Az önkormányzatok nyolc éve vethetnek ki helyi adót. A vállalkozók nemigen szeretik az ilyen típusú jövedelemelvonást, s különösen az iparűzési adó esetében támad olyan benyomásuk, hogy ellentételezésként semmit sem kapnak az önkormányzatoktól. A testületek pedig azt mérlegelik, hogy a lehetőségeken belül mekkora adót vessenek ki, hiszen nemcsak a bevétel növelése fontos, hanem az is, hogy a településeken minél több vállalkozás és minél kevesebb munkanélküli legyen.
A Pénzügyminisztérium adatai szerint 1998. január 1-jén 2672 önkormányzat vetett ki valamilyen helyi adót. Az adót bevezető önkormányzatok száma évek óta folyamatosan nő: különösen 1992-ben, 1995-ben és 1996-ban emelkedett meg számuk, s azóta évente száz-kétszáz település él ezzel a lehetőséggel.
Az önkormányzatok tavaly összesen 134,8 milliárd forint helyi adót szedtek be, ezen belül a legtöbbet, 113,6 milliárd forintot iparűzési adóból. Ezt az adónemet különösen kedvelik az önkormányzatok, hiszen 1607 település alkalmazza.
Kisadók
Sorrendben ezt követi a magánszemélyek kommunális adója, amelyet 1525 település vetett ki, s amelyből 2,4 milliárd forint bevételük volt. A vállalkozások kommunális adójának beszedését 825 településen határozták el, ami 1,2 milliárd forinttal bővítette a büdzséjüket.
Ennél jelentősebb, 13,5 milliárd forintos adóbevételt hozott 633 önkormányzatnak a nem lakásra kivetett építményadó.
Telekadót 388 helyen vezettek be, ami 2 milliárd forintot hozott a települések konyhájára. Másfél milliárd forinttal bővíti még az önkormányzatok költségvetését az ott-tartózkodás után kivetett idegenforgalmi adó, s 627 millió forinttal az építmények után kivetett idegenforgalmi adó is.
A minisztérium szakértői szerint a helyi adóbevételek évről évre nőnek. Ebben azonban – amellett, hogy egyre több önkormányzat veti ki ezeket – szerepet játszik az infláció és a gazdasági növekedés is.
A tárca előterjesztése alapján a honatyák úgy határoztak, hogy az idén az iparűzési adó felső határa 1,7 százalék, s az anyagköltség 66 százaléka vonható le az adóalapból. Jövőre változik a helyzet, mert az adó felső határa 2 százalékra nő, igaz, az anyagköltség már 100 százalékban levonható lesz. A szakértők szerint ezzel nem járnak rosszul az önkormányzatok, hiszen az adómérték annyival emelkedik, amennyivel az adóalap szűkül.
Ami levonható
A vállalkozók szempontjából azonban ellentmondásosabb a helyzet, mivel az iparűzési adó nem egyformán hat például a szolgáltatást és a termelést végzők jövedelmére. Míg az előbbieknek inkább hátrányos az adómérték emelkedése, addig az utóbbiaknak előnyös, mert ezzel együtt az anyagköltség nagyobb hányadával csökkenthetik adóalapjukat.
Az adatokból is kitűnik, hogy az önkormányzatoknak a legtöbb pénzt az iparűzési adó hozza. Ennek ellenére az önkormányzatok többsége nem veti ki a maximális adót: 1998-ban például, amikor a felső határ 1,4 százalék volt, a települések többsége csak valamivel 1 százalék feletti kulcsot alkalmazott. Ebben minden bizonnyal az a Mária Terézia királynő alkalmazta elv is szerepet játszik, hogy "etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk", hiszen a vállalkozások elmenekülhetnek onnan, ahol úgy érzik, túl sok terhet raknak rájuk.
Az önkormányzatok azonban csalogatják is a vállalkozókat. Több település például differenciáltan, a tevékenységtől függően állapítja meg az iparűzési adó mértékét. Más települések önkormányzata testületi határozatban ad kedvezményt például a termelő, beruházó és munkahelyeket teremtő vállalkozásoknak. Egy harmadik csoport az infrastruktúra kiépítésével teszi vonzóbbá a települést a vállalkozók számára, s vannak olyan városok és falvak is, amelyek kombinálják a kedvezményeket, s egyszerre több előnnyel is kecsegtetik a cégeket.
