Magyarországon egy 1993-as törvény tette lehetővé az önkéntes pénztári mozgalom elindulását. Az évtized eredménye számokban kifejezve azt jelenti, hogy ma már összesen másfél millió tagot számlálnak a nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztárak, amelyek mintegy 400 milliárd forint vagyont halmoztak fel.
Kedvező hozamok
A Pénztárszövetségek Fórumának titkára, Czöndör Gyula elmondta, ennek az összegnek a 85 százalékát állampapírokba fektették. Az egészségpénztárak – amelyek vagyona a tavalyi első féléves adatok szerint 15,5 milliárd forint volt – zöme, hasonlóan a nyugdíjpénztárakhoz, óvatos, konzervatív befektető. Ez azonban az elmúlt években meghozta az eredményt, hiszen az éves átlaghozam meghaladta az inflációt. Igaz, az eredményességet a forint árfolyama is befolyásolhatja. E piac szereplőire jellemző az óvatosság, ami azt jelenti, hogy magas a bankszámlabetét és a készpénzállomány, jóllehet a legnagyobb arányt -76,1 százalék – a részvények és a befektetési jegyek testesítik meg. A tavalyi év eredményei azt jelzik: az egészségpénztárak jó gazdának bizonyultak, stabilan működtek.
Szakemberek szerint az egészségkaszszák felfutása valójában 2001-től indult be, amikor az állam ugyanolyan adókedvezményt adott e területnek is, mint a nyugdíjpénztáraknak. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint tavaly a harmadik negyedév végén 37 egészségpénztár működött Magyarországon, összesen 300 ezer taggal. Ez az azt megelőző év azonos időszakához viszonyítva 63,6 százalékos, míg 2003 végéhez képest 36,7 százalékos emelkedést jelent. Mindez azt mutatja, hogy e szolgáltatásokra egyre inkább szükség van.
Valamennyi hazai egészségpénztár nyílt szervezet, ami azt jelenti, hogy bárki a tagja lehet, így a növekedésnek semmiféle adminisztratív akadálya nincs. Annak ellenére van ez így, hogy egy-egy pénztár a gazdaság valamely ágazatára "fokuszál", ám ez nem jelent semmiféle zártságot: ezekhez akár kis- és középvállalkozások, illetve magánszemélyek is csatlakozhatnak.
Napirenden a koncentrálódás
A gazdaság több más szegmenséhez hasonlóan e területen is jellemző a koncentrálódás. Bár az új piaci szereplők megjelenésével csökken a piacvezető társaságok részesedése, ám ez lassú, többéves folyamat, hiszen az új pénztárak tagtoborzó tevékenysége és az ezt követő tagdíj-, illetve vagyongyűjtés időben később jelentkezik. A 2004-es év első hat hónapjában az egészségpénztári piacon hét szervezet koncentrálta a tagság közel 70 százalékát. A vezető társaságok a szolgáltatási kiadások 79-81 százalékát tudhatták magukénak.
Egyértelműen látható, hogy e szektor dinamikus fejlődését a létszámnövekedés és az ezt követő tagdíjbefizetések jelentették. A tagonként befizetett minimumösszeg változó. Van, ahol ezt havi ezer forintban határozzák meg, másutt néhány ezer forintban, s létezik olyan pénztár is, ahol a havi bruttó kereset bizonyos százaléka a díj. A befizetések elemzéséből tudható, hogy döntő arányt képviselt a munkáltatói befizetés, amely az összes mintegy 9,8 milliárd forinton belül 82 százalékot tett ki. Ez magasabb arány, mint amit az önkéntes nyugdíjpénztáraknál teljesítettek a munkaadók. Kisebb arányt – 13,2 százalékot – képviselnek a tagoktól származó tagdíj- és egyéb bevételek, s 4,6 százalékot tett ki a támogatás. Az átlagos munkaadói befizetés ötezer forint, ám van olyan cég, amelyik 30 ezer forintot is fizet némely alkalmazottja után.
