Béremelés a köz- és a versenyszférában

A keresetek és a jövedelmek alakulása mindig a viták középpontjában állnak mind a mikro-, mind a makroszintű tárgyalások során. Az elmúlt években több területen is érezhető volt a felzárkózás, s a csökkenő infláció tartós reálbérnövelésre ad reményt, ha a nominális értékekkel nem is mindig elégedettek a dolgozók.

Az elmúlt évben Magyarországon a bruttó havi nominálbér-emelkedés 20-22 százalék körül volt, amitől csupán 1998 második negyedéve tért el. Ekkor ugyanis 19 százalékos emelkedést regisztráltak. A keresetek alakulásának rendelkezésre álló adatai azonban némileg torzítanak, hiszen a legkisebb vállalkozások, általában a 10 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató cégek adtait nem tartalmazzák. E körben ugyanis keverednek a tulajdonosi és alkalmazotti jövedelmek. Még a ténylegesen alkalmazásban állók esetében is gyakori, hogy a kereset egy részét legálisan, más részét pedig zsebből fizetik.

Az elmúlt években, 1995-től 1998 első háromnegyed évéig a foglalkoztatottak száma 3,6-3,7 millió körül alakult. Ez időszakon belül a legalacsonyabb volt a foglalkoztatottság 1996 első negyedévében, amikor e szám éppen csak megközelítette a 3,6 milliót (3,593 millió volt). A legmagasabb viszont 1998 harmadik negyedévében és 1995 utolsó negyedévében volt, amikor is 3,716 milliót regisztráltak. A versenyszférában néhány területen, mint például a gépiparban, hosszú évek óta 1997-ben nőtt először a létszám.

Teljes munkaidőben

Magyarországon még mindig nem honosodtak meg a Nyugat-Európában már bevált részmunkaidős foglalkoztatási formák. Becslések szerint a foglalkoztatottak még mindig mintegy 94 százaléka teljes munkaidőben dolgozik. E kör bruttó átlagkeresete 1997-ben 22,3 százalékkal emelkedett, s így átlagosan 57270 forint volt. Az 1997. évi bruttó keresetnövekedés azonban – figyelembe véve a fogyasztói árindex 18,3 százalékos emelkedését – ennél nagyobb volt, s elérte a 24,1 százalékot. Így a mezőgazdasági szektorban alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete az 1996-ban regisztrált 34255 forintról 1997-re 41549 forintra emelkedett, s 1998 szeptemberében 48317 forint volt. Az iparban ugyanez 49212 forint, 59918 forint, illetve tavaly szeptemberben 69710 forint volt. Nemzetgazdasági szinten pedig az 1996-os 48274 ezer forintról 1997-re 58818 forintra nőtt, s idén már 68849-re emelkedett a bruttó átlagkereset.

A közszférában ennél alacsonyabb bruttó kereseteket regisztráltak, hiszen míg az oktatásban a három évvel ezelőtti 45 ezer forintról 1997-re 50301 forintra emelkedett, addig az egészségügyben 42999 forintról nőtt 47399 forintra. 1998 szeptemberében 54582, illetve 52423 forintot regisztráltak.

A keresetek szintje és dinamikája tekintetében továbbra is jelentős különbség van a közszféra és a versenyszektor között. A két terület közötti kereseti olló 1996-ban volt a legnagyobb, hiszen ekkor a versenyszektorban 23,2 százalék, a közszférában pedig csak 14,6 százalék volt az emelkedés. 1997-ben azonban több, a Horn-kormány által meghozott központi intézkedéssel megtámogatva a közszféra 23,2 százalékos kereseti dinamikája – szemben a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában (KIÉT) meghozott 19,5 százalékos megállapodással – meghaladta a versenyszektorét. E kedvező irányú változásban az is szerepet játszott, hogy ebben az időszakban az önkormányzatok és a társadalombiztosítás mint fenntartók is nagyobb anyagi terhet vállaltak.