Nincs kivétel
Az 5400 lakosú Hosszúpályi önkormányzata több helyi adót is kivet: itt például 1991 óta alkalmazzák a lakossági kommunális adót, amely alól nincs kivétel, és senkinek sem adnak ezzel kapcsolatos kedvezményt. A faluban kétezer telek van, s ezek után január 1-jétől egyenként és évenként 6000 forint adót kell megfizetni.
Az összeg azért ilyen magas, mert ez évtől belekalkulálták a szervezett szemétszállítás évi 3500 forintos díját is – mondta Kardos Zoltán polgármester. Erre azért volt szükség, mert sokan kibújtak a szemétszállítási díj megfizetése alól. Így viszont már nem tudnak mit tenni az emberek, s az önkormányzatnak sem kell drága és hosszadalmas, egyébként éppen emiatt nem is kezdeményezett, semmilyen szempontból sem kifizetődő bírósági eljárásokhoz folyamodnia.
Kardos Zoltán hozzátette: az önkormányzat ebből az összegből 50 százalékos kedvezményt ad például azoknak az embereknek, akik egyedül élnek és betöltötték a 60. életévüket. Harminc százalék kedvezmény jár azoknak a házaspároknak, ahol a férj és a feleség betöltötte a 60. életévet, s egyikük már elmúlt 70 éves.
Hosszúpályi kiveti a vállalkozók kommunális adóját is, ami a foglalkoztatottak éves statisztikai létszámán alapul, s egy alkalmazottra kivetítve évi kétezer forint.
Az önkormányzat idén januártól bevezette az iparűzési adót is, mivel a kormány a központi támogatásból levonja a településeken keletkező személyi jövedelemadó alapján kiszámolt önerő megfelelő összegét. Ez Hosszúpályi esetében 3,6 millió forintos támogatásmegvonással járt, s az önkormányzat ennek megfelelően 1,5 százalékos kulcscsal adóztatja meg a vállalkozásokat. Kardos Zoltán szerint ez mintegy 4-4,5 millió forintot hoz az önkormányzat kasszájába. A település tehát nem alkalmazza a felső, 1,7 százalékos kulcsot, s 1 millió forint nettó árbevétel alatt nem adóztatja meg a vállalkozásokat.
Ez elsősorban a mezőgazdasági vállalkozóknak kedvez. Az önkormányzat döntése azonban jobban megérthető, ha tudjuk, hogy a település Hajdú-Bihar megyében található, s a lakosság nagy része foglalkozik mezőgazdasági termeléssel.
| Bajok vannak az adóval |
|---|
|
Erdős Gabriella, a KPMG Könyvvizsgáló, Adó- és Közgazdasági Tanácsadó Kft. adó-tanácsadási szolgáltatásokért felelős igazgatója szerint az iparűzési adóval két alapvető probléma van. Egyfelől az adó alapját nem szektor-, illetve versenysemlegesen állapították meg, másfelől nem tisztázott pontosan, hogy két önkormányzat között miképpen lehet megosztani az adóalapot.
A jelenlegi szabályozás szerint a nettó értékesítési árbevételből, amely az adó alapját képezi, több tételt is le lehet vonni. Így például az alvállalkozóknak kifizetett összeget. Ezen túlmenően levonható a közvetített szolgáltatások és az eladott áruk beszerzési értéke, valamint az anyagköltség 66 százaléka. Nem lehet viszont levonni az adóalapból a bérköltségeket és ezek terheit, az egyszerű szolgáltatások, például az irodabérlet díját és az amortizációs összeget. Erdős Gabriella szerint így az iparűzési adó, a vállalkozás tevékenységétől függően, többféleképpen is funkcionál. A kereskedelmi vállalkozások esetén, mivel ezek levonhatják az eladott áruk beszerzési értékét az adóalapból, az iparűzési adó árrésre kivetett adóként jelenik meg. Profitközeli adóként működik viszont a nagy anyagigényű vállalkozások esetében, s forgalmi adóként a nagy automatizáltsággal dolgozó cégeknél, hiszen az iparűzési adó itt gyakorlatilag a teljes árbevételre vetül. Még inkább hátrányos a szabályozás azon cégek esetében, amelyek ingatlanhasznosításból, illetve szolgáltatásból élnek. Jóllehet ezeknek a tevékenységeknek igen magas az élőmunkaigénye, az adó alapját képező bevételből mégsem vonható le a bérköltség és a hozzá kapcsolódó közterhek összege. Ugyanígy nem vonható le az ingatlan őriztetéséből és takarításából adódó költség, valamint az épület amortizációjával sem lehet csökkenteni az adóalapot. Holott ezek a költségek teszik ki a teljes költség túlnyomó részét. Erdős Gabriella szerint az iparűzési adó hátránya az, hogy a cégeket nem hatékonyságuk növelésére, a