Az utóbbi időkig a magyar állam töretlenül és számos eszközzel támogatta, biztatta az önkéntes pénztári tagságot. A folyamat 2005 őszén tört meg, amikor az egészségpénztárak számára kedvezőtlenül módosították az adózásról szóló törvényt: a munkáltatók által adómentesen nyújtható önkéntes egészségpénztári befizetések maximuma közel a felére esett vissza. Ez a korlátozás nem érinti a nyugdíjpénztárakat.
Megnyirbált kedvezmények
A kormány által meghirdetett, részleteiben már el is fogadott konvergenciaprogram olyan újabb és újabb szabályokat hoz a rendszerbe, amelyek jelentősen átalakítják mind a foglalkoztatók, mind a foglalkoztatottak befizetési kedvét, illetve azt is: hová szánják megtakarításaikat.
Bár az intézkedések elsősorban arra irányulnak, hogy a befizetők mindinkább hosszú távon gondolkodjanak, s időskorukról gondoskodjanak, az új korlátozások azonban a szakemberek szerint mindenképpen hatnak a nyugdíjakat érintő megtakarításokra is. S nem feltétlenül jó irányban. Mi is történt?
Változtak az önkéntes pénztárakba való egyéni befizetések utáni adókedvezmények. A köztehermentesen nyújtható juttatások között kitüntetett szerepe van ugyan az önkéntes pénztárakba történő foglalkoztatói hozzájárulásoknak, a 2007. évtől érvényes adó- és járulékszabályok azonban mind a befizetések, mind pedig a felhasználás tekintetében kisebb-nagyobb mértékben "megnyirbálják" a kedvezményeket.
A munkáltatói tagdíj-hozzájárulás jelenleg havonta a minimálbér erejéig adómentes (járulékmentes) azzal, hogy ha egyidejűleg nyugdíj, illetve egészség- (vagy önsegélyző) pénztárba is történik befizetés, akkor a minimálbér 130 százalékáig terjed a mentesség.
Az adókedvezményt nem kapja kézhez az adózó, hanem azt a pénztári egyéni számláján írja jóvá a hatóság. 2007. január 1-jétől újabb megszorítások léptek hatályba. Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárakba együttesen befizetett munkáltatói hozzájárulásból havonta a mindenkori minimálbér 100 százaléka helyett csak legfeljebb a minimálbér 20 százalékának megfelelő rész, a nyugdíj-megtakarítások esetében 50 százalék lesz adómentes.
Szabályként jelent meg a centralizált járulékbeszedési rendszer is. Január elsejétől ezt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) intézi, s utalja át a pénztáraknak a befizetéseket. Ez jelentősen csökkenti utóbbiak adminisztrációs és bérköltségeit, megszakad azonban a közvetlen kapcsolat a pénztárak és a befizetők között, s a különböző kedvezmények sem válthatók "készpénzre".
Az egészség- és önsegélyező pénztáraknál változik egyes szolgáltatások adókötelezettsége: az életmódjavító szolgáltatások igénybevétele ez év június l-jétől adókötelessé válik. Az egészségpénztári körben adókötelesek lesznek a természetgyógyászati szolgáltatások, az üdülés, a sporteszközvásárlás, a sporttevékenység, a gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású termékek, gyógyteák, fog- és szájápolók ártámogatása, valamint az életmódjavító kúrák. Idén június 1-jétől ugyancsak változik az egészség- és önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre.
Önsegélyező pénztárak
A kiegészítő biztosítások egyike az önsegélyező pénztár. Ennek lényege az előretervezés, az öngondoskodás.
Az önsegélyező pénztárak megtakarítási formája eltér a hagyományos banki konstrukciótól, mivel a közösség ereje, amit a kölcsönösség fejez ki egy-egy váratlan élethelyzetben – például munkanélküliség idején – óriási különbséget eredményez. Nem várt eseményekkor a közösség veszélyeztetett tagjai jelentős pluszbevételhez juthatnak, amiből rendezni tudják anyagi helyzetüket. Az önsegélyező megtakarítás abban is eltér a banki befizetésektől, hogy adókedvezmény illeti meg a munkavállalót, munkáltatói kifizetés esetén pedig a munkaadót is.
Az ilyen típusú megtakarítást mind több körülmény indokolta: a munkaadóknak lényegesen olcsóbb, kedvezőbb kifizetést jelentett, mint bármilyen bérjuttatás, s a jogszabályi háttér is viszonylag liberálisan kezelte a rendszert. Az önsegélyező pénztári konstrukció gyakorlatilag mindenféle helyzetben használható volt, legyen az gyermekvállalás vagy beiskolázás; a szabályozás szinte bármilyen körülményt rendkívülinek értelmezett.
A szakemberek szerint mind több munkaadó, főleg a kisebb vállalatok keresték a lehetőségét, hogy minden többletjuttatást, béremelést e formán keresztül érvényesítsenek. Ez ugyanis nemcsak jelentős adókedvezményekkel, de a társadalombiztosítási járulék befizetésétől is mentes kifizetést jelentett.
Elzáruló "csatornák"
A most életbe lépett, illetve áprilistól várható további szigorítások mindinkább szűkítik az ilyen típusú pénzfelhasználást, igyekeznek elzárni az önsegélyezés felé nyíló "csatornákat", s ösztönzik, hogy a külön befizetések a nyugdíjas időszakról gondoskodhassanak.
