1017 talált cikk a díjazás kifejezésre

Kérdés: A munkaviszonyom 2006. augusztus 7. óta folyamatos, kilenc éve, 2017. május 1-től vagyok napibéres elszámolásban, kötetlen munkarendben. Innentől kezdve nem számolják el nekem a munkaszüneti napokat, ha nem dolgozom aznap. Ezeket pihenőnapként tüntetik fel a havi elszámolásban, így ezekre a napokra nem jár bér. Ez jogos a munkáltató részéről?

Kérdés: Bentlakásos szociális intézményben, idősek otthonában közalkalmazott ápolók, gondozók 12 órás, folytonos munkarendben dolgoznak, nem munkaidőkeretben. Adott hónapban általános munkarend szerint például 152 óra a ledolgozandó, a közalkalmazott beosztás szerint 12 napot dolgozott (12×12 óra = 144 óra), és szabadságon volt 3 napot (8 órával számolva 3×8 = 24 óra), így összesen 168 óra a ledolgozott idő. Ebben az esetben a 168 óra és a 152 óra különbözetét hogyan kell kezelni? Rendkívüli munkavégzésként (túlóra) ki kell esetleg fizetni, vagy mivel ténylegesen nem történt túlmunka, így nem kell? Illetve fordított esetben, hogyan kell kezelni, ha például 176 óra a ledolgozandó, de beosztása alapján 11 napot dolgozott (132 órát), és 4 nap szabadságon volt (32 óra), így összesen 164 óra a ledolgozott idő?

Kérdés: Polgármesteri hivatalunknál köztisztviselőként dolgoznak a közterület-felügyelőink, korábban munkaidőkeretben, majd általános hivatali munkarendben. A munkaidőkeret szerinti beosztás alapján áprilisban húsvétvasárnap és húsvéthétfőn is dolgoztak, és véleményük szerint ezekre a napokra munkaszüneti napi pótlék illeti meg őket. A közterület-felügyelőink személyi illetményben részesülnek, azaz a Kttv. 235. §-ának (3) bekezdése szerint személyi illetmény mellett pótlék nem fizethető részükre. A hivatali munkarend szerint május 1-jén, munkaszüneti napon nem kellett volna dolgozniuk, azonban rendkívüli munkavégzést rendelt el számukra a jegyző, mellyel kapcsolatban ellenértékként nem esett szó díjazásról, csak szabadnapról. Ennek ellenére ezzel kapcsolatban is úgy gondolják a közterület-felügyelőink, hogy pótlék illeti meg őket. A Kttv. 98. §-ának (1) pontja értelmében rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő jár, továbbá a munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő időtartama háromszorosának megfelelő mértékű szabadidő jár. A fenti két esetben a személyi illetményre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz nem fizethető pótlék? Vagy belépnek-e az Mt. erre vonatkozó szabályai?

Kérdés: A Mötv. 71. §-ának (4b) bekezdése alapján a polgármester illetményének/tiszteletdíjának összegét az (1)–(4a) bekezdések alapján a jegyző állapítja meg. A fentieken túl a polgármester az illetményen/tiszteletdíjon felül költségtérítésre (15%), valamint a Kttv. vonatkozó rendelkezései alapján idegennyelv-tudási pótlékra is jogosult. Mivel a Mötv. csak az illetmény/tiszteletdíj esetében telepíti a hatáskört a jegyzőre, a költségtérítés, valamint az idegennyelv-tudási pótlék – mely nem része az illetménynek – megállapítására továbbra is a képviselő-testület jogosult? Ez az osztott hatáskör nem tűnik életszerűnek.

Kérdés: Köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló főigazgató-helyettes „nők 40” éve jogosultsági idővel nyugdíjba vonul. A felmentési idő kezdete 2026. január 1. Munkavégzés alól felmentve 2026. május 1-től. 2026. március 13-tól 2026. április 30-ig szabadságát tölti. Vezetői megbízását 2026. május 1-től visszavonták. A vezetői pótlékát tartalmazza-e, illetve meddig kell, hogy tartalmazza a távolléti díj?

Kérdés: Megyei jogú város polgármesteri hivatalában közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott vezetői szintekre vonatkozik a kérdésünk. A Kttv. 226. §-ának (1) bekezdése szerint a közszolgálati jogviszonyban e törvény kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel, megfelelően kell alkalmazni. A 236. § (4) bekezdése megállapítja: a 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével – ide nem értve a 3000-nél kevesebb lakosú várost – a helyi önkormányzat rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg – a jegyzőket, főjegyzőket kivéve – egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően. Ennek mértéke a b) és az a) pontban meghatározott település kivételével az osztályvezetői szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a, a főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 15%-a. A már megállapított vezetői illetménypótlék nem csökkenthető. A 236. § (5) bekezdésének c) pontja szerint a helyi önkormányzatnál a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői kinevezésen túlmenően 10.000 feletti lakosú településen, valamint a megyei jogú városi önkormányzatnál, vármegyei önkormányzatnál, fővárosi kerületi, fővárosi önkormányzatnál osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezetői kinevezésen túl további vezetői kinevezés is adható. A hivatali felépítést meghatározó szervezeti és működés szabályzat a jegyzői-aljegyzői szinten túl 3 szintű vezetést határoz meg. A Kttv. 9. §-ának (4) bekezdése az alábbi kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza: A Kttv.-től csak akkor lehet eltérni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. Amennyiben létrehoz még főosztályvezetői szintet is a szervezeti struktúra (irodavezető Kttv.-nek megfelelően főosztályvezető-helyettesnek felel meg, a csoportvezető osztályvezetőnek), úgy helyi rendeletben szabályozható-e az alapilletmény, a vezetői illetménypótlék és a pótszabadság, vagy vissza lehet vagy kell nyúlni a Kttv. általános előírásaihoz, a főosztályvezetőre egyébként meghatározott szabályokhoz?

