Elfogadta a parlament a dohánylobbi által többször élesen támadott törvényt a nemdohányzók védelméről. Az 1999. évi XLII. törvény annak érdekében született, hogy a dohánytermékek fogyasztásának szabályozásával, illetve forgalmazásának korlátozásával védelmet nyújtson a nemdohányzóknak a passzív dohányzás káros hatásaival szemben.
Nemzetközi tendenciák
Európa-szerte sok helyütt született az adott tárgykörben törvény. Az Európai Unió is több dokumentumban adott útmutatást a dohányzás korlátozásával, a dohányzásból eredő károk csökkentésével összefüggő szabályozáshoz. Hazánkban közel 10 éve érlelődik az ún. dohányellenes törvény gondolata, a tényleges döntés-előkészítés 3 évet vett igénybe. A kihirdetett törvényről az első híradások kevés méltatást tartalmaztak. Nem csoda, hiszen komoly érdekkonfliktus feszül az ország lakosságát körülbelül egy a négy arányban megosztó nemdohányzók és dohányosok között, így csakugyan nehéz a mindkét fél érdekeit szem előtt tartó kompromisszumot kötni.
A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy csak a tényleges, következetes, ugyanakkor toleráns állami lépéseknek van – évek múltán – hatása. A jogalkotás mellett közgazdasági intézkedések is szükségeltetnek a megelőzéshez. A helyes állami stratégia jól egyesíti az egészségvédelem, a társadalmi tűrőképesség, a közgazdasági megalapozottság és az időbeni, preventív cselekvés tényezőit. Ma még nem lehet megjósolni, hogy Magyarország ezt az utat járja-e, vagy beéri a nagy nehézséggel megszületett törvény közrebocsátásával.
Dohányzás vagy nemdohányzás?
Minden ember nemdohányzónak születik. A dohányzás azonban a szenvedélyre rászokott embereknél függőséget eredményez, ezért egyes szakértők a dohányféléket legális kábítószernek" tekintik. A dohánynemű az egyetlen engedélyezett fogyasztási cikk, ami rendeltetésszerű használat esetén is súlyosan ártalmas. A szabályozás középpontjában éppen ezért elsősorban a dohányzás, nem pedig a dohányos ember áll. A dohányzók közel 60 százaléka fontolgatja, hogy alkalmas időben megszabadul a káros szenvedélyétől. A szenvedélyről való leszokást nem szabad sem törvénnyel, sem más kötelező előírással kényszeríteni, inkább segítséget kell ehhez nyújtani. A maga műfajában ilyen célt, igazodási pontot, segítséget jelenthet a nemdohányzókat védő törvény is. Ahhoz persze, hogy a jogi szabályozás megfelelő legyen, néhány sarokpontot figyelembe kell venni.
- Magyarországon manapság szinte mindenütt szabad dohányozni, kivéve, ahol ezt tábla vagy valamilyen más előírás tiltja (például metró, benzinkút vagy egy helyiség különleges tűzvédelmi besorolása, néhány intézmény, gyógyszertár, templom szabályzata vagy szokása). Nincs különbségtétel a szabad ég alatti és a zárt légterű, továbbá a nagykorúak és a kiskorúak dohányzása tekintetében sem.
- A munkahelyi dohányzást hat évvel ezelőtt már jogszabály próbálta rendezni, felemás eredménnyel.
- Ha a világ élenjáró tendenciáit honosítjuk meg, akkor 50-100 év múlva Magyarországon is csak ott lehet majd dohányozni, ahol ezt tábla kifejezetten megengedi. A jogi logika tehát idővel megfordulhat. Az idén megalkotott törvénnyel ebbe az irányba indultunk el, nem lehet azonban tudni, hogy a kívánt irányba mekkorát léphetünk előre.
