A munkanélküli-ellátás új rendszerében – amely tavaly május 1-jétől változott meg – az elmúlt hónapokban még kevesen igényelték az önkormányzatoktól a rendszeres szociális segélyt. Bár a szakemberek egyelőre nem ismerik ennek pontos okait, a tapasztalatok azt jelzik: az önkormányzatok többségének nem okoz gondot a közcélú munkák megszervezése, ám az érintettek egy része elretten a túl alacsony presztízsű közcélú munkától.
Az elmúlt év májusától változott a munkanélküli-ellátás rendszere, amikor is a járadékos idő a korábbi 12 hónapról 9 hónapra csökkent. Ez az idő csak akkor hosszabbítható meg, ha valaki képzésben, átképzésben vesz részt. Megszűnt a jövedelempótló támogatás, s az aktív korosztályban egy hónap közmunkával kell jogosultságot szerezni ahhoz, hogy valaki rendszeres szociális segélyt kaphasson.
Megyénként eltérő tapasztalatok
A megyei munkaügyi központok első tapasztalatai szerint május 1-jétől a járadékot kimerítőknek csupán mintegy fele igényelt rendszeres szociális segélyt. Igaz, a megyék között igen jelentős az eltérés, hiszen míg Győrben ez az arány 10-15 százalék, addig Hajdú-Bihar megyében az érintettek 85-90 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. A többi megyében, illetve a fővárosban e két érték között mozgott az igénylők aránya. Így például Budapesten és Zalában ez 21 százalék, Komárom megyében 28 százalék, Somogyban 30-40 százalék közötti, Veszprém megyében 50-60, míg Békésben 55-60 százalék közötti.
A tapasztalatok szerint annak, hogy a rászorultak jelentős része nem igényli a rendszeres szociális segélyt, több oka is van. Visszatartó erő például az egy hónapos közcélú munka. Ennek oka főként e feladatok nagyon alacsony presztízsében keresendő. A legtöbben azért lépnek vissza, mert nem akarják a segélyt olyan feltétellel igénybe venni, hogy annak összegét hagyatéki teherként bejegyezzék a tulajdonukban lévő ingatlanra.
Október végén rendszeres szociális segélyt 25,2 ezer állástalan kapott. Országos szinten általánosságban igaz az – mint kiderül az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ (OMKMK) összesítéséből -, hogy az önkormányzatok tudnak munkát felajánlani, ám mégis előfordul olyan település, ahol nem. A közcélú munkáknál problémát jelent a kvalifikáltabb munkanélküliek és – képzettségtől függetlenül – a nők számára a megfelelő munka megtalálása. Túlnyomórészt ugyanis alacsony iskolai végzettséggel, szakképesítés nélkül elvégezhető fizikai munka akad. Az elutasítás leggyakoribb indokai között egészségügyi, illetve családi ok szerepel.
Akadozik az információcsere
A következő két év költségvetésében – a törvényjavaslat szerint – úgy számol a kormány, hogy munkanélküli-járadékban mindkét évben havonta átlagosan 100 ezren részesülnek, s az átlagos járadék összege az idén 25 300 forint, míg 2002-ben 27 600 forint lesz. A megszűnt, ám még jövedelempótló támogatásban részesülő ellátottak számára a kifutási idő első évében 6317 millió forintot, míg két év múlva 1043 millió forintot terveznek. Mivel 2000-től az önkormányzatokat terheli a közcélú munkák szervezése, ezért ennek finanszírozására 2001-ben 10 488 millió forintot, míg 2002-ben 14 565 millió forintot irányzott elő a terv. A településeknek a Munkaerő-piaci Alapból a szociális segély 75 százalékát megtérítik. Ehhez az első évben 17 279 millió forintot, míg két év múlva 21 546 milliót folyósítanak az alapból.
