghatározott díjösszeg eléréséhez kötött, egyéb esetekben a biztosítási kötelezettség automatikusan létrejön. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni, illetve társas vállalkozó nem biztosított, ő baleseti ellátásra szerezhet jogosultságot.

A biztosítási kötelezettség egyidejűleg több alapjogviszonnyal összefüggésben is létrejöhet, ilyenkor egyidejűleg több biztosítással járó jogviszony fennállásáról kell beszélni. Az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszony fennállása a járulékfizetési kötelezettség rendszerén belül lényegében elkülönít úgynevezett főfoglalkozást és második vagy további jogviszonyokat.

Társas vállalkozó

Speciális a biztosítási jogviszony tartalma a vállalkozóknál, ezen belül – foglalkoztatókhoz kapcsolva – a társas vállalkozóknál.

Társas vállalkozó:

- a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve az előtársaságot is) tevékenységében ténylegesen és személyesen, de nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében közreműködik,

- a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, valamint

- az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja (tisztán a tagság alapján, nem vizsgáljuk, hogy személyesen közreműködik-e).

Főfoglalkozású társas vállalkozó

Főfoglalkozásúnak kell tekinteni azt a társas vállalkozót, aki egyidejűleg nem áll heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, vagy nem nappali tagozatos tanuló, hallgató, vagy nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak, továbbá azt is, aki egyidejűleg nem egyéni vállalkozó vagy nem másik gazdasági társaság főfoglalkozású tagja.

A főfoglalkozású társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a gazdasági társaságnál, valamint az egyesülés, a közös vállalat, a szabadalmi ügyvivői társaság esetében a tényleges személyes közreműködés napjától annak megszűnéséig áll fenn. Az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagjának a biztosítási kötelezettsége a tagsági jogviszony létrejöttétől a jogviszony megszűnéséig áll fenn.

Többes jogviszonyos társas vállalkozó

Úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó az, aki egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulója, hallgatója. A heti 36 órás foglalkoztatáson kizárólag a munkaviszonyban ténylegesen megvalósuló foglalkoztatást kell érteni. Nem valósul meg a foglalkoztatás akkor, ha szünetel a biztosítás (például a fizetés nélküli szabadság és a munkavégzési kötelezettség díjazás nélküli szünetelésének időtartama alatt).

Többes jogviszonyos társas vállalkozó az is, aki egyidejűleg egyéni vállalkozó, ilyenkor a "főfoglalkozása" az egyéni vállalkozásában valósul meg, a jogszabály választási lehetőséget nem ad.

Választási lehetőséget biztosít a jogszabály viszont abban az esetben, ha a természetes személy egyidejűleg több gazdasági társaságnak is személyesen közreműködő tagja, amikor a tag dönt arról, hogy melyik gazdasági társaságnál főfoglalkozású s melyiknél többes jogviszonyos társas vállalkozó.

A többes jogviszonyos társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a gazdasági társaságnál, valamint az egyesülés, a közös vállalat, a szabadalmi ügyvivői társaság esetében a tényleges személyes közreműködés napjától annak megszűnéséig áll fenn. Az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség ún. többes jogviszonyos tagjának a biztosítási kötelezettsége a tagsági jogviszony létrejöttétől a jogviszony megszűnéséig áll fenn.

Kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó

Kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a társas vállalkozót, aki saját jogú nyugdíjban (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban stb.) részesül, vagy özvegyi nyugdíjas, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó nem biztosított, hanem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körében szerepel, e tevékenységével összefüggésben baleseti ellátásra szerezhet jogosultságot.

Foglalkoztatónak minősülő egyéni vállalkozó saját biztosítási kötelezettsége

Egyéni vállalkozó:

- a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is, továbbá

- a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi klinikai, szakpszichológusi, magán-állatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy,

- az ügyvédi, a szabadalmi ügyvivői, a közjegyzői és az önálló bírósági végrehajtói tevékenységet ellátó személy.

"Kezdő egyéni vállalkozó"

Az egyéni vállalkozó kezdőnek minősül a járulékfizetés kezdő (a vállalkozói igazolvány átvétele) napjától a naptári év utolsó napjáig. Nem tekintendő kezdőnek az, aki az egyéni vállalkozása megszűnése napját követően ismételten egyéni vállalkozóként folytatja a tevékenységét, feltéve hogy a korábbi vállalkozása megszűnése és az új vállalkozás megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.

