Jogmagyarázó

Munkavédelmi intézkedések

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54/A §-a szerint a munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy szükség esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel. A munkáltató a külön jogszabályok figyelembevételével köteles megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése, létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel való ellátásuk érdekében. A munkáltatónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy a munkabalesetek sérültjei, továbbá a munkahelyi kockázatok által veszélyeztetett munkavállalók haladéktalanul juthassanak a szükségessé váló egészségügyi sürgősségi ellátáshoz, illetve a veszélyek jellege szerinti szervezetek (mentőszolgálat, tűzoltóság, katasztrófavédelem stb.) mentési, kiürítési feladataikat késedelem nélkül elvégezhessék. A munkáltató emellett meghatározott további személyi, szervezési intézkedési kötelezettsége magában foglalja veszély esetére a munkahely kiürítéséhez, tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok elvégzéséhez szükséges munkavállaló előzetes kijelölését, felkészítését, illetve megfelelő védőeszközzel való ellátását is. Mindezen – a gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározható – munkáltatói kötelezettséget szabályozza a törvény. Természetesen e kötelezettséget – tekintve, hogy az nem a kifejezetten a munkavédelmi jogszabályok szabályozási tárgya alá tartozó kérdéseket öleli fel – részletesen az érintett jogterületek törvényei, végrehajtási szabályai határozzák meg (pl. a tűzvédelem területén az 1996. évi XXXI. törvény és végrehajtási rendeletei).

A munkáltató oktatási kötelezettsége

Az Mvt. 55. §-a alapján a munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló

– munkába álláskor,

– munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek változásakor,

– munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,

– új technológia bevezetésekor

elsajátítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteit, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. A munkáltatónak biztosítania kell azt is, hogy e tudással a munkavállaló a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen.

Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni. Az előbbiek szerint előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható.

Egyéni védőeszközök és munkavédelmi szakemberek

Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül (Mvt. 56. §). A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak a védőeszközök juttatásának rendje meghatározásába történő bevonását munkáltatói kötelezettségként írja elő. Ezen jogszabályilag előírt, a gyakorlatban létező feladatot deklarálja a törvény.

A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében az Mvt. végrehajtási rendeletében meghatározott veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő, de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és szakképesítési feltételekkel köteles munkavállalót kijelölni vagy foglalkoztatni, e személy részére valamennyi, munkavédelemmel összefüggő információt megadni és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani. A rendelet 2. számú mellékletében meghatározott tevékenységet folytató és veszélyességi osztályba sorolt munkáltató a mellékletben megállapított munkavállalói létszámhoz és képesítési feltételekhez igazodóan köteles a tevékenységhez elegendő létszámot és időt biztosítva, de legalább az előírt időtartamokra munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező elegendő, de legalább az előírt létszámú szakembert foglalkoztatni.

Ennek a követelménynek az előírt alkalmassági feltételekkel rendelkező munkavállaló hiányában polgári jogi szerződés alapján külső szolgáltatás útján is eleget tehetnek a cégek. Mindez azonban nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e törvényben meghatározott felelőssége alól. A munkavédelemmel foglalkozó személy feladata különösen

– a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat és az időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzése,

– közreműködés a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli ellenőrzésében és mentési terv készítésében, a kockázatértékelés elvégzésében, a munkavédelmi oktatásban,

– a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kidolgozása,

– az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása,

– a munkabalesetek kivizsgálása,

– a munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatok teljesítésében való közreműködés.

A feladatfelsorolás lényegében munkaköri vagy szerződési kellékminimumként is szolgál a szakember megbízásakor, egyben összeköti a folyamatosan tevékenykedő szakember feladatait az eseti feladatként megjelenő munkabiztonsági szaktevékenység ellátásával (Mvt. 57. §). A törvény általános munkaadói kötelezettségként írja elő annak az elvnek az érvényesülését, hogy minden munkáltatónál legyen kijelölt vagy szerződött munkavédelemért felelős személy, azonban a kevésbé veszélyes tevékenységet folytató, kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltató magára vállalhatja a kijelölt személyek funkcióját. (Mindez az ötven fő alatti, II-III. veszélyességi osztály esetén lehetséges.)