A Pénztárszövetségek Fórumánál úgy vélik, bár örvendetes, hogy a nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztárak immár másfél millió tagot számlálnak, ez azonban kevés a négymillió foglalkoztatotthoz és még kevesebb a több mint ötmillió aktív korú lakoshoz viszonyítva. Az EU-országok többségében az öngondoskodás formáinak komoly hagyománya van, ám nálunk ez még főként a nagy cégek körében terjedt el. A piac bővítésére a magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalkozások körében van lehetőség.
Ezzel nem teljesen ért egyet az UNIQA Egészségbiztosító ügyvezetője, Müller Katalin, aki szerint sikeres tagtoborzásra a jövőben is a nagyobb cégeknél van inkább esély. Emellett még a mintegy 800 ezer alkalmazottat foglalkoztató közszféra is ígéretes terület.
Kölcsönös előnyök
A tagtoborzás szempontjából speciális helyzetben van a francia Accor csoporthoz tartozó Wellness Egészségpénztár, hiszen az Accor étkezési jegyei évek óta jól ismertek a munkaadók és a munkavállalók körében. Ezért – fejtette ki Glattfelder Mónika, az Accor Services marketingvezetője – egészségbiztosítójuk taglétszámát is a már meglévő mintegy 11 ezres munkaadói körből kívánják növelni.
Szakemberek szerint a dolgozók és a munkaadók számára megjelenő kölcsönös előnyöket számokkal is ki lehet mutatni. Például 120 ezer forint bruttó munkabér 160 200 forint egészségpénztári befizetést jelent. Miután a munkabér járulékait, a munkavállalót terhelő szja-t és tb-kötelezettséget lerótták, ez a munkaadónak 160 200 forintjába kerül. Ebből a munkavállaló 58 200 forintot kap kézhez. Ha ugyanezt a 160 200 forintot a munkáltató egészségpénztárba fizeti – havi 10 ezer forint béremelés helyett egy-egy dolgozó számára –, akkor ezt nem terhelik járulékok és adó, s ebből a munkavállaló – a költségek levonása után – 151 482 forintot kap kézhez.
Az idén lényegében nem változott a cégekre és a magánszemélyekre vonatkozó önkéntes pénztári befizetések adókedvezménye, tehát továbbra is kétféle befizetés, illetve kedvezmény létezik. Az egyiket a tagok a saját, adózott, nettó jövedelmükből fizetik, s erre kapnak kedvezményt. Ennek mértéke a befizetett tagdíj 30 százaléka, de maximum évi 100 ezer forint. Tehát évente 333 333 forint befizetés után jár kedvezmény. Ez az összeg az adóbevalláskor a fizetendő adóból – természetesen maximum annak mértékéig – levonható. Ha valaki nyugdíjpénztár mellett egészség- vagy önsegélyező pénztárba is fizet, akkor további évi 20 ezer forint, tehát összesen 120 ezer forint az évi adókedvezmény. Idősebb korosztályoknak mindezeken felül további 30 ezer forinttal nő az igénybe vehető kedvezmény mértéke. Tehát ez 130, illetve 150 ezer forint.
Adózási kedvezmények
Másfajta kedvezmény jár, ha a díjat nem maga a tag fizeti, hanem ezt – élve a törvényi lehetőséggel – a munkáltató átvállalja. Ez esetben az a kedvezmény, hogy a rendszeres munkáltatói hozzájárulás összege – havonta a minimálbér összegéig, tehát 2005-ben 57 ezer forintig – adómentes. Ez igen kedvező a munkáltatónak, mert köztehermentesen fizetheti be a pénztártag javára, s költségként elszámolható. Az adómentes határ a többféle pénztári befizetés esetén ennél is magasabb, azaz a havi minimálbér 130 százaléka.
Az adózási kedvezmények mellett az egészségkasszák további előnye, hogy a tagok – szemben a nyugdíjkasszák gyakorlatával – a befizetést követően szinte azonnal hozzá is juthatnak pénzükhöz valamilyen szolgáltatás formájában. Agyakorlat azt igazolja, hogy az emberek élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen a befizetések mintegy kétharmadát rövid időn belül el is költik.