Kérdés: Egyetemi hallgatók szakmai gyakorlatának díjazásával kapcsolatban kérdezzük. A Társadalombiztosítási Levelek 482. számában a 8335. kérdés-válasz alapján jártunk el eddig, vagyis a szakmai gyakorlat idejétől függetlenül a hallgatóknak díjazást fizettünk. Idén felmerült egy olyan értelmezés, miszerint az Nftv. értelmében akkor jár díjazás a hallgatónak, ha gyakorlatigényes szak szakmai gyakorlatát tölti, valamint a duális képzés ideje alatt. Az Nftv. nem határozza meg a fogalmaknál, hogy mi minősül gyakorlatigényes szak szakmai gyakorlatának, de a 15. § (3) bekezdése és 85. § (3) bekezdése szerint annak legalább hat hétig kell tartania. Amennyiben a szak nem minősül duális képzésnek, illetve nem gyakorlatigényes szak legalább hathetes gyakorlatigényes szakmai gyakorlata, akkor a hallgatónak nem kell díjazást fizetnünk. Ez alapján valóban előfordulhat olyan eset, ahol a hallgatóknak nem kell díjazást fizetni, ha a gyakorlati ideje a hat hetet nem éri el? Ha igen, honnan kaphatunk olyan tájékoztatást, hogy egy szak gyakorlatigényes szaknak minősül-e vagy sem? Az egyetem által küldött dokumentációkban erre semmilyen utalás nem található, mindössze annyi, hogy a kapott hallgatói munkaszerződésbe bele kell írni a díjazást, illetve, ha nincs, annak hiányát. Vagy ha a gyakorlat ideje nem éri el a hat hetet, akkor az nem lehet gyakorlatigényes szak szakmai gyakorlata?

Kérdés: Az önkormányzat a pályázatok (pl.: DIMOP, ESZA) megvalósításához munkaszerződéssel, munkaviszony keretében foglalkoztat munkavállalókat, általában részmunkaidőben, rövidebb-hosszabb időtartamban (a pályázati kiírásnak megfelelően). A munkaszerződések esetében kötelező-e az aktuális év minimálbérét/garantált bérminimumát figyelembe venni, megadni, vagy ha a pályázatban ennél kevesebb a rendelkezésre álló forrás, akkor maradhat jóval a kötelező garantált bérminimum alatt a munkabér összege?

Kérdés: Egy egyházi fenntartású felsőoktatási intézménnyel kapcsolatban kérdezzük, amely nem költségvetési szervként működik. Az intézménynél jelenleg bizonytalanság merült fel az oktatói és az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak jogállására és az ebből fakadó járandóságok (bérbesorolás, szabadságmérték) megállapítására vonatkozóan. Az oktatók bérbesorolása: Az Nftv. 24. §-ának (4) bekezdése értelmében a Kjt.-t kizárólag a költségvetési szervként működő intézményekben kell alkalmazni, minden más esetben az Mt. az irányadó – az Nftv.-ben meghatározott eltérésekkel. Az adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak szabadsága: Az intézmény az adminisztratív dolgozók szabadságát a Kjt. alapján állapítja meg, hivatkozva az Eht. 21. §-a (1) bekezdésének a) pontjára. Helytálló-e az az értelmezés, miszerint nem költségvetési szervként működő (egyházi) felsőoktatási intézmény oktatói esetében a bérbesorolásnál az Mt. és az Nftv. speciális rendelkezései, nem pedig a Kjt. besorolási rendszere az elsődlegesen irányadó? Az Ehtv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a Kjt. szabadságszámítási rendszerét kell-e alkalmazni abban az esetben is, ha az a munkavállalóra nézve kedvezőtlenebb (kevesebb munkanap), mint az Mt. szerinti általános számítási mód? Amennyiben az Mt. és a Kjt. szabályainak alkalmazása párhuzamosan merül fel egy egyházi intézménynél, a „foglalkoztatott javára történő eltérés” elve alapján lehet-e a munkavállaló számára kedvezőbb szabadságmértéket, jelen esetben az Mt.-t figyelembe venni? Megfelelőnek tekinthető-e az Mt.-től való eltérés rögzítése egyoldalú munkavállalói tájékoztatóban, ha a munkaszerződés erről nem rendelkezik, és az eltérés a munkavállaló hátrányára válik?

Kérdés: Társaságunk az egyik volt munkavállalónak egy 25 éve bekövetkezett munkahelyi balesete miatt jövedelempótló járadékot fizet. Az alapul szolgáló bírósági ítélet nem tartalmaz véghatáridőt. A volt kolléga néhány hónapja nyugdíjas lett. A nyugdíjazására tekintettel leállítható-e a járadék további fizetése?