A tanulmányi költségek elszámolhatóságáról a juttatóra vonatkozóan a társaságiadó-törvény, a tanulmányokban részesülő magánszemélyre vonatkozóan pedig a személyijövedelemadó- törvény tartalmaz rendelkezéseket. A két törvényi szabályozás egységes abból a szempontból, hogy nem tesz különbséget az iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli oktatás, továbbá a külföldön, illetve belföldön felmerülő oktatás, képzés között. Az adótörvényekben preferált képzésnél az a fontos, hogy a vállalkozási tevékenységhez kapcsolható oktatásról van-e szó, illetve az, hogy melyik az a személyi kör, aki a tanulmányokban részt vesz. Bár mind a társaságiadó-, mind a személyijövedelemadó-törvény ezeket a kritériumokat fogalmazza meg, a szabályozás alkalmazhatóságát az teszi igazán nehézzé, hogy a két törvényben rögzített feltételrendszer nincs összhangban egymással.
Elszámolható tanulmányok a társasági adóban
A törvény nem nevesíti, hogy melyek azok a tanulmányok, amelyek költségei a vállalkozás érdekében felmerülőnek számítanak. Tételes felsorolás helyett úgy rendelkezik, hogy a magánszemély olyan képzése elismert, amely a társaság létesítő okiratában meghatározott vállalkozási tevékenységhez szükséges ismeret megszerzését célozza.
A megfogalmazásból láthatóan általánosságban nem mondható meg, hogy például a nyelvtanfolyam vagy az egyetemi tanulmányok költsége adóalapkorrekció nélkül elszámolható-e. Amennyiben ezekre az ismeretekre a társaság alapító okiratában felsorolt tevékenységek végzéséhez kétséget kizáróan szükség van, akkor a költség nem növeli a társasági adó alapját. A költségelszámolás mérlegelése minden esetben az adózó feladata és érdeke, hiszen a tanulmányok finanszírozásának szükségességét egy esetleges adórevízió megkérdőjelezheti.
Amennyiben a társaság munkavállalójának, személyesen közreműködő tagjának tanulmányairól van szó, akkor az a költség számít elismertnek, amely a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges szakismeret megszerzését célozza. Ebben az esetben tehát – az előbbiekhez képest – megszorítással találkozhatunk. Elvárható, hogy a cég olyan alkalmazottat foglalkoztasson, aki már a tevékenységhez szükséges alapismeretekkel rendelkezik, tehát az adótörvény csak a szakismeret megszerzésének költségét fogadja el adóalap-korrekció nélkül.
Figyelembe vehető tanulmányok a személyi jövedelemadóban
A jövedelemadó-törvény – hasonlóan a társasági adóhoz – keretszabályban határozza meg azokat a képzéseket, amelyek után a magánszemélynek nem kell adóznia. Nem keletkezik adókötelezettség az olyan kifizető által viselt oktatási költség után, amelyre a kifizetői tevékenységben közreműködő magánszemélynek e feladata ellátása érdekében van szüksége. Itt tehát nem az a feltétel, hogy a társaság létesítő okiratában eleve szerepeljen az a tevékenység, amelyhez a képzés kapcsolódik, hanem az, hogy a közreműködő a képzés eredményeként a társaság tevékenységében vállalt feladatát el tudja látni. A szabályozás lehetővé teszi például azt, hogy ha a cég ügynököket bíz meg termékeinek értékesítésével, akkor a termékek megismerésével kapcsolatos képzési költség után nem keletkezik személyi jövedelemadó-kötelezettség. Ha a társaság alkalmazottját, személyesen közreműködő tagját részesíti képzésben, akkor nemcsak a szakismeret, hanem minden, a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeret megszerzése és bővítése is elfogadható. Az adókötelezettség elbírálása során ebben az esetben is a cég alapító okiratában felsorolt tevékenységekből kell kiindulni.
A képzésben részt vevő személyek
A társaságok legtöbbször a munkavállalókat, a személyesen közreműködő tagokat (továbbiakban alkalmazottak) részesítik oktatásban, képzésben, és ezt – amennyiben az ismeretek a kifizető, munkáltató tevékenységének folytatásához szükségesek – mindkét adótörvény elfogadja. A megfelelő oktatásban részesülő alkalmazottak esetében nem törvényi előírás, hogy a társaság a tanulmányok elvégzésére tanulmányi szerződést kössön. (A cég döntésétől függően természetesen meg lehet kötni a tanulmányi szerződést.)
