A rendszerváltást követően az üzleti etika terén is jelentős változásokat figyelhetünk meg: immár a vállalkozók és a fogyasztók többsége is úgy érzi, hogy az üzleti életben jóval több amorális szereplővel, történéssel találkozhat, mint korábban. Tonk Emil, a Magyar Marketing Szövetség alelnöke, a Stúdium 2000 Bt. ügyvezetője úgy véli, ennek fő oka, hogy jó néhány vállalkozás számára szokatlan volt az éles versenyhelyzet, és ezt némelyek máig nehezen tudják kezelni.
A konkurens lejáratása
Az egyik gyakori vétség a konkurens cég lejáratása. Sokan még ma is úgy vélik, ha negatív információkat terjesztenek versenytársukról, akkor azzal saját piaci pozícióikat erősíthetik. Holott korántsem biztos, hogy ez kifizetődő, hiszen a versenytársak rossz színben való feltüntetése sértheti azokat a megrendelőket, akik annak szolgáltatását veszik igénybe. Nyilvánvaló: az üzleti tárgyalás során csapdahelyzetet jelent a versenytárs negatív minősítése. Ahelyénvaló ilyenkor az, ha az illető inkább a saját terméke, szolgáltatása előnyeit igyekszik bemutatni. A versenytárs előnytelen véleményezése ugyanakkor azért sem szerencsés, mert előfordulhat, hogy valakinek a későbbiekben éppen a leminősített céggel kell együttműködni; a gazdasági életben ugyanis nem ritka, hogy a versenytársak kénytelenek összefogni egy nagyobb cél érdekében.
Nem etikus az sem, ha egy cég úgy reklámozza termékét, szolgáltatását, hogy az a legjobb a piacon. Ha hozzáteszi, hogy valószínűleg a legjobb, már nem érheti szó a ház elejét. Természetesen az ilyesfajta etikátlan megnyilvánulásoknak – megtévesztő hirdetések, reklámok – sokszor áldozatul eshetnek a fogyasztók is. Jó néhány hasonló esetben szabott ki bírságot a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), igaz, a néhány millió forintos büntetések aligha ingatták meg a nagyvállalatok büdzséjét.
Perelhet a sértett
Ma már számos érdekvédelmi, szakmai szervezet hozott létre etikai kódexet, illetve vannak olyan cégek is, ahol a munkatársakra kötelezőek a vállalati kódex előírásai. Tonk Emil úgy véli, a piac hosszú távon diszkriminálja majd azokat, akik vétenek az üzleti etika szabályai ellen. Néhány éven belül a magyar vállalkozóknak is szembesülniük kell majd azzal, hogy a versenytárs pert indíthat az elmaradt haszon miatt, mondván: a negatív információk sértették jó hírnevét, s veszélyeztették piaci pozícióját.
Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) alelnöke szerint a magyar vállalkozók viselkedése – jellemzően – nem etikátlanabb, mint külföldi társaiké. Ugyanakkor látható, hogy az éles piaci versenyben a munkáltatók gyakorta nem tartják be az etikai kódex előírásait, s nem mindig felelnek meg az üzleti élet írott és íratlan törvényeinek. Az IPOSZ vezetése tisztában van azzal, hogy a megrendelők sok esetben a szolgáltató kisiparosokat is etikátlan üzleti magatartással vádolják. A probléma megoldásában az IPOSZ is igyekszik segíteni. A közeljövőben ezért ipartestületenként úgynevezett egyeztető fórumokat hoznak létre, amelyek az írásban beérkező lakossági panaszokkal foglalkoznak. Ha a bejelentést jogosnak találják, akkor igyekeznek azt a vállalkozó bevonásával orvosolni. Az alelnök szerint ez gyorsabb ügyintézést jelent, mintha az elégedetlen megrendelők a hatóságokhoz – fogyasztóvédelem, versenyhivatal – fordulnának jogorvoslatért.
Kassai Róbert ugyanakkor hangsúlyozta: tapasztalataik szerint a lakossági panaszok jó része nem helytálló. Problémát jelent, hogy a megrendelők többsége nem ismeri a minőség és a költség összefüggéseit. Sokan a legolcsóbb megoldás mellett döntenek, majd elégedetlenek a szolgáltatás minőségével. Az alelnök kiemelte: fontos, hogy a vállalkozók minden esetben felhívják a megrendelők figyelmét, hogy pénzükért milyen szolgáltatást kaphatnak, s a feltételeket írásban is rögzítsék.
Visszaélés az erőfölénnyel
Kassai Róbert felhívta a figyelmet arra is, hogy a vállalkozásoknak komoly problémát jelent, amikor megrendelőik nem határidőre egyenlítik ki számláikat. Ez vezethet a sokszor emlegetett körbetartozáshoz. Gyakran előfordul, hogy azok sem fizetnek időben, akiknek egyébként módjukban állna. Például a bevásárlóközpontok, amelyek sok esetben nem tartják be az előírt fizetési határidőket, s így a kisvállalkozó beszállítók nehéz helyzetbe kerülnek. Az erőfölénnyel való visszaélés is súlyos etikai vétség, s ez ellen a kiszolgáltatott vállalkozók nem tudnak védekezni. Ilyen esetben a jogi út sem segít, hiszen amire a beadványokkal érdemben foglalkoznának az illetékes szervek, addig a vállalkozó pénzügyi csődbe juthat.
