A múlt évben az átlagos munkanélküliségi létszám még csökkenést jelzett az előző esztendőhöz képest, de az év végi adat már valamivel meghaladta az egy évvel korábbit. A munkanélküliség arányát ezután csak a KSH közli majd, a regisztráció alapján az OMKMK a későbbiekben nem számol rátát.
A regisztrált munkanélküliek száma havi átlagban 1998-ban 423 100 volt, 1999-ben pedig 409 500. Ugyanakkor míg 1999 januárjában mintegy 50 ezerrel kevesebb munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, mint egy évvel korábban, addig a decemberi létszám már 400-zal meghaladta az előző év végi adatot.
A regisztrált munkanélküliek év végi létszáma 1993-at követően folyamatosan csökkent. Ez a csökkenés 1994-ben elérte a 17,8 százalékot, 1995-ben a 4,6 százalékot, 1996-ban a 3,7 százalékot, 1997-ben pedig a 2,8 százalékot. Az 1998-as csökkenés ismét meghaladta a 10 százalékot, bár ebben szerepet játszott az is, hogy a foglalkoztatási törvény lehetővé tette a jövedelempótló támogatásban részesülőknek munkavégzés ideje alatt az ellátás szüneteltetését, és ez a regisztrált munkanélküliek számának csökkenésében is megmutatkozott. A múlt év végén azonban nemhogy csökkent volna ez a létszám, hanem több mint 400-zal meghaladta az egy évvel korábbit.
Időszakos ingadozások
A szezonális mozgás ugyanakkor kisebb volt 1999-ben, mint az azt megelőző évben. A szezonális hatásokra a munkanélküliek száma 390 000 és 440 000 között változott. A létszám az év első három hónapjában volt a legmagasabb, és a pályakezdők júliusi nagyarányú belépéséig viszonylag gyors ütemű csökkenést lehetett megfigyelni. A pályakezdők jelentkezése következtében a munkanélküliek száma az év közepén ismét meghaladta a 400 ezret. Ezt követően kisebb csökkenés után az év végére ismét 400 ezer feletti volt a regisztrált munkanélküliek száma.
Változott az év során az összetétel is. Nőtt a nők, a munkanélkülivé válásukat megelőzően szellemi munkát végzők, valamint az idősebb korcsoportokba tartozók aránya.
Az ellátás összetételében is változásról ad számot az értékelés. Ezek szerint a múlt évben a regisztrált munkanélküliek 34 százaléka részesült munkanélküli-járadékban, egy évvel korábban pedig 31 százalék. Ugyanakkor a jövedelempótló támogatásban részesülők aránya 39 százalék volt, 1998-ban viszont 43 százalék. Ennek a csökkenésnek legfőbb oka, hogy igen sokan munkavégzés miatt szüneteltették ellátásukat.
Kereslet-kínálat
Azok a munkanélküliek, akik kimerítették munkanélküli-járadékukat, és legfeljebb öt év hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez, 1998 januárjától nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben részesülhetnek. Ebben az ellátási formában 1998 végén még csak 1800-an részesültek, 1999 végén viszont már 4700-an. Ezt az ellátási formát 95 százalékban férfiak vették igénybe.
Tavaly havonta mintegy 3,5 százalékkal többen regisztráltatták magukat, mint egy évvel korábban. A korábbi esztendőkben tapasztalt csökkenés viszont inkább azért szűnt meg, mert a regisztrációból kilépők száma is csökkent, az 1998-as állapothoz képest havonta mintegy 5 százalékkal.
A munkaügyi központoknak, kirendeltségeknek bejelentett munkaerőigények a múlt év második felében kismértékű keresetélénkülést jeleztek az egy évvel korábbi szinthez képest. A bejelentett kereslet több mint 90 százaléka fizikai munkára vonatkozott, főként szak- és betanított munkásokat vártak a munkáltatók. A nem fizikai álláshelyek csaknem 60 százaléka ügyintézői munkakört takart.