A konvergenciaprogram keretében bevezetett szigorítások növelik például azt az időt, amelynek minimálisan el kell telnie a befizetés, illetve a pénz használata között; az addigi kilencven helyett 120 napot kell várni, míg a megtakarítás használható lesz. Gyermekgondozási segélyként is legfeljebb három évig vehető igénybe. És mi az, ami még mindig "rendkívüli helyzetnek" számít, s ebből a megtakarításból fizethető? Az önsegélyező pénztárak által a pénztártagok, illetve rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozóik részére nyújtható szolgáltatások köre a következő:
– munkanélküliek segélyezése;
– keresőképtelenek segélyezése;
– jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátás;
– gyermeknevelési támogatás;
– gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
– ápolási segély;
– temetési segély;
– a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a hátramaradottak segélyezése.
Az önsegélyező pénztáraknál még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) is büntetnie kellett, mert a tagdíjbevételek nagyobb hányadát kitevő munkáltatói hozzájárulás sokszor csak átfolyt a pénztárakon, és – elsősorban lakásfenntartási támogatás címén – pénztári szolgáltatásként fizették ki, de valójában adó- és járulékmentes jövedelemként funkcionált.
Nyesz-kondíciók
A nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) lehetőségei a következők:
– Az állami támogatás a befizetések 30 százaléka, de legfeljebb évente 100 ezer forint – ennek maximális kihasználásához évi 333 ezer forintos befizetés szükséges;
– a 2020 előtt öregségi nyugdíjra jogosultak esetében a plafon 130 ezer forint, ami 430 ezer forintos éves befizetéssel szerezhető meg;
– a támogatás független az egyéb – például önkéntes pénztári, életbiztosítási – adó-visszaigénylésektől;
– 2007 után sem kell nyereség-, illetve osztalékadót fizetni a nyesz-befektetéseken képződő hozamok után. A bankok évente legfeljebb a számlán jóváírt átlagos befektetésállomány egy százalékát, de minimum 2 ezer forintot "gombolhatnak le" a számlavezetésért, emellett minden befizetés után az első tranzakciót ingyenesen kell szolgáltatniuk.
Elektronikus nyilvántartás
A piac többi szereplője azonban óva int attól, hogy az önsegélyező pénztáraknál tapasztalt törvénytelenségek alapján az egész szektort büntessék. Megoldást is javasolnak, ez pedig az elektronikus számlanyilvántartás, ami persze óriási beruházás, de a pénztárak biztosan belevágnának, ha belátnák, hogy ez a feltétele annak: a luxust kiszűrve, egy szűkebb, nagyon pontosan körülhatárolt körben 2007 júniusa után is adómentesen nyújthassák az életmódjavító szolgáltatásokat.
Pénztári szakemberek szerint a kormányprogram egészségügyi, illetve adószigorításai egyértelműen a pénztári befizetések ellen hatnak: nemcsak egy "kézbe" terelik a pénzek felhasználását, de korlátozzák az adható kedvezmények körét, illetve az igénybe vehető szolgáltatások palettáját is.
Michalkó Péter, az Uniqa Biztosító vezetője szerint az a tény, hogy a korábbi száz százalék helyett most csak a minimálbér ötven százalékáig írható jóvá az adókedvezmény, s azt nem is kapják meg a tagok, kétségtelenül fékezi a befizetési kedvet. (Bár a leírásban egyértelműen a nyugdíjkasszát részesítik előnyben, hiszen a másik két kiegészítő pénztárban már csupán húsz százalék maradt a leírási lehetőség, illetve a 400 ezer forintban maximált béren kívüli juttatásból is kimaradt a nyugdíj-kiegészítés.)
Az a körülmény, hogy az adókedvezményt a befizető nem igényelheti vissza, hanem az adóhatóság utalja a választott pénztári számlára, egyértelműen abba az irányba hathat, hogy a befizető inkább oda kérje a jóváírást, amelyikben előbb tudja "pénzre váltani" a kedvezményt. A tapasztalatok szerint ezt már most is megteszik: a pénzügyi felügyelet adatai szerint tavaly a tagdíjakból befolyt 14 milliárd forint körülbelül kétharmadát el is költötték kiadásaikra.
Rossz üzenetek
"Még ha valamennyi intézkedésnek nyilvánvalóan adómegtakarítási szándéka is van, jelentős megtakarítást biztosan nem jelentenek majd a költségvetésnek. A jóváírási korlátozás például egészen szűk réteget érint majd, elsősorban a vezető beosztású munkavállalókat, az alkalmazotti kört bizonyosan nem. Az üzenete mégis rossz, negatívan hat a pénztári befizetésekre, s várhatóan nem teljesül az elsődleges cél. Az adójóváírás szintén a hosszú távú gondoskodás ellen hat, hiszen eddig a befizetések utáni kedvezményeket megkapták a tagok, míg az új szabályozás szerint megszűnik a szabad felhasználás: a kedvezményt a hivatal automatikusan továbbutalja, ráadásul csak egyetlen számlára. Vagyis csakis abban dönthet a befizető – azt is csak akkor, ha több pénztár tagja –, hogy ezt hol írják jóvá. Ezt a pénzt pedig nyilván minél előbb használni kívánja, vagyis nem az időskori gyűjtőhely mellett dönt majd" – véli a vezető, aki szerint mindez egyértelműen a nyugdíjreform ellen hat.
De a változások a működés költségeit sem hagyták érintetlenül. Limitálták a vagyonkezelésért elszámolható díjakat – pontot tettek a vita végére, hogy vajon drágán dolgoznak-e a pénztárak, mégpedig a működési és vagyonkezelési költségek törvényi korlátozásával. Az előbbi a pénztár vagyonának hat százaléka lehet az idén, 2008-ban pedig 4,5, az utóbbi, vagyis a vagyonkezelés díja pedig a vagyon 0,9, illetve 0,8 százaléka. A működési és a vagyonkezelési költségek súlyozott átlaga tavaly a vagyon 1,5 százaléka volt.
