A munkavállalók, a közalkalmazottak és a köztisztviselők kártérítési felelősségét a Munka Törvénykönyve, a közalkalmazotti törvény és a köztisztviselői törvény szabályozza. A felelősségi paszszusok gerincét a Munka Törvénykönyve adja, az abban található rendelkezéseket alkalmazni lehet a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszonyban is, de csak akkor, ha a rájuk vonatkozó törvények speciális felelősségi szabályai másként nem szólnak.
Általános követelmény, hogy a munkavállaló köteles megtéríteni a munkáltatójának jogellenesen okozott kárt. A kártérítés egyrészt biztosítja, hogy a károkozás előtti helyzetet helyreállítsák, illetve hogy részben vagy egészben megtérítsék a munkavállaló által – jogviszonya keretében – a munkáltatónak okozott kárt, másrészt gondos és pontos munkavégzésre kötelezi a munkavállalót.
Munkajogi kártérítési szabályok
A munkaadó a Munka Törvénykönyvében található rendelkezéseket alkalmazhatja akkor, ha a munkavállalója a munkaviszonyával összefüggésben okoz neki kárt. A munkajogi speciális kártérítési szabályok a munkavállalók szempontjából enyhébbek a polgári jogi rendelkezéseknél, viszont a munkajogi szabályok alkalmazása szigorú feltételekhez kötött. A károkozó munkavállaló kártérítési felelősséggel csak akkor tartozik az okozott kárért, ha a jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen szegte meg, és a kár keletkezése – amely a magatartásával összefüggött – a munkavállalónak felróható.
A fegyelmi és a kártérítési felelősség nem zárja ki egymást, a károkozó ellen egyszerre is alkalmazhatók. Ha például a munkavállaló hanyagsága miatt a rábízott számítógép tönkrement, s emiatt ellene fegyelmi eljárást indítanak, nincs akadálya annak, hogy az okozott kár megtérítésére is kötelezzék. Egyébként hasonlóan nem zárja ki a dolgozó kártérítési felelősségét az ugyanazon cselekmény miatt indított büntető- vagy szabálysértési eljárás.
Szándékosság-gondatlanság
A károkozás megvalósítható gondatlan és szándékos magatartással is. Gondatlan károkozásról akkor beszélünk, ha az elvárható gondosság mellett a kárt el lehetett volna kerülni, de a dolgozó ezt a gondosságot elmulasztotta. Egyenes szándék akkor állapítható meg, ha a károkozó előre látja magatartásának (cselekményének vagy mulasztásának) károsító következményét és kívánja is azt. Például, ha a munkáltató autóját a dolgozó hivatalos út helyett magáncélra veszi igénybe és ezzel megkárosítja a munkaadóját, akkor közvetlen szándékkal történik a károkozás. Ezzel szemben eshetőleges szándék akkor állapítható meg, ha a károkozó előre látja magatartásának károsító következményét, azokat ugyan nem kívánja, de belenyugszik, tudomásul veszi, hogy azok be fognak következni.
A vétkesség nélküli felelősség
A munkavállaló köteles – vétkességére tekintet nélkül – megtéríteni a teljes kárt a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban (szerszám, termék, áru, anyag stb.) bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Nem minősül hiánynak a kezelésre átadott anyagban, áruban ismeretlen okból keletkezett, a természetes menynyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meg nem haladó hiány. A megőrzési felelősség azon az elven alapszik, hogy a kár (a hiány) bekövetkezése önmagában megalapozza a dolgozó felelősségét, ha a munkáltató a dolgot az előírt bizonyítható módon átadta (jegyzőkönyvvel, elismervénnyel vagy bizonylattal), és a dolog kezelésében a dolgozó önállóságát biztosította. Általában így nem következhet be hiány, hiszen a munkaadó a megőrzés lehetőségéről gondoskodott. A munkáltató a vagyontárgyak átadása ellenére sem mentesülhet az olyan kötelezettsége alól, hogy a munkavégzéshez szükséges feltételekről neki kell gondoskodnia.
