Az alkotmánybírósági döntés nem vonatkozott a személyijövedelemadó-törvényben meghatározott "elvárt adóra", ezért az Országgyűlés külön törvényben hatályon kívül helyezte az egyéni vállalkozókat érintő rendelkezéseket. Sőt, miután az alkotmánybírósági határozat nem visszamenőlegesen ítélte az alaptörvénybe ütközőnek a "minimumadót" – ahhoz, hogy a vállalkozásoknak ne kelljen az év első két hónapjára alkalmazni a szabályokat –, már 2007. január 1-jére visszamenőleg mondta ki a semmisséget a parlament.
Az elvárt adó már a múlté
Ismeretes, hogy a tavaly nyári adómódosítás szerint – az ott meghatározott feltételek között – a vállalkozásoknak 2007. január 1-jétől adózniuk kellett volna a bevételük meghatározott része után, ha a normál szabályok szerint megállapított adóalapjuk kisebb a korrigált bevétel 2 százalékánál. Az elvárt jövedelem adóalapjának meghatározásakor az összes bevételt csökkentette volna az eladott áruk beszerzési értéke és a külföldi telephely bevétele, valamint társaságok esetében korrigálták volna a kedvezményezett részesedéscserével, átalakulással, eszközátruházással kapcsolatos tételek. Az elvárt jövedelem alapján nem kellett volna adóznia - néhány tételesen felsorolt adóalanyon kívül – az előtársasági/egyéni vállalkozást kezdő és az azt követő adóévben, továbbá akkor sem, ha az árbevétel a megelőző évhez képest 15 százaléknál többel csökken, illetve ha az adóévben vagy a megelőző adóévben az adózót elemi kár sújtotta.
Az elvárt adó nem új adónemként lépett volna hatályba, hanem a társasági adózás és a vállalkozói személyi jövedelemadózás rendszerében vezetett volna be egy új adóalap-megállapítási módszert.
Az Alkotmánybíróság döntése az elvárt adóról
Az Alkotmánybíróság rögzítette: az arányos közteherviselés alkotmányos előírása, hogy az adó a kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfeleljen, az adózás alá vont jövedelem, illetve vagyon és az adó között a kapcsolat közvetlen legyen, az adó ténylegesen megszerzett jövedelmet adóztasson, illetve az adó legyen arányban a kötelezettek teherviselő képességével.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a társaságiadó-törvény oly módon állapítja meg az elvárt adó alapját, hogy az nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezettek tényleges jövedelmi, vagyoni helyzetével, és aránytalanul ír elő ténylegesen meg nem szerzett nyereség után adófizetési kötelezettséget. A törvényalkotó által felállított vélelemmel szemben a fizetésre kötelezettek nem élhetnek ellenbizonyítással arra vonatkozóan, hogy a vélelmezett adóalapot képező jövedelmet valójában nem szerezték meg.
Mindezekre tekintettel a górcső alá vett rendelkezés a jövedelmi és vagyoni viszonyokkal arányos közteherviselés szempontjából nem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az alkotmánybírák konklúzióként megállapították, hogy ha a törvényalkotó az adót választja a költségvetésibevétel-növelés forrásául, akkor a már bevezetett és működő jövedelmi típusú szabályozással és az alkotmányos követelménnyel összhangban kell a módosítást végrehajtania.
A "nyereségminimum"
Az "elvárt adó" alkotmányellenessége nem tántorította el a pénzügyi kormányzatot attól, hogy a közteherviselők körét szélesítse, a fekete- és szürkegazdaságot fehérítse. Tényként kezelhető, hogy ma Magyarországon túl kevesen fizetnek adót, az indokoltnál kevesebben vesznek részt a közteherviselésben, így a törvénykövetőkre jóval nagyobb teher hárul.