Az önkormányzatok mindegyike kötött a munkaügyi szervezettel együttműködési megállapodást, és e szerint megkövetelik, hogy a segélyezettek folyamatos, aktív kapcsolatban legyenek a kirendeltségekkel. A tapasztalatok szerint az önkormányzatok és a munkaügyi kirendeltségek jól együtt tudnak dolgozni, sok esetben a kapcsolat napi rendszerességű. Gondot esetenként az információáramlás jelent, s lassú az önkormányzatoknál a segélyt megállapító határozatok megszületése és megküldése. Ez nemritkán 2-3 hónapot is igénybe vesz. E lassúság miatt a munkaügyi központok nyilvántartása nem naprakész. A legrosszabb helyzetű térségekben remélik, hogy csak a kezdő év miatt történhetett meg az, hogy az önkormányzatoknál jóval az év vége előtt elfogyott a közcélú munkára fordítható keret.
Komplex programok
Pest megye munkaügyi szempontból a kedvezőbb helyzetben lévők közé sorolható, ám azért itt sem egyszerű az állástalanok helyzetének kezelése. Ezt mutatja az a szám is, amely szerint a 22 ezer állástalan 66,8 százaléka már legalább egy éve vagy ennél hosszabb ideje nem talál munkát – összegezte tapasztalatait Lengyel János, a Pest Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezekben az esetekben a hagyományos eszközökkel már nem lehet segíteni. A mostani helyzetben már 9 hónap után kerülhet sor az önkormányzatokkal közös, komplex programok indítására. A munkaügyi központnak ilyenkor az a legfontosabb feladata, hogy a második csalódástól megpróbálja megóvni az állástalant, hiszen ha ez sem sikerül, gyakran már véglegesen elvész a munka világa számára az érintett személy. Pest megyében nem a segélyezés a fő cél, hanem a munkába segítés, hiszen itt igen jelentős számban létesülnek új munkahelyek, így az elhelyezkedés elméletileg megoldható. A mégis nehéz helyzetben levő rétegek gondjainak kezelésére együttműködési megállapodásokat kötöttek az önkormányzatokkal, s közösen próbálják bevonni a segélykérőket a különféle programokba. A szükséges közcélú munkák – amelyek jellemzően kommunális feladatok – megszervezése általában nem okoz gondot, ám ezek még nem programszerűek. Igaz, hallani lehet olyan esetekről is, hogy az önkormányzat valamilyen ok miatt úgy véli, nem érdemes a közcélú munka szervezésével bajlódnia, inkább fizet. Ezt minden következmény nélkül meg is teheti, hiszen a törvény, bár előírja a közcélú munka megszervezését és elvégzését, ám ha az önkormányzat ezt elmulasztja, annak nincs semmiféle jogkövetkezménye. A megyei munkaügyi központ egyedi módon is próbál segíteni a közcélú munkát szervező önkormányzatoknak. E feladatok ellátásánál ugyanis mindig nehézséget okoz, hogy ki irányítsa a terepen az egyes csapatok munkáját. A munkaügyi szervezet azzal próbál segíteni, hogy a munka irányítójának magasabb bér kifizetéséhez támogatást ad. A múlt évben egy közhasznú munkás díjazásához maximum 25 ezer forintot adtak, míg a munkairányítók esetében nem szabtak felső határt.
Pest megyére is igaz az az országos szinten tett megállapítás, hogy sokan a feltételek megismerése után visszalépnek a rendszeres szociális segély igénylésétől. Ez azonban nem helyes, sőt veszélyes lépés – véli Lengyel János. Ugyanis ezek az emberek véglegesen kikerülhetnek a munkaügyi szervezet és az önkormányzatok látószögéből, és vélhetően feketemunkával biztosítják megélhetésüket.
A fordulatra várni kell
A Vas megyei összegzés szerint a jogszabályváltozás még nem érte el a kívánt hatást. A jövedelempótló támogatás megszűnésével az állástalanok nem tértek vissza tömegesen a munkaerőpiacra, de nem is rohanták meg az önkormányzatokat rendszeres szociális segélyért. A regisztrációból kikerülő jövedelempótlósok" csupán mintegy 40 százaléka jelentkezik szociális segélyért. A tapasztalatok azt jelzik, hogy az embereknek van egyéb jövedelmük is, vélhetően ezért nem szorulnak rá a segélyre. Ám amíg ez alanyi jogon járt, addig természetesen felvették a pénzt – foglalja össze a tapasztalatokat Éder Géza, a Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Vas megyében – amely országos összehasonlításban szintén kedvező helyzetben van a munkaerőpiacon – októberben 180-an, míg novemberben 191-en igényeltek rendszeres szociális segélyt. A következő hónapokban ugyan további növekedés várható, ám ennek üteme nem lesz túl nagy.
