Bértágyalások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 15.) vegye figyelembe!

Egyezkedés a sztrájkok árnyékában

Megjelent A Munkaadó Lapja 25. számában (2000. január 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Mozgalmas évet zártak a szakszervezetek mind a versenyszektorban, mind pedig a közszférában. Az érdekegyeztetés országos fórumán, az Országos Munkaügyi Tanácsban éles viták voltak a minimálbérről és az ajánlott átlagkereset-emelésről. Január közepéig csak a minimálbérről sikerült megállapodást kötni. A 2000-re vonatkozó átlagkereset-emelési javaslatról tavaly nem született megállapodás, s így az sem kizárt, hogy erre már nem is kerül sor a felek óvatosan optimista kijelentései ellenére. A cégeknél és intézményeknél a nagy általánosságban 8 százalék körüli munkaadói ajánlatokkal 10 százalék feletti munkavállalói követelések ütköznek.

 

Az elmúlt évekhez hasonlóan a legerősebb érdekérvényesítő ágazatokban - közlekedés, energetika, bányászat - már tavaly is, az országos tárgyalásoktól némileg különválva, éles hangú tárgyalásokat folytattak a szakszervezetek, s több esetben figyelmeztető sztrájkkal, illetve országos munkabeszüntetés szervezésével kívántak nyomatékot adni követeléseiknek.

Az ágazati feszültségeket felerősítette, hogy a munkaadóknak és a munkavállalóknak egy új modell szerint működő érdekegyeztetésben kellett volna egyezségre jutniuk. A helyi konfliktusok mellett azonban olyan problémák terhelték a szociális partnerek - a kormány, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleteinek - viszonyát, mint a kormány kifogásai az egyeztetőfórumokkal szemben, a béremelésekről szóló tárgyalások elhúzódása, a 2000. évi infláció vitatott mértéke, a háromnapos igazolatlan betegszabadság eltörlése, vagy éppen a szakszervezeti vagyonról folyó per.

Érvek és ellenérvek

A kormány ígéretet tett arra, hogy a gazdasági eredmények függvényében folyamatosan növeli a reálbéreket. Amint azt a kormányszóvivő kijelentette: a kabinet határozott szándéka, hogy féken tartsa az inflációt, és ennek érdekében az államilag ellenőrzött árak emelkedését - a megengedhető mérték fölött - megakadályozza. A kormányzati álláspont szerint a szakszervezeteknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy a bérek túlzott emelkedése az inflációt is megnöveli. A kormány éppen erről akarja meggyőzni a szakszervezeteket, s abban bízik, hogy az észérvek hatnak, és sikerül alkut kötni.

A szakszervezetek, de több esetben a munkaadók is másképpen ítélték meg a helyzetet, mint a kormány. Egyrészt kételkednek abban, hogy a kormányzat 6-7 százalékos inflációs előrejelzése teljesül. Másrészt főként a szakszervezetek kifogásolják, hogy az állam sok helyen csak létszámcsökkentéssel együtt biztosítja a 8,5 százalékos béremelés fedezetét a költségvetési területen.

Feszültségek a múltból

Az, hogy feszült lesz a viszony a kormány és a szociális partnerek között, sőt ez a feszültség még fokozódni is látszik, már tavaly áprilisban érezhető volt. Ekkor ugyanis a kormányzat minden előzmény nélkül, váratlanul azzal a diktátummal állt elő, hogy csak akkor lép hatályba a társadalmi párbeszéd új rendszerének átalakításáról és a Munka Törvénykönyve módosításáról hosszú tárgyalásokon kialkudott egyezség, ha a szociális partnerek elfogadják a reálkeresetek középtávú növekedésére tett kormányzati javaslatot. Ennek lényege az volt, hogy a mindenkori éves GDP-növekedés 50 százalékának mértékéig emelnék a reálbéreket. Ám a kormányzat ennél bővebb előterjesztést ezzel kapcsolatban nem volt hajlandó készíteni. E vita végeredménye az lett, hogy a tárgyalásokat lezáró teljes dokumentumot csak a kormányzat írta alá. A munkaadók az első két ponttal egyetértettek, míg a reálbér-növekedéssel kapcsolatos kormányzati elképzelést nem tudták elfogadni, így egy záradékot csatoltak a dokumentumhoz, s így látták el kézjegyükkel a szervezetek képviselői.