kis anyagköltséggel való termelésre és az automatizáltság növelésére készteti. Az adószakértő szerint a másik alapvető probléma abból adódik, hogy nem világos, miképpen kell megosztani két önkormányzat között az adó alapját. Ha például egy bortermelő vállalatnak Tokajban van a szőlője és Budapesten az értékesítési irodája, könnyen előfordulhat, hogy a két önkormányzat az iparűzési adó alapját az árbevétel több mint 100 százalékában állapítja meg. A cég ugyanis két helyen végez tevékenységet, s vitára adhat okot az, hogy az árbevétel mekkora része származik az egyik, illetve a másik önkormányzat területén végzett tevékenységéből. A törvény ugyanis csak annyit mond ki, hogy az alkalmas vetítési alap szerint kell kettéosztani az adóalapot. A két önkormányzatnak azonban ebből adódóan eltérőek lehetnek az érdekei, s például az egyiknek az eszközarányos alap felel meg jobban, a másiknak pedig a bérarányos. A törvény azonban nem írja elő, hogy a két önkormányzatnak ilyenkor meg kell egyeznie, így a vállalat ebből adódóan akár jóval több adót is fizethet, mintha csak egy helyen tevékenykedne. Persze bírósághoz is fordulhat, de jó pár évet várnia kell a jogerős döntésre. A hazai szabályozás kritikájaként ezzel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy Magyarország több olyan egyezményt is kötött már, amely kizárja az országok között a kettős adóztatást. Az Európai Unióban pedig ehhez hasonló esetben nemzetközi döntőbírósághoz lehet fordulni. A szabályozás ellentmondásaival a vállalkozók aligha tudnak megbirkózni, hiszen bérköltség vagy értékcsökkenés helyett nem lehet anyagköltséget elszámolni. Az adótanácsadó a felvázolt problémák megoldásaként szívesen látná, ha a törvényhozók egyértelműen profit- vagy forgalmi típusú adóként határoznák meg az iparűzési adót. Most ugyanis az élőmunka- és eszközigényes tevékenységet végzők egyértelműen rosszabbul járnak, mint a kereskedelmi és anyagigényes ágazatok, valamint a pénzügyi szektor. |
Vissza is jut
A település azonban támogatja is azokat a vállalkozásokat, amelyek beruházásokat végeznek a faluban és munkahelyeket teremtenek. A képviselő-testület határozata értelmében azok a vállalkozások, amelyek 5 millió forintál nagyobb összeget fektetnek be s új munkahelyeket is teremtenek, adókedvezményben részesülhetnek. Ez azonban egyedi, s mindig a testület dönt arról, hogy mekkora kedvezményt ad az adott vállalkozásnak.
Kardos Zoltán az iparűzési adóval kapcsolatban kifejtette: igazságtalannak tartja a szabályozást, hiszen azok a települések, ahol például nagy iparvállalatok működnek, behozhatatlan anyagi előnyökkel rendelkeznek másokkal szemben. A polgármester ugyanakkor megérti azokat a településrészeket, amelyek különválnak azért, mert a területükön nagy iparvállatok működnek, s az ennek révén befolyó iparűzési adóval egyedül akarnak rendelkezni.
Kardos Zoltán más polgármesterektől szerzett információi alapján egyébként úgy vélte, hogy az iparűzési adót gyakorlatilag minden önkormányzat kivetette január 1-jétől az önerővel csökkentett központi támogatási rendszer bevezetése miatt.
Csökkentett mérték
A 75 ezer lakosú Tatabányán háromféle helyi adót vetnek ki. A lakás és nem lakás céljára szolgáló építmények után építményadót szednek, igaz, a négyzetméterenként és évenként kivethető maximális 900 forintnak csak a 25, illetve 10 százalékát. Ráadásul azok, akik az önkormányzattól vettek lakást, vagy újat építenek, illetve részt vettek a csatornázásban vagy a gáz bevezetésében, 10 éves adómenetességet kapnak.
Tatabánya vállalkozói kommunális adót is szed, de a legnagyobb befektetőknek 5 éves mentességet nyújt. Azon vállalkozások pedig, amelyek a helyi ipari parkban telepednek meg, 10 évig élvezhetik az adómentességet – mondta Bencsik János, a város polgármestere.
Az iparűzési adót a város háromféle kulccsal veti ki: a pénzintézetek és a biztosítók 1,7 százalékos, a kereskedők és szolgáltatók 1,4 százalékos, az ipari tevékenységet folytatók pedig 1,1 százalékos kulccsal adóznak. Azok, akik az ipari park területén működnek, egységesen 1 százalékos adót fizetnek.