A szolgáltatások választéka meglehetősen széles, hiszen a klasszikus kínálat mellett számtalan, az állami társadalombiztosítás által részben vagy egyáltalán nem finanszírozott "termékeket" is nyújtanak a pénztárak. Klasszikus szolgáltatás például a gyógyászati segédeszközök megvásárlásának finanszírozása, de igen kedvelt – s a tagok által igényelt – az önsegélyezés körébe tartozó gyógyszervásárlás is. Igaz, célszerű tájékozódni, hogy mi tartozik e körbe, hiszen van olyan termék, amelyik zökkenőmentesen megvásárolható, van azonban olyan patikacikk is, amelyhez orvosi javaslatra van szükség.
Rekreációs "termékek"
Az egészségkasszáknál úgy tapasztalják, népszerűek az egészségügyi, gyógyászati vagy egyszerűen csak a pihenést, kikapcsolódást szolgáló üdülések, amelyek esetében a szállás és a gyógyászati kezelés költsége számolható el. Ehhez kapcsolódik egy tavaly év közepén meghozott jogszabályi módosítás, amely szerint már nemcsak a luxusszolgáltatást nyújtó wellness-hotelekben, hanem az átlagos szolgáltatást kínáló üdülőkben, legkevesebb háromcsillagos kategóriájú szállodákban is lehet pihenni a pénztári befizetésekből. Már az idei év változása azonban, hogy az e célra fordítható öszszeg személyenként maximum 160 ezer forint lehet, amely családi felhasználás esetén elérheti a 240 ezer forintot. Külföldi gyógyüdülés csak abban az esetben számolható el, ha az elérni kívánt egészségügyi hatás hazai intézményben – igazolhatóan – nem várható el.
Szintén az egészségpénztárak népszerű szolgáltatása az aktív testmozgáshoz szükséges sporteszközök beszerzésének finanszírozása, amelynek felső határát ez évtől szintén korlátozta a kormány maximum 75 ezer forintban. Ez családi felhasználás esetén ugyancsak magasabb összeg: 113 ezer forint.
A pénztárak egy része nagyon fontosnak tartja az egészség megőrzését, illetve az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat, e lehetőségek bővítését. A szakemberek szerint azonban a jogalkotói szemlélet ma még inkább a gyógyászatot támogatja, s csak kisebb hangsúly helyeződik a betegség megelőzésére. Kívánatos lenne, ha a döntések összhangban lennének a nemzeti egészségmegőrző célokkal, ehhez azonban szemléletváltásra lenne szükség.
Számos aktív tevékenység kiemelt szolgáltatásként szerepel a pénztáraknál. Esporttevékenységek közé tartoznak – mások mellett – az atlétika különböző formái, a labdajátékok, a vízi sportok, a kerékpározáshoz kapcsolódó mindenféle tevékenység, a téli sportok, illetve a kalandtúrák és a testépítés is. Ugyanakkor a szellemi, illetve a technikai sportokat nem támogatják. Érdemes tájékozódni az e lehetőségekhez kapcsolódó elszámolható és nem elszámolható költségekről is, mert bár széles a finanszírozható termékek köre, vannak kivételek is.
Kórházi "hotelek"
Itt kell megemlíteni a pénztárak által finanszírozott különféle szűrővizsgálatokat, fogorvosi kezeléseket és egyéb egészségügyi szolgáltatásokat. Ilyen a kórházi hotel, amely egyes gyógyítóintézményekkel kötött szerződés alapján a pénztártagnak kiemelt, hotelszintű ellátást – külön szoba, televízió – és vizsgálatok esetében soronkívüliséget jelent. De e körbe tartozhatnak az OEP által nem finanszírozott védőoltások, illetve idesorolható a kiegészítő táppénz is. Az egészség megőrzését szolgáló szűrővizsgálatokat az egészségpénztárak kiemelten kezelik.
