A nyári szabadságolások előtt nem árt tudni, hogy milyen szabályok vonatkoznak a szabadság kiadására, pénzbeli megváltására.
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. A munkaviszony szünetelésének időtartamára a következő esetekben jár szabadság:
- a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára;
- a szülési szabadság tartamára;
- a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére;
- a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;
- a tartalékos katonai szolgálat idejére, és
- minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távollétidíj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.
A munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.
| Alapszabadság |
|---|
|
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A szabadság a munkavállaló
munkanapra emelkedik. |
Ki dönt a szabadság kiadásáról?
A szabadság kiadásánál leggyakrabban az a kérdés vetődik fel, hogy akkor mehet-e szabadságra a munkavállaló, amikor ő akar, vagy amikor a munkáltató küldi? Főszabályként a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. Ezt az időpontot a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Ezután a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg a szabadság időpontját, s ilyenkor meg kell térítenie a munkavállaló ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit.
A munkavállaló jogai a szabadság kiadásánál
A szabadság 1/4-ével a munkavállaló rendelkezik. Ennek azonban az a feltétele, hogy a munkavállaló legalább 3 hónapja munkaviszonyban álljon a munkáltatónál, és hogy a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal jelentse be a munkáltatói jogkör gyakorlójának a szabadság kiadására vonatkozó igényét.
Ha a munkaviszony év közben kezdődött, a szabadság arányos része jár a munkavállalónak. Amennyiben a rendes szabadság kiszámításánál töredéknap keletkezik, a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.
A szabadság kiadásának szempontjai
A munkáltatónak a szabadság kiadásánál mérlegelnie kell egyrészt a munkahely működéséhez fűződő érdekeket, másrészt természetesen a munkavállaló személyes érdekeit is. Érdemes előre megtervezni a szabadságolás rendjét, hogy minden munkavállaló már jóval a nagy szabadságolási hullám előtt megszervezhesse a pihenését, és felkészülhessen az esetleges helyettesítésre. Nagyobb létszámú üzemekben, gyárakban a szabadságokat úgy is ki szokták adni, hogy a termelést egyszerre leállítják, és minden munkavállaló abban az 1-2-3 hétben köteles szabadságra menni (ezt nevezik leállásnak).
Az idényjellegű, szezonális munkáknál nem lehet akármikor szabadságot kivenni, az ilyen munkahelyeken fel kell készülni arra, hogy például nem nyáron, hanem az év másik időszakában tudnak csak szabadságot adni a munkavállalóknak. A munkavállaló azonban az Mt. alapján ilyenkor is rendelkezhet a szabadságának 1/4-ével: azonban valószínű, hogy a többit nem adja ki a munkáltató a dolgozó tetszése szerint.
Az Mt. 65. §-a (3) bekezdésének e) pontja alapján a munkáltató az éves szabadságolási tervet köteles véleményeztetni az üzemi tanáccsal.
Az aktív pihenést csak az szolgálja, ha a munkavállaló egyszerre huzamosabb ideig szabadságon van. Így kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni a szabadságot. (1-2 napos szabadságot csak a munkavállaló ilyen irányú kifejezett kérésére lehet adni).
Mikor kell kiadni a szabadságot?
A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő december 31-éig köteles kiadni. (A korábbi – 1998. december 31-éig hatályos – rendelkezés szigorúbb volt, akkor a munkáltatónak még kivételes fontos gazdasági érdek esetén is a tárgyévet követő január 31-ig kellett kiadnia a szabadságot.
Ha a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály miatt nem tud szabadságra menni, akkor a munkáltatónak az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadnia a szabadságot, ha az esedékesség éve eltelt.
Megszakítás
A munkáltató kivételesen megszakíthatja a munkavállaló már megkezdett szabadságát. Ezt azonban csak fontos érdekből teheti meg, döntését meg kell indokolnia. A szabadság megszakításának indoka lehet például, ha befut egy fontos megrendelés, vagy hirtelen megbetegszik valaki, és a szabadságát töltő munkavállalóra nagy szükség van a cég működtetése szempontjából. Indokolatlanul azonban senkit sem lehet "visszarángatni" a szabadságáról. Bizonyos munkakörökben dolgozóktól, illetve a vezetőktől elvárják, hogy jelentse be, hol tölti a szabadságát. Előfordulhat az is, hogy a munkáltató napi kapcsolatban marad a dolgozóval a szabadság idején is. Azt azonban nem szabhatja meg a munkáltató (mert joggal való visszaélésnek minősül), hogy a munkavállaló hol nyaralhat (például csak 50 kilométeres körzetben, mert bármikor szükség lehet rá, és vissza kell hívni).