A dohányzás jogi szabályozása
A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét" látjuk gyakran e feliratot. Nincs vita manapság már e közhelyszerű kijelentés igazságtartalmában. Ha ez így van, akkor viszont az állam a károkozással szemben tilalmakat és korlátozásokat rendelhet el. Markánsan és határozottan megteheti mindezt az ártalom kényszerű elszenvedőinek védelmében, de – a századvég jogfejlődésének következtében – az ember önkárokozásának megakadályozása érdekében is. Csakugyan védeni kell az emberek egészséghez fűződő alkotmányos jogát másfajta jogok és érdekek alárendelésével. A biztonsági övek kötelező használatával kapcsolatos precedens, majd világszerte érvényesülő gyakorlat bebizonyította, hogy különleges feltételek esetén – az alapvető értékek mentén – az egyént önmagával szemben is jogszerű védelem, s egyben korlátozás illeti meg. Ne akarjuk állami erőszakkal kiverni a cigarettát a dohányos ember kezéből! Reális, ugyanakkor belátó törvényi szabályozás útján teremtsünk inkább olyan támogató környezetet és közfelfogást, amely a rossz szokás kialakulását megelőzi, a bajt orvosolja, tevékenyen segíti azt, aki szabadulna ártó szenvedélyétől. Mindezeknek a céloknak a megvalósításában a jogi fenyegetettség csak egy és nem is a legfontosabb tényező.
Egyszerű jogi zsinórmérték ad eligazodást a szabályozás érdekkonfliktusaiban. Sosem a nem dohányzó ember passzivitása zavaró, hanem a dohányos füstje bántó, jogvédő szemléletű törvényalkotásra van ezért szükség. Magyarországon is a dohányzó népesség" alkotja ugyanakkor a legnagyobb kisebbséget, így érdemi és belátó kisebbségvédelem nélkül valóságos előrejutás sem várható. A dohányzás ügyében kizárólag az ésszerű lehetőség ellenében való korlátozás adhat megoldást. Pl. a mindenki számára nyitva álló, zárt légterű helyeken ne, csak az erre kijelölt helyen engedjék a dohányzást. Tisztességesen kell azonban eljárni a dohányzóhelyek kijelölésékor is.
Miért szükséges, kinek használ és mit kezel egy jó anti-tobacco" törvény? Alkotmányjogilag, de a józan paraszti ész szempontjából is kézenfekvő: az én cigarettám füstjének a szabadsága" a te orrodig – vagy odáig már nem! – terjedhet. A jogállamiság jellemzője azonban, hogy mindent szabad, ami nem tilos; cserébe a közhatalomnak csak arra van lehetősége, amire a törvény felhatalmazást ad. Csak törvény zárhatja ki, korlátozhatja tehát a füstölés szabadságát, s maga a jogszabály éppen erre való. Emellett természetesen számtalan társasági szokás, udvariassági szabály létezik, ezek azonban nem alternatívái, hanem kiegészítői a jogállam törvényeinek. A normatív előírások alkalmasak arra is, hogy tisztán megkülönböztessék a jogszerű és a jogsértő magatartásokat. A dohányos embereket is megilleti a magánélet szabadsága, autonómiája és emberi méltóságuk tiszteletben tartása. Ezért a dohányellenes" törvény ne hatoljon be a magánlakásba, a magán-személygépkocsiba, s ne akarja megszabni, hogy a jó az egyben kötelező is az egyszerű polgárnak.
Két gyakori téveszméről is szólni kell. Sokan hivatkoznak arra, hogy a dohányzás szabad választás dolga, s így az államnak sem lehet ebbe beleszólása. Az állam jogi lehetősége nem ennek a függvénye. Az egyik ember ártalmas szokásától a másik védhető. Másrészt azonban a dohányzás függőséget alakít ki, az ember rabjává válik a cigarettának. Ne beszéljünk tehát megalapozatlanul a szabad választásról! Ellenben ha a dohányos embert tiszteljük, de a dohányzást ellenezzük, a dohányneműk értékesítése és reklámozása jelentős törvényi megszorításokat tesz szükségessé.
