Az utóbbi időszakban jelentős mértékben megszaporodott a számítástechnikai rendszerek megtervezésére, telepítésére és működtetésére vállalkozó szolgáltatók száma. Csupán a szakmai telefonkönyvben több mint hét teljes oldalon kínálják magukat a legkülönbözőbb cégek. E zavarba ejtő gazdagságban eligazodást nyújt és bizonyos garanciát kínál az évtizedes múltra visszatekintő Informatikai Vállalkozások Szövetsége, amely jelenleg mintegy 280 tagot számlál, és lefedi a hazai informatikai piac 90 százalékát. A tagvállalkozások egyaránt képviselik a multinacionális cégeket, a magyar nagyvállalatokat, valamint a kis- és középvállalkozásokat.
A számítástechnikai alkalmazások terén jellemző, hogy a nemzetközi társaságok az anyacégüknél jól bevált rendszereikkel dolgoznak, amelyeknek sem a telepítéséhez, sem az üzemeltetéséhez nem tartanak igényt külső közreműködőkre. Nyilvánvaló, hogy a hazai nagyvállalatoknak – az informatika terén is – ezzel a cégkörrel kell versenyezniük. Ez azoknak, amelyek meg tudtak kapaszkodni a piacon, többnyire sikerül.
Kérdés viszont, hogy az általában világszínvonalú és gyorsan változó technikai rendszereket a vállalatok saját szakembergárdával vagy – nem kevésbé felkészült – külső szolgáltatókkal építtetik-e ki, és tartják-e üzemben? Kürti Sándor alelnök, a szakma nemzetközileg is ismert képviselője szerint változatos a kép.
A szakember figyelmeztet: meghatározó, hogy a gazdasági szervezet mérlegelje a megoldások anyagi előnyeit. Minden esetben jelentős befektetésekről és ezért különösen felelősségteljes döntésekről van szó, és az a nyerő, aki képes a számára legelőnyösebb változatot megtalálni. A hazai összkép sokszínű. Az informatikai nagyhatalom, a Matáv Rt. például saját informatikai rendszerének jelentős részét külső szolgáltatóra bízta, míg a Mol Rt. jó néhány éve gondolkodik azon, hogy rászánja-e magát hasonló lépésre. Mindezzel szemben például a Magyar Villamos Művek Rt. úgy döntött, maga működteti a rendszerét.
A szövetség alelnöke hangsúlyozza: a döntések alapos előkészítése, megfontolása már csak azért is különösen indokolt, mert a rendszerek működtetését – rendszergazdák alkalmazását – nem lehet kizárólag gazdaságossági megfontolások szerint megítélni. Fontos tényező ugyanis a biztonság is, azaz a gazdasági, a pénzügyi információk, a technológiai eljárások vagy a gyártási dokumentációk bizalmas kezelése. Mindez pedig kiemelt kérdés a nemzetgazdasági szempontból kulcspozícióban lévő cégeknél.
A menedzsmenteknek tehát minden egyes alkalommal el kell dönteniük, hogy saját munkatársaikban vagy a kellő referencia alapján kiválasztott szolgáltatókban bíznak-e meg jobban, s hogy melyik esetben tudják a kockázatot a minimálisra csökkenteni.
Az informatikához való viszony tekintetében a kis- és középvállalkozások – Kürti Sándor szerint – egyrészt könnyebb, másrészt nehezebb helyzetben vannak, mint a nagyvállalatok. Egyszerűsíti a dolgukat, hogy néhány számítógépük felügyeletéhez – mivel nem éri meg – nem alkalmaznak saját szakembert. Ezért problémák esetén, vagy folyamatos karbantartásra "szerelőt" hívnak. A szakemberek azonban nem állnak, nem állhatnak minden percben a számítógéppel dolgozó könyvelők, adminisztrátorok, munkavezetők rendelkezésére, márpedig a klaviatúrán egy téves gomb megnyomásával könnyen megakadhat a folyamat, és megállhat a munka.
Általában tehát a kis- és középvállalkozások – az informatikai rendszerek működtetéséhez – zömmel külső szolgáltatókat vesznek igénybe. A bőséges kínálatban való eligazodáshoz azonban többek között az érdek-képviseleti szervek is segítséget nyújtanak. Például az Informatikai Vállalkozások Szövetsége. Erre szükség is van, mert éles a piaci verseny.