Vas megyében ha egy cégnél nagyobb arányú elbocsátás is van, az állástalanok általában rövid időn belül újra találnak munkát. A közelmúltban egy csaknem 500 dolgozót érintő leépítés volt a Siemens helyi részlegénél. Az elbocsátottak közül csupán néhány tucat jelentkezett a munkaügyi központnál, a többieknek az elhelyezkedés nem okozott gondot. Vas megyében – ahol 6 ezer körüli volt év végén a regisztrált munkanélküliek száma – úgy látják, akiben van hajlandóság a képzésre, átképzésre, azok esetében a 9 hónapos járadékidő meghosszabbításának lehetősége ösztönzőerő lehet, ám valójában ennek hatását még nem tapasztalták.
Rugalmas kistelepülések
Nincsenek ilyen kedvező helyzetben a keleti országrész megyéi. Hajdú-Biharban – ahol novemberben 30 700 állástalant regisztráltak – május óta, bár csak néhány száz fővel, de folyamatosan csökkent a regisztrált állomány. E mögött vélhetően a közcélú munkák beindulása is áll – vélekedik Kiss György. A Megyei Munkaügyi Központ igazgatója is azt hangsúlyozza, hogy az eltelt idő alatt kevés tapasztalat gyűlt össze. A megye 82 önkormányzatánál – amelyek mindegyikével megállapodott a munkaügyi központ – már májusban megkezdődött a közcélú munkák szervezése, s ezeken havonta átlagosan mintegy 230 állástalan vett részt. Az önkormányzatok biztosítják a közcélú munkát a rászorultaknak, ám a tapasztalatok szerint minél kisebb egy település, annál zökkenőmentesebb e feladat ellátása. Hajdú-Biharban a Megyei Munkaügyi Tanács elfogadta azt a tervet, hogy december elsejével megkezdődjék a 24 települést érintő foglalkoztatásszervezői hálózat kiépítése. A foglalkoztatásszervezők 2001 januárjában kezdik meg a tényleges munkát az önkormányzatoknál.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a járadékot május 1. után kimerítők csaknem 74 százaléka igényelt szociális segélyt. A kérelmezők számára az önkormányzatok azonban eltérő mértékben tudtak közcélú munkát felajánlani. Helyenként csupán az igénylők 40 százalékát tudták foglalkoztatni, de volt olyan is, ahol ez az arány 90 százalék volt. A megyében jellemzően az önkormányzatok biztosítják a közcélú munkát, ám van olyan település is, ahol ez a településgazdálkodási közhasznú társaság feladata. Többféle közcélú munkát is fel tudnak ajánlani, így van lehetőség házi ápolási, idősgondozási, családsegítő feladatok ellátására, jellemző a parkgondozás, az intézményfelújítás, a középületek karbantartása. A megyei munkaügyi központ jelenleg nem rendelkezik pontos adatokkal arról, hogy hány segélyt kérő végez közcélú munkát, ám a beérkezett adatok szerint e szám 1500 körüli, míg rendszeres szociális segélyt mintegy 5 ezer főnek adnak. A megyében – vélhetően a nehéz megélhetés miatt – a kérelmezők 90 százaléka elfogadja a felajánlott munkát, s csupán 10 százalék körüli a visszautasítók aránya. Az indoklásokban egészségügyi okok, családi problémák szerepelnek. Az eddigi gyakorlat az, hogy az egészségügyi ok kivételével minden más esetben elutasítják a segély iránti kérelmet. Bár az eltelt rövid idő miatt bizonyosan még nem állítható, de feltételezhető: a jogszabály hatása érezhető abban, hogy az átképzésre jelentkezők aránya a korábbi 3 százalékról 85 százalékra emelkedett. Ugyanis a különféle átképzésben részt vevők esetében a 9 hónapos ellátási idő meghosszabbítható 12 hónapra, de maximum a kurzus idejére.