A nemdohányzókat védő törvény
A törvény fogalommeghatározásai körülményesen ugyan, de rögzítik azt, hogy mi számít dohányterméknek, közforgalmú intézménynek, rendezvénynek vagy zárt légterű helyiségnek. Fontos a definiálás, mivel pl. közforgalmú intézmény zárt légterű helyiségében – a kijelölt helyek kivételével – főszabályként nem szabad dohányozni. Ugyanez vonatkozik a zárt térben megtartott rendezvényekre is. A munkahelyi dohányzás súlyos problémájának valódi megoldását a törvény külön jogszabályokra és a munkáltató rendelkezéseire bízza.
A jogszabályi szigort szemlélteti, hogy bizonyos helyeken dohányzóhely kijelölése is tilos. Tételes listázás helyett példaként egyes egészségügyi, közoktatási és gyermekjóléti intézmények említhetők, de idetartozhat a HÉV vagy a sportcsarnok küzdőtere is. Az elvi szabály fordítottjára is akad azonban példa: dohányzóhely kijelölése nélkül is rá lehet gyújtani bizonyos kocsmákban vagy dohánytermékek promóciós bemutató rendezvényein.
A jogalkotó megkísérli részletezően szabályozni, hogy milyen helyiségek, illetőleg milyen találkozási pontok" adnak alapot a dohányzóhely kijelölésére. Az elv az, hogy elkülönítsék a füstölőket a nemdohányzóktól. Erre külön helyiségek vagy légtechnikai megoldások szolgálhatnak. Nem favorizálja a törvény, hogy a dohányzásra kijelölt hely maga is zárt légterű legyen, ezért a kijelöléshez szigorú feltételeket kapcsol. (A tipikus dohányzásra kijelölt helyek világszerte a szabad ég alatt vannak!) Nem lehet például a dohányzást lehetővé tenni olyan helyen, ahol a nemdohányzó személy benttartózkodása – a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel – a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű". Hirtelenjében nehéz lenne megmondani, hogy egy közintézmény WC-je a (nem)dohányzó embernek jelenthet-e olyan benttartózkodást", ami a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű"?! Bizonyosnak csak az látszik, hogy e szabály alapján a dohányzó kollégák egy szobába akkor is összeültethetők, ha eltérő mértékben dohányoznak, így egymást különböző fokban zavarják, s ha a munkaszobába rendszeresen iratot visz egy egyébként nem dohányzó személy. Az sem tisztázott, hogy ki számít a törvény alkalmazásában dohányosnak. Az is, aki kizárólag otthon vagy társaságban gyújt rá, tehát ún. kocadohányos, vagy ez a személy a munkaviszonya szempontjából nemdohányzó"?
Bízzunk abban, hogy a törvény szerint a kijelölt dohányzóhelyek megfelelőségét az ÁNTSZ olyan módon ellenőrzi, amely a viták többségét is megoldja. Helyeselhető az a kiegészítő szabály, amely szerint egyértelműen jelezni kell, hogy az adott helyiséget érinti-e a dohányzási korlátozás, vagy ott a füstölés a törvény szerint megengedett.
A törvény előírásai szerint közforgalmú intézményben, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat. A 16. életévét be nem töltött munkavállaló – a munkavégzésre irányuló jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a munkavégzéssel összefüggő bármely tevékenység során – a munkahelyén az erre kijelölt helyen sem dohányozhat. Elfogadható, hogy minden ésszerű módszerrel érdemes elejét venni annak, hogy gyerekek rágyújtsanak, később pedig nikotinfüggővé váljanak. Kérdés azonban, hogy állami-jogi erőszakkal mindez kezelhető-e? Ráadásul a szankcionálással sem tudunk majd megbirkózni. Bírságolni ugyanis nem lehet, ha nincs a jogsértőnek saját jövedelme. Rossz üzenet mindannyiunknak, ha a fiatal állampolgár megszokja, hogy a jogállam törvénye hatástalanul fenyeget. A fenti rendelkezések hitelességét önmagában az sem fokozza, hogy a törvény kifejezetten előírja a jogsértéssel szembeni fellépést, netán a hatósági eljárás kezdeményezését is azoknak, akik közfeladataik ellátása során rendelkezésre jogosultak. A törvény ehhez azonban – máris vitákat kiváltó módon – a személyazonosságot kötelezően igazoló előírást is kapcsol. Félő ezért, hogy így egy cigarettacsikk miatti szóváltásból rendőri intézkedés nőhet ki.