Elemezve a bejelentett álláshelyeket, valamint a regisztrált munkanélküliek iskolai végzettségét, igen nagy eltérések tapasztalhatók. A munkaerőigények csaknem fele alacsony iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók számára kínál munkalehetőséget. A további 40 százalék szakmunkásoknak, illetve szakiskolát végzetteknek ajánlott állást. A nyilvántartási adatok alapján e két iskolai végzettségi csoportba tartozó, minden száz munkanélkülire egyaránt 15 álláshely jutott a múlt évben. A felsőfokú végzettségűeknél ez az érték tíz, a középiskolai végzettségűeknél pedig öt. Ezek az adatok a támogatott munkahelyekre is vonatkoznak.
A munkáltatók tavaly 27 százalékkal nagyobb arányban kívántak elbocsátani dolgozókat, mint 1998-ban. Az év során 712 munkáltató 31 500 dolgozó elbocsátását jelentette be a munkaügyi szolgálatnak. A munkaerő-kereslet és -kínálat egyidejű élénkülése a piacot jellemző strukturális feszültségek erősödését mutatja. A létszámcsökkentések 58 százalékát az iparban, 33 százalékát a szolgáltatások területén, 9 százalékát pedig a mezőgazdaságban hajtották végre. A leépítések okaként elsősorban a vállalkozás átalakítását jelölték meg a munkáltatók, de jelentős szerepet játszanak az elbocsátásokban a finanszírozási problémák, illetve a piaci körülmények, a kereslet csökkenése.
Aktív támogatások
A munkanélküliség csökkentését szolgáló, úgynevezett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket – így a képzést, átképzést, az elhelyezkedés támogatását – 1999 novemberéig mintegy 306 ezren vették igénybe, ez 3,7 százalékkal több, mint az azt megelőző évben. A munkaerő-piaci képzésben 80 800-an vettek részt, a közhasznú munkára 114 400-an jelentkeztek. Ez 6,6, illetve 4,5 százalékkal több, mint az előző évben. Nagyobb volt a bértámogatással foglalkoztatottak és az útiköltség-hozzájárulást igénylők köre is. Többen érdeklődtek az új munkahelyek létrehozását, a korábbi munkahelyek megtartását segítő programok iránt. Ugyanakkor csökkent a támogatott vállalkozók, illetve a beruházási támogatással létrehozott munkahelyeken foglalkoztatottak száma.
Elmaradt rátaközlés
Amióta adatokat közölnek a regisztrált munkanélküliekről, nem fordult elő, hogy elmaradjon a nyilvántartottak alapján számított munkanélküliségi ráta közzététele. Most először tartottak a szakminisztériumban olyan sajtótájékoztatót, ahol csak a munkanélküliek létszámát, illetve a régiónkénti, valamint a megyénkénti rátát tették közzé. Az országos rátát – bár ez könnyen kiszámítható a munkanélküliek száma, illetve az előző év január 1-jei gazdaságilag aktív népesség arányából – ezentúl nem hozzák nyilvánosságra. Erről a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára tájékoztatta februárban az újságírókat. A tárca illetékese azzal indokolta a döntést, hogy a foglalkoztatási törvény változása miatt valószínűleg számottevően eltér majd a regisztrált munkanélküliek száma a korábbitól, és így az ennek alapján számított ráta félreértésre adhatna okot.
A KSH által közölt munkanélküliségi szám, illetve ráta, valamint a regisztrált munkanélküliek létszáma és az ennek alapján számított ráta között eddig is jelentős volt az eltérés. Ez viszont nem zavarta a kérdéssel foglalkozókat, mert közismert volt az eltérés oka. A KSH az ILO előírásai szerint a nemzetközi összehasonlításra alkalmas módon, reprezentatív felmérés segítségével határozza meg a munkanélküliek számát, illetve a rátát. Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ a megyei munkaügyi központok nyilvántartási adatait veszi alapul, és ezt összesítve határozza meg a munkanélküliek számát, majd ennek alapján a rátát.
