Ki fizeti az adót?
A természetbeni juttatások köre
A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.) tételesen meghatározza a természetbeni juttatások körét. E szerint természetbeni juttatásnak tekintendő
– a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék;
– a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel akkor, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt. (Ezt a rendelkezést kell alkalmazni különösen a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás [étel, ital], a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás [például utazás, szállás, szabadidőprogram] esetében, ha az nem minősül reprezentációnak. A kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adómegállapítási – adóelőleg-megállapítási – kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka.);
– a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel;
– a munkáltató által – az előző bekezdésben foglaltaktól függetlenül is – valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető;
– a munkáltató által valamennyi munkavállaló (a jelen rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (például kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján – az előző két pontban foglaltaktól függetlenül is – több munkavállaló vagy az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg;
– a kifizető által – a fenti három bekezdésben foglaltaktól függetlenül is – a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;
– a kifizető által – az előző, (3)–(5). bekezdésben foglaltaktól függetlenül is – a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk értékéből adott engedmény formájában, üdülési szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;
– a kifizető által – az előző (3)–(5). bekezdésben foglaltaktól függetlenül is – sporttevékenység végzéséhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás (ideértve a kizárólag ilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt is) révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;
– a kifizető által – a fenti (3)–(5). bekezdésben foglaltaktól függetlenül is – személyszállítási szolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosítása révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel;
– ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha az a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díja, és nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá, illetve ha azt a kifizető üzletpolitikai (például reklám) célból szervezett akció(k) keretében, a magánszemélyek meghatározott körében meghirdetett azonos feltételekkel és módon juttatja, feltéve hogy az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem;
– több magánszemély mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét;
– a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, e törvény külön rendelkezésének hiányában is, akkor, ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint nem foglalkoztatója;
– a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított, úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a magáncélú használatra tekintettel keletkező adóköteles bevétel. (A magáncélú használat adóköteles bevételének meghatározására választható a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a hivatali, üzleti használat tételes elkülönítésével a magánhasználatra jutó rész megállapítása, vagy az előzőek hiányában a kifizetőt a juttatással, szolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 50 százaléka számít adóköteles bevételnek.);
– a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (erre a kérdésre a cégautóadó tárgyalásánál visszatérünk);
– az Szja-tv. külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás azzal, hogy a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme – az előző rendelkezésekben foglaltaktól függetlenül – nem minősül természetbeni juttatásnak, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.
"Feltételes természetbeni juttatások"
A kereskedelmi utalvány, jegy, bon, kupon és más hasonló tanúsítvány az Szja-tv. külön rendelkezése hiányában kizárólag akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha azon feltüntették, hogy mely termékre vagy szolgáltatásra vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben váltható be, és a juttatás körülményei egyebekben megfelelnek az Szja-tv.-ben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül azonban ilyennek a bármire beváltható utalvány vagy vásárlói kártya.
A juttatás mint jövedelem
A természetbeni juttatás – kivéve az Szja-tv. külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatást – alapján meghatározott bevétel az azt megszerző magánszemély(ek) jövedelme.
Megszerzésre fordított érték elidegenítés esetén
Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett üzleti ajándékot vagy más terméket elidegeníti, akkor a termék megszerzésére fordított értékként a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.
Adómegállapítás, adóbevallás a természetbeni juttatás után
A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek (Art.) a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja.
Az adó mértéke
A természetbeni juttatás – kivéve a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet – révén keletkező jövedelem utáni adó mértéke a bevétel 44 százaléka.
Mentesülés az adómegállapítási, adóbevallási kötelezettség alól
A kifizető – az előzőekben írtaktól eltérően – nem köteles megállapítani, bevallani és megfizetni:
– a nem társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is), kifizető esetében a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a 44 százalékos mértékkel számított adóból azt az összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétele 0,5 százalékának, de legfeljebb 10 millió forintnak a 44 százaléka, valamint az adóévben adott, a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a 44 százalékos mértékkel számított adóból az Szja-tv.-ben ebben a vonatkozásban meghatározott létszámmal számolva 5000 forint/fő érték 44 százalékát. [Az előző rendelkezésben meghatározott létszám alatt az adóévi statisztikai átlagos állományi létszám és az adóév során a kifizető tevékenységében személyesen közreműködő tagok (egyéni vállalkozó kifizető esetében ideértve az egyéni vállalkozót is) számának együttes összegét kell érteni.];
– a társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is) kifizető esetén a reprezentáció és 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a 44 százalékos mértékkel számított adóból a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékának 44 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékának 44 százalékát.
Adókötelezettség megállapítása, bevallása, megfizetése
Az előzőekben említett mentességek vonatkozásában a számításnál figyelmen kívül kell hagyni az Szja-tv. előírásai szerint adómentes természetbeni juttatások – így például a csekély értékű ajándékként nyilvántartott juttatások – értékét. Az adókötelezettség alá eső érték után az adót
– a nem társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is) kifizetőnek az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően kell megállapítania, és az elszámolt éves összes bevétel megállapításának hónapját követő hónap 12-éig megfizetnie, továbbá az adót az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként a havi, a negyedéves, illetőleg az éves bevallásában kell bevallania;
– az egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell megfizetnie.
Eljárás eltérő üzleti év esetén
Amennyiben a vállalkozás a naptári évtől eltérő üzleti év szerinti elszámolást választ, úgy a fentiekben ismertetett adómegállapítási és adóbevallási szabályokat az üzleti év kezdőnapján hatályos rendelkezések szerint kell alkalmazni.
