Az elmúlt években sokszor sokan sürgették a szakképzés megújítását, ám mindeddig csak félmegoldások születtek. A munkaerőpiac egyéb bajai mintha háttérbe szorították volna a képzési rendszer anomáliáit, s e problémahalmaz nemhogy zsugorodott volna, de egyre terebélyesedett. Mára a versenyszféra valamennyi szereplője és a kormányzat is kinyilvánította: a szakképzés megújításának késlekedése a magyar gazdaság versenyképességét veszélyezteti.
A gondokat és a teendőket elemezve az sem lehet vigasz, hogy az EU illetékes szervei ugyancsak a hazaihoz hasonló megállapításokat tesznek, s arra figyelmeztetnek, hogy ha nem sikerül áttörést elérni a szakképzésben, lassulhat a közösség gazdasági fejlődése. Az Unió programja tehát a versenyképes tudást nyújtó szakképzési rendszer kialakítása, amely "visszaadja" a szakoktatás és szakképzés rangját és presztízsét, s a rendszerben részt vevők konvertálható, egész Európában érvényes és alkalmazható tudásra tesznek szert.
E deklaráció Magyarország és a többi újonnan csatlakozott állam számára is kijelöli az irányt, jóllehet, mi – a magunk kárán okulva – már azt is tudjuk: a huszonnegyedik órában vagyunk, s további hezitálásnak nincs helye. Egyre aggasztóbb ugyanis a szakmai utánpótlás megoldatlansága, mind nagyobb a szakadék a munkaerőpiac igényei és az iskolapadból kikerülők képzettsége között, s e problémák eredőjeként mind nehezebben kezelhető a strukturális munkanélküliség. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa. Abajok igazi oka magában a rendszerben van, amely szétaprózott, rosszul és alulfinanszírozott, nem elég rugalmas, nem teremti meg az átjárhatóságot az iskolák és végzettségek között, nem ösztönzi kellőképpen a munkáltatókat a szakképzési feladatok átvállalásában, s amely nem tisztázza a különböző érdek-képviseleti szervezetek és kamarák helyét, felelősségét és szerepét a rendszer működtetésében.
A kabinet – a 100 lépés program keretében – most 14 intézkedéssel kívánja megreformálni a sok sebből vérző szakképzést. E tervezet számos ígéretes elemet tartalmaz, de egyelőre csak úgy értékelhető az intézkedéstervezet-halmaz, hogy valami elkezdődött. S bár ma még nem tudni, hogy a tizennégy intézkedés sok-e vagy kevés, az bizonyos, hogy további haladék nincs. Az elvesztegetett idő visszafordíthatatlan károkat okozna a munkapiacon.