A szakszervezetek viszont elzárkóztak az aláírástól. Ezt azzal indokolták, hogy a kormányzat rosszhiszemű tárgyalásokat folytatott, s olyan elkötelezettséget akart aláíratni a szakszervezetekkel, amelyekről nincs szakértői anyag, s amelyekről nem is tárgyaltak. E lépésre a kormány úgy reagált, hogy a Munka Törvénykönyve módosításának eredeti - ami a szakszervezetek szerint munkavállaló-ellenes - változatát terjesztette a parlament elé, s a kormánytöbbség meg is szavazta azt.

Bértárgyalások és minimálbér

A bértárgyalások országos, ágazati és helyi szinten is, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a második félév derekán kezdődtek meg. Viszonylag kedvező helyzet alakult ki a minimálbér kérdésében az Országos Munkaügyi Tanácsban, hiszen azt követően, hogy a vezető kormánypárt, a Fidesz frakciója még szeptemberben siófoki ülésén bejelentette: 2000-ben 25 ezer forint lesz a minimálbér, s ezt a kormány is támogatta, kétfordulós vita után az OMT-ben a partnerek 25 500 forintban állapodtak meg. A kormány néhány napos gondolkodás után áldását adta erre az egyezségre. A korábbi évek gyakorlatától eltérően az idén már január 1-jétől érvényes a minimálbér a mezőgazdaságban is - erről december végén állapodott meg a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és a földművelésügyi tárca. A minisztérium ugyanis vállalta, hogy sürgősséggel a kormány elé terjeszti jóváhagyásra az agrárágazat reorganizációjára vonatkozó programot.

Országos ajánlás nélkül

Országos, de ágazati szinteken is bonyolultabb a helyzet az átlagkereset-emelkedést illetően. Az OMT-ben az ezzel kapcsolatos ajánlás lapzártánkig nem született meg, hiszen a háromoldalú testület decemberi ülésén a kormány - korábbi 8,25 százalékos ajánlatáról némileg eltérőn - 7,5-8,5 százalékos emelést javasolt. Ezzel szemben a munkaadók 8-10 százalékot tartottak elfogadhatónak, míg a munkavállalók 12,5-13,5 százalékot követeltek. A kormányzat indoklásában azt mondta, hogy ekkora emelés 2 százalék körüli reálkereset-növekedést eredményez, hiszen az inflációt 6-7 százalék körülire tervezik. A szociális partnerek - mivel e napirendhez nem kaptak érdemi kormányzati előterjesztést - azt várták a kormánytól, hogy a következő tárgyalásra „korrekt, tisztességes, szakmailag megalapozott" anyagot kapjanak. A szakszervezetek álláspontja szerint a 2000. évben a munkavállalók többsége reálbércsökkenést fog elszenvedni a versenyszférában. Január elején a kormány úgy nyilatkozott, nem készít előterjesztést és nem is tesz új ajánlatot az OMT-ben. Ennek megfelelően az átlagkereset-növekedés mértékének kérdése január közepén még nyitott volt.

Középtávú megállapodás

Talán éppen az országos ajánlás elfogadásának késése miatt húzódnak el az ágazati és helyi bértárgyalások, bár ennek oka az is, hogy jelentős azoknak a cégeknek a száma, amelyeknél csak márciustól lesz érvényes az idei évi béremelési megállapodás, így még van idő az egyeztetésre. Mint a szakszervezetektől és a munkaadók szervezeteitől megtudtuk, nem minden ágazatban kezdődtek bértárgyalások. A mezőgazdaságban például nem lesz egyeztetés e témában, hiszen az érintettek úgy ítélik meg, általában olyan rossz a helyzet e szektorban, olyan nagy a szóródás, hogy nincs értelme egységes béremelési ajánlást kidolgozni. Így itt csak vállalati szintű tárgyalások folynak. Az MSZOSZ-hez tartozó vasasszakszervezet már január elején megkezdte két partnerszervezetével, a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségével és a Vaskohászati Munkaadók Szövetségével a tárgyalásokat. Itt a szakszervezet 11-12,5 százalék körüli béremelést és 29-30 ezer forint minimális bért tartana elfogadhatónak. A munkaadók egyelőre még nem nyilatkoztak. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségéhez (MGYOSZ) tartozó szervezetek közül több már megkezdte a tárgyalásokat, ám hogy ezek milyen feltételekkel zajlanak, s mikorra hoznak eredményt, ma még nem lehet tudni. Az MSZOSZ a Vállalkozók Országos Szövetségével ült tárgyalóasztalhoz, ahol - egyebek mellett - a bérügyek is szóba kerültek. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete is megkezdte már a tárgyalásokat, ám itt nem csak bérekről van szó. Ugyanis mindkét fél fontosnak tartja, hogy - egyebek mellett - a leltárfelelősség kérdésében is egyezségre jussanak. Az ÁFEOSZ számára egyébként a 8-10 százalék körüli béremelés lenne elfogadható, míg a szakszervezet 11 százalék körüli emelésért harcol. Megtudtuk, a végső megállapodással megvárják az Országos Munkaügyi Tanácsban országos szinten készülő ajánlást.