Nem meglepő tehát, hogy miután az Alkotmánybíróság nem elvi alkotmányossági kérdésként, hanem a vizsgált előírások konkrét sajátosságára tekintettel állapította meg az "elvárt adó" semmisségét, ezért a társasági adó és a személyi jövedelemadó új módosítása révén "régi-új" szabályként ismét bevezetik a kiterjesztett adófizetést. Az új szabályozás megalkotásánál messzemenően figyelembe vették az alkotmánybírák kifogásait, azaz azt, hogy egy már működő, jövedelemtípusú adójogi szabályozáson belül ne legyen olyan új adóalap-megállapítási kötelezettség, amely a törvényi vélelemmel szemben nem teszi lehetővé az ellenbizonyítást.
"Nyereségminimum" a társaságiadó-alanyoknál
A társaságiadó-törvény a régi szabályokhoz hasonlóan előírja a normál szabályok szerinti adóalap megállapítását, valamint a jövedelemminimum megállapítását is. Amennyiben a minimális nyereség nem éri el a társasági adó alapját, akkor az adózó választhat: vagy az adózás rendjéről szóló törvény szerint a bevallása mellé ún. kiegészítő nyilatkozatot tesz, vagy a nyereségminimumot tekinti adóalapnak.
"Nyereségminimum" alól mentes társaságok
A törvény tételesen felsorolja azokat a társaságiadó-alanyokat, amelyeknek nem kell a nyereségminimum után adózni. Idetartozik az MRP, a kht., a vízitársulat, az alapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, a felsőoktatási intézmény, a diákotthon és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár.
Mentes még a szociális szövetkezet, az iskolaszövetkezet, illetve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság is.
Nem kell a minimális jövedelmet meghatározni a vállalkozásoknak az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben.
Ha az adózót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta, akkor nincs minimumnyereség-megállapítási kötelezettsége.
Elemi kár
A nyereségminimum megállapítása és ez utáni adózás alóli mentesülés esete az elemi csapás, így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint a természeti vagy biológiai eredetű tűz.
A példálózó jelleggel felsorolt elemi csapások csak akkor számítanak adózási szempontból mentesítő kárnak, ha a mértékük az adózó megelőző adóévi árbevételének legalább a 15 százalékát elérik. Ha az adózó év közben kezdett, akkor az árbevételt évesíteni kell, ha átalakulással jött létre, akkor a jogelőd árbevételéből számított, az átalakulás formájától függően azzal egyező, vagy összesített, vagy megosztott árbevételét kell figyelembe venni.
Az elemi csapás megtörténtét igazolni a kár tényét tartalmazó okmánnyal kell. Ilyen lehet a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv vagy más okmány, de ha az adózó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal, akkor az adózó által kiállított saját jegyzőkönyv is szolgálhat igazolásul.
Ha pusztán a saját készítésű jegyzőkönyv áll rendelkezésre az elemi csapás igazolására, akkor azt a kár keletkezését követő 15 napon belül az illetékes állami adóhatósághoz meg kell küldeni. Ha az adózó az igazolást nem küldi el a mondott határidőig, akkor a késedelem igazolással nem menthető ki, az elemi kár miatti mentesség nem érvényesíthető, a határidő tehát jogvesztő.
A "nyereségminimum" meghatározása a társaságoknál
Azoknak, akiket a törvény nem mentesít, a nyereségminimum meghatározásakor az összes bevételből kell kiindulniuk.
Csökkentő tételként érvényesíthetik a társaságiadó-alanyok az eladott áruk beszerzési értékét és az eladott közvetített szolgáltatások értékét, valamint – a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló közösségi irányelvnek megfelelően – a kedvezményezett átalakulást, kedvezményezett eszközátruházást és a kedvezményezett részesedéscserét érintő levonható tételeket.
Figyelmen kívül kell hagyni – a nemzetközi szerződés rendelkezéseit figyelembe véve – a külföldi telephely útján végzett tevékenység során keletkezett telephelynek betudható jövedelemminimumot is.
Növelő tételként a kedvezményezett átalakulással, kedvezményezett eszközátruházással, valamint a kedvezményezett részesedéscserével kapcsolatos gazdasági eseményekhez kapcsolódó tételeket kell figyelembe venni.