A változás a Pénzügyminisztérium szerint az idén öt pénztárat érint, mintegy 400 ezer taggal - számukra csökkenhetnek a pénztári díjak. Mindezzel viszont a szakértő szerint a pénztárak üzletpolitikáját korlátozták.
Kedvező hozamok
"Eddig megvolt a lehetősége annak, hogy minél magasabb befizetésekre ösztönözzük a tagokat, magasabb összegnél ugyanis csökkentettük a kezelési költséget – vagy el is engedtünk belőle –, most azonban ez nem megy. Minden többletet rá kell terhelni a befizetőkre, ami biztosan nem tesz jót a pénztári versenynek. Az pedig, hogy már nem a munkáltatókkal vagyunk közvetlen kapcsolatban, s a befizetések az adóhivatalon keresztül folynak, technikailag ugyan egyszerűsíti a rendszert, a befizetők azonban egy-két hónapos csúszással találják számlájukon a jóváírást" – mondja a szakember.
A törvényi változások miatt az idén nem kevés feladat előtt állnak a magánpénztárak, az azonban már most valószínűsíthető, hogy 2006-ot mégis jó hozamokkal zárhatják. A múlt évi eredményekről ugyan még mindegyik pénztár óvatosan nyilatkozik, ám érzékelhető az optimizmus.
Lehoczky László, az MKB-pénztárak igazgatója a közelmúltban úgy fogalmazott: 2006 második-harmadik negyedében a pénztárvezetők még bekötött szemmel aláírták volna akár az inflációt elérő hozamot is – ez november végén 6,4 százalék volt. Fórizs Sándor, az Évgyűrűk elnöke szerint viszont a nyilvánosságra hozatalkor lesznek meglepetések, mégpedig aligha kellemetlenek. A pénztárak, illetve a vagyonkezelők egyelőre csak a bruttó, vagyis a vagyonkezelési díjat tartalmazó eredményekről tudtak megközelítő adatot mondani: ezek minden esetben felülmúlták az áremelkedések ütemét.
A Winterthurnál két számjegyű hozamban reménykednek, a Dimenzió és az OTP eredménye is közelíti a tíz százalékot. A többi megkérdezett pénztárnál pedig a várható eredmény fél-másfél százalékponttal haladja meg az inflációt. A nyilatkozatokból kiderül, hogy a pénztárak egyikének sem okozott gondot a működési költségek tavalyi maximumát betartani, a 2007. évi előírás viszont már elég nehezen teljesíthető.
Törvényi háttér
A vonatkozó törvény hatálybalépése után 2006. január 1-jéig a munkáltatók havonta összesen 74 100 forint erejéig fizethettek be munkavállalóik számára az önkéntes (nyugdíj-, egészség- és önsegélyező) pénztárba járulék- és adómentesen oly módon, hogy egy pénztártípusba befizetett összeg nem haladhatta meg a mindenkori minimálbért, azaz 2005-ben az 57 ezer forintot. 2006 januárjától viszont 400 ezer forintban korlátozták az adómentesen adható béren kívüli juttatásokat, s e körbe sorolták az önkéntes kölcsönös egészségpénztárakat és az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárakat is.
Mindez azt jelenti: ha a munkáltató más jellegű béren kívül juttatást nem ad a dolgozójának, akkor az idén már csak havi 33 300 forintot fizethet be adómentesen az egészségkasszákba, ami a tavalyi összegnek csupán 58 százaléka. Emellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a foglalkoztató által az egészség- (önsegélyező) pénztárba fizetett adómentes tagdíj-hozzájárulás beleszámítandó az adóköteles munkabéren kívüli juttatás meghatározásánál figyelembe veendő összegbe. Többes jogviszony esetén az adó- és járulékmentesség azt a foglalkoztatót illeti meg, amely vagy aki egyébként a tételes eho fizetésére kötelezett.
Az említett szabályoknak nem megfelelő tagdíj-hozzájárulás az érintett összevont adóalapjába számított jövedelmének tekintendő, és a felek között fennálló jogviszonynak megfelelően kell utána a közterheket megfizetni. Ekkor természetesen e juttatások esetében is élhet az érintett a tagdíjhoz kapcsolódó személyijövedelemadó-kedvezményekkel. A tagdíj-hozzájárulásként kapott juttatás pénztártípusonként eltérő módon "realizálható".
Vagyonkezelési alternatívák
Valójában azonban nem is a mértéket, hanem a szabályozás elvét kifogásolják. Borza Gábor, az ING-pénztárak ügyvezetője szerint a működési költségek már eddig is jelentősen csökkentek, s a piac kikényszerítette volna további mérséklődésüket. Így viszont az árak "hozzátapadnak" majd a plafonhoz. Ahogy Fórizs Sándor fogalmaz: egyszerűen hatósági árakat vezettek be. Másként látja ezt Lehoczky László: szerinte olyan erős a verseny, hogy senkinek sem éri meg a plafonra telepedni.
Puszta Anna, a Dimenzió magánnyugdíjpénztár vezetője viszont azt kifogásolta, hogy nem egy átlagos költségszintet szabtak meg, hanem különválasztották a vagyonkezelés és a működés költségeit. Egyes vezetők szerint még az is előfordulhat, hogy az ilyen alacsony költséghányaddal működni képtelen kis pénztárak beolvadnak a nagyobbakba, illetve felvásárolják azokat. Azt ugyanakkor nem vitatják, hogy költségeik csökkennek majd – igaz, nem tudni mennyivel –, mivel a járulékbeszedést az APEH vette át.