Hosszas, ám végül gyakorlatilag eredménytelen bértárgyalásokat folytatott a közszolgálati szakszervezetek konföderációja, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) tárgyalócsoportjával. A kormány ugyanis végig kitartott amellett, hogy 8,25 százalékos emelésre van lehetőség, s ebből is csak 5 százalékhoz ad fedezetet a központi költségvetés. A fennmaradó hányadot pedig az egyes intézményeknek kell kigazdálkodniuk, akár elbocsátások árán is. A kormányzat csupán abba egyezett bele, hogy egyes közalkalmazotti munkaköröknél bevezessék az 1,05 százalékos szakmai illetményszorzót.

E tárgyalásokon a partnerek egyetértettek abban, hogy szükség lenne egy középtávú megállapodás megkötésére, amely nemcsak a közszféra béreivel, hanem - egyebek mellett - a dolgozók szociális helyzetével is foglalkozna. A SZEF nem tudta elfogadni a kormány ajánlatát, csupán tudomásul vette azt, ám kész arra, hogy folytassa a középtávú megállapodás kidolgozásáról szóló tárgyalásokat. A Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezete úgy fogalmazott: a kormány olyan mértékű létszámcsökkentésre készül a közigazgatásban, amelyre az 1995-ös Bokros-csomag óta nem volt példa.

A közszférán belül a számszerű adatok alapján viszonylag jobb helyzetben vannak az egészségügyi dolgozók, hiszen mintegy 130 ezer érintett a tervezett 8,25 százalék helyett 13 százalékos béremelést kaphat ebben az évben. Az orvosoknak, ápolónőknek, védőnőknek, mentőszolgálati szakdolgozóknak ötszázalékos bérszorzót vezettek be. Ezt a lépést az indokolta, hogy e területen 1998 óta nem változott a bértábla. A tényekhez tartozik az is, hogy ez az intézkedés csak azokat érinti, akiknek a béremelése tavaly nem érte el a 13 százalékot. Becslések szerint a 210-220 ezer szakdolgozó közül 130 ezren érintettek. Igaz, az ehhez szükséges hatmilliárd forint fedezetet az intézményeknek kell kigazdálkodniuk. Az Egészségügyi Minisztérium szerint csupán 6-7 kórháznak okozhat problémát a bérszorzó bevezetése. Az ágazatban nem fogadták egyöntetű elégedettséggel ezt az intézkedést. Szintén január elején kezdett tárgyalásokat az oktatási tárca illetékeseivel a Pedagógusok Szakszervezete. A pedagógusok azt szeretnék elérni, hogy béreik reálértékben 7,4 százalékkal növekedjenek. A kormányzat által meghatározott 8,25 százalékos emelés viszont csak 2-2,5 százalékos növekedést jelent. Az éles viták, a követeléseknek nyomatékot adó demonstrációk, figyelmeztető sztrájkok az év utolsó 1-2 hónapjában sűrűsödtek meg.

Megmozdulások sora

„A tárgyalásos stratégiáról át kell térni a konfrontatív stratégiára" - fogalmazott még decemberben egy vidéki fórumon az érdekegyeztetés tízéves tapasztalatait értékelve az MSZOSZ elnöke, Sándor László. A politikus sztrájkokat, demonstrációkat helyezett kilátásba a következő hónapokra, melyek nyitányaként a december 15-ei, a bányász- és a villamosipari dolgozók érdekképviseletének közös budapesti akcióját nevezte meg. Sándor László azt is bejelentette, hogy az MSZOSZ és az Autonóm Szakszervezeti Szövetség (ASZSZ) összehangolt akciók sorozatát tervezi a következő hónapokban. Ezt az állítást azonban cáfolta az ASZSZ társelnöke, Borsik János.

A demonstrációk sorát a bányászok kezdték. Szakszervezetük ugyan tízezer embert várt december közepén a József nádor térre, a Pénzügyminisztérium elé, ám ennél jóval kevesebben voltak jelen. A tüntetés ideje alatt több üzemben - a Vértesi Erőműben, a Bakonyi Erőmű bányáiban, a lencsehegyi bányaüzemben - két órára leállt a munka. A résztvevők követeléseit írásban is megfogalmazták a kormány számára. Egyebek mellett leszögezték, hogy a demonstrációval, a figyelmeztető sztrájkokkal az a céljuk, hogy megállapodásra késztessék a kormányt. Mint fogalmaztak, nem hagyhatják, hogy átgondolatlan kormányzati döntések több mint húszezer dolgozó munkahelyét megszüntessék. Követelték, hogy érvényes szerződések garantálják az integráción belüli szénbányák továbbműködését, valamint azt, hogy az egyes bányák bezárása előtt a kormány az érintett térségekben hozzon létre olyan munkahelyeket, ahol az átképzésben részt vett bányászok el tudnak helyezkedni.