A nyereségminimum az így meghatározott növelő és csökkentő tételekkel módosított jövedelem 2 százaléka, ez után kell megfizetni a 10, 16 százalékos társasági adót.
"Nyereségminimum" az egyéni vállalkozóknál
Az egyéni vállalkozóknak azt kell figyelni, hogy a személyijövedelemadó-törvény 4. és 10. melléklete szerint megállapított bevétel és a 11. számú melléklet alapján megállapított költségek különbözetének az egyébként a "normál" adóalapot érintő bevételt növelő és csökkentő tételeknek a figyelmen kívül hagyásával mekkora az összege. Ha nem éri el az elvárt jövedelemminimumot, akkor az egyéni vállalkozónak is választania kell: vagy adózik a nyereségminimum után, vagy igazolja az alacsony jövedelmet.
Adóalap, adó, mentességek az egyéni vállalkozóknál
Az egyéni vállalkozó esetében a minimumnyereség alapja egyenlő a már említett mellékletek rendelkezéseinek figyelembevételével megállapított, az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatások értékével csökkentett jövedelem 2 százalékával. Az adó mértéke – a társaságiadó-alanyokhoz hasonlóan – 10, illetve 16 százalék.
Nem kell ezt a szabályt alkalmazni a tevékenység megkezdése évében és az azt követő évben, de csak akkor, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban a magánszemély nem folytatott egyéni vállalkozói tevékenységet.
A már említett módon és feltételekkel az elemi kár esetén sincs nyereségminimum-megállapítási és adófizetési kötelezettség. A tevékenységét nem egész évben folytató vállalkozónál az egy napra jutó átlagos napi bevételt kell évesíteni (365 nap figyelembevételével), és a feltétel, hogy a kár értéke legalább ennek a bevételnek a 15 százalékát érje el. Az igazolás módja ugyanaz, mint a társaságiadó-alanyok esetében, és az elemi kárt igazoló saját jegyzőkönyv beküldésére nyitva álló határidő az egyéni vállalkozóknál is jogvesztő.
Kiválasztás az ellenőrzésre
A bevalláskiegészítő adatokat az állami adóhatóságnak fel kell dolgoznia, és számítógépes kockázatelemző programmal kell ún. egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére kiválasztania. Ez a vizsgálat elsősorban az adózó irataira terjed ki, amelynek során a revizorok ellenőrzik, hogy az adózó az egyes kötelezettségeit az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Az ilyen ellenőrzés önmagában nem keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot.
Kiválasztani azokat az adózókat fogják, akiknél alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy a szabálytalan költségelszámolásnak a következménye.
Az ellenőrzésre kiválasztás határideje
Az új szabályozás az ellenőrzésre történő kiválasztást határidőhöz köti. Ez a bevallások benyújtásának határidejétől kezdődik, a rendelkezésre álló idő pedig 30 nap. Amennyiben a bevallás hibás, hiányos, akkor annak kijavításától, ha késve benyújtott, akkor a bevallás beérkezésétől számítódik a 30 nap. Ez praktikusan azt jelenti, hogy főszabályként egyéni vállalkozók esetében a február 15-ét, társas vállalkozók esetében a május 31-ét követő 30 napon belül derül ki, hogy melyik adózót választják ki egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére. A kiválasztásról szóló értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének.
Nem véletlen az a szabály, hogy magát az ellenőrzést a kiválasztástól számított egy éven belül kell megkezdeni. Ezt indokolja az állami adóhatóság ellenőrzési kapacitásának a megoszlása, de lehetőséget ad arra is, hogy a köztes időben az adózó önellenőrzést hajtson végre.