Éppen a sok változás miatt a pénztárak ügyfelei az idén még nem válogathatnak a portfóliók között. A magánpénztáraknak 2009-től lesz kötelező három vagyonkezelési alternatívát kínálni. A klasszikus portfólió 10 százalék alatti részvényhányadot jelent, a kiegyensúlyozott 10-40 közöttit, a növekedési pedig 40 százalék feletti részvényarányt.
Azokat, akik nem választanának – az önkéntes pénztárak tapasztalata szerint a tagok 90 százaléka ilyen –, életkoruk alapján sorolnák be. A fiatalabbakat a kockázatosabb, az idősebbeket a konzervatívabb vagyonkezelési kategóriába. Azok a pénzek, amelyeknél a jogosult tagok neve és a hozzájuk tartozó összegek átmenetileg nem azonosíthatóak, az MKB ügyvezetője szerint egy negyedik, nagyon biztonságos portfólióba kerülnek.
Nyugdíjra spórolnak
Az országban sok a nyugdíjas, több mint 3 millió. Ebből kifejezetten öregségi nyugdíjas 1 643 409 fő. Az általuk korábban befizetett társadalombiztosítási járulékokat az államháztartáson belül évekig nem tették félre, hanem felélték, elköltötték. Így ma a nyugdíjakat az aktív lakosság befizetéseiből fizetik ki, ami egyre súlyosabb terheket ró az államháztartásra, ugyanis az aktív korú (dolgozó) lakosság aránya fokozatosan csökken a népességen belül, míg az eltartottak száma növekszik. Ezért elkerülhetetlen volt, hogy az eddigi úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszert fokozatosan felváltsa az öngondoskodáson is alapuló, többpillérű, úgynevezett tőkefedezeti nyugdíjrendszer.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nemrég hivatalosan is közzétette a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztárak tavalyi teljesítményét, valamint az elmúlt öt évben elért hozamok mértani átlagát. Ez a felügyelet által ajánlott számítási mód kiszűri a hirtelen taglétszám- vagy tagdíjváltozásból következő ingadozásokat, azonos súllyal veszi figyelembe minden egyes év teljesítményét. A publikált adatok alapján nem igazolódnak azok az aggodalmak, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítások a befizetett összeg reálértékét sem őrzik meg, nemhogy gyarapítanák. 2001-2005 között az infláció 5,2 százalék volt, míg a magánpénztárak között leggyengébben teljesítők is éves átlagban mintegy két százalékponttal teljesítették túl ezt az értéket, az önkéntes pénztári ágban pedig egy százalékponttal.
A pénztárak teljesítménye – 1998-2004 között – így is pozitív volt: az átlagos infláció ebben az időszakban 5,8 százalékot, a biztonsági mutatók rendszere (BMR) pedig 6,8 százalékot tett ki. E mutató tükrében némileg változik viszont a pénztárak teljesítmény szerinti rangsora. Bár 2000-2004 között (a számítások idején a pénztárak tavalyi eredményei még hiányoztak) az Életút és a Dimenzió ebben az összehasonlításban is a legjobb eredményt mutatták fel, a Winterthur jogelődje, a CSLP azonban valahol a középmezőny végén állt. A közalkalmazottak legnagyobb pénztára, az Uniqa viszont ebben az összehasonlításban sereghajtó.
Nagyfokú koncentráció
Az új nyugdíjrendszerben – az eddigi gyakorlattal ellentétben – a biztosított (azaz a későbbiekben nyugdíjra jogosult) nemcsak az állami társadalombiztosítástól (első pillér), hanem a magánnyugdíjpénztáraktól (második pillér) is kap öregkori ellátást. A nyugdíjakat kiegészítheti még az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztáraktól, illetve – élet- vagy nyugdíjbiztosítások formájában – biztosítótársaságoktól érkező járadék is.
Jelenleg több mint 20 magánpénztár rendelkezik a felügyelet engedélyével. A nagyfokú koncentrációt jelzi, hogy a taglétszám és a vagyon alapján a legnagyobb öt – banki, biztosítói hátterű – pénztár a piac mintegy 80 százaléka felett rendelkezik. A közeljövőben várható, hogy a nagy pénztárak kisebbek beolvasztásával tovább növelik részesedésüket, s hosszabb távon legfeljebb 10-15 magánpénztár működik majd.
Bár az önkéntes pénztáraknál is megfigyelhető a konszolidáció, a zárt, munkahelyi pénztárak nagy száma miatt hasonló koncentráció – egyelőre – nem következett be. A nyílt pénztárak minden munkavállaló előtt tárva állnak, a szakmai vagy más szervezési elv alapján tagjai körét korlátozó zárt pénztárat azonban csak az a dolgozó választhatja, aki megfelel az adott kritériumoknak. A pénztárválasztás nem egyszerű döntés, így érdemes alaposan mérlegelni az elmúlt évek hozamát, az egy főre jutó vagyont, a létszámot, illetve a pénztárt támogató intézmények hátterét.
Ha nincs tagdíjtartozásunk, a szabad pénztárválasztás elve alapján átléphetünk más pénztárba. Erre legkorábban a tagsági viszony kezdetétől számított 6 hónap elteltével van lehetőség. A pénztárváltások egyik fő mozgatórugója várhatóan az elért hozamok közötti különbség lesz. A tagok számláján tartósan magasabb hozamot jóváíró pénztár ugyanis jóval nagyobb nyugdíjat tud majd garantálni.
