Hulladékgazdálkodás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 15.) vegye figyelembe!

Megjelent A Munkaadó Lapja 32. számában (2000. szeptember 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Napjainkban megfigyelhető tendencia, hogy már nemcsak az Európai Unióban, hanem Magyarországon is mindinkább felértékelődik a környezet védelme. A környezetvédelem egészén belül ugyanakkor jelentőségénél kisebb szerepet kap a hulladékok hasznosításának problémaköre.

 

A magyarországi környezetvédelmi szabályozás a hulladékhasznosítás kérdéseivel jelenleg csak igen általánosan, mondhatni inkább csak elvi szinten foglalkozik, speciális technikai végrehajtási feltételeket csak elvétve tartalmaz. A nemrég elfogadott hulladékgazdálkodási törvény azonban az újrahasznosítás hatékonyságát várhatóan jelentősen javítja, bár az előttünk álló feladatok soha nem látott méretűek.

Pillanatkép

A Nemzeti Környezetvédelmi Program szerint Magyarországon évente 104 millió tonna szemét keletkezik, amelynek csupán 5-10 százaléka hasznosul újra másodlagos nyersanyagként. Az Európai Unióban ez az arány 50 százalék felett van, az integráció során Magyarország is ezt a célt tűzte ki maga elé. A keletkező hulladékokból hozzávetőlegesen 4 millió tonna a szilárd, és mintegy 20 millió tonna a kezelt, folyékony települési hulladék. Az ipari hulladék éves mennyisége eléri a 80 millió tonnát, ebből 4,2 millió tonna a veszélyes hulladék. Az utóbbi évtized tendenciái alapján megállapítható, hogy az ipari eredetű hulladék mennyisége csökken, a kommunális hulladéké viszont kissé növekvő trendet követ.

Balatoni Henrik, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének (HOE) elnöke szerint az uniós újrahasznosítási szint eléréséhez az országnak a következő 12 évben mintegy 400-700 milliárd forintra van szüksége. A megoldandó feladatok ütemezésének betartása mellett a kívánt újrahasznosítási szint eléréséhez szükséges költségek 80 százalékát az elkövetkező öt évben biztosítani kell. Az említett összeg azonban nem tartalmazza az eddig felhalmozódott hulladékok kezeléséhez, valamint a lerakók műszaki rendezéséhez szükséges beruházások ráfordításait.

A hazai hulladékgyűjtési és -kezelési rendszer minden tekintetben elmaradott a korszerű hulladékgazdálkodás kívánalmaihoz képest. A különböző hulladékfajtákra specializált begyűjtőrendszerek, előkészítő, hasznosító és kezelő létesítmények megépítése tetemes anyagi terhet ró az államra, az önkormányzatokra, a vállalkozókra és a lakosságra egyaránt. Az azonban nem vitatható: csak ezen az úton érhető el, hogy a hulladékokban rejlő erőforrások anyagi és gazdasági értelemben se vesszenek el, és egyúttal egészség- és környezetveszélyeztető hatásuk is kizárható legyen. Az említett problémák megoldása csak több lépcsőben, az érintettek tevékenységének összehangolásával, valamint műszakilag, pénzügyileg - az érdekeltek teherviselő képességének, környezeti és gazdasági érdekeinek figyelembevételével - és időben megfelelően ütemezve lehetséges. A közeljövő fontos feladata - az adott jogszabályi, intézményi és infrastrukturális körülmények között - meghatározni a hulladékgazdálkodás területén rövid, közép- és hosszú távon elérendő célállapotot. Ennek az ismeretében meg kell tervezni a rendelkezésre álló - a pillanatnyilag igen hiányosnak és rendezetlennek tekinthető - információbázisokra alapozva az országos szinten teendő lépéseket.

Jelenleg hazánkban - az évente keletkező hulladékmennyiségen kívül - mintegy 500 millió tonna szemét halmozódik fel. A hulladékot 2700 lerakóban helyezik el, ám ezeknek csupán egyharmada felel meg az EU elvárásainak. A települési szilárd hulladék kezelésének tervezett beruházási igénye a következő húsz évben mintegy 135 milliárd forint. Ebből legalább 100 milliárd forint az önkormányzatokra háruló fejlesztés, ami a gyűjtés megszervezését, regionális lerakók létesítését, komposztálóhálózat kialakítását feltételezi. A fennmaradó 35 milliárd forintot a szelektív gyűjtés megvalósulásakor a hasznosítókapacitások kialakítására kell fordítani. A beruházások teljesítéséhez európai uniós, állami és helyi forrásokra is szükség lesz.