A KSH negyedévente 32 ezer háztartást és mintegy 65 ezer személyt kérdez meg, s a válaszokból számítja ki az adatokat. Az OMKMK a regisztrációra jelentkezők számából indul ki. Az állástalanok általában azért jelentkeznek regisztrációra, mert csak így kaphatnak munkanélküli-járadékot, így juthatnak hozzá a járadékos időt követő jövedelempótló támogatáshoz. Ez utóbbi segítség a foglalkoztatási törvény módosításával megszűnt. Helyette az önkormányzatok biztosítanak közcélú munkát, majd szociális segélyt a munkanélkülieknek.
Ugyancsak a regisztrációban teszi érdekeltté a munkanélkülieket, hogy így részt vehetnek képzési, átképzési programokban, hozzájuthatnak a munkahelyajánlatokhoz, illetve elhelyezkedési támogatásra tarthatnak igényt.
Ki a munkanélküli?
A két számítási mód közötti jelentős eltérés oka részint az, hogy azok is regisztráltathatják magukat munkanélküliként, akiket a KSH-statisztika nem szerepeltet ebben a státusban. A hivatal felmérésében ugyanis nem számít munkanélkülinek, aki a megkérdezés hetében legalább egyórányi jövedelemszerző munkát végzett. Azokat, akik ilyen választ adnak, már a foglalkoztatottak között szerepelteti a KSH. A regisztrációba ugyanakkor bekerülhetnek az ilyen munkanélküliek is. Az adatok eltérésére ad okot az is, hogy a KSH csak azokat veszi be a munkanélküli státusba, akik a megkérdezést megelőző négy hét során aktívan kerestek munkát. A regisztrációnál ez sem feltétel. A KSH felmérésében követelmény a munkanélküli státushoz, hogy az illető akarjon, és ha alkalma van, tudjon is munkát vállalni. Ezeket a kritériumokat a munkaügyi központok, kirendeltségek kevésbé tudják ellenőrizni.
Ennek tudható be, hogy az OMKMK közlése szerint decemberben 9,6 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, illetve 404 500 a munkanélküliek száma. A KSH ugyanakkor decemberre 6,4 százalékos rátát, illetve 260 400 munkanélkülit számolt. Az OMKMK, mint említettük, januárra már nem közölt országos munkanélküliségi rátát a Szociális és Családügyi Minisztérium döntése alapján. A KSH a januárra vonatkozó munkanélküliségi adatokat csak február végén teszi közzé.
ILO-előírások
A nyugati országokban is eltérő a gyakorlat a munkanélküliség számításában.
Azokban az országokban, ahol nagyvonalú a segélyezési rendszer, általában igen sokan jelentkeznek regisztrációra, és a nyilvántartott munkanélküliek száma magasabb, mint az ILO-módszer alapján számított érték. Ahol viszont szigorúak a segélyezési feltételek, mint például Lengyelországban, ahol a nagyszámú mezőgazdasági vállalkozó nem részesül ebben az ellátásban, vagy pedig nincs munkanélküli-segély, mint például Törökországban, ott az ILO-módszer szerint meghatározott érték lényegesen magasabb. Így például Törökországban az ILO-módszer szerint számított munkanélküliségi mérték körülbelül tízszerese a nyilvántartottnak.
Több országban elfogadott gyakorlat, hogy mindkét adatsort együttesen publikálják. Így például az Egyesült Királyságban, ahol mindkét adatsort a nemzeti statisztikai hivatal teszi közzé. Van ahol – például az Egyesült Államokban – közlik a regisztrációs értéket, de csak az ILO szerinti adatokat használják fel konjunktúramutatóként. Másutt – például Németországban – főként történelmi okokból a regisztrációs számoknak van kitüntetett szerepe.
Az igazsághoz tartozik, hogy a regisztrált munkanélküliek számából konzisztens munkanélküliségi ráta csak ott számolható, ahol ehhez bázisként rendelkezésre áll a foglalkoztatottak csaknem teljes körű, többnyire a társadalombiztosítási nyilvántartásból származó és az azonos időszakra vonatkozó létszámadat is. Ilyen feltételeknek tesz eleget például Németország, valamint ez jellemző a teljes körű nyilvántartások sokaságát vezető és széles körben alkalmazó skandináv országokra.