A jelenlegi tagság töredéke marad tagja november elsejétől a gazdasági kamaráknak, s kérdés, hogy életképes, hatékony szervezetek maradnak-e a korábbi közigazgatási feladatok nélkül is. Olyan kamara épül-e, amely a szervezettől most még menekülő tagokat is képes lesz esetleg visszacsábítani. Mindezt kevesebb pénzből, kevesebb taggal kell elérnie.
Döntöttek. A vállalkozók mindössze 8-10 százaléka határozott úgy június 30-ig, hogy tagja marad a kamarának. Pontos adatok még mindig nincsenek, illetve vannak, de a kamarák vezetői addig nem adnak tájékoztatást, amíg nem dolgozzák fel mindenféle szempont szerint a maradók listáját. Az egyik szempont – ami szembetűnő -, hogy miért mondtak kevesen igent a tagságra. A vállalkozók legalább 90 százaléka nem látja előnyét annak, ha a gazdasági önkormányzat tagja marad. Mintegy 30 ezren tartják hasznosnak a szervezet tevékenységét. Ez a szám még akkor is kevés, ha nem a regisztrált vállalkozók számához (1 millióan vannak), hanem a ténylegesen működő, az üzleti jövedelméből élő mintegy 500 ezer vállalkozóhoz hasonlítjuk. Persze nem a számszerűség a fontos, hanem a gazdasági súly. Ezért késik a végeredmény kihirdetése. Összesíteni kell, hogy megyénként, illetve országosan a tagságot önként is vállalók milyen gazdasági súllyal rendelkeznek.
Maradók és távozók
Az eddigi részadatokból úgy látszik, hogy a bennmaradók fele kis- és közepes vállalkozás, a másik fele nagyvállalkozás. Eddig is a kötelező tagság 20 százaléka fizette a tagdíjak 80 százalékát. Így azok a vállalkozások, amelyek egy-egy megye GDP-jének a nagy részét képviselik, feltételezhetően tagok maradnak. Ezek azok a nagyobb vagy nagy cégek, amelyek külföldi üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek, vagy erre törekednek. Ugyanis az Európai Unió-beli üzleti partnereknek nem közömbös, hogy az adott vállalkozás tagja-e valamely kamarának, vagy sem. Másrészt a nagyvállalatok azért is voksoltak igennel a tagságra, mert abban bíznak, hogy így együtt, egy szervezetben jobban, hatékonyabban lobbizhatnak az érdekeikért.
Elsősorban az egyéni vállalkozók, a kényszervállalkozók, az egyszeri tranzakciókra született bt.-k, kft.-k, a nem főfoglalkozású vállalkozóknak volt nyűg eddig is a kamarai tagság. Ők azok, akiknek eszébe sem jutott, hogy önként vállalják a szervezetben maradást. Ők örülnek annak, hogy megszabadulnak a fizetési kötelezettségüktől, amit a kamara jelentett nekik. A kilépőknek nem lesz dolguk az eddigi kényszertagság megszüntetésével: nem kell kijelentkezniük a szervezetből.
Bár ma még a változást be kellene jelenteni a cégbíróságon, aminek tízezer forint közzétételi díja és háromezer forint illetékvonzata is van, no meg a kötelező ügyvédi ellenjegyzés (legalább 20 ezer forint), a cégbíróság minden vállalkozáshoz bejegyzett egy kamarai regisztrációs számot. Ha valaki nem vállalja tovább a kamarai tagságot, erre a számra nem lesz szüksége. Éppen ezért kellene bejelenteni a cégbíróságon ezt a változást. Azonban november elsejére, legalábbis a kormányzat törekvései szerint, nem lesz ilyen kötelezettsége a vállalkozóknak, és így pénzbe sem kerül a kilépés. A kormány nyári szünet előtti utolsó ülésén úgy döntött, hogy kezdeményezi a cégtörvény módosítását. Így nem lesz bejelentésköteles változás a kamarai tagság megszüntetése. A kamarai átalakítással megbízott kormánybiztos azt is vizsgálja, hogy egyáltalán szükség van-e a kamarai regisztrációs számra, nem lenne-e egyszerűbb eltörölni. A kamarák erre a kérdésre nemmel válaszolnak. Indoklásuk szerint az üzleti partnereknek a regisztrációs szám fontos információ. Mivel így a cégbírósági nyilvántartásból egyből kiderül, hogy a vállalkozás, amellyel kapcsolatba szeretne lépni, tagja-e a gazdasági kamarának. Azoknak tehát, akik önként nem vállalják a tagságot, már csak novemberig van kötelezettségük, a tagdíjfizetés alól addig nem mentesülnek.
