1002 talált cikk a díjazás kifejezésre

Kérdés: A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának értelmezésére tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség terjedelméről.
1. Másik jogviszonyból származó jövedelem értékelése. Ha egy felmondással érintett felsővezető a munkáltatói felmondás közlését megelőzően (kb. egy hónappal) létesített más társasággal munkaviszonyt, lényegesen alacsonyabb munkabér ellenében, úgy a bíróság az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának alkalmazásakor figyelembe veszi ezt a jövedelmet a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség körében? Másként kérdezve: az a tény, hogy a munkavállaló már a felmondás közlése előtt rendelkezett a hivatkozott jogviszonnyal, kizárja, hogy a párhuzamosan fennálló munkaviszonyból származó jövedelem beszámítson a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettségbe?
2. Fennálló munkaviszony és új álláskeresési kötelezettség. Ha a munkavállaló már a felmondás közlése előtt létesíti a fentebb említett, kevésbé jövedelmező „mellékállását”, teljesítettnek tekinthető-e az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjában foglalt kötelezettsége, vagy köteles új munkát keresni a kárenyhítési kötelezettségének teljesítése érdekében, hiszen ezzel az állással már rendelkezett a felmondás közlése előtt, vagy amiatt köteles új munkát keresni, mert a mellékállásból származó munkabér lényegesen alacsonyabb annál a munkabérnél, melyet a felmondott munkaviszonya alapján kapott?
3. A vezető állású munkavállaló életszínvonal-csökkentési kötelezettsége. Az irányadó bírói gyakorlat elvárja-e, hogy kárenyhítési kötelezettsége teljesítése érdekében – a megszokott életszínvonalát jelentősen csökkentve – olyan munkakört is vállaljon, amely nem felel meg korábbi tapasztalatainak és képességeinek? Ha pedig nem nyer felvételt semmilyen felsővezetői munkakörbe, létezik olyan időtartam, amelynek elteltével a bírói gyakorlat megkívánja, hogy kevésbé szenior munkakörökre is pályázzon a munkavállaló?

Kérdés: A köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állók felmentési idejének számításával kapcsolatos a kérdésünk. A Púétv. 52. §-ának (2) bekezdése szerint, ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg, vagy a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött „x” idő után bizonyos időtartammal meghosszabbodik. A meghosszabbodáshoz csupán az adott munkáltatónál köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő számít bele, vagy a más munkáltatóknál ilyen (vagy a korábbi közalkalmazotti) jogviszonyokban töltött idő is? Ha már egy pedagógus egyszer saját kérelmére felmentésre került valamely munkáltatónál (akár ugyanazon munkáltatónál) a nyugdíjazására tekintettel, és megkapta a neki járó hosszabb felmentési időt, abban az esetben, ha a jogviszonya megszűnését követően nem sokkal újra ugyanazon munkáltatónál/más munkáltatónál végez munkát, és a jogviszonyát a munkáltató felmentéssel meg kívánja szüntetni arra tekintettel, hogy nyugdíjasnak minősül, jár-e neki ismételten a hosszabb felmentési idő, annak ellenére, hogy azt már korábban ugyanazon munkáltatónál/más munkáltatónál megkapta? Azaz minden egyes (nyugdíjas státusz miatti) felmentéssel történő megszüntetés esetén valamennyi köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban töltött idő beszámít, vagy csak az utolsó folyamatos köznevelési foglalkoztatotti jogviszony időtartama?

Kérdés: A munkáltató székhelyén, ahol körülbelül 150 ember dolgozik, reggel csőtörés volt, nem volt víz, és csak két mellékhelyiség üzemelt az egyik emeleten. Milyen következménye lehet annak, ha a munkáltató elrendeli, hogy a munkavállalók délig dolgozzanak, délben menjenek haza, de csak négy óra munkaidő lesz aznapra elszámolva? A munkavállalók mintegy negyedéves munkaidőkeretben dolgoznak, van egy törzsidő, amikor kötelező munkát végezni, a peremidőben ők osztják be a munkaidőt úgy, hogy meglegyen a heti 40 óra. Jogszerű volt-e a munkáltató eljárása? Hogyan lehet ezzel az intézkedéssel szemben megvédeni a munkáltatói oldalt, mire lehet számítani a munkavállalói oldalról?