Cégnagyság és kereset

A költségvetésből finanszírozott három gazdasági ág keresetdinamikája jelentősen eltér egymástól. A közigazgatásban és a tb-nél az átlagot jóval meghaladó – 27,4 százalék – mértékben nőttek az átlagkeresetek 1996-hoz viszonyítva. Az oktatásban, az egészségügyben és a szociális területen azonban a növekedés szerényebb, 21-23 százalék volt. A különbségeket jól érzékelteti az, hogy a szellemi munkakörben foglalkoztatott köztisztviselők bruttó átlagkeresete havonta 86 350 forint volt 1997-ben, ami 62,3 százalékkal magasabb a közalkalmazottak átlagkereseténél.

Az ágazati keresetarányokat vizsgálva már hagyományosan hátrányos helyzetűnek tekinthetők az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás. Míg a nyugat-európai országok többségében az e területen dolgozók keresete a felsőfokú végzettséggel rendelkezők nagy aránya miatt a nemzetgazdaságok átlaga felett van vagy alig marad el attól, addig nálunk az előbbi 14, az utóbbi pedig 21 százalékkal kevesebb, mint az átlag.

Szakértők szerint ezekben az arányokban javulás e területen a következő években sem várható, illetve csak akkor, ha a hatékonysági kritériumok mind teljesebb mértékben érvényesülnek. A jelentősebb átszervezések, a technikai feltételek javítása azonban, még ha el is kezdődnének, csak hosszabb távon hoznának eredményt.

Felmérések szerint a gazdálkodó szervezetek nagysága önmagában nem feltétlenül határozza meg a keresetek nagyságát, illetve ezek emelkedésének ütemét. Ám az is igaz, hogy a kisebb létszámmal működő vállalkozások kereseti színvonala egy adott területen belül is elmarad az ágazat átlagától. Viszont a 20 fő feletti létszámmal működő cégek növekvő kereseti szintjében és dinamikájában már a szervezet mérete kifejezésre jut.

Ezt támasztja alá az az adat is, miszerint 1997-ben legmagasabb átlagkereset a 300 főnél több dolgozót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél volt, bruttó 60100 forint. A szellemi dolgozók esetében pedig az 51-300 fő közötti létszámmal működő cégeknél volt legmagasabb a kereset, 91400 forint. Míg az előbbi esetben a növekedés dinamikája 23,2 százalék volt, addig ez utóbbinál 28,6 százalék. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a középvállalatoknál a több felelősséget viselő szakembereket az átlagosnál is jobban hajlandók megfizetni a tulajdonosok.

Megállapodás az ajánlásról

A hazai kereseti viszonyok átrendeződésében talán a legnagyobb szerepet az iskolai végzettség, valamint a szakképzettség szintje jelentette. 1997-ben a versenyszférában az egyetemet végzettek keresete 4,2-szerese volt a csak alapfokú végzettségűekének, ám ez az arány 1993-ban még csak 3,4-szeres volt. A főiskolát végzettek előnye 2,9-szeres, a technikusvégzettségűeké pedig 2-szeres volt. A költségvetési szektorban a lemaradás minden végzettségi szintnél igen jelentős, ám ez az oktatás területén kiugró.

A fizikai munkakörökben a képzettségigény jelentős keresetalakító tényező, hiszen a legmagasabb szinten lévő mester szakmunkások bruttó átlagkeresete több mint 2,5-szerese volt a segédmunkásokénak.

A versenyszektor 1999. évi átlagkereset-növekedéséről hoszszú tárgyalássorozat eredményeképpen született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. Így az ajánlás szerint a keresetek 12-15 százalékkal emelkednek majd.

A hazai átlagkereset-növekedés az elmúlt években nem tért el jelentősen a környező országokban tapasztalható bruttó keresetnövekedési ütemektől, bár különbségek tapasztalhatók. A legjelentősebb emelkedés Magyarországon – 22,3 százalék – és Lengyelországban – 22,1 százalék – volt 1997-ben. Ezzel szemben Szlovéniában 11,7 százalék, Szlovákiában 13,1 százalék, míg Csehországban 10,5 százalék volt az emelkedés.