A jövő feladatai

A hazai hulladékgazdálkodás során a környezethasználat kedvezőbb arányának kialakításával, valamint a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásával elsősorban a hulladékképződés lehetőség szerinti megelőzését, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését kell elérni. Ezt követően fő cél a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása és a nem hasznosuló hulladék környezetkímélő módon történő ártalmatlanítása. Mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból az egyik legfontosabb feladat az egységnyi GDP-re jutó hulladékmennyiségnek legalább az EU átlagszintjére való csökkentése. Ez a szám jelenleg Magyarországon 273 kilogramm 1000 dollárra vetítve, az OECD-országokban 88 kilogramm. Az európai uniós szint elérése részben nagy anyaghatékonyságú, hulladékszegény technológiák alkalmazásával, részben a termékek „bölcsőtől a sírig" tervezésével valósítható meg. A hulladékmennyiség hatásos csökkentéséhez az azt termelő szervezeteknek el kell készíteniük egyes technológiák anyaghatékonysági elemzéseit és ezek alapján 1-3 éven belül vállalati hulladékgazdálkodási tervüket. Célul tűzhető ki továbbá, hogy a tárolt hulladék mennyisége folyamatosan csökkenjen, valamint hogy a keletkező hulladékok mennyisége a gazdasági fejlődés, az ipari termelés és a fogyasztás emelkedése ellenére se növekedjen. A kezelési eljárások közül prioritást kell élvezniük azoknak, amelyek a hulladékot alapanyagként, illetve energiahordozóként hasznosítják. A jelenlegi mérsékelt hasznosítási arányt a fajtánkénti gyűjtés szigorú megkövetelésével, a hasznosítótechnológiák választékának jelentős bővítésével és jogi, gazdasági szabályozással javítani kell. Az eddig felhalmozott hulladékmennyiséget a hasznosíthatóság szempontjából újra át kell vizsgálni, és három éven belül teljes körű hasznosítási és szennyezésmentesítési tervet kell készíteni azokról.

Újrahasznosítás

Az újrafelhasználható hulladékok visszagyűjtéséhez, elsősorban a csomagolási hulladékokról szóló európai uniós direktíva teljesítése érdekében bővíteni szükséges a jelenleg meglévő ösztönzőrendszereket, mert kizárólag ezeknek köszönhető a papír- és fémalapú csomagolóeszköz-hulladékok magas begyűjtési arányának fenntartása. Szorgalmazni kell a műanyag- és üveghulladékok begyűjtését és újrahasznosítását. Ehhez új hasznosítóüzemek és új termékek létrehozása szükséges. Fokozatosan át kell alakítani a másodlagos nyersanyagként hasznosítható hulladékok visszagyűjtését célzó jelenlegi termékdíjrendszert, hogy az végül teljes mértékben piaci alapokra épüljön, és többfajta termékre terjedjen ki. A papírhulladék-begyűjtést 51 százalékig, a fémhulladékét 90 százalékig, a műanyagét 61 százalékig, az üveghulladékét pedig 37 százalékig kell növelni.

Mindezek úgy érhetők el, ha az ipari eredetű hulladék begyűjtését az ösztönzőrendszer fenntartásával szinten tartják, a lakossági begyűjtést pedig extra ösztönzéssel fokozzák. Bizonyos hulladékok esetében célszerű megvalósítani ezek együttes kezelését. Ez a megoldás gazdaságosabb, mivel csökkenti a létesítendő kezelő- vagy lerakóhelyek számát, javítja a kapacitáskihasználást, és egyéb előnyei is kimutathatók. Ilyen együttkezelési lehetőségek vannak például a nagy fűtőértékű hulladék (gumi, műanyag, savgyanta, selejtgyógyszerek) vagy a településekről, nyomdaiparból, csomagolóiparból származó papírhulladékok esetében. Ahol arra mód nyílik, az együttes kezelést érdemes preferálni, mert az gazdaságosabb. Ugyanakkor a különböző hulladékok együtt kezelhetőségét minden esetben egyedileg meg kell vizsgálni, és a módszert csak akkor szabad alkalmazni, ha ez környezetvédelmi szempontból elfogadható.

Király Ödön, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) vezérigazgató-helyettese a keletkező hulladékok jelenleginél hatékonyabb hasznosítását a hulladékgazdálkodás üzleti alapra helyezésében látja. A hatékonyság növelését a hulladékgazdálkodási törvény mellett a kormányzat ez évtől induló környezetvédelmi háttéripart támogató programja javíthatja.