Kérdés: Ha háromhavi munkaidőkeretet alkalmaz egy munkáltató, hétfőtől péntekig tartó munkarenddel, az esetleges, első hónapban teljesített rendkívüli munkavégzés (pl. hétköznapi túlóra vagy szombati munkavégzés) után járó bérpótlék kifizetése kapcsán dönthet úgy a munkáltató, hogy azt munkaidőkereten kívül végzett munkának tekinti? Ezért nem a munkaidőkeret végén veszi figyelembe a rendkívüli munkavégzést, hanem az adott hónap végén kifizeti a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékot a munkavállaló számára?

Kérdés: A pedagógusok 2026. január 1-jei 10%-os béremelésével kapcsolatban kérdezzük: Helyes-e az az értelmezés, hogy a pedagógusok 2025. december 1-jei alapilletménye, mesterfokozat után járó 2%-os, egyes tantárgyak után járó 7%-os illetménynövekedése, az esélyteremtési illetmény 20%-os összegeit emeljük, a TÉR 20 000 Ft-os összege változatlan marad, és nem képezi az emelés alapját az osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői, főigazgatói, helyettesi megbízási díj, illetve a pótlékok sem? A kérdés a megbízási díjakra és pótlékokra irányulna, mert egy előadáson elhangzottak alapján ez is része a 10%-os emelésnek. Igaz, hogy a gyakornoki bér növekedése miatt az alsó határok nőni fognak?

Kérdés: A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló hétköznapra eső munkaszüneti napon dolgozik. Ezen a napon őt a munkabérén, ünnepnapi bérpótlékon és esetleges túlórán felül munkaszüneti napi távolléti díj is megilleti, mivel az Mt. 146. §-a kimondja, hogy a munkavállalót távolléti díj illeti meg óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő idő. Ha a munkavállaló ezen a napon 12 órás munkarendben dolgozik, számára a munkaszüneti napi távolléti díj 8 vagy 12 órában jár? Hogyan értelmezzük a napi munkaidőt ebben az esetben? Teljes napi munkaidő az Mt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján napi 8 óra, tehát ha az Mt. értelmezése szerint a munkavállalót ezen a napon a 12 óra munkavégzés ellenére 8 óra munkaszüneti napi távolléti díj illeti meg? Vagy a napi munkaidő alatt ebben az esetben a beosztás szerinti napi munkaidőt kell érteni? Azaz, ha munkavállalónk ezen a napon 12 órát dolgozott, a munkaszüneti napi távolléti díj is 12 órára illeti meg? Ha a beosztás szerinti napi munkaidő alapján illeti meg a munkavállalót a munkaszüneti napi távolléti díj, akkor további kérdésünk a következő: munkaszüneti napon alapesetben nincs a partnernél munkavégzés, de a munkavállaló beosztása erre a napra esik, hány órában illeti meg munkaszüneti napi távolléti díj? Beosztás szerint (azaz fenti példánk alapján 12 órában), vagy szerződés szerinti napi munkaidő alapján (azaz 8 órában) jár a távolléti díj?

Kérdés: Közös önkormányzati hivatal köztisztviselője szeptemberben tölti be a nyugdíjkorhatárt. Ezt követően nem szeretné fenntartani a jogviszonyát. Milyen formában és meddig szükséges jeleznie – kell-e egyáltalán jeleznie – a munkáltató felé, hogy nem kéri a továbbfoglalkoztatást? Közös megegyezéssel vagy felmondással célszerű megszüntetni a jogviszonyt? A felmentési idő hogyan alakul ebben az esetben?