A munkavédelmi képviselő tájékoztatása

A munkáltatónak biztosítania kell, hogy munkavállalói és azok munkavédelmi képviselői a munkakörülményeikkel kapcsolatban különösen az Mvt. 61. §-ában biztosított jogaik gyakorlása során a szükséges felvilágosítást a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól megkapják (pl. az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeiről, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósításáról; az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsátásáról, a betanuláshoz való lehetőség biztosításáról; a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelésekről, munka- és védőeszközökről, az előírt védőitalról, valamint tisztálkodószerekről és tisztálkodási lehetőség biztosításáról). (A foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakmai irányítását az ÁNTSZ illetékes szervei látják el, ebben a körben a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak utasítást nem adhat.) A munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos, őt terhelő feladatait ki látja el. A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavédelmi képviselőt (bizottságot), annak hiányában a munkavállalókat a kockázatértékelés és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, az OMMF szerveitől kapott munkavédelmi információkról, különösen a munkáltatónál végzett ellenőrzések megállapításairól (Mvt. 58-59. §)

A munkavállaló munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségei

A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így különösen köteles

– a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni;

– az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni, és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni;

– a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni;

– munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani;

– a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani, és azokat a munkavégzés során alkalmazni;

– a részére előírt orvosi – meghatározott körben pályaalkalmassági – vizsgálaton részt venni;

– a veszélyt jelentő rendellenességről, üzemzavarról a munkáltatót azonnal tájékoztatni, a rendellenességet, üzemzavart tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől;

– a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni.

A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. A munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval az egészséges és biztonságos munkakörnyezet megőrzése érdekében hozott hatósági intézkedések teljesítése, illetőleg a munkáltató veszélyt megszüntető intézkedéseinek végrehajtása során is (Mvt. 60. §).

A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától

– az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósítását;

– az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsátását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását;

– a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását (Mvt. 61. §).

Védelem a jóhiszemű bejelentőknek

A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért. E védelem többek között még megilleti a munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységet ellátó munkavállalókat is (Mvt. 62. §).

Az utasítás megtagadása

Összhangban az Mt. 104. §-ában foglaltakkal, a munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a teljesítést meg kell tagadnia (Mvt. 63. §). A törvény alkalmazásakor veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges védőberendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelensége, illetve hiánya.

A munkavédelmi törvény módosítása

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló 2006. évi CXXIX. törvény a Magyar Közlöny 2006/160. számában jelent meg.

A törvény indokolása szerint megalkotásának célja, hogy az Mvt.-ben fontos tartalmi változásokat fogalmazzon meg. Egyrészt megvalósítja az egységes munkavédelmi felügyelet integrált szervezeti kereteit, másrészt törvényi alapot teremt a munkavédelmi bírságszankciók nyilvánosságra hozásához, továbbá jogszabályváltozások alapján korszerűbb fogalmakat határoz meg, és az ellenőrzési tapasztalatokra építve néhány feladatot, eljárást pontosít.

Szervezeti változások

Az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló 2118/2006. (VI. 30.) Korm. határozat értelmében 2007. január 1-jétől szervezet-összevonásokra került sor. Az összevonások célja azt volt, hogy megteremtődjön a munkavédelem két, szakmailag egybe tartozó ága (munkabiztonság és munkaegészségügy) szervezeti integrációjának jogi kerete.

Így az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) munkaegészségüggyel kapcsolatos feladatai átkerültek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőséghez, melynek neve is megváltozott, Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőségre (a rövidítése továbbra is OMMF). Az új integrált felügyeletet az egyes törvények az általános "munkavédelmi hatóság", illetve "munkaügyi hatóság" elnevezéssel szerepeltetik.