Különleges szabályok
Különleges szabályok differenciáltan rendezik a köz- és a magánforgalmú személyszállítás járművein a dohányzás korlátozásait. Új szabály, hogy egész járatok nemdohányzóvá nyilváníthatók. Ugyanakkor a dohányzóhelyek kijelöléséről az üzembentartó döntési joga meghatározott körben fennmarad. Nehéz így aztán eldönteni, hogy pl. egy magántulajdonú taxi belsejében mi a szabály. (Értelmezésem szerint a taxi nem tömegközlekedési eszköz, így az üzembentartó akár egészében dohányzóvá vagy füstmentessé is minősítheti azt.) Egyébiránt nem lesz annak sem törvényi akadálya, hogy egy szórakoztató- vagy vendéglátó-ipari egység saját elhatározásból nemdohányzóvá váljon.
A törvény a dohánytermékek forgalomba hozatalát több ponton korlátozza, a kínálat szűkítése útján kíván ily módon eredményt elérni. Nem szerepel azonban az a korábban tervezett szabály, hogy a védett intézményektől kétszáz méteres távolságon belül dohánynemű nem értékesíthető. Így csak az egészségügyi, közoktatási stb. intézményekben tilos a cigarettaárusítás. Ahogyan 18 éven aluli személy részére szeszes italt már nem lehet kiszolgálni, úgy a dohánytermékekre is hasonló korlátozás fog vonatkozni. Magától értetődő szabály ellenben, hogy dohánytermék a jövőben árumintaként sem forgalmazható, s logikus az is, hogy az üzleten belül a dohánytermékek kínálatát el kell különíteni az egyéb termékekétől. Mindezekhez kapcsolódik az ún. címkézési szabály, mely szerint a cigarettadobozokon, továbbá az elárusítóhelyeken a törvényben előírt módon fel kell tüntetni a A dohányzás súlyosan károsítja az egészséget!" figyelmeztetést.
Szankciók
Önálló cím foglalja össze a törvényben a jogszabály érvényesítéséhez kapcsolódó szankciórendszert. Egészségvédelmi bírság kiszabására nyílik lehetőség, ha a törvény bizonyos szabályait megszegik. Például, aki tiltott helyen dohányzik, legfeljebb 30 000 forint összegű bírságra számíthat. Ezzel szemben annak, aki nem vagy nem megfelelően jelöli ki a dohányzóhelyeket, vagy a dohánytermékek forgalmazásának ellenőrzését szabálytalanul végzi, minimum 50 000 forint, legfeljebb azonban 100 000 forint összegű bírságot kell majd fizetnie. Sajátos üzenete van annak a rendelkezésnek, hogy indokolt esetben a bírság mértéke korlátlanul enyhíthető, a felelősségre vonás mellőzhető.
A legfőbb (de nem kizárólagos) bírságoló hatóságok az ÁNTSZ szervezetei lesznek. A bírságból befolyt összegek az Egészségügyi Minisztérium számlájára kerülnek, amelyekből egészségmegőrzési célokat és szakmai programokat támogatnak. A jogerősen kiszabott, de be nem fizetett egészségvédelmi bírságot adók módjára kell behajtani. Egy dohánydeliktumért" azonban nem csak egy szankció alkalmazása jöhet számításba, mivel az egészségvédelmi bírság kiszabása nem érinti a külön jogszabályok szerinti jogkövetkezményeket. Így tehát nem kizárt, hogy a tűzvédelmi hatóság is érdeklődést mutat" a jogellenes dohányzás iránt.
A törvény a 14 évnél idősebb iskolai tanulók – közoktatási intézményen belüli, tiltott – dohányzását külön jogszabály szerint fegyelmi eljárás lefolytatásával fenyegeti.