A bányászok megmozdulásához a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is csatlakozott. A bányászszakszervezet még az őszszel négy témában egyeztetett a kormánnyal: az új energetikai üzleti modell hatásairól, a Vértesi Erőmű Rt. oroszlányi erőművében tervezett rekonstrukcióról, a szenes hőszolgáltató erőművek áramvásárlási szerződéseiről, illetve általában a szénipar jövőjéről. Ám mindössze arról állapodtak meg a kormánnyal, hogy a további megbeszélések előkészítésére szakértői bizottságokat hoznak létre. Igaz, mindeddig ez a megállapodás csak szóban létezik, a megvalósítás még várat magára. A bányásztüntetéshez csatlakozó villamosenergia-ipari dolgozók szakszervezetének álláspontja szerint a primer energiahordozók felhasználásában a földgáz részarányának túlzott növelése hátrányosan érinti a magyarországi energiaellátás biztonságát. Ezért szükségesnek tartják, hogy a tervekben kapjanak helyet a szénbázisú erőművek. December közepére sztrájkhelyzet alakult ki a 26 ezer dolgozót foglalkoztató tizenhat Volán-társaságnál is. Az érintett szakszervezet, a Közúti Közlekedési Szakszervezet (KKSZ) ugyanis nem tartotta elfogadható tárgyalási alapnak a tulajdonos ÁPV Rt. 8,25 százalékos béremelési ajánlatát. Ragaszkodtak ahhoz, hogy az autóbusz-vezetők 69 ezer forintos átlagkeresete az idén legalább 15 százalékkal emelkedjen. Ezt a mértéket főképp a tulajdonos által is elismert, eddigi elmaradás indokolja - vélekednek a KKSZ-nél. Röviddel karácsony előtt a szakszervezet január 10-re kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdetett. Január 1-jétől életbe lépett az Autonóm Szakszervezetekhez tartozó négy közlekedési szakszervezet szerződése, amelyben vállalták, hogy szolidaritási sztrájkot szerveznek egymás mellett. December végére azonban ez az egyezség felbomlani látszott, hiszen a budapesti székhelyű Volánbusz Közlekedési Rt. megegyezett a társaság szakszervezetével abban, hogy dolgozóik nem vesznek részt a január 10-ei kétórás figyelmeztető sztrájkban. A Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) illetékesei január elején jelentették be, hogy január 10-én üzemkezdettől kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak. Erről azt követően döntöttek, hogy eredménytelenek maradtak a bértárgyalások. Amíg ugyanis a cég 4 százalékos emelést ajánlott, addig a szakszervezet 15 százalékot követelt. Végül folyamatos közeledés után 8,5 százalékos emelésben állapodtak meg a felek.

MÁV: külön kategória

Immár hagyományosan tavaly, illetve az idei év első heteiben is a MÁV-nál dúlt a legélesebb bérharc. Az ország életét 60 órára megbénító január eleji sztrájk ellenére lapzártánkig nem került közelebb a munkaadó és a szakszervezetek álláspontja. A vasúti érdekegyeztetés tipikus példája annak, amikor a bérharc az állami tulajdonlás, illetve a közszolgáltatási funkció miatt elszakad a piaci viszonyoktól, és óhatatlanul politikai színezetet kap. A munkavállalók az államot hibáztatják, mondván: a vasút működtetéséhez nem biztosítja a megfelelő feltételeket (természetesen az adófizetők pénzéből), miközben a munkaadó állam - részben az állami támogatás szabályozásával áttételesen - a menedzsmentet olyan helyzetbe hozza, ami alig mozdítható határokat szab a béremelésnek. A közszolgáltatási funkciókból és a hagyományokból is adódóan a szakszervezetek ezen a területen erősek, és sztrájkjuk nemcsak az ágazatot, de az egész társadalmat sújtja. Mindebből következően - és az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve - joggal remélhetik, hogy az állam, a költségvetés beavatkozik a vitába.