Egészségvédelmi programok
Az egészségpénztárak elsősorban abban érdekeltek, hogy tagjaikat jó testi és lelki egészségi állapotban tartsák, megelőzzék a betegségek kialakulását, amit a pénztár azzal is segít, hogy rendszeres konzultációkkal ismereteket nyújt a tag egyéni egészségkockázatairól. Tagjaik számára – egyéni egészségterv alapján – egészségvédelmi programokat szerveznek és finanszíroznak.
Az önkéntes egészségpénztárak egyben gazdasági-pénzügyi vállalkozások is. A befektetési alapokhoz hasonlóan a pénztár a befizetett kis pénzeket, akár havi ezer forintokat is együtt kezeli, ami a méretnagyság miatt nagy előny. Míg azonban az alapok értékpapírokat, befektetési jegyeket bocsátanak ki, és azok árfolyamán (nettó eszközértékén) keresztül eléggé jól, sokszor naprakészen nyomon lehet követni a befektetés értékét, a pénztáraknál ilyen nincsen. Ott egyéni számlákat vezetnek – minden pénztártag számára –, amelyeken nyomon követik az egyes be- és kifizetéseket, hozamokat.
Befektetési politika
Tisztában kell lenni azzal is, nincs garancia arra, hogy az a pénztár, amely az előző 1-2 évben kiemelkedő hozamszintet ért el, a jövőben is az átlagosnál jobban teljesít majd. Elképzelhető ugyanis, hogy a pénztár a versenytársakénál nagyobb hozamot csak úgy tudta elérni, hogy a tagok pénzét kockázatosabb eszközökbe fektette. Ezt támasztja alá az is, hogy a pénztárak vagyonkezelői döntő részben hosszú lejáratú eszközökben kötik le a rájuk bízott pénzt, s előfordulhat, hogy a hosszabb távon jövedelmezőbb eszközökkel rövid távon csak kisebb hozamot lehet elérni.
A pénztárak teljesítményének összehasonlításához célszerű legalább 3-5 év hozamadataiból kiindulni. A munkavállalónak juttatott összeg költségként elszámolható, vagyis nem kell utána személyi jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot fizetni. Fontos azonban tudni, hogy e kötelezettségvállalás a cég minden pénztártag munkavállalójára érvényes, függetlenül attól, hogy az alkalmazott melyik pénztár tagja, s hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják-e. A munkavállaló által önkéntes kölcsönös pénztárba befizetett tagdíj 30 százaléka adókedvezményként vehető figyelembe. A kedvezmény felső korlátja alapesetben évi 100 ezer forint, ez azonban 130 ezerre nőhet, amennyiben a tag 2020. január elseje előtt éri el az öregségi nyugdíj korhatárát.
Mivel a pénztár a biztonságos működésének költségeit a befizetett tagdíjakból fedezi, így nem a teljes befizetett összeg – de általában 90 százalék feletti része – kerül jóváírásra a pénztártag számláján. A tagdíj egy része likviditási tartalékba kerül, mely a demográfiai és befektetési kockázatok kiegyenlítésére, illetve a pénztár fizetőképességének garantálására szolgál. A fennmaradó összeg a jóváírt hozammal növelve, de a befektetések költségével csökkentve a nyugdíjjárulék majdani finanszírozására szolgál (fedezeti tartalék). A tagok befizetéseinek, tagdíjainak a pénztár működésére fordított hányadán felüli részét a nyugdíjpénztárak vagyonkezelői befektetik. A hozamot a tagok befizetéseivel együtt a pénztár legalább negyedévente jóváírja a tag egyéni számláján.
Várakozási idő
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) adómentes. Feltéve, hogy a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya a pénztárral (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben vagy azt megelőzően keletkezett; vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken; továbbá, ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár e szolgáltatására a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá.
Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagjának a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít, az adóköteles jövedelmet a következők szerint kell megállapítani. A kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett bevételt (kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést) teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő
– második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát;
– harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát;
– negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát;
– ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát;
– hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát;
– hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát;
– nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát;
– kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát;
– tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A kötelező várakozási időszak utáni tizedik évet követően kifizetett bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. Az önkéntes nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, adómentesnek nem minősülő nyugdíjszolgáltatás összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemnek számít.
Üdülés pénztárforintokból
Valamennyi megtakarítási, illetve öngondoskodási formát nagyon érzékenyen érinti, hogy van-e miből és mit befizetni a tagoknak. Bár ezek döntően munkaadói hozzájárulások – vagyis leginkább a munkahelyek fizetik ilyen formában munkavállalóiknak a különböző juttatásokat –, minél nagyobb a kedvezmény, s minél szélesebb a kör, annál szívesebben döntenek ezen út mellett.
Időről időre viták zajlanak arról, mi az, amit fedezhet a pénztár, s mi az, amit nem. A népszerű szolgáltatások közé tartozik, hogy az egészségkassza állhatja az egészségügyi, gyógyászati vagy egyszerűen csak a felüdülést (rekreációt) szolgáló pihenést is. Korábban volt olyan szándék, amely szerint az állam csak a luxuskategóriájú wellness-hotelekben történő üdülés finanszírozását engedélyezné. Ez nehéz helyzetbe hozott volna több nagy taglétszámú kasszát, ugyanis az ezek mögött álló nagyobb munkáltatóknak (például MOL, honvédség stb.) kiterjedt vállalatiüdülő-hálózatuk van, márpedig a céges üdüléseket a tagok eddig a pénztárak terhére számolták el.
Majd a pénztártagok életét megkönnyítő módosítás lépett életbe. Vagyis átlagos, egészségügyi szolgáltatást is nyújtó üdülőkben, szállodákban is lehet pénztárforintokból üdülni, igaz, évente csak maximum 150 ezer forintig.