Bolvári László, a Vitamin Egészségpénztár ügyvezetője elmondta, az orvosi javaslat megszerzése, elismertetése az elmúlt évben számtalan nehézséget okozott. Ennek oka az volt, hogy nem egyértelműen fogalmazott a vonatkozó rendelet, amely nem határozta meg, hogy mely szolgáltatás esetében kötelező e vélemény beszerzése. Kétségtelen, hogy bizonyos egészségügyi ellátások igénybevételekor szükség van orvosi javaslatra, akár felügyeletre is az esetleges kockázatok miatt. Ám túlzott volt, hogy valakinek – például – az uszoda- vagy a teniszbérlet megvásárlása, netán egy tartalék szemüveg megrendelése miatt orvosi szakvéleményt kellett kérnie. Gondot okozott az is, hogy az egészségügyi intézmények, háziorvosok nem kaptak elégséges tájékoztatást az egészségpénztári jogszabályok változásáról. Remélhetően az idei évtől már kevesebb ilyen probléma lesz.
Igény szerinti kínálat
Az egyes pénztárak általában igen széles körű partnerkapcsolatokkal rendelkeznek. Az együttműködő felek között megtalálhatók az állami kórházak, a magán egészségügyi intézmények, a gyógyüdülők, valamint a tagok igényei szerint sok magánorvos és az egyéb kapcsolódó területen tevékenykedő szolgáltatók is.
A kedvező szerződéses feltételek miatt e partnerkör 5-25 százalék közötti árkedvezményt is adhat. A szolgáltatók kínálata folyamatosan változik, főként annak függvényében, hogy az egyes tagoknak mire van szükségük. Az UNIQA-nál jelenleg négyezer körül van a partnerszolgáltatók száma, s közülük csaknem kétezernél kártyával is lehet fizetni.
Szakemberek szerint – a tagok igényei szerint – tovább is lehetne bővíteni a partnerek körét, ám előfordul, hogy a megkeresett szolgáltatók nem kellően nyitottak. Pedig egyes esetekben – például egy-egy orvoshoz való kötődés miatt – ez gondokat okozhat.
Ami az elszámolás folyamatát illeti, kívülről talán úgy tűnhet fel, hogy sok adminisztrációval jár, ám a pénztárak igyekeznek ezt mérsékelni. Igaz, bizonyos elszámolási rendet be kell tartani. Az UNIQA például három formát kínál a tagoknak. Létezik a készpénzes helyszíni fizetés, amikor számlát kell kérni, s a pénztár utólag fizet. Kártyás fizetés esetén az UNIQA ad egy egészségpénztári kártyát, amely az egyes tag felhasználható keretét tartalmazza. Fizetéskor ez a plasztikkártya ugyanúgy működik, mint a hagyományos, széles körben használt bankkártya. E módot ma már több száz szolgáltatónál használják.
A kártyás fizetésnek olyan módja is létezik, amikor a szolgáltató nem rendelkezik leolvasóval, ám ilyenkor a tag és a szolgáltató közösen hívja fel a pénztár ügyfélszolgálatát, ahol – természetesen a szükséges biztonsági kódok megadása után – zárolják az adott szolgáltatás díját. A tapasztalatok szerint sok helyütt a szolgáltatók nem szívesen élnek a kártyás fizetés eszközével. Ennek oka – vélhetően – a bank által levont forgalmi jutalék, de bizonyára ebben szerepe van annak is, hogy az emberek nehezen tanulják meg a korábban ismeretlen, korszerű eszközöket.
Erre próbál megoldást nyújtani a tavalyi év második felétől a piacon jelen lévő Wellness Egészségpénztár, amely az étkezési jegyekhez hasonlóan az egészségpénztári szolgáltatásra is utalványt bocsátott ki. Glattfelder Mónika szerint ez Magyarországon, de az Accor-csoporton belül is új próbálkozás. Ilyen gyakorlat ugyanis még nincs az egészségbiztosítók piacán.
Népszerű utalványok
Az utalványok kibocsátására azért van lehetőség, mert az egészségkasszákba mintegy 80 százalék erejéig a munkáltatók fizetnek dolgozóik számára. Így ezt az utalványt is ugyanolyan gyakorlat szerint adják a cégek, mint például az étkezési jegyet. Az első tapasztalatok azt jelzik – mondta Glattfelder Mónika –, hogy a vállalatok és alkalmazottaik egyaránt kedvezően fogadták e lehetőséget, hiszen ebben az esetben nem kell megelőlegezni a szolgáltatásra fordított pénzt. Előnyös a tagoknak azért is, mert megszabadulnak az adminisztrációval járó fáradságtól is. Az elszámolás ugyanis az Accor Services és az egyes szolgáltatók között történik.