Nyereségminimum helyett nyilatkozat
A korábbi alkotmánybírósági határozatra figyelemmel az új szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az adózó – akár a társasági adó, akár a személyi jövedelemadó hatálya alatt áll – bizonyítsa: az, hogy nem éri el a minimális nyereséget, valós okokra vezethető vissza. Ezt a lehetőséget, illetve inkább kötelezettséget az adózás rendjéről szóló törvény írja elő, amikor kimondja, hogy ha az adózó nem választja adóalapként a nyereségminimumot, akkor köteles az adóbevallásához bevallást kiegészítő nyomtatványt mellékelni.
Nem lehet a bevallás kiegészítését úgy sem elkerülni, hogy mondjuk az adózó a bevallásában a minimumnyereséget meghaladó adóalap után vallja be, de azt utóbb önellenőrzéssel módosítja. Ha az önellenőrzés következtében csökken az adóalap a minimális jövedelem alá, akkor az önellenőrzési lap mellékleteként kötelező a bevalláskiegészítő nyilatkozat megtétele.
A nyomtatványt az APEH rendszeresíti, a jogkövetkezmények szempontjából pedig a nyilatkozat adóbevallásnak számít.
Értelemszerűen külön nyomtatvány készül a társas és külön az egyéni vállalkozók részére, a kérdések pedig az adóévre és az azt megelőző évre vonatkoznak.
Ha a kitöltött nyilatkozat hibás vagy hiányos, akkor – a nyilatkozat nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül kiküldött adóhatósági értesítésre – az adózónak azt ki kell javítania.
Ellenőrzés, bizonyítás
Említettük, hogy a bevallás mellett beküldött nyilatkozatot kockázatelemzésnek vetik alá. Ennek eredményeként a kiválasztott adózó iratait vizsgálják meg abból a szempontból, hogy a vállalkozó az egyes adókötelezettségeit az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. A vizsgálat során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek, ráfordítások ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítani. Amennyiben a kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, akkor megindul a bevallás utólagos ellenőrzése, amelynek során az adóhatóság becslést alkalmazhat. Azt, hogy pontosan mit jelent a jelentős szám és mérték, a törvény nem határozza meg.
A bevallás új típusú kiegészítésében közölt adatokat arra is felhasználhatja az APEH, hogy megnézze: a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem fedezetet nyújt-e az egyéni vállalkozó vagy a magánszemély tulajdonos életviteléhez szükséges kiadásokra, ráfordításokra, befektetésekre. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy nem, akkor a már korábbról ismert – önálló tevékenységet végző, minimálbért nem valló magánszemélyek – bevallás kiegészítésének megtételére szólíthatják fel a vállalkozót, a vállalkozás tulajdonosát. Ez a nyilatkozat a magánszemély teljes jövedelmi és vagyoni viszonyait firtatja, és az együtt élők megélhetési költségeire kérdez rá.
Az adózó választási lehetőségei
Látható, hogy a vállalkozók a következő lépéseket tehetik meg:
– vagy adót fizetnek a minimális nyereség után, amennyiben a "normál" szabályok szerint megállapított adóalapjuk nem éri el a - néhány meghatározott tétellel – módosított adózás előtti eredményük vagy vállalkozói jövedelmük két százalékát,
– vagy megteszik a bevalláskiegészítő nyilatkozatot, amelyben igazolják, hogy a veszteség életszerűen és jogszerűen áll fenn.
Amennyiben a bevalláskiegészítést választják, akkor azt az állami adóhatóság kockázatelemzésnek veti alá. Ha ennek alapján kiválasztják az adózót, akkor:
– vagy önellenőrzéssel módosítja az adóalapot és az adót, legalább a jövedelemminimumig,
– vagy várja az adóhatósági ellenőrzés megkezdését.
Ha az adóhatóság kiválasztja az adózót az ellenőrzésre, akkor:
– vagy a nyilatkozatok és iratok átnézését követően lezárja az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, lezárt időszakot nem teremtő eljárását, mert mindent rendben talált, illetve az adózó sikeresen bizonyította, hogy a gazdasági események valóban megtörténtek,
– vagy – sikeres ellenbizonyítás hiányában – a jelentős számú és mennyiségű, feltételezhetően valótlan gazdasági esemény miatt megindítja a bevallás utólagos ellenőrzését, amely ellenőrzéssel lezárt időszakot keletkeztet.