A begyűjtés és a hasznosítás egyik legnagyobb gátja, hogy a környezetvédelmi tevékenységekhez szükséges eszközök többsége importból származik. Néhány külföldi leányvállalat, valamint 10-15 magyar cég kivételével nincs környezetvédelemben használatos berendezés- és eszközgyártás, holott erre a magyar gépgyártó vállalatok képesek lennének. Az újrahasznosítás hatékonyabbá válásában döntő szerepe van olyan külföldi vállalatok beruházásainak, amelyek a hulladékhasznosítás területén tapasztalatokkal és technológiával rendelkeznek.

Törvény a hulladékgazdálkodásról

A Magyar Közlöny 53. számában megjelent a hulladékgazdálkodási törvény, így az önkormányzatok, gazdálkodók, intézmények megkezdhetik a felkészülést az abban foglaltak végrehajtására. A törvény a jövő év elején lép hatályba, de a kormánynak és egyes szakminisztereknek már július 1-jén felhatalmazást adott a végrehajtási rendeletek elkészítésére.

Az országos hulladékgazdálkodási tervet első alkalommal a törvény január 1-jei hatálybalépését követő 180 napon belül kell jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszteni. A területi hulladékgazdálkodási terveket az országos terv kihirdetését követő 270. napig kell kihirdetni. A helyi hulladékgazdálkodási terveket a területi tervek kihirdetésétől számított 270. napig teszik közzé a törvény szerint.

Csepregi István, a Környezetvédelmi Minisztérium törvény-előkészítő főosztályának vezetője elmondta, hogy tárcájuk több kormányrendelet előkészítésével is foglalkozik. Ezek közül néhány a tervek szerint már októberben megjelenhet. Így például a veszélyes hulladékokra, valamint a hulladékok behozatalára, kivitelére, átszállítására vonatkozó jogszabályok. Ugyancsak erre a határidőre tervezik a hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapítását, a közszolgáltatásra vonatkozó szerződéseket szabályozó kormányrendeleteket. A jegyzők hulladékgazdálkodási hatás- és feladatkörét előíró kormányrendelet feltehetően decemberre készül el, ugyanúgy, mint a hulladékgazdálkodási bírságra vonatkozó jogszabály. A kormányrendeletek egy részét más tárcák készítik elő. Így például a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának, kezelésének részletes szabályait a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A Környezetvédelmi Minisztériumban folyamatban van több, a hulladékgazdálkodási törvényhez kapcsolódó miniszteri rendelet előkészítése is. Így a hulladékok, veszélyes hulladékok jegyzékének miniszteri rendeletének kiadását októberre tervezik. A speciális kezelést igénylő hulladékok csoportjaira, fajtáira vonatkozó sajátos szabályok decemberre várhatók.

A hulladékgazdálkodási törvény hatálybalépésével kormányrendelet szabályozza majd egyebek között a hulladékok külföldről történő behozatalát, kivitelét, az ország területén történő átszállítását. Kormányrendelet készül majd a letéti díj, a betétdíj, a visszavételi és visszaadási lehetőségek részletes szabályairól. Ilyen szintű jogszabály rendelkezik majd a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről.

Rendeletben határozza meg a kormány a hulladékgazdálkodási terv részletes tartalmi követelményeit, a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásának, megállapításának módját és mértékét. Ugyancsak kormányrendelet készül a hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól. A törvény alapelvként szögezi le, hogy a hulladék termelője, birtokosa, vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, előidézője felel a környezetszennyezés megszüntetéséért, az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is. A törvény kimondja, hogy a gyártó köteles a terméket és csomagolását külön jogszabályban meghatározottak szerint úgy kialakítani, olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár, illetve elősegíti a termék újrahasználatát, hulladékká válását követően a környezetkímélő kezelését, hasznosítását, ártalmatlanítását. A gyártó köteles a törvény szerint a külön jogszabályban meghatározott termékekre vagy termékcsoportokra az abban megállapított arányban és feltételekkel a belföldön forgalmazott termékből származó hulladékot, a használt terméket a forgalmazótól, a fogyasztótól visszafogadni, illetve visszaváltani az újrahasználat, -hasznosítás vagy környezetkímélő ártalmatlanítás érdekében. Hasonló kötelezettségek vonatkoznak a forgalmazókra is.

A települések felelőssége

A települési önkormányzatnak a törvény szerint kötelezően ellátandó közszolgáltatásként kell gondoskodnia az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezeléséről. A települési önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva rendeletben előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetve meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat.

