A munkajogi szabályozásban bekövetkezett változások igényelték, hogy a munkaügyi ellenőrzés szabályozása törvényben, állami kötelezettségként jelenjen meg, és ez így működik már 1996 óta. A foglalkoztatási törvény módosítása is nagyobb jogköröket ad az ellenőrzést végzők számára. A munkáltatóknak fel kell készülniük arra, hogy két törvény alapján ellenőrizhetik őket.
Az állam, a munkavállalók (szakszervezetek) és a munkáltatók mást és mást várnak el a munkahelyi ellenőrzésektől. A kormányzat közrendvédelmi kötelességből eredő hatósági ellenőrzéseket tart szükségesnek, amelyek egyik célja a feketefoglalkoztatás, illetve a feketemunka-végzés visszaszorítása. A szakszervezetek a munkavállalók és a szakszervezeti tisztségviselők jogainak, a kollektív szerződések betartását remélik a törvénytől, és az ellenőrzést ezért tartják fontosnak. A munkaadók szeretnék, ha az ellenőrzésben prioritást kapna a feketefoglalkoztatás és a nem legális munkavégzés visszaszorítása a tisztességes piaci verseny megteremtése érdekében.
Lényeges az a munkaadói igény, hogy az ellenőrzés eddigi – kétéves – tapasztalataival szemben az ellenőrzés alapját a munkavégzés ténye kell hogy képezze, és nem a munkaviszony szabályosságának vizsgálata.
Cégtábla nélkül
A munkáltatók által vitatott az a gyakorlat, amely elsősorban az általános ellenőrzésben gondolkodik, komplex módon, lehetőleg szektor- és területsemlegesen jelölve ki a vizsgálandó cégeket, amitől csak az időnkénti célvizsgálatok során térnek el az ellenőrző hatóságok. A komplex vizsgálatoknál az ellenőrök az eddig is tisztességes nyilvántartásokat vezető legális munkaadókat találják meg, az ellenőrzés a könnyebb ellenállás felé tolódik el, az alaki hibák, a kisebb pontatlanságok, a határidők esetleges csúszásának korrigálását szorgalmazva. A cégtábla nélküli területeket, ahol feltehetően a feketemunka-végzés folyik – annak esetleges veszélyessége miatt – kerülik.
Az Országos Munkaügyi Tanács és annak szakbizottsága legutóbbi ülésein tárgyalta az 1998. évi ellenőrzések és vizsgálatok tapasztalatait. Általánosságban megállapítható, hogy a kisebb cégeknél nagyobb számban fordulnak elő szabálytalanságok. Nagyobb létszámú cégeknél az ellenőrök elsősorban a telepített munkahelyeken szereztek negatív tapasztalatokat. A hiányosságok döntően a fizikai munkavállalók körében állapíthatók meg. Jellemző, hogy a kis- és közepes méretű cégek könyvelő vállalkozásoknak adják ki a papírmunkát, ezek az alvállalkozók feladatukat elvégezve viszont a munkajogi előírások betartásával már nem foglalkoznak.
A tanulságok
A tavalyi ellenőrzések során nagyjából a következő tapasztalatok szűrhetők le (nem fontossági sorrendben):
- A munkaszerződés írásba foglalásának az elmulasztása az alapja minden ötödik jogsértésnek. Ha a munkaadó rendelkezik is kitöltött szerződéssel, sokszor hiányzik arról a munkavállaló aláírása. Szabálytalanság felfedésekor hivatkoznak próbaidőre, aznapi munkakezdésre stb.
- Vállalkozási, megbízási szerződések sok esetben színleltnek minősülnek. Ez esetben nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van jelentőségük. Tehát ha a munkaviszonyra jellemző elemek dominálnak (munkakör, bér, munkavégzés rendszeressége, munkáltatói utasítási jog stb.), akkor az ellenőr szabálytalannak fogja minősíteni a vállalkozási vagy megbízási szerződést. Több esetben a bíróság sem fogadja el a szerződéses szabadság korlátozására való hivatkozást.