Kérdés: Január 9-én ónos esőzésre adtak ki riasztást, amely telephelyünket is érintette. A vezetőség a vidéki dolgozókat a délelőttös „A” műszakból 11 órakor hazaküldte a munkásjárattal, illetve azzal, amivel dolgozni járnak. A délutános „C” műszak vidéki dolgozóit pedig értesítették, ne jöjjenek be dolgozni. A helybéli munkavállalók maradtak dolgozni délelőtt, és felvették a munkát a helyben lakó délutánosok is. Egyébként a nagy ónos esőzés szerencsére elmaradt. A munkáltató január 14-én, szerdán kihirdette, hogy az érintett délelőttösöknek a fennmaradó három órát január 22-én kell ledolgoznia úgy, hogy 6 órától 14 óra helyett 17 óráig fog tartani a munkaidejük, a délutánosoknak pedig január 31. szombatra rendeli el a pénteki nap ledolgozását. Azaz a szombati pihenőnapot munkanappá módosítja, a 9-i pénteki munkanapot pedig pihenőnappá helyette. Egyébként négyhavi munkaidőkeret van érvényben, de rendszerint nincs „használatban”, általános munkarend szerint, 8-8 órában folyik a termelés. Az intézkedés felháborodást váltott ki, különösen a délelőttösök körében, mivel nem akarják ledolgozni a három órát, azt inkább igazolt, nem fizetett időtartamként számoltatnák el, de állásidőre és túlórára is gondoltak. Végül a vezetőség úgy döntött, hogy nyilatkoztassuk a dolgozókat, mit választanának. Az „A” műszak esetén: a fennmaradó három órát ledolgozzák 22-én, vagy nem dolgozzák le, de 9-ére csak öt órát számolunk el. A „C” műszaknál: a délutános 8 órát ledolgozzák 31-én szombaton, vagy szabadságot, illetve fizetés nélküli szabadságot kérnek rá. Az „A” műszakosok egységesen a le nem dolgozás és 5 óra elszámolás, a C műszakosok pedig egységesen a 31-i ledolgozás mellett döntöttek, a nyilatkozatokat pedig mindenki személyre szólóan kitöltötte.
1. A fenti körülmények, az előzetes riasztás, amelyre alapozva meghozta a döntéseit a munkáltató, minősülhet-e olyan elháríthatatlan külső oknak, amely mentesíti őt az állásidőre járó díjazás fizetésének kötelezettsége alól?
2. Ha a „C” műszak 9-i műszakja igazolt, nem fizetett távollétként kerül rögzítésre, a 31-i szombatra elrendelt, illetve részükről nyilatkozatban elfogadott 8 órás munkavégzés a havi kötelező óraszámon, illetve a 4 havi munkaidőkeretet tekintve a kereten felüli óraszámon kívül kellene, hogy jelentkezzen, ami túlóra? Vagy az általuk aláírt nyilatkozat, amelyben 9-ét pihenőnapként fogadják el utólag, és helyette a 31-i szombatot munkanapnak, védheti a céget egy munkaügyi ellenőrzés esetén, mint megállapodás a felek között?
3. Ha az időjárás miatt a dolgozóért a műszak végén nem tud eljönni a munkásjárat, vagy hazafelé elakad a busz, mi a teendője a munkáltatónak az Mt. szerint? Kell különbséget tenni a munkáltató felelősségében és teendőiben ilyen helyzetben aszerint, hogy autóval, munkásjárattal vagy „Volánnal” jár munkába a munkavállaló?

Kérdés: Az önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését tervezi, ingatlannal kapcsolatos tevékenységi körben. A jogviszonyából fakadó kötelezettségek miatt a tevékenység megkezdéséhez előzetesengedély-kéréssel fordult a fenntartóhoz. A fenntartó jogosult-e az engedély megadására, ha ez a munkavállaló munkaidejét nem befolyásolja?

Kérdés: Művelődési házban általánostól eltérő munkarendben dolgozó (kedd–szombat munkanap, vasárnap–hétfő pihenőnap), teljes munkaidős, az Mt. hatálya alatt álló munkavállalók munkaidejével kapcsolatosan szeretnék segítséget kérni.
1. Áthelyezett munkanap esetén az általános munkarendben foglalkoztatottak szombaton dolgoznak le olyan napot, ami egy-egy ünnepnap miatt pihenőnapnak minősül. A művelődési ház alkalmazásában állók szombaton eleve dolgoznak. Az ő esetükben hogyan működik például a december 24-i nap „ledolgozása”? Mikor kellene ezt teljesíteniük?
2. A művelődési ház szombaton 9–15 óra között van nyitva. Ha nincs rendezvény, akkor a munkavállalók is ebben az időintervallumban dolgoznak, azaz 6 órát. Ebben az esetben lesz olyan nap, amikor 10 órát kellene dolgozniuk? A heti/havi óraszám meg kell, hogy egyezzen az általános munkarendben dolgozók óraszámával?
3. Sok esetben a rendezvények miatt akár késő este/éjszaka is dolgoznak a munkavállalók. Az így keletkezett túlóra akár szabadidő formájában is biztosítható?
4. Megfelelő, ha a munkavállalók az általánostól eltérő munkarendben vannak foglalkoztatva? Vagy az ő esetükben célszerű lenne a más munkaidő-beosztás szerinti foglalkoztatás?