A szabadság megszakítása esetén természetesen nem számít bele a szabadságba a visszahívott dolgozó utazásának ideje, valamint a munkában töltött idő. A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a szabadság megszakításával összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit. A munkavállaló kérheti, hogy az igénybe nem vett szabadságát a munkáltató egy másik időpontban adja ki.
Munkarend
Általános munkarend
A rendes szabadság mértékét az Mt. munkanapokban adja meg, a szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Az általános munkarendben – hétfőtől péntekig – dolgozóknak tehát heti 5 nap szabadság jár.
Az általánostól eltérő munkarendben dolgozók
A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Ez azt jelenti, hogy ha valaki csak heti 3 napot dolgozik, és el akar menni 6 nap szabadságra, akkor a gyakorlatban ez nem 2 hét "szabadságot" jelent, hanem csak 1 hetet és 1 napot (hetente – ha nincs munkaszüneti nap – 5 nap szabadságot kell számítani). Ha a munkavállaló részletekben veszi ki a szabadságát, akkor olyan módszer is alkalmazható, hogy a munkavállaló 3 naptári hétre eső munkanapjainak a számát osztják 15-tel, ezt megszorozzák a munkavállalónak az 5 napos munkahét szerint járó szabadságnapjaival, és az így nyert adatokból számítják ki az igénybe vett szabadságot.
Ha a munkavállaló hetente 5-nél többnapos munkarendben dolgozik, akkor a szabadság kiadásánál ugyanígy kell eljárni, tehát heti 5 szabadnappal kell számolni, annak ellenére, hogy ő 6 napot dolgozik. [Az Mt. 135. §-ának (3) bekezdése szerint annak a munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy az ötnapos munkahéttel dolgozókkal azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól.]
Részmunkaidős munkavállalók
Gyakran felvetődik, hogy a részmunkaidős munkavállalónak naptári napban számítva ugyanannyi szabadság jár-e, mint azoknak a munkavállalóknak, akik 8 órában dolgoznak? A munkáltató nem tehet különbséget a teljes vagy a részmunkaidőben dolgozók között, a szabadságot a 4-6 órában dolgozóknak is ugyanúgy naptári napokban és nem a ledolgozott órák szerint kell számítani. Az már más kérdés, hogy természetesen a távolléti díj a részmunkaidős dolgozónál kevesebb, mint a nem részmunkaidős munkavállalónál, így a szabadság idejére járó díjazás is e szerint alakul.
További munkaviszony
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 18. számú állásfoglalása szerint a munkavállalót a további munkaviszonya után is megilleti a szabadság, azonban minden munkaviszonyban külön kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét. Így előfordulhat, hogy a dolgozó az egyik munkaviszonyban már nem jogosult szabadságra – vagyis köteles dolgozni –, míg a másik munkaviszonyában még a szabadságát tölti.
Betegség a szabadság ideje alatt
Kérdés, mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló a szabadság ideje alatt megbetegszik? A munkavállaló ilyenkor a szabadsága helyett táppénzre jogosult, és a munkáltató egy későbbi időpontban köteles a szabadságot újra kiadni. Természetesen a munkavállaló köteles orvossal igazoltatni a betegségét.
Mikor lehet pénzben megváltani a szabadságot?
Főszabály, hogy a szabadságot pénzben megváltani nem lehet. Két esetben az Mt. mégis kivételt tesz: A munkaviszony megszűnésekor, illetőleg a sorkatonai vagy polgári szolgálatra behíváskor, ha a dolgozó a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet, ettől az Mt. szerint érvényesen eltérni nem lehet. Ha tehát a munkavállaló keresőképtelensége miatt nem tudta a szabadságát kivenni, akkor sem lehet azt pénzben megváltani.
Meddig követelhető a szabadság kiadása?