Szakemberek sem tudják pontosan megmondani, miért, de tény, hogy az önkéntes önsegélyező pénztárak az elmúlt években szerényebb eredményeket értek el, mint akár a nyugdíj- vagy az egészségpénztárak. Tény azonban: a tavalyi év hozott előrelépést e területen, hiszen 2004 első felében több új pénztár is alakult, s az év közepén már 31 ilyen társaság működött, amelyek taglétszáma valamivel meghaladta a százezret.
Figyelemre méltó jel, hogy a 2,8 milliárd forint tagdíjjellegű befizetés és támogatás jelentős része munkáltatóktól származik. Ez az arány örvendetesen emelkedett. Az önsegélyezés is hasonlóan működik, mint az egészségpénztár, hiszen a befizetett pénz szinte azonnal felhasználható. Ezért talán nem meglepő, hogy tavaly az első félévben 1,9 milliárd forint kifizetés történt. Főként amunkahely-változtatás időszakában nyújtott támogatásra ment el a pénz, illetve balesetek után és a kórházi ellátás napjaiban éltek a dolgozók e lehetőséggel. Emellett gyermeknevelési segélyt és iskolakezdési támogatást is fizettek e kasszák.
Magánnyugdíjpénztárak
Az 1990-es évtized első felében megalakult hazai magánnyugdíjpénztárak tagjainak tábora dinamikusan fejlődik, bár az adatok tanúsága szerint tavaly a létszámnövekedés üteme némiképp megtorpant. Mivel egyre nagyobb összeg van az egyéni számlákon – átlagosan 400 ezer forint –, az idén várhatóan erősödni fog a verseny a pénztárak között – véli Fórizs Sándor, az egyik legnagyobb piaci szereplő, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke. Tapasztalatok szerint eddig a tagoknak csupán egy százaléka, azaz alig 20 ezer ember váltott pénztárat, ám ez a szám az idén várhatóan nőni fog.
A társadalombiztosítási rendszer második pilléreként működő magánnyugdíjpénztárak az öregségi alapnyugellátás egy részét szolgáltatják. A vegyes rendszer tagjainak díja két részből, a kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulékból és a szintén kötelező pénztári tagdíjból tevődik össze, viszont cserébe nyugdíjat is kétfelől kapnak majd az érintettek. A bruttó bérből levont nyugdíjjárulék kisebb része az idén is (0,5 százalék) az állami nyugdíjkasszát gyarapítja, a nagyobbik rész viszont (8 százalék) az egyéni magán-nyugdíjpénztári számlára folyik be. Ez utóbbit maximum 2 százalékkal egészíthetik ki, ám a tapasztalatok szerint a munkáltatóknak csak kis része él ezzel a lehetőséggel, általában a tagok egészítik ki 10 százalékra a pénztári tagdíjat – tette hozzá Fórizs Sándor.
A munkavállalóknak 1998. január és 1999. augusztus között volt lehetőségük arra, hogy magánnyugdíjpénztárat válasszanak. Jelenleg már csak a pályakezdők léphetnek be.
Egyre több a fiatal
Az elmúlt évben nem változott a pénztárak száma, továbbra is 18 intézmény működik. A piac igen koncentrált, a hat legnagyobb pénztár az összes tag 87,1 százalékát, illetve a vagyon 83,2 százalékát tudhatja magáénak – derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) legfrissebb elemzéséből.
A pénztárak összesített taglétszáma 2004. harmadik negyedév végén 2,4 millió főre gyarapodott – az aktív keresők több mint fele –, ami 4,7 százalékos növekedést jelent az azt megelőző évhez képest. A legtöbb magán-nyugdíjpénztári tag – a teljes taglétszám 16,2 százaléka – a fővárosban él. Említést érdemel, hogy Pest megye után továbbra is az északkeleti térségben – Borsod-Abaúj-Zemplén (7,2 százalék), Szabolcs-Szatmár-Bereg (5,3 százalék) és Hajdú-Bihar (5,3 százalék) megyékben – a legmagasabb a tagság aránya.