Fontos az is, hogy ne csak a vállalkozók, hanem a gazdaság irányítói is etikusan viselkedjenek. Rendkívül rossz üzenet például az áfa-visszatérítés halasztása, vagy az olyan komplikált pályázati kiírások, amelyek feltételrendszerét a kisvállalkozók képtelenek értelmezni.
A Miskolci Egyetem üzleti és vállalkozási tanszéke alapítványi támogatással 129 kis-, illetve középvállalati tulajdonos/vezető, 80 nagyvállalati irányító és 84 nem üzleti szférában dolgozó személy megkérdezésével végzett kutatást az etika vállalaton belüli szerepéről.
Dr. Szegedi Krisztina egyetemi tanár elmondta: arra keresték a választ, hogy miként és milyen intenzitással reagál az üzleti, illetve a nem üzleti szféra az etikai kérdésekre. A megkérdezettek 22 százaléka szerint nincs vagy alig van érdeklődés az etikai ügyek iránt. A válaszolók 19 százalékának van ilyen irányú érdeklődése, de nincsenek elképzeléseik az intézkedések bevezetésére, illetve a további teendőkre vonatkozóan. Közel 60 százalékuk tartja a sikeres vezetés feltételének a morális kérdések figyelembevételét.
Annak ellenére, hogy a válaszadók jelentős része szerint nincs kellő nyitottság a vállalati etikai kérdések iránt – mondván más problémák sürgetőbbek –, a jövőre vonatkozóan a többség e téma súlyának erősödését prognosztizálja. Akik nem látják versenytényezőnek a vállalati etikát, azok is a jövőbeni szerepének felértékelődésével értenek leginkább egyet, hiszen a válaszadók ötöde szerint az elkövetkezőkben mindenképpen kénytelenek lesznek etikai kérdésekkel foglalkozni.
Az etikai ügyek iránti érdeklődés hiánya a nagyvállalatok esetében a legkisebb (2,11 százalék), vélhetően azért, mert a kisvállalatok más jellegű problémáikat sokkal sürgetőbbnek ítélik meg. Ezzel szemben azoknak a kisvállalati vezetőknek, akiknek van ilyen irányú érdeklődésük (9,86 százalék), saját koncepciójuk is van a további teendőket illetően.
A siker kulcsa
A nem üzleti szférában dolgozók negatívabban ítélik meg (5,88 százalék) a vállalati szféra hozzáállását az üzleti életben felmerülő etikai problémákhoz. Véleményük szerint (16,99 százalék) azonban nincsenek konkrét elképzeléseik ezek gyakorlati megoldására.
Dr. Szegedi Krisztina szerint a gyakorlat azt mutatja, hogy alapvető változásokra van szükség a felelős, az üzleti etikára is érzékeny vállalati magatartás megerősödéséhez. Sokak szerint az alapoknál, vagyis az egyéni értékeknél és a közgazdaságtan elméletének megreformálásánál kell kezdeni. Ezek azonban a legnehezebb döntések, vélhetően gyorsabban érhető el eredmény a kis lépések politikájával. Az empirikus kutatások azt jelzik, hogy a vállalatok többsége azért válik nyitottá az etikai szempontok iránt, mert erre rákényszerülnek, illetve a cég sikeres működésének egyik eszközét látják benne. Ezt figyelembe véve az etikai auditálás lehet az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy e szempontok integrálódjanak a vállalati döntésekbe, rendszerekbe és a vállalati kultúrába.
Úgy tűnik föl, a jövő útja – legalábbis egyelőre – nem egy integrált, hanem egy nemzetközileg elismert új szabvány létrehozása. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az Etikai Hivatalnokok Egyesülete (Ethics Office Association) kezdeményezésére egy új ISO-szabvány kifejlesztését kezdte el. Ez lehetővé tenné a vállalati etikai kezdeményezések, programok értékelését és kommunikálását széles körben.
Az üzleti magatartásmenedzsment-szabvány folyamatorientált, irányelveket meghatározó - minden méretű cég számára bevezethető – szabvány lenne, s nem feltétlenül kötnék külső auditáláshoz. Nagy előnye, hogy konszenzus eredményeként jönne létre, s az ISO ismertsége és elismertsége szavatolná elterjedését világszerte.
Értékelési módszerek
A vállalatok etikai értékelése nem helyettesítheti, hanem kiegészítheti az adott cégről képet festő gazdasági és pénzügyi elemzéseket. Ugyanakkor döntési kritériumként szolgálhat a gazdaság szereplői - munkavállalók, befektetők, fogyasztók – számára. Az értékelés tárgya a vállalat egésze, nemcsak egyes termékei, szolgáltatásai vagy a cégvezetés. A vállalatok etikai értékelésének eszközei a következők lehetnek:
– vállalati tesztek: a céget aszerint vizsgálják és értékelik, hogy a kiválasztott területeken mennyire cselekszik társadalmilag és ökológiailag felelősen. A nyilvánosságra hozott információk orientálhatják a piaci partnereket;
– indexek: a pénzügyi mutatók analógiájára olyan mutatószámok, amelyek megjelenítik az etikai audit eredményeit és illeszkednek a vállalati teljesítménymutatók rendszerébe;
– társadalmi ökológiai/etikai mérlegek: egy adott időszakra vonatkozóan a vállalati cselekvéseknek az érintettekre való hatásait összegzik