A hulladékgazdálkodási törvény szerint valamennyi településen meg kell szervezni néhány éven belül a kommunális hulladékok begyűjtését és szakszerű elhelyezését. Az új jogszabály úgy rendelkezik, hogy ahol jelenleg is működik hulladékbegyűjtés, ott január 1-jétől ez kötelezően elvégzendő közszolgáltatás. Ahol még nincs, ott a 2000-nél több lakosú települések esetében 2002. január 1-jén, az ennél kisebb településeken 2003. január 1-jén kell megkezdeni a begyűjtést, szakszerű elhelyezést.

Évenként országosan 20 millió köbméter kommunális hulladékot gyűjtenek össze. A régi lerakók felszámolása, újak építése csaknem 60 milliárd forintba kerül majd a becslések szerint.

A hulladékgazdálkodási törvény elfogadása előtt készített hatástanulmány szerint tavaly országos átlagban 2000 forintos díjat kellett fizetni lakosonként a szemét elszállításáért. A begyűjtés és a legegyszerűbb rendezett lerakás költsége viszont 2800 forint lakosonként. A szigorúbb követelményeknek is megfelelő gyűjtés és lerakás a fejlesztési tartalékokkal együtt évente legalább 3400 forintos díj fizetését kívánná lakosonként. Ez azonban átlagos összeg, a kedvezőbb ártalmatlanítási körülmények között lévő területeken ennél kevesebbet, kedvezőtlenebb viszonyok esetén többet is fizethetnek majd az állampolgárok.

A hulladékkezelési közszolgáltatás díjának megállapítására, részletes szabályaira vonatkozó kormányrendelet előkészítése több más végrehajtási jogszabályéval együtt most folyik. Az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonosok által fizetendő díj legmagasabb mértékét, a megfizetés rendjét az önkormányzat szabályozza majd rendeletben.

A hulladékgazdálkodási törvény feladatokat határoz meg a termelőknek, forgalmazóknak is. A cél, hogy a termelők, forgalmazók nyomon kövessék termékeiket, visszavegyék a keletkező hulladékokat feldolgozásra vagy ártalmatlanításra. Ezt a feladatot szolgáltatókra is bízhatják. A törvény szerint 2005. július 1-jéig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50 százaléka hasznosításra kerüljön.

A helyi hulladékgazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell a települési hulladéklerakókban lerakott hulladékok szabványnak megfelelően mért összetételét, megoszlását, ezen belül a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat. A komposztálással is hasznosítható szervesanyag-tartalmat 2004. július 1-jéig 75 százalékra, 2007. július 1-jéig 50 százalékra és 2014. július 1-jéig 35 százalékra kell csökkenteni. Mindez a szelektív gyűjtés bevezetésével érhető majd el.

Több bevétel, mint kiadás

Pepó Pál volt környezetvédelmi miniszter szerint a hulladékgazdálkodási törvény a gazdasági szférában nagyobb többletbevételt eredményez, mint többletköltséget. A törvény a gazdálkodóegységeknek a jobb versenyhelyzet megteremtésével, valamint az újrahasznosításból származó előnyök kihasználásával járul hozzá a többletbevételek növeléséhez. A cégeknek ráfordítást igényel ugyan a környezetbarát, korszerűbb technológiákra az átállás, de a gazdasági szférában még sincs olyan érv, ami az új törvény ellen szólna.

A többletköltségek átlagban a termelési érték 0,1 százalékát teszik ki. A pluszráfordításokra azonban állami támogatás nyerhető el, amely akár a költségek 60 százalékát is kiteheti. Jól példázza a többletkiadások nagyságát, hogy a vegyipari ágazatban 400 millió forintnyi beruházás válik szükségessé. Ez a termelési értéknek mindössze 0,04 százaléka, amit a vegyipari vállalatok önerőből finanszíroznak.

Egyelőre két ágazat jelezte előre támogatási igényét, mégpedig a kohászat és az élelmiszeripar. E két területen az állam 40 százalékot vállal át a többletköltségekből.

Az exminiszter szerint a lakosság terhei is nőnek, hiszen a jelenleg egy főre jutó évi átlagos 2000 forintos hulladékkezelési díj a törvény hatálybalépésétől 4800 forintra emelkedik. Ez ugyan - főleg a nagycsaládosok és a nyugdíjasok körében - gondot okozhat, mégis a környezet minőségének javulása hosszú távon az egész társadalom közös érdeke.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.