A pénztártagok háromnegyede fiatal, vagyis a 20-39 éves korosztályhoz tartozik, ami azért ideális, mert a nyugdíjas kor elérésekor több évtizednyi befizetés és annak kamatos kamatai állnak majd rendelkezésükre – hangsúlyozta Farkas Szilvia, a hat legnagyobb pénztár egyike, a Credit Suisse Magánnyugdíjpénztár kommunikációs vezetője.
A korcsoport vizsgálatánál maradva, az utóbbi időben szembetűnő változás figyelhető meg, hiszen a 20-24 év közötti pénztártagok aránya 2004-ben jelentősen megnőtt. Szám szerint ez azt jelenti, hogy a 2003. év végi 12,6 százalékról 13,9 százalékra emelkedett a belépők száma.
A magán-nyugdíjpénztári tagok közel egyharmada – 30,5 százaléka – 50-100 ezer forint havi keresettel rendelkezik. Atagság kereset szerinti megoszlása nem mutat jelentős változást. Megfigyelhető azonban, hogy csökkent azoknak az aránya, akiknek a havi keresete 50 ezer forint alatti, viszont növekedés figyelhető meg azoknál, akik háromszázezer feletti havi javadalommal rendelkeznek – tudtuk meg a PSZÁF-tól.
Kockázat nélkül
Az elmúlt év első kilenc hónapjában 158,3 milliárd forintnyi befizetés történt a magánnyugdíjpénztárakba, ami 31,4 százalékos éves növekedést jelent az azt megelőző év azonos időszakához viszonyítva. A 2004. első félévi befizetések 91,6 százalékát az azonosított tagdíjbevételek tették ki, amelyek legnagyobb hányada továbbra is a kötelező tagdíjbevételekhez köthető.
A pénztári piac e szektorának nagyságát és fontosságát néhány adat jól érzékeltetheti. Például az egyik legdinamikusabban fejlődő pénztár – a 662 ezer fős taglétszámmal rendelkező OTP Magánnyugdíjpénztár – 170 milliárd forintnyi vagyont kezel. A 107 ezer taggal rendelkező Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár tagdíjbevétele 2004-ben elérte a 8,3 milliárd forintot – közölte érdeklődésünkre Fórizs Sándor. Az ötszázalékos piaci részesedéssel bíró társaság számításai szerint az idén a havi bevételük meghaladhatja majd az egymilliárd forintot. Atöbb mint 200 ezer tagot számláló Credit Suisse Magánnyugdíjpénztár 45,5 milliárd forintnyi vagyont kezel; a 2004-es tagdíjbevételre vonatkozó adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre – tájékoztatta lapunkat Farkas Szilvia, aki a várható bevételeket sem kívánta megbecsülni.
A pénztárak óvatos befektetési politikát követnek. Hosszú távon gondolkodnak, és nem kockáztatják a tagok pénzét. Éppen ezért a befizetések legnagyobb hányada – általában 70-75 százaléka – állampapírban fekszik. A részvényarány az utóbbi években folyamatosan csökkent – 2002 végére már a 9 százalékot sem érte el –, de a befektetési jegyek, a vállalati kötvények és a nemzetközi befektetések aránya sem jelentős. A pénztárak 2004. szeptember végén 52 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt számoltak el, ami jóval magasabb az előző évinél. Kiugróan megnőtt ezen időszakban a kapott osztalékok részesedésének mértéke és aránya is.
A pénztár megválasztása
Tavaly szeptemberben a magánnyugdíjpénztárak befektetéseinek összege 739,5 milliárd forint volt, ami 31,7 százalékos vagyongyarapodást jelent a 2003. év végéhez, s 42,3 százalékos növekedést 2003. első félévéhez képest. (A pénztárak vagyona piaci értéken 2004. harmadik negyedév végén 759 milliárd forint volt.)
A befektetési tevékenységből származó ráfordítás 13,4 milliárd forint volt, ami szintén jelentős bővülést mutat 2003. harmadik negyedév végéhez képest. A ráfordítások körülbelül kétharmada a tulajdonosi részesedést jelentő befektetések és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok árfolyamveszteségéhez kapcsolódik. A befektetési tevékenység ráfordításai összetevőinek arányában tovább növekedett a vagyon- és letétkezelő díjak súlya.