A bevallás utólagos ellenőrzése során alkalmazni lehet a becslési eljárást, sőt – szükség esetén - vizsgálhatók a társasági tulajdonos és egyéni vállalkozó jövedelmi, vagyoni viszonyai is.
Átmeneti szabályok 2007-re
A nyereségminimum-megállapítási kötelezettségre vonatkozó szabályok 2007. július 1-jén léptek hatályba. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók közül azoknak kell alkalmazni, amelyek 2008. január 1-jét követően nyújtanak be bevallást a 2007. adóévről.
Tekintettel arra, hogy 2007-re vonatkozóan csak a második félévre kell figyelembe venni az új szabályokat, ezért a törvénymódosítás átmeneti rendelkezést tartalmaz a társaságiadó-alanyok és az egyéni vállalkozók esetében is.
2007. évi társaságiadó-szabályok
A társaságiadó-alanyoknak két választási lehetőségük van: vagy arányosítanak, vagy közbenső mérleg elkészítése alapján bontják meg az adóévet.
Arányosítás
Az arányosítás során először meg kell állapítani az adóév egészére vonatkozó adóból az adóév első napjától június 30-áig számított naptári napoknak a működés adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával meghatározott részét. A számításnál két tizedesjegyre kell kerekíteni.
Ezt követően ki kell számítani a teljes adóévre megállapított nyereségminimumnak a július 1-jétől az adóév utolsó napjáig számított napoknak a működés adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával meghatározott részét.
Az év első felére arányosítással megállapított "normál" adóalapot össze kell adni az év második felére arányosítással megállapított jövedelemminimum összegével, és ez után kell kiszámítani a társasági adót.
Adóalap-meghatározás közbenső mérleg alapján
Arányosítás helyett alkalmazni lehet a közbenső mérleg alapján történő adóalap-meghatározást is, ebben az esetben 2007. június 30-ára kötelező elkészíteni a közbenső mérleget. A közbenső mérleg megőrzésére vonatkozik az adózási elévülési szabály, viszont nem vonatkozik a külön jogszabályban előírt könyvvizsgálati kötelezettség.
Az adóalap kiszámítása során a közbenső mérleg szerint június 30-ai normál szabályok szerinti adóalap összegét és az éves jövedelemminimumból a közbenső mérleg szerint június 30-áig megállapított jövedelemminimumot meghaladó részt kell összeadni.
Arról, hogy alkalmazni kell-e a minimumnyereség szabályait, az adózó annak megvizsgálásával dönt, hogy mennyi a közbenső mérleg szerint az év második felére eső "normál" adóalapja, és mennyi a közbenső mérleg szerint az év második felére eső jövedelemminimuma.
Egyéni vállalkozók átmeneti szabályai 2007-re
Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van választani, hogy 2007-re melyik módszerrel állapítja meg a fizetendő vállalkozói személyijövedelemadó-alapját.
Arányosítás
Az arányosítás alkalmazásakor a működés napjait figyelembe véve meg kell határozni az adóévi szja általános szabályai szerint megállapított adóalapnak a június 30-áig eltelt napokra eső adóalaprészét, és hozzá kell adni az egész évi minimumnyereség összegének a működés napjai figyelembevételével július 1-jétől az év hátralévő napjaira arányosan eső összeget. A napokra vonatkozó arányszám megállapításakor két tizedesjegyre kell kerekíteni. (Teljes évi működés esetén az arányszám értelemszerűen: 50-50 százalék.)
A számítás alapja az elkülönített nyilvántartás
Az egyéni vállalkozó is választhat más módszert, az ő esetében – miután nem kötelezett mérleg készítésére – a 2007. június 30-ára megállapított elkülönített nyilvántartásból kell kiindulni, a számítási módszer pedig azonos a társaságiadó-alanyokéval.