A nem alkalmazott magánszemélyek esetében a személyijövedelemadó-törvény úgy rendelkezik, hogy annak az oktatásnak a költsége nem adózik, amelyben a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély, például üzleti partner, szakértő részesül. Feltétel csupán annyi, hogy a képzésre a kifizetői tevékenységben való közreműködés ellátása érdekében kerüljön sor. Ezzel szemben a társaságiadó-törvény a bármely más – tehát nem alkalmazott – magánszemélyek képzését csak akkor tekinti a vállalkozás érdekében felmerülőnek, ha a magánszeméllyel a társaság a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést köt.
Adókötelezettség
A társaságnak a fent részletezett feltételrendszernek megfelelő képzési költséggel mint a vállalkozási tevékenység érdekében elismert ráfordítással nem kell megnövelnie az adózás előtti eredményt, a magánszemély szempontjából pedig a képzés elszámolt értéke nem minősül bevételnek. Figyelni kell azonban arra, hogy az a képzési juttatás, amely a jövedelemadóban nem adózik, nem feltétlenül számolható el társaságiadóalap-korrekció nélkül.
Igaz ez fordítva is. Ha például a társaság a tevékenységében közreműködő ügynököket oktatja, akkor ugyan az ügynökök nem adóznak a juttatás után, azonban a képzési költséggel csak akkor nem kell az adózás előtti eredményt növelni, ha a magánszemélyekkel a cég a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést megköti.
Amennyiben a társaság tanulmányi szerződés alapján vállalja egy jövőbeni alkalmazott oktatását, akkor ez elismert költség, de jövedelemadót csak abban az esetben nem kell utána fizetni, ha ez a magánszemély már most közreműködik a társaság tevékenységében, és a képzése e tevékenységével függ össze. Ennek megfelelően például, ha egy orvosi tevékenységet végző társaság tanulmányi szerződés alapján viseli egy orvosi egyetemista tanulmányi költségeit, akkor adóalap-korrekciót ugyan nem kell alkalmazni, de a juttatás jövedelemadó-köteles lesz.
A képzéshez kapcsolódó egyéb juttatások
Igen gyakori, hogy a képzéshez más járulékos szolgáltatások – utazás, szállás, étkezés, szabadidős program – is kapcsolódnak. Ezek adókötelezettségének megállapításakor a következőkre kell figyelemmel lenni:
Az utazás, szállás kifizető által vállalt költségét a magánszemély jövedelemének számítása során nem kell figyelembe venni akkor, ha az utazás hivatali, üzleti utazásnak minősül. Hivatali, üzleti utazásról akkor beszélhetünk, ha az utazásra a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében van szükség. Ha a hivatali utazás feltételei nincsenek meg – mert a képzésben részesülő nem működik közre a társaság tevékenységében –, akkor az utazás, szállás juttató által viselt értéke adóköteles természetbeni juttatásnak számít, ami akkor elismert költség (a megfizetett közterhekkel együtt), ha a magánszemély a társaság alkalmazottja, vezető tisztségviselője, személyesen közreműködő tagja, korábban alkalmazott saját jogú nyugdíjasa, illetve ezek közeli hozzátartozója.
A kifizető által fizetett étkezés főszabályként adóköteles természetbeni juttatásnak számít. Amennyiben az alkalmazott belföldi kiküldetés keretében részesül a képzésben és ezzel együtt az étkeztetésben, akkor az igazolt étkezési költség a belföldi napidíj kötelező öszszegével csökkenthető, az ezt meghaladó rész után kell megfizetni a 44 százalékos jövedelemadót. Külföldi képzés esetén, ha az kiküldetésnek, külszolgálatnak minősül, akkor a kifizetett "napidíj" összegének 30 százaléka igazolás nélkül levonható. Amennyiben az étkezési költséget ezenfelül viseli a munkáltató, kifizető, akkor az teljes egészében adóköteles. Gyakran előfordul, hogy a képzés nem iskolai rendszerű oktatás formájában történik, hanem a kifizető tevékenységével összefüggő esemény, rendezvény keretében. Az ennek során nyújtott vendéglátás minősülhet reprezentációnak is.
A képzéshez kapcsolódó szabadidős programok – akár alkalmazott, akár más magánszemély részesül az oktatásban – minden esetben adóköteles természetbeni juttatásnak számítanak.