A polgármester a differenciálást részben azzal magyarázta, hogy a szolgáltatás vagy a kereskedelem kevésbé tőkeigényes tevékenység, mint a termelés. Ráadásul az e körbe tartozó vállalkozók csak úgy tudnak megélni, ha az iparban dolgozók jövedelemhez jutnak, s azt elköltik. Ezért is részesíti előnyben az önkormányzat a termelő cégeket.
Tatabányának tavaly 600 millió forint bevétele számazott a helyi adókból, ami a költségvetésének 9 százalékát tette ki. Az adókból befolyó összeg évről évre nő.
Előny a befektetőknek
A város nemcsak adókedvezményeket, hanem más előnyöket is kínál a befektetőknek: az első nagyberuházónak a város összközműves telket és 5 év adómentességet adott. A később betelepülőknek az ingatlan vételárából annyiszor 100 ezer forint kedvezményt adtak, ahány munkahelyet teremtett a vállalkozás. Igaz, a telek árának 20 százalékát mindenképpen ki kellett fizetni.
A nagy kereslet miatt ma már piaci áron adják az ingatlanokat, de Tatabánya a nagybefektetőknek sávos adókedvezményt, illetve -mentességet ad.
Bencsik János elmondta: az önkormányzat néhány éve létrehozta saját gazdaságfejlesztő közkereseti társaságát. A szervezetnek az a feladata, hogy elhozza Tatabányára a befektetőket, akik aztán később jó eséllyel megtelepednek itt. A kht. működése révén eddig 3 ezer új munkahely jött létre a városban, s újabb 1500-ra már szerződést kötött a város a befektetőkkel.
Sikeres propaganda
A polgármester hozzátette: a kht. külföldön is ajánlja a tatabányai befektetési lehetőségeket. Ez ugyan sokba kerül, de eredményes, mivel ha egy nagy cég elhatározza, hogy Magyarországon fektet be, akkor Tatabányának többnyire már nem kell versenyeznie belföldi várossal a befektetőért.
Tatabánya gazdaságpolitikáját igazolja, hogy az elmúlt éveken 15 százalékról 9 százalékra csökkent munkanélküliség, s a korábban szinte halálra ítélt szocialista iparvárosba nagyon sok külföldi cég megtelepült, s ezáltal is fejlődésnek indult a település.
| Kazincbarcika kontra Berente |
|---|
|
Kazincbarcika és Berente különválása jól mutatja, hogy az iparűzési adó milyen ellentéteket képes szítani két településrész között. A május elsejétől önálló Berente eddig Kazincbarcikához tartozott. Az új településnek ezer lakosa lesz, ám a falu közigazgatási területén helyezkedik el a Borsodi Hőerőmű és a BorsodChem vegyi üzem nagyobb része, s így Berente a kiválás okán évi félmilliárd forintos iparűzési adóra tart igényt.
Kazincbarcika polgármestere a nyilvánosság előtt is kifejtette, hogy szerinte a területfejlesztési törvény nyári elfogadása előtt nem lett volna szabad erőltetni a különválást. Bízik abban, hogy a megalakuló berentei önkormányzattal az év második felében sikeres vagyoni tárgyalásokat folytatnak. Ha mégsem, akkor az iparváros bírósághoz fordul. Ma Magyaroroszágon a legtöbb iparűzési adót Budaörsön és Százhalombattán szedik be: a társaságok befizetéseiből minden lakosra évi 180 ezer forint jut. Most azonban változik a helyzet. A Borsodi Hőerőmű egésze és a BorosdChem Rt. Vegyi üzem kétharmada Berente eredeti közigazgatási területén helyezkedik el. Emlékeztetőül: Berentét korábban központi akarat kényszerítette házasságra Kazincbarcikával. A BorsodChem jelenleg évi 800 millió forintos összeget utal át Kazincbarcikának, aminek a kétharmada több mint félmilliárd forint. Így az ezer lakosú Berente minden polgárára évi 500 ezer forint jut. Mindebből kikövetkeztethető, nem véletlen az, hogy az ország számos részén, így például Várpalotán, Ózdon és több Balaton-parti településen lábra kaptak az önállósági törekvések. Kazincbarcika sajátos helyzetét jól mutatja, hogy a város éves 5 milliárd forintos költségvetéséből egyötödöt tesz ki az iparűzésiadó-bevétel. Ha Berente különválik, a városban jelentős forráshiány támad. |