Hasonló, ám évi 70 ezer forintos plafon lépett életbe egy másik "slágerlehetőség", az aktív testmozgást segítő sporteszközök finanszírozása esetében. A pénztár állta a számlát akkor is, ha mondjuk, a pénztártag fizikoterápiás kezeléseken vett részt, gyógytornázott, vagy ha kollégáival közösen focipályát bérelt, esetleg uszodába ment.
Az egészségpénztári befizetéseket most viszont különösen érzékenyen érintik a változások: e szektorban ugyanis nemcsak az rontja az "üzletet", hogy a korábbi teljes leírás helyett már csupán húsz százalékig érvényesíthető az adókedvezmény, de jelentősen szűkült az a szolgáltatási kör, amely a pénztári számlával kifizethető.
Tiltólistán a gyógykúrák
Ez év június 1-jétől tiltólistára kerül a sporteszközök vásárlásával együtt mindenféle sporttevékenység finanszírozása, továbbá az üdülések és a különféle gyógykúrák, azaz az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások elszámolása. A korlátozásra nyilván a megszorító adócsomag részeként került sor; a Pénzügyminisztériumban valószínűleg sokallták az efféle egészségvédelemre elfolyó adómentes forintokat.
Az egészségpénztári számlákra ráadásul kiváltképp ezt a befizetést – 85 százalékban a munkaadók fizetnek be – adómentes természetbeni juttatásként könyvelhetik el. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az utolsó öt évben az egészségpénztárak nőttek a legdinamikusabban a pénztári szektoron belül: a taglétszám ötszörösére emelkedett, s tavaly félévkor elérte az 570 ezret, a befizetésekből pedig 27 milliárd forint gyűlt össze.
Pénztári szakértők sem vitatják, hogy ez a típusú rendszer nemegyszer lehetőséget adott a visszaélésekre, s előfordult, hogy akár egy mallorcai luxustúrát is rekreációs, gyógyító utazásként könyveltek el. (Ezzel pedig egyértelműen jól járt mindkét fél, hiszen a munkaadó nemcsak leírhatta adójából, de adómentessé is tette a dolgozóinak szánt juttatást, s akár a béremeléseket, kifizetéseket is sokkal olcsóbban úszhatta meg.)
Elpárolgó vonzerő
Több pénztárnál állítják: veszélybe kerülhet a további növekedés, ha az önkéntes pénztári törvény adómentes szolgáltatásokat korlátozó passzusát nem törlik vagy nem enyhítik. A szakértők szerint főként a fiatalokat foglalkoztató munkahelyeken jelentett csáberőt a sportolási lehetőségek támogatása.
Az új szabályok hatálybalépésével azonban elpárolog ez a vonzerő. Ha például a pénztár nevére szól az életmódjavító szolgáltatásokról kiállított számla, akkor ezt a tételt nemcsak 54 százalékos adó terheli, hanem az adóval növelt összeg után még 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kellene fizetni. Az egészségpénztári szektor számára kudarcot jelentett a nyári törvénymódosítás, jóllehet, egy szűkebb, adómentesen adható egészségmegőrző szolgáltatási listáért még lobbizik a pénztári kör.
Más vélemények szerint viszont az egészségpénztárak mögött vannak tőkeerős csoportok, amelyek képesek átvenni az egészségügyi reformban kigondolt több biztosító szerepét, illetve kiegészítő biztosítóként is működhetnek majd. Persze az "erő" - egyelőre – meg sem közelíti a kötelezővé tett magánnyugdíjtagságot: szemben az ottani 2,5-3 milliós létszámmal, az egészségpénztárakhoz még csak két-háromszázezren csatlakoztak. Kérdés, hogy a megszorítások, szigorítások mellett mégis mivel lehet versenyképesnek maradni, megőrizni a szolgáltatások színvonalát. Mihalchó Péter szerint ennek "nyitja", ha minél szélesebb a kínálat, s minél kevésbé érzi meg az ügyfél, hogy a szolgáltatásért fizet.
Nem ritka a visszaélés
"Szoros a kapcsolat a különböző szolgáltatókkal, igyekszünk mind szélesebb körben elfogadni a számlákat. Még gyorsabb és egyszerűbb lehetne mindez, ha a tagok bankkártyához hasonlóan használhatnák a számlájukat: vagyis nem is kellene fizetniük, egyszerűen a plasztiklapról "húznák le" a fedezetet. Ez nemcsak egyszerűbb, de várhatóan fel is lendíthetné az üzletet, hiszen ily módon tagadhatatlanul többet is fizetnek majd az emberek" – mondja a vezető, aki szerint a pénztárak abban még mindig versenyképesek maradnak, hogy nagy tételben szerződnek a szolgáltatókkal; kialakul a versenyhelyzet, ahol az árak természetesen sokkal alacsonyabbak lehetnek.
A különböző, aprólékosan megfogalmazott korlátozások azonban nem véletlenek, hiszen előfordultak visszaélések is. Volt rá példa, hogy pénztártagok egy-egy pezsgős vacsorás párizsi hétvégét, netán méregdrága napszemüveget is megpróbáltak egészségügyi kiadásként elszámoltatni. Hosszabb távú megtakarítások helyett sokan – amint lehet – elköltik az adómentes forintokat.
Az is előfordul, hogy egyesek orvosi véleménnyel igazolják, miért éppen arra a drága sílécre és -kötésre van szükségük, amelyet azután a külföldi síbérlettel együtt adómentesen – de legalábbis adókedvezménnyel – számolhatnak el.