Tagdíjváltozás
Novembertől az önkéntes tagság díja a kisvállalkozóknak emelkedik, a nagyoknak csökken, legalábbis az előzetes számítások szerint, de erről már az új elnökség dönt majd. A tervek szerint a tagdíj minimuma az eddigi 3 ezer forintról tízezerre növekszik, a maximuma pedig az évi tízmillió forintról 2-3 millióra csökken. A tagságot novembertől önként vállalók eddig is befizették a tagdíjakat, nem ők okozták a kamarák jelenlegi 4,15 milliárd forintos kinnlevőségét. Most, hogy az átalakuláskor minden fillérre szüksége van a szervezeteknek, a kamarák megpróbálják behajtani a hátralékot. A Pénzügyminisztérium (PM) és az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása szerint csak az ez évi tagdíjak hajthatók be adók módjára, a korábbiakat csak magánjogi úton követelhetik a kamarák. Az állásfoglalást hosszas vita előzte meg, mivel a kamarai törvény nem fogalmaz egyértelműen. A törvényben tárgyévi tagdíjak beszedéséről van szó, s ezt a kamarák, és első állásfoglalásában a PM is, úgy értelmezték, hogy nemcsak 2000-ben, hanem visszamenőleg minden évre behajthatók a tagdíjak. A kamarák azonban nem adják fel. Arra hivatkoznak, hogy nem törvényerejű a PM állásfoglalása, így a korábbi tartozásokat is igyekeznek behajtani. A 4,15 milliárdnak a jelentős része valószínűleg már beszedhetetlen, hiszen az ezt felhalmozott vállalkozások több mint fele megszűnt vagy eltűnt.
Mindenesetre ez az összeg hiányként jelentkezik majd az új kamarák vagyonában. Az pedig nem mindegy, hogy milyen pénzügyi háttérrel folytatják, illetve kezdik majd a működésüket. Kérdés, hogy fenn tudják-e tartani magukat a tagdíjakból. Az induláskor más forrásra nem nagyon számíthatnak, hiszen meglévő számítógépes rendszerüknek egy részét, illetve az adatbázisukat is át kell adniuk, ráadásul ingyen a Gazdasági Minisztériumnak, illetve az okmányirodáknak. Mivel a közigazgatási feladatoktól megfosztják őket, jó néhány ügyfélszolgálati irodát is kénytelenek felszámolni, a feleslegessé váló dolgozókról nem is beszélve. A fenntartáshoz megoldás lehet, ha a szolgáltatásokat a nem kamarai tagoknak pénzért bocsátják rendelkezésükre. Persze, az is kérdéses, hogy képesek lesznek-e a kamarák olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek értékesíthetők a piacon, és nem lesz versenytársuk sem. Ezzel együtt az sem világos ma még, hogy mit nyújtanak azoknak a tagjaiknak, akik bizalmat szavaztak a kamaráknak.
Fennmaradási esélyek
Konkrét akciótervvel még nem rendelkeznek a kamarák, ami részben érthető, hiszen választások előtt állnak. A jelenlegi vezetők közül pedig kevesen lehetnek biztosak abban, hogy novembertől is ők irányítják majd az új szervezetet. Néhány irányvonal azonban már egyértelmű kell hogy legyen, ha meghatározó szereplői szeretnének lenni a gazdasági életnek. Eddig több olyan bírálat is érte a kamarákat, hogy nem hallatták eléggé a hangjukat, nem értek el semmit, nagyon keveset tettek a vállalkozókért. Erre a vádra többen úgy reagálnak, hogy ezután könnyebb lesz a helyzet, hiszen belső ellenzékétől megszabadult szervezetté válnak, amelynek tagjai közel azonos problémákkal küszködnek, azonos célokért harcolnak. A már megfogalmazott célok között a legáltalánosabb, hogy a kamarának elő kell mozdítania a gazdaság fejlődését, versenyképességének javítását. Egyfajta gazdasági lobbierővé kíván válni, javaslatokat dolgoz ki, véleményezi, és adott esetben kifogásolja a kormányzati intézkedéseket. Segíteni próbál abban, hogy a vállalkozásokból alkalmazottat is foglalkoztató, a hazai piacra termelőből exportáló, vagy külföldön is beruházó cégek váljanak. Igyekszik kiharcolni a csökkenő terheket, a vállalkozók támogatási körének bővítését. Melyek lehetnek ehhez az eszközei? A javaslatok, vélemények kidolgozásához szakemberei adottak, hiszen a nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező nagyvállalatok többsége továbbra is tag marad. A kérdés itt az, hogy a kormányzat partnernek tekint-e egy létszámában meggyengült kamarát. Hiszen a nagyvállalkozások többsége más érdekvédelmi szövetségnek is tagja, olyanoknak, amelyek hagyományos tárgyalópartnerei a kormányzatnak, részesei az országos érdekegyeztetésnek. A kisvállalkozók pedig tudják-e majd hallatni a hangjukat, nem szorulnak-e háttérbe a jelentős tőkét felmutató, nagy cégekért folytatott harcban?
Nemzetközi kapcsolatok
A kamara előnye lehet, hogy jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Olyan külföldi kamarákkal működik együtt, ahol presztízst jelent tagnak lenni. Ezért az uniós csatlakozást és a felkészülést meglovagolhatja a hazai kamarai rendszer. Olyan információkhoz juthat, olyanokat közvetíthet, amelyeket átadni a kormányzatnak nem feladata. Segíthet a vállalkozásoknak felkészülni az új helyzetekre. Segíthet üzleti partnereket találni, üzletember-találkozókat hozhat össze, kiállításokkal, vásárokkal tarthat kapcsolatot. Vajon lesz-e elegendő pénze hozzá?
Ma még azonban a választási előkészületekkel vannak elfoglalva a kamarák. Leghamarabb a jövő év elején körvonalazódhatnak a feladatok, a szolgáltatások. Az pedig, hogy mit tudnak ebből megvalósítani, csak később derül ki. A tagok most egyet tehetnek. Olyan vezetőket kell választaniuk, akikről elhiszik, hogy képesek hatékony kamarát felépíteni.