Csekély reálkeresetnövekedés

A kormányzat szándékai szerint 1999-ben kétszázalékos reálkereset-növekedés várható a közszférában. A költségvetési törvényben – 10-11 százalékos infláció mellett – a közalkalmazotti és köztisztivselői körben 13,6 százalékos, míg az önkormányzatoknál átlagosan 13,2 százalékos bérnövekedés a terv. Bár a korábbi években a béremelkedések egységesen történtek, 1999-ben ez változik, hiszen differenciált emelésre számíthatnak az érintettek.

A költségvetés szerint idén (1999-ben) a közszférában 46 milliárd forinttal – csaknem 14 százalékkal – magasabb személyi juttatás várható, ami azt jelenti, hogy e szektorban 13,6 százalékos átlagos bérnövekedésre van lehetőség. A központi költségvetési szerveknél – amelyek a bírókat, ügyészeket, a fegyveres testületek hivatásos állományát, a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket foglalja magában – dolgozó mintegy 293 ezer alkalmazott számottevő béremelkedésre számíthat. A bírák, ügyészek esetében ez 22,5 százalék, a fegyveres testületek hivatásos állományánál 20,9 százalék, a köztisztviselőknél 6,4, a közalkalmazottaknál pedig mintegy 9,7 százalék.

Ez a korábbi évek gyakorlatától eltér, hiszen tavaly – gyakorlatilag hasonló létszám mellett -, amikor 14-15 százalékos inflációval számoltak a Pénzügyminisztériumban, átlagosan 21,3 százalékos volt a béremelés. Ezen belül azonban csak a bírák-ügyészek kaptak kiemelt – 29,1 százalékos – emelést, a többi területen a növekedés 19,1-20,9 százalék között mozgott. Az akkori tervezés szerint egyetlen dolgozónak sem kellett reálbércsökkenésre számítania.

A költségvetés tervezése

Az 1999-es év tervezéskor több szempontot is figyelembe kellett venni. Így például az új kormány prioritásai is meghatározóak voltak, ám ennél nagyobb kötöttséget jelentett az, hogy eleget tegyenek a vonatkozó törvényi előírásoknak. A bírák-ügyészek esetében ugyanis már 1998. július 1-jén hatályba lépett az új, magasabb illetményalapra épülő javadalmazási rendszer. Ez így 1998-ban még csak az év egy részére volt érvényes, ám az 1999-es esztendőt teljes mértékben terheli. Ez tükröződik az átlagnál nagyobb mértékű előirányzatban. Hasonló tapasztalható a fegyveres testületek hivatásos állományánál is, ahol január 1-jétől el kell érni az új, 26 ezer forintos illetménytételeket. Ez szintén előre meghatározta az emelés mértékét. De például a pedagógusok köréből a közszférába tartozók között a felsőoktatásban dolgozók számára a Széchenyi-ösztöndíj jelentett bizonyos meghatározottságot, amit a költségvetési törvény tervezésekor teljesíteni kellett. E tételek betervezése után a többi területen már a maradékelv érvényesült, azért hogy az átlagot tartani lehessen.

A költségvetési törvényjavaslat 3 százalékos létszámcsökkentést ír elő erre az évre. Az első elgondolások szerint az ebből eredő megtakarításokat bérek emelésére nem, csak az egyéb kiadások finanszírozására lehetett volna fordítani. Ám a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának (KIÉT) egyik plenáris ülésén a kormányzati oldal ígéretet tett arra, hogy e megtakarítás egy részét a bérek emelésére is fel lehet használni.

Az önkormányzati szektorban – ahol mintegy 786 ezer embert foglalkoztatnak – 13,1 százalékos átlagos béremelés várható 1999-ben. Ezen belül a pedagógusoknál 15,8, a szociális ellátásban 14,3, az igazgatás területén 9,4, a tűzoltóságnál 29,4, míg az egészségügyben 13 százalék az előirányzat. 1998-ban e szektorban sem volt jellemző az ilyen mértékű szóródás. Akkor, a fent említett inflációs terv mellett, 15,4-17,8 százalék között szóródott a bérnövekedés, s az átlag 16,4 százalék volt.