Munkáltatói előnyök
A munkáltató számára – aki/amely dolgozói jövedelmének egy részét egészségpénztári befizetés formájában folyósítja – a leglényegesebb, hogy a jövedelem egy részét adó- és járulékmentesen utalhatja át a tárgyévben, havi elosztásban egy-egy munkavállalója számára. A tehermentes pénz ráadásul még több is lehet, ha az alkalmazott után egyszerre többféle önkéntes pénztártípusba – tehát az egészségkassza mellett önkéntes nyugdíj- vagy önsegélyező pénztárba – is fizetnek.
Jól járnak azok az állampolgárok is, akik cégük helyett maguk állják egészségpénztári tagdíjukat, még így is az adott évi befizetéseiknek jelentős hányadát írhatják le a személyi jövedelemadójukból. A jogszabályok további 10 százaléknyi adókedvezményt nyújtanak azoknak, akik prevenciós, vagyis az egészségromlás megelőzésére hivatott szolgáltatásokat vesznek igénybe. Idetartozik a gyógymasszázstól kezdve a sportkiadásokon át a különböző betegségmegelőző szűrővizsgálatokig sokféle lehetőség.
A megelőző szolgáltatások igénybevételéhez kötelező, hogy a tag legalább kétévente egészségügyiállapot-felmérő vizsgálaton vegyen részt, s pénztára ez alapján személyes egészségtervet készítsen el számára. Az szja-kedvezményeknek ezzel még nincs vége. Azok is 10 százaléknyi adót írhatnak le, akik legalább 2 évre lekötik az egészségszámlájukon a korábban felgyülemlett összeget. Az egészségpénztár, illetve az önsegélyező pénztár – törvényben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel – jogszerűen nyújtott szolgáltatása adómentesen vehető igénybe.
Most az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások kerültek le a listáról. Nevezetesen: a természetgyógyászat, a rekreációs üdülés, a gyógyüdülés, az egészségügyi üdülés, illetve a sporttevékenységhez kapcsolódó kiadások és a sporteszközök vásárlásának támogatása. Továbbá az életmód javítását elősegítő kúrák, a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának az életmódjavító önsegélyező szolgáltatási körbe tartozó támogatása. Önsegélyező pénztár esetén a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek, gyógyteák, valamint a fog- és szájápolók árának támogatása adókötelessé válik, s az érintett egyéb jövedelmét gyarapítja majd.
Egyéni felelősség
Napjainkban az egészségügy átalakításának egyik központi gondolata annak tudatosítása, hogy az egyén felelős önmaga egészségéért, annak megőrzéséért, és elemi érdeke, hogy betegsége, öregsége idejére gondoskodjon önmagáról. Az öngondoskodás egyik – egyre terjedő – formája az önkéntes egészségpénztár. A pénztári tagság vállalása az egyén önmagával szemben vállalt felelőssége.
A mintegy 50 ma működő önkéntes egészségpénztár majdnem negyedmillió állampolgárnak nyújt szolgáltatásokat. Csakhogy a kasszák közel felének taglétszáma nem éri el a 100-at, és – a már biztonságos méretűnek tartott – 3000 fős tagságot csak néhány pénztár éri el. Ez magyarázza, hogy számos kisebb pénztár máris megszűnt, illetve fuzionált a nagyobbakkal. Ezek egyike a kifejezetten fogorvosi szolgáltatásokra specializálódott Fogászati Pénztár, amely 2004-ben "dobta be a törülközőt".
A pénztárak egyre szélesebb szolgáltatási rendszereket próbálnak kiépíteni, hogy ezáltal segítsék a betegellátásban és a prevencióban egyre nehezebben megvalósuló esélyegyenlőséget. A pénztárak a problémák megoldásához megfelelő szervezeti és szakmai keretet teremtenek. A szükségletek, a szolgáltatások és a finanszírozás harmonizálásával, a szolgáltatások minőségének emelésével, illetve a hatékonyabb gazdálkodással segíthetik elő a rövid és hosszú távú egészségpolitikai célok megvalósulását.
Az egészségkasszák "sikersztorija" még 2001-ben indult: az állam ekkortól részesítette az e pénztártípusba befizetőket is ugyanakkora adókedvezményben, mint a nyugdíjpénztári tagokat.
Az önkéntes egészségpénztárak szervezését a többször módosított, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló kormányrendelet tette lehetővé és szabályozza.
E törvény alapján az önkéntes egészségpénztárak alapfeladata az egészség védelmét szolgáló programok szervezése és finanszírozása, egészségügyi szolgáltatások megvásárlása a tagok számára. Ezek mellett az egészségpénztár egészségügyi célú önsegélyező feladatokat is elláthat, például támogathatja a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök árát; a pénztártag betegség miatti keresőképtelensége esetén pótolhatja a kieső jövedelmet vagy annak egy részét, valamint a pénztártag halála esetén segítheti a családját.