Kilátások
Soha és sehol sem diadalmenet a dohányellenes törvény gyakorlati átültetése, de nem is reménytelen ügy. Minden jogszabály előre számol az érdekeltek önkéntes jogkövetésével. A szóban forgó törvény így nem csupán a felnőtt társadalom nem dohányzó többségét (közel 70 százalékát) veszi célba, hanem a teljes lakosság 85-90 százalékát, amely az egyes felmérések szerint igényli a kérdés törvényi szabályozását. (Ebbe a mértékbe a dohányosok nagy része is beletartozik!) Igaz ez akkor is, ha nemzetközi tapasztalatok nyomán tudjuk: legkevesebb 10-20 év kell ahhoz, hogy a dohányzás és annak károkozása terén kedvező és jól mérhető, gyakorlati eredmények szülessenek. Az új törvény arra int, hogy éppen ideje (volt) cselekedni. A benne foglalt érték szelektál és befolyásol, esélyt ad arra, hogy igaza tudatában szóljon az, akit a füst zavar. Az sem mellékes, hogy a gyermekeink belenőnek" a törvényben szabályozott és védett helyzetbe, s nekik talán már a jó lesz a természetes.
Totális állami tilalomról szó sincs, ám a dohányfronton Magyarország lépett egyet előre. Ha a törvényhozás a tárgykörhöz kapcsolódó, korszerű reklámszabályokat hoz, számottevően megszigorítja a dohányreklámozást, országunk az európai folyamatokkal azonos úton, jó irányba fog haladni. Mindehhez szükséges az is, hogy a munkáltatók, szolgáltatóintézmények jól gondolják át a törvényből fakadó kötelezettségeiket, lehetőségeiket, és az év második felében gondosan vegyék számba, jelöljék ki a nemdohányzók és a dohányzás számára nyitva álló helyiségeiket.
Örömteli jelenségként könyvelhető el, hogy nemcsak nemdohányzó törvényünk van, hanem nő azoknak az álláshirdetéseknek a száma is, ahol az egészség értéknek, a nemdohányzó pályázó kedvezményezettnek számít. Több külföldi felmérés mutatja, hogy egy átlagdohányos munkaidejének akár 10 százalékát is elfüstöli. Nincsen szó tehát diszkriminációról, sőt kezdjük megtakarítani az említett 10 százalékot. Ennyi előrehaladással az ezredforduló évében sokan beérnénk.
Kolláth GyörgyDohányzási korlátozások |
---|
A törvény értelmében a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabad dohányozni közforgalmú intézménynek a nagyközönség számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben, tömegközlekedési eszközön, zárt térben megtartott rendezvényen, valamint a munkahelyen, a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben.
Nem jelölhető ki dohányzóhely:
A fentiektől eltérően – ha tűzvédelmi előírás nem tiltja – dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni:
Kijelölt dohányzóhely A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhető ki, kivéve ha annak légtere elkülöníthető a helyiség egyéb részétől, vagy az elkülönítés megfelelő légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható. A dohányzásra kijelölt hely csak akkor lehet zárt légterű, ha a megfelelő légcsere feltételei nyílászáró szerkezetekkel vagy egyéb műszaki berendezés felszerelésével biztosítottak, és ott más, nem dohányzó személy benttartózkodása – a munkaköri feladatok ellátásán kívül, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel – a helyiség rendeltetéséből adódóan nem szükségszerű. Dohányzás a munkahelyen A törvény november 1-jei hatállyal módosította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt is. Eszerint a nemdohányzók védelme érdekében gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, több munkavállaló egyidejű tartózkodására szolgáló munkahelyeken – a dohányzás számára kijelölt hely kivételével – nem szabad dohányozni. Hatálybalépés A törvény november elsején lép hatályba azzal, hogy az ekkor – érvényes működési engedély alapján – már működő szórakoztató-, vendéglátó-ipari szolgáltató közforgalmú intézmények tekintetében a dohányzási korlátozást, illetőleg a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó kötelezettséget csak 2001. január 1-jétől kell alkalmazni. |