E területen is főképp a jogi meghatározottság dominált az emelkedés mértékének meghatározásakor. A pedagógusoknál az érvényben lévő illetménytábla szerint 1999 januárjától augusztusig 16 százalékos, míg szeptembertől decemberig 19 százalékos bérszorzót kell alkalmazni. A köztisztviselőknél a jelenlegi 26 ezer forint illetményalap változatlan marad, ám helyi döntésekkel lehet emelni a béreket. A tűzoltóságnál a szolgálati törvény 1999. évi kötelezettségeinek megfelelően emelkednek a keresetek.

Létszámcsökkentés a közszférában

A költségvetés e szektorában átlagosan 2 százalékos létszámcsökkenéssel számolnak, ám igen nagy a szóródás egyes területek között. Míg az igazgatásban mintegy 3,7, az egészségügyben 3 százalékos csökkenést tartalmaz a jövő évi terv, addig növekedés csak a szociális ellátás területén lehet. Az első elgondolások szerint a létszámcsökkentésből származó megtakarításokat béremelésre itt sem, csak a dologi kiadások finanszírozására lehetett volna felhasználni. Ám később e téren is enyhült a PM álláspontja.

A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában (KIÉT) a szakszervezeti oldal 16 százalékos béremelést tartott szükségesnek jövőre, amit azonban a PM elutasított. A kormány – akkor tett ígérete szerint – ismét fontolóra veszi a létszámcsökkenéssel kapcsolatos irányszámokat, s – a tervek szerint – januárban dönt arról, mely szakterületeknek adjon felmentést e kötelezettség alól.

A közszféra szakszervezetei szinte egyöntetűen tiltakoznak a kormányzat őket érintő bérpolitikája ellen. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is megtette már az első lépést akkor, amikor november közepén nagygyűlésen adtak hangot véleményüknek. Ekkor elhangzott, hogy reálisnak tartják az általuk követelt ötszázalékos reálbér-növekedést, s felkérték a kormányt, hogy álljon el a bértábla befagyasztásának tervétől.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) szerint a kormányzat konzultáció nélkül akarja keresztülvinni akaratát, nem kíván egyeztetni az érintettekkel. Ez mind a béremelkedés kérdésére, mind az e szektort érintő törvények módosítására igaz. A szakszervezet szerint ötszázalékos reálbér-növekedés lenne elfogadható, ezzel szemben a kormány befagyasztja a közalkalmazotti bértáblát. Egyebek mellett ez is készteti az érdekvédelmi szervezetet arra, hogy kezdeményezze a kulturális érdekegyeztető tanács összehívását. A KKDSZ egy sztrájk megszervezésétől sem riad viszsza, hiszen mint korábban elhangzott, ha február végéig nem lesz változás a közalkalmazottakat érintő bérkérdésekben, akkor országos sztrájkfelmérést kezdenek.

A közszféra egyik legroszszabb helyzetben lévő csoportja, az oktatásban dolgozók is hangot adtak elégedetlenségüknek még novemberben. Eszerint a jelenleg meglévő bérelmaradásuk nem javul a mostani kormány bérpolitikájának megvalósításával. A januári 16 százalékos és az ezt követő szeptemberi további 3 százalékos emelés ugyanis nem elégséges az elmaradás ellensúlyozására.

A kormányzati tervek napvilágra kerülését követően a fegyveres és rendvédelmi dolgozókat tömörítő szakszervezetek az ellen tiltakoznak, hogy a kormány a már három éve halogatott úgynevezett bérbeállást – a 26 ezer forint alapilletmény elérését – kiemelt bérfejlesztésnek tekinti. A szakszervezetek úgy vélik, ez a közvélemény és a szakma félretájékoztatása.