A cégautóadó
Az adókötelezettség alapját képező jövedelem
Bár az Szja-tv. az előzőekben ismertetett juttatásoktól némileg elkülönítve tárgyalja, azonban természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (azaz a cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (ideértve az úthasználat díját és a cégautó használatával összefüggő más kiadásokat is).
Magáncélú használat
Magáncélú használat abban az esetben, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) – akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül – személyes célra (is) használja (használják) vagy használhatja (használhatják).
Adóalany
Az előzőekben említett jövedelem után az a kifizető köteles a cégautóadó megfizetésére, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja (lehetővé teszi), azzal a feltétellel, hogy a cégautóadó fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát – ha a tulajdonos és az üzembentartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzembentartóját (üzemeltetőjét) – kell tekinteni, kivéve ha okirattal bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles a cégautóadót megfizetni).
Változás az adóalany személyében
Amennyiben a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizető személye megváltozik, úgy az új kifizetőt a változás hónapját követő hónaptól terheli a cégautóadóval összefüggő minden adókötelezettség.
Az adófizetés gyakorisága
A cégautóadót havonta kell megfizetni.
Adómérték cégautó használati jogának megszerzése esetén
Előfordulhat, hogy a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizető a személygépkocsit üzletszerűen kölcsönző, bérbe adó kifizetőtől (azaz más személytől) nem a teljes naptári hónapra szerezte meg a cégautó használatának jogát. Ilyenkor a cégautóadó havonta fizetendő mértéke – a táblázatban foglaltaktól eltérően – az ott megállapított adótétel egyharmincad részének és a használat alapjául szolgáló jogviszony (így különösen bérlet) fennállása napjai számának szorzata akkor, ha ez alatt az időszak alatt a kifizető – bármely rövid időtartamra – magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé).
Adómegállapítás, adóbevallás, adófizetés
A cégautóadót a kifizető havonta állapítja meg, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja (e szabályokat írásunk korábbi részében ismertettük). Lényeges, hogy az adókötelezettség tekintetében minden olyan hónap, amelyben a kifizető – bármely rövid időtartamra – magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé), egész hónapnak számít.
A cégautóadó megtérítése megállapodás alapján
A cégautóadó fizetésére kötelezett kifizetőnek lehetősége van az Szja-tv. szerint arra, hogy írásban megállapodhasson a magánszeméllyel, hogy a cégautóadót részére a magánszemély megtéríti, azonban felhívjuk a figyelmet, hogy az említett megállapodás a kifizetőt nem mentesíti a cégautóadóval összefüggő adókötelezettségei (így különösen adómegállapítási, -fizetési és -bevallási kötelezettsége) teljesítése alól.
Mentesség az adófizetési kötelezettség alól
Tevékenységhez, adózási módhoz kapcsolódó mentességek
Nem kell a cégautóadót megfizetni az után a cégautó után,
– amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló miniszteri rendelet előírásainak megfelelően megkülönböztető jelzést adó készülékkel vagy figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel, valamint amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladata(i) ellátásához üzemeltet;
– amelyet postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint amelyet társas vállalkozás taxirendszerű személyszállítás vagy gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;
– amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendeletben meghatározott célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából, gazdálkodásából – az összes körülmény figyelembevételével – egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik;
– amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;
– amelyet a kifizető ellenérték fejében adott a magánszemély használatába, feltéve hogy a használat díjának (például a bérleti díjnak, a lízingdíjnak) a havi mértéke eléri a cégautóadó havi mértékét, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit az adott hónapban kizárólag a személygépkocsit használó magánszemély viseli;
– amelyet átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet; továbbá
– amelyet vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azt az időszakot, amelyre vonatkozóan az értékcsökkenési leírást, a bérleti díjat költségként számolja el.
Amikor a mentesség ellenére adózni kell
A kifizető – a mentesülési kör első négy esetében foglaltaktól eltérően – köteles megállapítani, megfizetni és bevallani a cégautóadót az után a cégautó után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladat(ok) ellátására használnak, hanem bármely körülmény vagy dokumentum alapján megállapítható a személyes használat is.
Adómentes kifizető iratőrzési kötelezettsége
Az adó megfizetése alól az előzőekben utalt esetek szerint mentesülő kifizető köteles a cégautónak az alapfeladat(ok)hoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló minden dokumentumot (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni, ellenkező esetben azt kell feltételezni, hogy a cégautóadó megfizetése alól az említett rendelkezések alapján nem mentesült.
Egyéb mentességek
Az Szja-tv. – az előzőekben elmondottakon túlmenően – két esetben teszi lehetővé a cégautóval kapcsolatos adókötelezettségek alóli mentesülést.
A fentiek alapján abban az esetben, ha a kifizető a cégautót a hónap egyetlen napján sem üzemeltette, és ez a tény a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, akkor e személygépkocsi után az adott hónapra nem köteles megállapítani, megfizetni és bevallani a cégautóadót. (E rendelkezés alkalmazásában az üzemeltetés hiánya megállapítható különösen akkor, ha a cégautót tartalékban tartják, avagy az üzemképtelen mindaddig, amíg nem helyezik forgalomba azt.)
Nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség az olyan magáncélú használat alapján sem, amelynél a magánszemély az egyébként a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizetőnek térítést fizetett, feltéve hogy ez a térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométernek megfelelően
– az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján az Szja-tv. rendelkezései szerint megállapított, vagy
– a számlák alapján meghatározott
üzemanyagköltség és az általános személygépkocsi-normaköltség figyelembevételével kiszámított összeg.
Végül fontos szabály, miszerint az üzemanyagköltséget megtérítettnek kell tekinteni akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagra fordított kiadást kizárólag a magánszemély viseli.
|
A cégautóadó mértéke
|