Egészségpénztári szolgáltatások
Az egészségpénztár a szolgáltatásait saját maga szervezheti (akár más pénztárak tagjai, más magánszemélyek, illetve intézmények részére is), vagy e célra szolgáltatásszervező intézményt is igénybe vehet. A pénztártagok, illetve a közeli hozzátartozóik részére – az úgynevezett életmódjavító szolgáltatások mellett – az alábbi, az OEP által nem, vagy csak részben finanszírozott szolgáltatásokat nyújthatják:
– bármilyen, a meghatározott egyéb feltételeknek megfelelő egészségügyi szolgáltatónál igénybe vett egészségügyi ellátás, amely a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatást kiegészíti vagy helyettesíti;
– helyi önkormányzat által kiadott működési engedéllyel rendelkező szolgáltató által a pénztártag vagy közeli hozzátartozója részére nyújtott otthoni gondozás;
– a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló jogszabályban felsorolt, az ott meghatározott feltételeknek megfelelő szolgáltató által nyújtott szolgáltatások;
– gyógytorna, gyógymasszázs, fizikoterápiás kezelések igénybevétele;
– gyógyfürdő, mozgásszervi betegeket ellátó nappali kórház, gyógyfürdőkórház, szanatórium, éghajlati gyógyintézet, klímagyógyintézet, gyógyvízivócsarnok és gyógybarlang (barlangterápiás intézet) egészségügyi szolgáltatásainak igénybevétele;
– rekreációs üdülés, gyógy- és egészségügyi üdülés naptári évenként együttesen legfeljebb 160 ezer forint összegben, több szolgáltatásra jogosult személy által történő együttes igénybevétel esetén naptári évenként együttesen legfeljebb 240 ezer forint összegben;
– közfürdők fürdőgyógyászati részlege által nyújtott gyógykezelések igénybevétele;
– sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások (például pálya-, terem- vagy uszodabérlet);
– aktív testmozgást segítő sporteszközök vásárlásának, illetve bérlésének támogatása naptári évenként legfeljebb 75 ezer forintig, több szolgáltatásra jogosult személy által történő együttes igénybevétel esetén naptári évenként együttesen legfeljebb 113 ezer forintig;
– Braille-írással készült könyvek, magazinok árának, valamint vak pénztártag vagy közeli hozzátartozójának hangos és elektronikus könyvek megvásárlásának támogatása;
– mozgáskorlátozott vagy megváltozott egészségi állapotú személyek életvitelét megkönnyítő speciális eszközök árának támogatása;
– vakvezető kutyával összefüggésben felmerült költségek támogatása;
– az alábbi, egészségügyi szolgáltató vagy természetgyógyász által nyújtott szolgáltatások:
1. szenvedélybetegségekről való leszoktatásra irányuló kezelések;
2. méregtelenítő kúra;
3. léböjtkúra;
4. preventív kúra mozgásszervi panaszok megelőzésére;
5. fogyókúraprogram.
Nyugdíj-előtakarékosság
Adókedvezmény, valamint magas hozamkilátás szinte kockázat nélkül – mindkettő rendkívül vonzó a magyar befektetők számára, nem véletlen, hogy megpróbálják ezeket összekapcsolni. Minderre törvény született, amire a szemfülesebbek már rá is "haraptak".
A módszer egyszerű: csak jegyezni kell a garantált alapok befektetési jegyeiből, majd elhelyezni e papírokat az új nyugdíj-előtakarékossági számlán (nyesz). A szakemberek szerint csak kismértékű "kannibalizáció" várható a két intézménytípus – az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyesz – között, s ez is csak azokat érinti majd, akik nem tudnak évi 330 ezer forintnál többet nyugdíj-előtakarékosságra szánni. Nekik ugyanis el kell dönteniük, hogy a teljes befektetői szabadságot biztosító negyedik pillérbe teszik-e a pénzt, vagy az önkéntes kasszába befizetve vagyonkezelőre bízzák megtakarításuk fialtatását.
Természetesen azok járnak igazán jól, akik mind az önkéntes kasszába, mind a nyeszbe történt befizetésük után bekasszírozhatják a külön-külön 100 ezer forintos állami támogatást.
Futócipő vagy idegösszeomlás?
Az előtakarékossági alapon szerveződő pénztárak vállalhatnák az egészséges életmód elterjesztését – javasolta az egyik hetilapban Kereszty Éva orvos-jogász, az egészségügyi reformbizottság tagja. Ő sem sorolna azonban korlát nélkül mindenféle wellness-szolgáltatást a köztehermentesen igénybe vehető körbe. "Ki kell kötni, hogy a svédmasszázs még beletartozhat, de például a thai nem, ugyanígy a méregtelenítő kúrák között is meg kellene határozni, mit támogathat a pénztár, s mit nem, s éppen milyen torna fér el ezen a listán, s milyen fitneszprogram nem" – vázolta a tennivalókat.
A januárban életbe lépő változtatásokkal megszűnik az életmódjavító szolgáltatások kedvezményezése, s ötödére csökken a munkáltatói támogatás adó- és járulékmentesen adható része. Krippl Zoltán, a több mint hatezer embert foglalkoztató Elcoteq kommunikációs igazgatója nem érti például, hogy miért olcsóbb az államnak a fogtömés, mint a fogkrém, az idegösszeomlás, mint a futócipő. A cég a dolgozók egészségpénztári tagságát munkabérük három százalékának megfelelő összeggel támogatja. Több százan vannak olyanok, akiknél ez az összeg több, mint a minimálbér 20 százaléka, ezért valamit ki kell találniuk az év végéig.
A rendelkezések nem arra utalnak, hogy a törvényalkotók fantáziát látnának az egészségpénztárakban – kommentálnak a pénztári piac szereplői. Ezt az is jelzi, hogy a törvénymódosításokkal értelmét veszti a többlet-adókedvezménnyel jutalmazott – egészségterv alapján kidolgozott – egészségmegőrzés is, amely más módon, mint testreszabott sportolással, rekreációval aligha valósítható meg. A pénztárvezetők elmondták, a tagok töredéke élt e lehetőséggel, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy a kapcsolódó orvosi kivizsgálás költsége elvitte az adókedvezményt. Ha a magyar állam a reformfolyamatok előrehaladásával fokozatosan visszalép az egészségbiztosítás területéről, úgy azzal párhuzamosan az egészségpénztárak száma és tevékenységi köre folyamatosan növekedhet.