Ha valamilyen okból a munkáltató nem adta ki a szabadságot, a munkavállaló azt 3 éven – az elévülési időn – belül követelheti. A munkáltató nem védekezhet azzal, hogy a munkavállalónak módja lett volna a szabadságot kivenni, ugyanis a szabadság kiadása a munkáltató feladata. (Ha időközben megszűnik a munkaviszonya, a munkavállaló kérheti az elmaradt szabadság pénzbeli megváltását.) Fontos, hogy a szabadságmegváltás ideje nem hosszabbítja meg a munkavállaló munkaviszonyát.
| Pótszabadság |
|---|
|
A fiatalkorú munkavállalónak évenként 5 munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betölti.
A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb
munkanap pótszabadság illeti meg. A vak munkavállalónak évenként 5 munkanap pótszabadság jár. A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg. Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés az előzőekben foglaltakon túlmenően egyéb pótszabadságokat is megállapíthat. A pótszabadság – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a munkavállalót az alapszabadságon felül, és a többféle címen járó pótszabadság egymás mellett is megilleti. A pótszabadság a gyermeket örökbe fogadó, illetve azt a gyermeket nevelőt is megilleti, aki állami nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés mellett. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az az anyának (apának) nem jár. Ugyancsak megilleti a pótszabadság az év még hátralevő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő munkavállalót is. A fiatalkorúaknak járó pótszabadság [Mt. 132. §-ának (1) bekezdése] a tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő, munkaviszonyban töltött időre – arányosan – azt a munkavállalót is megilleti, akinek munkaviszonya az említett életkorának elérése után keletkezett. |
Szabadság alatti munkabér
Az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján a szabadság idejére a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy részére a távollét idején érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, a túlmunka miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár.
Amennyiben a munkavállaló több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha
- a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála miatt szűnt meg, illetve
- a munkaviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy
- a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.
Vezetők
A vezetők az Mt. 192. §-ának (1) bekezdése alapján maguk állapíthatják meg, mikor mennek szabadságra. Ez nem jelenti, hogy több – vagy kevesebb – szabadság jár nekik a más munkavállalókhoz képest, csak azt, hogy nem kell egyeztetniük senkivel. A gyakorlatban azonban – mivel a vezetőkön nagy a felelősség, és a helyettesítésük is nehezebben oldható meg – a vezető beosztású munkavállalók egyeztetnek a feletteseikkel a legtöbbet, és a leggyakrabban ők kényszerülnek arra, hogy megszakítsák a szabadságukat. A vezetőknél a nagyobb fizetés kompenzálja, hogy esetleg kevesebb szabadidőt, pihenőidőt tudnak igénybe venni, és akár a szabadságuk ideje alatt is napi kapcsolatban állnak a munkáltatójukkal.
Nyugdíjasok
A nyugdíjas munkavállalókra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi munkavállalóra, vagyis a szabadságuk kiadásánál is ugyanazokat a szabályokat kell betartani, mint más munkavállalóknál.
Bírósági gyakorlat
Alaptalan a munkavállalónak az az igénye, hogy munkaviszonyának időtartama a ki nem adott, de pénzben is megváltani kért szabadságnapok számával meghosszabbodjon.
A munkavállalónak – a munkaviszonya megszűnése esetén – a szabadsága pénzben történő megváltására irányuló igényjogosultsága a munkában töltött utolsó napon nyílik meg. Ha a munkáltató annak kifizetésével késlekedik, e naptól esik késedelembe, és ettől az időponttól köteles a törvényes kamatot megfizetni (BH 2000. 512. számú jogeset).
A vezető munkakört betöltő munkavállaló önmagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással nem tarthat igényt a szabadságának a munkaviszony fennállása alatt történő megváltására, ha arra nézve a munkaszerződése nem tartalmaz rendelkezést, és nem bizonyítja a szabadság igénybevételét akadályozó körülményeket (BH 1999. 476 számú jogeset).
| Fizetés nélküli szabadság |
|---|
A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg
A munkavállalónak – kérelmére – a tartós (előreláthatólag harminc napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja. Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs. A munkavállalónak – kérelmére – egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élő házastárs (élettárs) igényelheti. A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt – legalább egy hónappal előzetesen közölt – időpontban kell kiadni. Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia. |