Főfoglalkozású egyéni vállalkozó

Főfoglalkozásúnak kell tekinteni azt az egyéni vállalkozót, aki egyidejűleg nem áll heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, vagy nem nappali tagozatos tanuló, hallgató, avagy nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak.

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége a vállalkozói igazolvány vagy engedély átvételétől annak visszaadása, visszavonása, illetve a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat jogerőre emelkedése napjáig áll fenn.

Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó

Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó az, aki egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója. A heti 36 órás foglalkoztatásnál itt is kizárólag a munkaviszonyban ténylegesen megvalósuló foglalkoztatást lehet érteni. Itt sem valósul meg a foglalkoztatás, ha szünetel a biztosítás.

A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége is a vállalkozói igazolvány vagy engedély átvétele napjától annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig áll fenn.

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

Kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt az egyéni vállalkozót, aki saját jogú nyugdíjban (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban stb.) részesül, vagy özvegyi nyugdíjas, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem biztosított, hanem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körében szerepel, e tevékenységével összefüggésben baleseti ellátásra szerezhet jogosultságot.

A biztosítási kötelezettség időtartama

A biztosítási kötelezettség – amennyiben a Tbj. másként nem rendelkezik – az alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn. A Tbj. másként rendelkezik a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál [Tbj. 5. (1) bek. g) pont], ahol a biztosítási kötelezettség megállapítását a tevékenység végzésének időtartama és a díjazás összege függvényében határozza meg.

Társadalombiztosítási ellátások

A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe.

Egészségbiztosítási ellátások:

- egészségügyi szolgáltatás,

- terhességi-gyermekágyi segély,

- gyermekgondozási díj,

- táppénz,

- baleseti egészségügyi szolgáltatás,

- baleseti táppénz,

- baleseti járadék.

Nyugdíj-biztosítási ellátások:

- öregségi nyugdíj,

- rokkantsági nyugdíj,

- baleseti rokkantsági nyugdíj,

- özvegyi nyugdíj,

- árvaellátás,

- szülői nyugdíj,

- baleseti hozzátartozói nyugellátás.

Magán-nyugdíjpénztári tagság 2003. január 1-jétől ismét kötelező a pályakezdőknek a magán-nyugdíjpénztári tagság. A pályakezdők fogalmát 3 alpontban határozza meg az értelmező jogszabály. Az 1. alpont átveszi a korábbi (2002 előtti) pályakezdők meghatározását (lezárja a dátumot 2001. december 31-ével), ugyanis 2002. évben a pályakezdőnek nem volt kötelező a magán-nyugdíjpénztári tagság. Az új alpont szerint pályakezdő az a természetes személy, aki első ízben az 1998. július 1. és 2001. december 31. között hatályos rendelkezés szerint pályakezdőnek minősült. A 2-3. alpont 2002. december 31-ét követően határozza meg a pályakezdők kötelező pénztártagságát, eszerint pályakezdő az, aki 2002. december 31-ét követően létesít első alkalommal biztosítási jogviszonyt (Tbj. 5. §), vagy nyugdíj-biztosítási szolgálati időre és nyugdíjalapot képező jövedelemre megállapodást köt [Tbj. 34. § (1) bekezdés], és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. A pályakezdés fogalmat a jogszabály továbbra is a tanulói, hallgatói jogviszony megszűnését követően létesített biztosítási jogviszonyhoz köti. A magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozók köre kibővül azokkal, akik – 2003. január 1-jén még nem töltötték be a 30. életévüket, – a pénztártagsági jogviszonyukat rokkantsági nyugellátás miatt szüntették meg, és a nyugellátásra jogosultságuk állapotjavulás miatt megszűnt [Tbj. 4. § m-n-o) pontok]. Belépés a magán-nyugdíjpénztári, visszalépés a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe Az a biztosított (ide nem értve a pályakezdőt), aki 2003. január 1-jén még nem töltötte be a 30. életévét, önkéntes döntéssel 2003. december 31-ig csatlakozhat a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe. Az a biztosított, aki 1998. június 30-át követően és 2003. január 1-jét megelőzően vált pályakezdőként biztosítottá, és 2002. december 31-én nem tagja magánnyugdíjpénztárnak, 2003. december 31-ig beléphet a magánnyugdíjpénztárba. 2003. december 31-ig nyitott a visszalépés lehetősége a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe azon biztosított számára, aki 2002-ben pályakezdőként vált biztosítottá, és 2002. december 31-én valamelyik magánnyugdíjpénztárnak a tagja. A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés A magánnyugdíj keretében a biztosított és a kedvezményezett – nyugdíjjáradékra, – egyösszegű kifizetésre szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint