A gazdaság tavalyi növekedését tényként kell elfogadnunk, ahogy az ország kedvezőbb nemzetközi megítélése sem kérdőjelezhető meg. A GDP a vártnál dinamikusabban bővült, és 1997 volt hosszú idő óta az első olyan esztendő, amikor nem nőtt a munkanélküliség. Nevezetesen a tavaly megszűnő munkahelyek már nem hagytak űrt maguk mögött, hiszen közel azonos számú új munkahely létesítésére is sor kerülhetett. A fejlődést igazoló folyamatok az utolsó negyedévben felgyorsultak, ami megalapozottá teszi az idei várakozásokat is. Az előrejelzések szerint a gazdasági növekedés üteme 1998-ban várhatóan – a tavalyit meghaladóan – 4-5 százalék körül alakul. Mindez nagyon kedvező változásnak tekinthető azok után, hogy az elmúlt tíz évben a statisztikák összesen 2,5 millió munkahely megszűnését regisztrálták, miközben ennek csupán a felével megegyező számú új munkalehetőség keletkezett. A tavaly kezdődött, remélhetően tendenciaszerű folyamat eredményeként 2000-ig a megszűnőknél legalább 140-150 ezerrel több új munkahely létesülhet. Kedvező előjelként tarthatjuk számon azt a tényt is, hogy a foglalkoztatottság tavaly már nem csökkent, és idén várhatóan 1 százalékkal növekszik. Bár ez az arány talán sokak számára szerénynek tűnik, a lényeges változás nem a növekedés mértéke, hanem a tendencia előjelének hosszú ideje várt megváltozása.
Ugyanakkor nem tagadható az sem, hogy a kedvező változások nem érezhetőek egyformán valamennyi ágazatban és területen. Az ország régiói között ilyen szempontból is jelentős különbség van, és sajnálatos, hogy az általánosan javuló helyzet ellenére még a jövőben is sokan élik majd meg személyes tragédiaként munkahelyük elvesztését.
Mennyire maradnak el a hazai foglalkoztatottsági mutatók az Európai Unió tagországaiban mért értékektől, és vajon hogyan alakulhat a hazai munkaerő-piaci helyzet az ország tervezett uniós tagságáig?
– Jelenleg az EU-országok foglalkoztatási rátája 60,4 százalékos, az ezekre az országokra jellemző átlagos 64 éves nyugdíjkorhatárral számolva. Magyarországon ez a mutató – figyelembe véve a jelenlegi 57, illetve 60 éves nyugdíjkorhatárt – 58,4 százalékos, tehát nem marad el lényegesen az EU-országokétól. A prognózisok az ezredfordulóig évente mintegy 5 százalékos GDP-növekedéssel, valamint a foglalkoztatottság megközelítően 1-2 százalékos bővülésével számolnak. Valószínűsíthető, hogy a gazdasági növekedési ütem és foglalkoztatás bővülése a következő években is megmarad. Ezért a következő években a munkaerő-piaci helyzet további javulására számítunk. Az elmúlt években jelentősen csökkent a munkanélküliek száma is. Míg 1994-ben több mint 700 ezer munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok, számuk 1997-re 450 ezerre apadt. A hazai munkanélküliség nemzetközileg is összehasonlítható 8,6 százalékos mutatója tavaly már számottevően jobb volt, mint az EU-országok hasonló mutatóinak 10,5 százalékos átlaga. A kedvező számok mögé nézve, a munkanélküliek összetételét tekintve már nem ilyen jó a helyzet, hiszen Magyarországon még mindig túl magas az inaktívak (a munkaképes korúak közül a nem dolgozók) aránya. A teljes jogú uniós tagság elnyeréséig hátralévő 4-5 éves időszakban a belépésről folytatott tárgyalások – illetve az ország NATO-csatlakozásával kapcsolatos fejlemények – pozitív, a gazdasági növekedést ösztönző hatása feltehetően e terület problémáin is enyhít majd. A szakemberek véleménye szerint ebben az időszakban olyan külső tőke – például japán – beáramlására lehet számítani, amely az EU-piacra igyekszik bekerülni Magyarországgal együtt. Az ilyen jellegű tőkebeáramlás első jelei egyébként már ma is nyomon követhetők. Bár a mértékük még nem becsülhető meg pontosan, de feltételezhetően ezek a pénzek jelentős szerephez jutnak majd a következő évek gazdasági növekedésében. Valószínű az is, hogy a fejlődés – az előbbieknek köszönhetően – olyan régiókban is a foglalkoztatás bővüléséhez vezethet, ahol erre korábban nem volt példa. Az is ismeretes, hogy az EU a belépést megelőző évekre az adott országok tekintetében a belépést megkönnyítő támogatási politikát valósít meg. Ez pedig számottevően javíthatja a hazai gazdaságfejlesztési lehetőségeket.
Mennyire felelnek meg a magyar munkaerő-piaci szabályozók és folyamatok az európai uniós követelményeknek? Hogyan hat majd a hazai foglalkoztatási helyzetre jövőbeli uniós tagságunk?
– A hazai foglalkoztatás jog- és intézményrendszere a kilencvenes évek elejétől döntően az európai országokban kialakult mintákhoz hasonlóan épült ki. Ugyanakkor az Európai Strukturális Alapok igénybevétele a támogatási rendszerünk reformját kívánja meg. A tagfelvételi tárgyalásoknak az egyik legérzékenyebb kérdése lesz a munkapiacok kölcsönös megnyitása, azaz a munkaerő szabad áramlásának biztosítása. Ennek érdekében egyebek között össze kell hangolni az erre vonatkozó EU-joganyagot a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó magyar szabályozással. A külföldiek magyarországi foglalkoztatását érintő jogszabályok áttekintése során külön figyelmet kell fordítani a vállalatok letelepedéséhez kapcsolódó, illetve a regionális, határ menti munkaerőmozgással kapcsolatos szabályozásra. Tisztázásra szorul az is, hogy a szociális ellátási rendszer mely részeit kell, illetve indokolt összehangolni az uniós szabályokkal. Ezeken túl minél előbb csatlakoznunk kell a munkaerő-piaci szolgáltatások, a munkaközvetítés informatikai rendszeréhez is. Fontos feladat a munkaügyi szervezetek hatékonyságának javítása is. Bár érthető, hogy ezek a szervezetek nem dolgozhatnak egyes fejvadászcégek teljesítményének megfelelő hatékonysággal, a tárca javítani kíván e szervezetek sokat kritizált munkáján. Ennek érdekében idén a munkaügyi központok informatikai rendszerének fejlesztésére 1,5 milliárd forintot költenek, aminek köszönhetően több ezer számítógépes munkahellyel bővülnek e szervezetek.
Lesz-e alapvető változás a foglalkoztatáspolitikában?
– Bár általánosan kedvező a hazai szabályozásról és gyakorlatról kialakult kép, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának területén az eddigieknél nagyobb léptekkel kell javítanunk. Idetartozik a nyugdíj előtt állók alkalmazásának javítása, illetve a nők munkába állásának megkönnyítése. Különösen érzékeny pont a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának problematikája. E kérdéskörnél elsősorban arra kell törekednünk, hogy a passzív támogatások helyett képzéssel és rehabilitációs központok létrehozásával segítsük a megváltozott munkaképességűek újbóli bejutását a munkaerő piacára. Ennek érdekében a munkaadók például bértámogatáshoz juthatnak, ha olyan munkavállalót alkalmaznak, aki megváltozott munkaképessége miatt kényszerült megválni korábbi munkájától.
Az idei költségvetés megalapozásakor, illetve az éppen aktuális büdzsé tárgyalásakor mekkora a feszültség a munkaügyi és a pénzügyi tárca között? Milyen hatékonyan tudnak lobbizni a foglalkoztatáspolitikai kérdések érdekében, és mekkora pénztárcával gazdálkodhatnak idén?
– Minden megválaszolható a számok ismeretében. Míg például tavaly a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs része 670 millió forinttal gazdálkodott, addig idén ezt az összeget sikerült több mint a duplájára, 1,5 milliárd forintra feltornázni. A tavalyi összeg mintegy 3000 munkahely megtartására, illetve egy ezzel azonos nagyságú új munkahely létrehozására volt elegendő. Az idei megnövekedett anyagi lehetőségeket elsősorban a munkaadói igények figyelembevételével a strukturális munkanélküliség mértéklésére kívánjuk fordítani. Különösen nehéz teherként cipeli magával a munkaerőpiac e gondot, hiszen az elmaradt térségekben a munkanélküliek nem, vagy csak nagyon kevéssé mobilizálhatók. Helyben pedig éppen abból a rétegből – nevezetesen a segédmunkásokból – áll rendelkezésre tömeges munkaerő, amelyre nincs igény a közelben. Ennek érdekében a ma még elmaradott területekre érkező beruházások, munkahelyteremtések további előnyöket élveznek. Tavaly a kísérlet formájában meghirdetett pályázatokra 4 milliárd forintos támogatási igény érkezett. Ezekhez kapcsolódva a pályázók mintegy 126 milliárd forintnyi fejlesztésre vállaltak kötelezettséget 10 ezer fő foglalkoztatása mellett.
A törekvések ellenére az idei adó- és járulékrendszer sokak szerint inkább a feketegazdaságnak, az illegális foglalkoztatásnak kedvez. Tudnak-e valamit tenni ebben az ügyben?