Főszabály szerint a dolgozót a teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot bizonylat alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. Emiatt a pénztárosok felelőssége objektív felelősség, az általuk kezelt és őrzött fizetőeszközben bekövetkezett hiányért – a vétkességükre tekintet nélkül – teljes anyagi felelősséggel tartoznak. Bizonyos események – természeti hatások és emberi magatartások egyaránt – megakadályozhatják a dolgozót abban, hogy megőrzési kötelezettségének eleget tegyen, ezeknek a körülményeknek a dolgozótól függetlennek és részéről elháríthatatlannak kell lenniük.
Több károkozó
Többes károkozás esetén a károkozók annak arányában tehetők felelőssé a károkozásért, ahogy vétkességük aránylik egymáshoz. Mivel a megőrzési felelősségnél a károkozók gondatlansága vagy szándékossága közömbös, ilyen esetben a károkozók teherviselési képességeihez igazodóan indokolt a kárviselésről dönteni. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási szabályok szerint elsősorban a jövedelemből lehet a tartozásokat levonni, célszerű a károkozók munkabérét figyelembe venni a kártérítés megosztásánál. Ha a kárt szándékosan, ráadásul anyagi haszonszerzésből követték el, a munkáltató választhat, hogy melyik károkozótól követeli a teljes kártérítést. Ha a munkáltató kárát a károkozók egyike megtérítette, az illető követelheti a többiektől az arányos megtérítést. A károkozók egymás közötti viszonyában a polgári jog szabályai lesznek az irányadók, mivel közöttük munkaviszony nem áll fenn.
A kár mértéke
A kártérítés általános (Ptk.-beli) szabályaihoz képest a munkajogi kártérítési felelősség sajátossága, hogy a kár mértékének meghatározásánál csak a tényleges kárt lehet figyelembe venni, vagyis azt az összeget, amellyel a munkáltató vagyona csökkent, illetőleg amely a vagyoncsökkentés elhárításához szükséges. Sokszor a vagyontárgy károsodását kijavítással maga a munkáltató is megszüntetheti, ekkor rendelkezni kell a kijavítás közvetlen költségei mellett az ún. rezsiköltség átháríthatóságáról is. Ha ugyanis a munkáltatónak nem a saját vagyontárgyát kellett volna kijavítania, a munkáért felszámított díjban érvényesíthette volna az üzemvitelhez szükséges költségeit is. A kártérítés célja a teljes reparáció, vagyis a károsult olyan helyzetbe hozása, mintha kár nem is érte volna. Ennek az elvnek megfelelően a kár összegének meghatározásánál figyelembe kell venni a kijavítás után esetleg fennmaradó értékcsökkenés mértékét is. A reparációs elvnek felel meg, hogy a hiányzó dolog beszerzésére fordított összeg képezi a kárt, ha a kijavítás lehetetlen vagy nem volna gazdaságos, illetőleg ha a dolog nincs meg. A kártérítéssel a károsult nem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, ezért mindig olyan állapotú, elhasználtságú dolog árát kell kártérítésként megfizetni, mint amilyen megsemmisült, használhatatlanná vált vagy hiányzik.
A kártérítés mértéke
Szándékos károkozásnál a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni. Gondatlan károkozás esetén a főszabály az, hogy a munkavállaló korlátozott kártérítési felelősséggel tartozik. A kiszabható kártérítés a dolgozó félhavi átlagkeresetét nem haladhatja meg akkor sem, ha egyébként a kár ennél magasabb volt. Munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben megállapítható ennél magasabb mértékű kártérítés, ámbár ez sem haladhatja meg a munkavállaló másfél havi, illetve félévi átlagkeresetének összegét. A törvényben megállapított mérték természetesen csak a kiszabható kártérítés felső határát vonja meg: ha a kár ennél kevesebb volt, a kártérítés is ehhez igazodik. Természetesen a károsult munkáltató csökkentheti igényét, vagy el is tekinthet annak érvényesítésétől.