Ezen túlmenően az OMMF látja el a jövőben az ÁNTSZ megyei, városi, fővárosi kerületi intézeteinél gyakorolt munka-egészségügyi (munkahigiénés) elsőfokú és másodfokú hatósági feladatokat, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ keretében működő és a munka-egészségügyi (munkahigiénés, foglalkozás-egészségügyi) szakmai irányítási feladatokat, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OOSZI) hatáskörébe tartozó munka-egészségügyi követelmények, személyi feltételek kimunkálását, vizsgálatát.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést garantáló szabályok – ideértve a munkahelyek, a munkaeszközök, az egyéni védőeszközök, a munkakörülményi tényezők (pl. zaj, rezgés), a munkaalkalmasság követelményei, mint főbb szabályozási csoportok – meghatározása is átkerül az egészségügyi miniszter feladatköréből a szociális és munkaügyi miniszterhez.

A munkavédelmi hatóság jogállását, illetékességét, feladat- és hatáskörét, azaz a törvényben leírt funkciókra történő kijelölését külön kormányrendelet szabályozza az Mvt.-módosítás hatálybalépését követően.

Fogalmi pontosítások

A fentiekhez kapcsolódó fogalmi pontosítások közé tartozik, hogy a törvénymódosítás a munka-egészségügyi feladatok átvétele körében beemeli az értelmező rendelkezések köré a foglalkozási megbetegedés, illetőleg a fokozott expozíció fogalmát, kibővíti a szervezett munkavégzés fogalmi körét, a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően.

A törvény továbbá tartalmaz néhány szükségessé vált, pontosító szabályozást is a munkaeszközök üzembe helyezésével, használatbavételével, az egyéni védőeszközök megfelelőségének tanúsításával, használatuk oktatásával kapcsolatosan.

Kockázatértékelés, a munkavégzés összehangolása

Az új törvény szigorítja a legveszélyesebb tevékenységet folytató munkáltatók tekintetében a kockázatértékelésre vonatkozó szabályozást, és munkavédelmi bírságot állapít meg arra az esetre, ha a munkáltató munkavégzés összehangolására vonatkozó kötelezettségének elmulasztására kerül sor, és ez a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti. Ilyen munkavégzés jellemző például az építőiparra, ahol a munkahelyi kockázatok jelentős száma és súlyossága, a veszélyeztetés mértéke miatt a leggyakoribbak és a legsúlyosabbak a munkabalesetek. Az összehangolást igénylő munkavégzések ellenőrzésének tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy számos esetben nem tartózkodik a munkavégzés helyszínén az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, fővállalkozó, továbbá ezek képviselője, a munkavédelmi szabályok megtartatásáért felelős személy. A hatósági ellenőrzés lefolytatását, ennek megfelelően a munkavédelmi szabályok megsértéséért való felelősség megállapítását megnehezíti, ha az ellenőrzés során az összehangolási kötelezettség terheltjeként a "generálkivitelező" jelenik meg, amely fogalom a gyakorlatban ugyan elterjedt, de azt a hatályos jogi szabályozás nem ismeri. Ezt az ellentmondást oldja fel a módosítás, amikor az összehangolásra kötelezettek körét kibővíti azzal a személlyel vagy szervezettel, aki (amely) a munkavégzés tekintetében a tényleges irányítást gyakorolja, a munkahelyért fő felelősséget viseli.

Jogviszonyok minősítése

A törvény kiterjeszti a munkavédelmi felügyelőnek azt a jogosultságát, hogy jogilag minősítse a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló, az ellenőrzés megkezdésekor fennálló jogviszonyát. Erre súlyos baleset bekövetkezésekor is lehetőség nyílik.

A munkavédelmi bírságok nyilvánosságra hozatala

A törvénymódosítás megteremti a jogszabályi lehetőségét a munkavédelmi bírságok – adatvédelmi szabályoknak megfelelő – nyilvánosságra hozatalának. A jogerős és végrehajtandó bírsághatározatok alapul szolgálnának a más jogszabályokban biztosított támogatások feltételeinek vizsgálatához, ugyanis – az ún. rendezett munkaügyi kapcsolatok szabályai szerint – támogatást kizáró tény lehet a meghatározott időn belül jogerősen kiszabott munkavédelmi bírság.

Munka-egészségügyi feladatok

A meghatározott munkavállalói létszám felett alkalmazandó munkavédelmi szakember felelősségi köre kibővül a munka-egészségügyi feladatok teljesítésében való közreműködéssel is.