- A külföldiek engedély nélküli foglalkoztatásának vonzereje az olcsó, de megbízható munkaerőben van. Ebben eltérő a kép az ország keleti, illetve nyugati felében, utóbbiban némi csökkenés tapasztalható. Általában a rendőrség bevonásával folynak a vizsgálatok. Az építőiparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, a vendéglátásban tapasztalható az a jelenség, hogy engedély nélkül vagy nem arra a munkára szóló engedéllyel, és területileg is másutt foglalkoztatják a külföldi munkavállalót.
- A munkaidő tartamára és a túlmunkára vonatkozó szabályok ellenőrzésénél a munkaügyi ellenőrök a nyilvántartás hiányát tapasztalták, ami megnehezítette az ellenőrzést.
(Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az 1999. augusztus 17-én hatályba lépő LVI. törvény, a Munka Törvénykönyve módosításaként, kötelező nyilvántartást rendel el.)
A munkaidő vizsgálatánál jellemző szabálysértés, hogy a munkaszerződés részmunkaidőről szól, de a munkavégzés a teljes munkaidőnek felel meg. A pihenő- vagy heti munkaszüneti napon elrendelt túlórát nem a szabályok szerint fizetik ki. Továbbá a cégek készenléti munkakörökbe való sorolással próbálják a munkaidőkorlátokat tágítani.
- A pihenőidő kiadása sem garantált, főleg a kereskedelemben, vendéglátásban, mezőgazdaságban. Ez vonatkozik a heti két pihenőnapra és a munkaidő befejezésére, másnapi újrakezdésre is.
- A szabadság kiadásának szabályainál döntően a rövid és határozott idejű munkaviszony esetében keletkeztek problémák. Nem adják ki az időarányos szabadságot, és nem is váltják meg pénzben.
- A munkabér ellenőrzésénél a minimálbér be nem tartása a legjellemzőbb. Ennek módjai: nem január 1-jétől kezdik fizetni, részmunkaidő esetében nem az időarányos mértéket határozzák meg, teljesítménykövetelményes munkakörben szabálytalan a 100 százalék meghatározása stb.
- Bérpótlékokra vonatkozó szabályok megsértésénél a kisebb cégek arra hivatkoznak például, hogy az éjszakai pótlék a személyi bér része. Az állásidőre való díjazás is több csorbát szenved.
Gyakran előfordul, hogy nem adnak elszámolást a munkáltatók a kifizetett járandóságokról, vagy például a mezőgazdaságban a munkabér kizárólag természetbeni juttatásból áll.
- A szakszervezeti jogok védelmével kapcsolatos ellenőrzés csak bejelentésre történhet. A cégek olykor a tisztségviselők védelmét célzó intézkedéseket, valamint a szakszervezet szervezésével kapcsolatos szabályokat sértik meg, de nem gyakran. Jellemző, hogy megemelkedett a munkáltatóknál képviselettel rendelkező érdekképviseletek részéről a bejelentések száma, de olyan panaszokkal éltek, amelyek nem tartoznak az ellenőrzés hatáskörébe.
Akció-ellenőrzések
A felsorolt tapasztalatok az általános ellenőrzések rendszerében történtek, ezen túlmenően az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség cél-, illetve akció-ellenőrzést is tartott hasonló témakörökben. A célellenőrzések a nők és a fiatalkorúak foglalkoztatására is kiterjedtek. Előfordult az éjszakai munkára vagy a túlmunkára vonatkozó előírások megszegése.
Mint a bevezetőben is jeleztük, a munkaügyi ellenőrzési törvény, illetve az annak előírásai alapján történő vizsgálatok tapasztalatai csak két éve gyűlnek. Egyértelmű következtetést levonni arról, hogy a munkáltatók részéről mely területeken történt előbbre lépés, vagy mely szabálysértések szaporodtak, nem sikerült.
A jövőre vonatkozóan várható, hogy ismét változik az ellenőrző szervezet felállása. Ismét külön lesz a munkaügyi és a munkabiztonságot ellenőrző szervezet. Ennek következménye lesz az is, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosulni fog.
Geiger Tiborné