Ki köteles bizonyítani
A bizonyítási teher mindig a munkáltatót terheli. Ez azt jelenti, hogy a károkozó vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. A károkozó terhére róni a bizonyítás kötelezettségét méltánytalan lenne, hiszen a számtalan körülménytől függő tényállás tisztázására a munkáltató rendelkezik apparátussal. Egyetlen kivételes esetben terheli a vétlenség bizonyítása a károkozót, mégpedig akkor, ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódás miatt kár keletkezett. Ilyenkor a vagyontárgy kikerül a munkáltató közvetlen őrzése alól, utasításadási lehetősége pedig korlátozott, a munkáltató sok esetben még a károsodás konkrét körülményeit sem tudja megállapítani, nemhogy a munkavállaló vétkességét. A törvény ebben az esetben azt a vélelmet állítja fel, hogy a megrongálódott vagyontárgy kizárólagos kezelője, használója vétkes a károkozásért, de a vétlenségét bizonyíthatja.
A kártérítési igény
Főszabály szerint a munkáltató a kártérítési igényét csak bíróság előtt – az elévülési időn belül – érvényesítheti. Ettől eltérően a munkaadó – a magánmunkáltató kivételével – a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben meghatározhat olyan öszszeghatárt is, amely alatt közvetlenül kötelezhető kártérítésre a munkavállaló. A közvetlen kártérítés megvédi a munkaadót a lassú igényérvényesítéstől – az ilyen kártérítésnél akár a károkozás napján megtéríttetheti a kárát. A közvetlen kártérítést határozattal írhatja elő a munkáltató, a határozat ellen a károkozó fellebbezéssel nem élhet, azt kizárólag keresettel támadhatja meg. Ha a kártérítést előíró határozatot a károkozó elfogadja, akkor az jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik.
A közalkalmazottak kártérítési felelőssége
A közalkalmazottak kártérítési felelősségét, annak mértékét és formáit döntően a Munka Törvénykönyve rendezi, viszont a speciális szabályok a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény VI. fejezetében találhatók. A munkajogi szabályok közül nem alkalmazható, hogy a kollektív szerződés vagy munkaszerződés a kártérítés mértékét a törvénytől eltérően is szabályozhatja.
A közalkalmazotti kártérítési felelősség alkalmazásának előfeltétele, hogy a jogviszony fennálljon, a jogviszonyból eredő kötelezettséget a közalkalmazott vétkesen megszegje, és a kötelezettségszegés miatt kár keletkezzen. A feltételeknek együtt kell fennállniuk, mert pl. nincs helye kártérítési felelősségre vonásnak, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, de nem keletkezett kár. A kötelezettségszegések eseteit egyébként a törvény nem sorolja fel taxatíve, így a közalkalmazotti jogviszonyból eredő bármilyen kötelezettségszegés maga után vonhatja a kártérítési felelősség alkalmazását. A közalkalmazott csak akkor felel, ha a közalkalmazotti jogviszony keretében az abból eredő valamely kötelezettségének megszegésével a munkáltató vagyonában ténylegesen kárt idézett elő, és a kár bekövetkezése a közalkalmazottnak felróható.
A kártérítés mértéke
A közalkalmazott gondatlan károkozásnál – a munkajogi szabályoknál nagyobb mértékben – akkor felel 3 havi illetménye erejéig, ha a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megszegésével, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozta a kárt. Ugyanígy felel a közalkalmazott, ha a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítása teljesítéséből keletkezett, amelyre az utasított előzőleg a figyelmét felhívta. Fontos kiemelni, hogy ezt a szabályt a vezető beosztású közalkalmazottak esetében is alkalmazni kell.
Közalkalmazottak alleltár-felelőssége
A leltárhiányért való felelősség munkajogi szabályaitól eltérően az egészségügyi intézményeknél használt alleltárkezelői felelősség nem minősül leltárhiányért való felelősségnek. Az igaz, hogy az alleltárkezelők jegyzék mellett tételesen átveszik az adott egység leltárkészletét", de ezt mindenki használja. Ha a leltárkészletben hiány keletkezik, az alleltárkezelő csak a gondatlan károkozás szabályai szerint vonható felelősségre. Ilyen esetben legfeljebb arra van lehetőség, hogy az ellenőrzésre hivatkozva 3 havi illetmény erejéig állapítsák meg a felelősségük mértékét. Erről azonban minden esetben tájékoztatni kell a közalkalmazottat az alleltárkészlet átvétele előtt.