– A legális munkavégzés erősítése érdekében a kormány egyebek között arra törekszik, hogy növelje a munkaviszonyból származó jövedelmek és a munkanélküli-ellátások közötti különbséget. A jövőben kialakítják a pénzbeli ellátások, segélyek, munkából származó jövedelmek, valamint az ezeket terhelő adó- és járulékterhek integrálásának, együttes folyósításának rendszerét. Az illegális foglalkoztatások háttérbe szorítása érdekében szükség lesz természetesen a munkaadókat sújtó járulékterhek mérséklésére is. Idén még csak szerény mértékű javulás várható, hiszen a jelenlegi 4,5 százalékos járulék két lépcsőben 4 százalékra csökken. Jövőre azonban megítélésem szerint akár egyharmaddal is csökkenhetnek a munkaadókat sújtó munkaerő-piaci közterhek. Ugyanakkor az ellenőrzéseket is szigorítjuk a legális foglalkoztatás érdekében. A sűrűbb ellenőrzéseknek az lesz a célja, hogy több információhoz juttassa a szociális partnereket és a minisztériumot az informális gazdaságról és foglalkoztatásról.
A hazai foglalkoztatáspolitikai eszközök közül az elmúlt évben is nőtt az aktív ösztönzők aránya, ám ma még mindig a passzív eszközök, a támogatások túlsúlya a jellemző. Tovább lehet-e, és meddig kell, meddig érdemes javítani ezen az arányon?
– A következő években a hazai és nemzetközi konjunktúra követelményeinek is csak abban az esetben felelhetünk meg, ha jelentős hangsúlyváltozást tudunk e téren elérni. A passzív eszközöket természetesen nem lehet mellőzni a foglalkoztatáspolitika eszköztárából, ám arányuk csökkentése indokolt. Tavaly aktív támogatásokra 35 milliárd forintot fordított a tárca, és ezt az összeget idén 10 milliárd forinttal növelhetjük. Ez egyben azt is jelenti, hogy az aktív eszközök aránya a tavalyi 30 százalékról 35 százalékra emelkedhet, ami megfelel az európai uniós elvárásoknak is. Idén tehát meg kell kezdeni a támogatási rendszer EU-konform átalakítását is. A munkánál prioritást élvez majd a humán erőforrások fejlesztése, a foglalkoztatottsági szint növelése, és a területi, valamint foglalkoztatási különbségek mérséklése.
Várható-e valamiféle változás a munkahelyteremtő beruházások támogatásában?
– Ez a változás már most megkezdődött. Tavaly indítottuk el kísérletképpen azt a pályázatot, amelyben kutató-fejlesztő bázis létrehozásához kínáltunk támogatásokat. A cél az volt, hogy a nagy multinacionális cégek közül minél több helyezze Magyarországra fejlesztőüzemét, kihasználva ezzel a magyar szakemberek, mérnökök felkészültségét, másrészt támogatva a hazai befektetők ez irányú fejlesztéseit. E támogatási formánál is előnyt élveznek azok, akik az elmaradottabb területeket részesítik előnyben. A kutatóbázisok létesítéséhez 30 fős létszám felett nyújtható támogatás.
Ön az Érdekegyeztető Tanács ülésein is gyakori résztvevő. Mi a véleménye az ottani munkáról, illetve az érdekegyeztetési mechanizmus módosításának sokat emlegetett szükségességéről?
– Az érdekegyeztetésnek és az ÉT-nek véleményem szerint követnie kell a gazdasági változásokat. A gazdasági átalakulás, privatizáció következtében ma már a munkaadók többsége a magánszférából kerül ki. Mivel az állam súlya a munkáltatók között egyre csökken, ezért ennek megfelelően kellene mérsékelni részvételét is ebben a vitában. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kormány ki kíván vonulni a munka világának egyeztetéseiből, de véleményem szerint ennek a munkának a korábbi tripartit rendszerrel szemben egyre inkább kétoldalúvá kell válnia a jövőben. Ugyancsak változtatást, illetve sürgető megoldást igényel a reprezentativitás kérdése, ami különösen élesen vetődött fel a társadalombiztosítási önkormányzati választások kapcsán. Olyan munkaadók jelentek meg a "piacon", akikkel korábban nem kellett számolni, ma már azonban nagyszámú foglalkoztatottat alkalmaznak. Ilyenek például a nagy multinacionális cégek, illetve a megnövekedett gazdasági súlyát tekintve a bankszféra és a közszolgáltatók is. Az ÉT összetételének megítélésem szerint úgy kell megváltoznia, hogy ezeket a változásokat is tükrözze a jövőben, és rugalmasabban tudjon alkalmazkodni az ezt követő időszakok változásaihoz is.