Új tárgyalási technika

A vasúti bértárgyalások egyik idei sajátossága volt, hogy a vasút vezetése „kemény" tárgyalási technikával állt elő. Ennek lényege az volt, hogy a MÁV vezetése már a megbeszélések elején kijelentette, hogy első ajánlatától csak lefelé tud eltérni. A vasúttársaság vezetése - az üzleti tervnek megfelelően - 8,5 százalékos béremelést ajánlott, amit egyébként a sztrájktól, tárgyalásoktól függetlenül január 1-jétől meg is adott a dolgozóknak.

A MÁV ajánlatával szemben a három szakszervezet 14 százalékot követelt. Mivel a tárgyalásokon nem közeledtek az álláspontok, az érdekvédők december 20-án hajnaltól délig kilencórás figyelmeztető sztrájkot tartottak, hajnali három óra és déli tizenkét óra között 284 szerelvény és a Mikulás Álomvonat szállította az utasokat. Ez azt jelentette, hogy kilenc órán keresztül csak egyetlen vonatpár közlekedett minden vonalon. A teherforgalom szünetelt, a nemzetközi vonatok a határállomásokon várták ki a munkabeszüntetés végét. Az első akció azonban nem hozta meg a megegyezést.

A szakszervezetek már akkor jelezték: ha a bértárgyalások eredménytelenek maradnak, akkor januárban ismét sztrájkba lépnek. A történtek után a MÁV vezetése korábbi álláspontját megerősítve úgy nyilatkozott: minden újabb munkabeszüntetés rontja a vasutasok béremelési esélyeit. Ugyanakkor az 56 ezer dolgozót foglalkoztató MÁV a munkabéke megőrzése érdekében azt javasolta, hogy a kollektív szerződés hatályát hosszabbítsák meg március 31-ig. Ezt a szakszervezetek elutasították. Az ezt követő egyeztető tárgyalások is eredménytelenül zárultak, így a három reprezentatív szakszervezet január 10-én már hatvanórás sztrájkba kezdett.

A szakszervezetek azt hangoztatják, hogy a munkabeszüntetés elkerülhető lett volna, de csak akkor, ha a társaság érdemi javaslatot terjesztett volna elő a kollektív szerződés meghosszabbítására és az alapbérek elfogadható szintű felemelésére. A tárgyalások keménységét jelzi Márkus Imrének, a Vasutasok Szakszervezete elnökének az a kijelentése, miszerint a vezetőség magatartásával ellehetetleníti a további együttműködést, s ennek negatív hatásai lesznek a vasútreformra is.

A MÁV ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy a kollektív szerződés meghosszabbításáról csak akkor lehet szó, ha a szakszervezetek vállalják a sztrájkmoratóriumot. A kollektív szerződés módosítására tett szakszervezeti javaslatok elfogadása egyébként 5,6 milliárd forint többletkiadást jelentenének a MÁV-nak. A januári tárgyalásokon a társaság vezetése újólag közölte: nem tudnak a 8,5 százaléknál magasabb bérajánlatot tenni, még akkor sem, ha a vasutasok ismét sztrájkolni fognak...

L. Zs.
Ajánlásra várva...
Az Országos Munkaügyi Tanácsban (OMT) részt vevő munkaadói és munkavállalói szervezetek egymástól függetlenül, ám egybehangzóan úgy döntöttek a január közepén megtartott üléseiken, hogy folytatni kívánják a decemberben megkezdett bértárgyalásokat. A kétoldalú megbeszélésre - amelynek célja a tájékozódás - lapzártánk után került sor. Mint Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szóvivője előzetesen elmondta, ekkor összegekről még nem kívánnak tárgyalni. Erre majd egy következő tárgyalási forduló alkalmával kerül sor. A munkaadói oldal álláspontja szerint szerencsés lenne egy háromoldalú, hivatalos OMT-ajánlás elfogadása, ám ha erre nem kerülhet sor, akkor kétoldalú megállapodásra törekszenek.

Az OMT-ben a kormányt képviselő Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára arra a felvetésre, hogy a kormány részt venne-e a bértárgyalásokon, egyelőre nem tudott válaszolni. Mint mondta, ha a kormány felkérést kap a részvételre, illetve ha a partnerek hivatalosan kezdeményezik az OMT összehívását, akkor döntenek a részvételről. Egyelőre a kormány ragaszkodik decemberi álláspontjához. E szerint egyrészt a 7-8 százalék közötti keresetemelés lenne elfogadható a versenyszférában, másrészt pedig a kormányoldal nem kíván újabb keresetemelési koncepciót kidolgozni az OMT részére.

Egyes esetekben már megkezdődtek az ágazati, vállalati bértárgyalások, ám a szakszervezetek és a munkaadók többsége is - a feltehetően február elején megszülető - országos ajánlás elfogadására vár.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.