A köztisztviselők kártérítési felelőssége
Itt is elmondhatjuk, hogy a szabályozás lényegét a Munka Törvénykönyve adja, a speciális szabályok pedig a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény IV. fejezetében találhatók. Ezek talán legfontosabbika, hogy a köztisztviselő anyagi felelősséggel tartozik a jogviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért. A kártérítési felelősség egységes, valamennyi köztisztviselőre hivatali besorolásától függetlenül azonos feltételekkel és követelményekkel érvényesül. Nincs különbség a szűkebb értelemben vett köztisztviselők, vezetők, ügyintézők, ügykezelők és a fizikai alkalmazottak kárfelelőssége között. A felelősség attól is független, hogy a köztisztviselőt főállásban, teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben foglalkoztatják.
A felelősség érvényesítésének nélkülözhetetlen eleme, hogy a köztisztviselő megszegje a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét, és ezzel megkárosítsa a közigazgatási szervet. Feltétel továbbá, hogy fennálljon az okozati összefüggés a kötelezettség megszegése és a kár bekövetkezése között, valamint bizonyított legyen a köztisztviselő vétkessége. Nem lehet a közszolgálati felelősséget érvényesíteni akkor, ha a köztisztviselő más jogviszonyon alapuló kötelezettségét szegte meg. Így a polgári jog általános szabályai szerint kell helytállnia a köztisztviselőnek munkaadójával szemben a közszolgálati jogviszony mellett létesített más jogviszony (pl. megbízási, vállalkozási jogviszony) eseteiben. Adott esetben döntő lehet, hogy a köztisztviselő, illetőleg a közigazgatási szerv szándéka milyen jogviszony létesítésére irányult, különösen akkor, ha ehhez a jogviszony tárgyát képező tevékenység jellege nem nyújt megfelelő támpontot. Valójában a vállalt feladat különböző jogviszony keretében teljesíthető, pl. vállalkozás vagy közszolgálat keretében. A jogviszonyok elhatárolásának azért van jelentősége, mert károkozás esetén más és más felelősségi szabályok érvényesülhetnek. Például tanulmányi szerződés, illetve illetményelőlegre, lakástámogatásra vonatkozó szerződés megkötése esetén az általános polgári jogi szabályokat kell irányadónak tekinteni.
A kártérítés mértéke a közszolgálatban
Szándékos károkozáskor a köztisztviselő a teljes kárt köteles megtéríteni. Különös jelentősége van a károkozás szándékos és gondatlan esetei megkülönböztetésének. Ezen belül is fontos az eshetőleges szándékos magatartás elválasztása a gondatlan magatartástól, mivel a kártérítés mértékénél meghatározó jelentősége van a károkozás vétkességi fokának. A köztisztviselő gondatlan károkozása esetén általában csak egyhavi átlagkeresetének 50 százaléka, legfeljebb háromhavi illetménye erejéig felel.
Háromhavi illetménye erejéig akkor felel a köztisztviselő, ha a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével, illetve a hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével okozott kárt. Háromhavi illetménye erejéig felel továbbá a köztisztviselő, ha a kár olyan – jogszabállyal ellentétes – utasítása teljesítéséből következett be, amelynek következményeire az általa utasított köztisztviselő előzetesen felhívta a figyelmet.
A köztisztviselői kártérítési felelősség megállapítása
A köztisztviselői kártérítési felelősség megállapításánál a köztisztviselői törvény fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Mindez gyakran úgy jelentkezik, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegéséért a fegyelmi felelősséget is tisztázni kell, és fordítva, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja mellett a vétkes károkozásra is alapos a gyanú, a kártérítési felelősséget is érvényesíteni kell. Gyakorlatilag számos esetben a kárfelelősség megállapítására nem kerül sor anélkül, hogy a fegyelmi felelősség ügyében ne kellene állást foglalni a fegyelmi, illetőleg a kártérítési tanácsnak. A munkáltató közigazgatási szerv kárának megtérítését a köztisztviselőtől csak az ilyen eljárásban követelheti, a munkaadó tehát – a munkajogi szabályoktól eltérően – nem fordulhat az okozott kár megtérítése ügyében a bírósághoz.
Barát Andrea