A magánnyugdíjpénztár megválasztásánál több tényezőt is érdemes összevetni, ám a legfontosabb a hozam – hangsúlyozta Fórizs Sándor. Egy havi bruttó 80 ezer forintos keresettel rendelkező 20 éves tag esetén évi egyszázalékos hozamtöbblet a feltételezett évi 7 százalékos hozamhoz képest a nyugdíjba lépésig összesen 6 millió forint többletet jelent a munkavállaló számára.
A választás előtt persze azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen szervezet áll a pénztár mögött. A biztosítók, bankok, pénzügyi csoportok érdekkörébe tartozók mindegyikéről elmondható, hogy stabil, tőkeerős háttérrel és rendszerint hosszú távú nemzetközi tapasztalattal tevékenykednek. Náluk a versenyképesség és az ügyfelek bizalmának megőrzése nem csupán anyagi, hanem presztízskérdés is.
Költségek és hozam
A pénztárak tagjainak száma szintén iránymutató lehet a választáskor. Csökkenő taglétszám működési nehézségekről, bizalomvesztésről tanúskodhat, a bővülő létszám ennek ellenkezőjéről.
A vagyon nagysága a költségek csökkentése, a befektetési hozam szempontjából meghatározó. A fix költségek a nagyobb vagyonra vetítve egyre alacsonyabbak, a tetemesebb portfóliót pedig jobb feltételekkel lehet az értékpapírpiacon megmozgatni. A vagyonosabb pénztárak tehát elvileg alacsonyabb költségekkel és magasabb hozamokkal szolgálhatják a tagok érdekeit.
Az sem mindegy, hogy a tagok rendszeres befizetéseiből mennyi megy el a költségek finanszírozására. Az ilyen levonások ugyanis a tagdíjbefizetéseket csökkenthetik.
A pénztárak által felkínált nyugdíjszolgáltatások palettáját is érdemes megvizsgálni. A "sima" életjáradék esetén a pénztártag élete végéig kap nyugdíjszolgáltatást. Léteznek meghatározott időtartamra szóló járadékok is, ilyenkor vagy a nyugdíjba vonulás időpontjától számított bizonyos ideig – de a tag élete végéig mindenképpen –, vagy a pénztártag halálát követően még meghatározott évig jár a nyugdíj. A két vagy több életre szóló életjáradék esetén a nyugdíj a pénztártagnak és egy általa megnevezett kedvezményezettnek jár, mindkettőjük élete végéig.
Önkéntes nyugdíjpénztárak
A nyugdíjrendszer harmadik pillérét alkotó önkéntes nyugdíjpénztárak – elnevezésükből adódóan is – teljesen önkéntes alapon tevékenykednek, bárki bármikor beléphet tagjaik sorába. Az ide fizetendő tagdíj extra teher – kivéve, ha azt a munkáltató átvállalja – és cserébe extra szolgáltatás várható.
A munkavállalói tagdíjbefizetés 30 százalékos adókedvezménnyel jár, legfeljebb évi 100 ezer forint – a 2020 előtt nyugdíjba vonulók esetében 130 ezer forint – levonható a személyi jövedelemadóból.
A munkáltató által a munkavállaló egyéni nyugdíjszámlájára befizetett tagdíj munkavállalónként havonta 57 ezer forintig adó- és járulékmentes. Előnyt jelent továbbá, hogy a tagdíj összege változtatható. A rendszeres tagdíjbefizetésen túl lehetőség van többletfizetésre akár eseti, akár többszöri alkalommal.
Fontos, hogy a számla nyomon követhető, hiszen a tag befizetéseit a pénztár a munkavállaló saját nevén vezetett számlán tartja nyilván, és a hozamokat is szintén erre a számlára írja jóvá. Ehhez a hozamokkal növelt összeghez juthat hozzá nyugdíjas korában a pénztártag. Egyéni számlája egyenlegéről a pénztár rendszeresen tájékoztatja ügyfeleit.
A pénztártag a belépési nyilatkozaton egy vagy több kedvezményezettet jelölhet meg, akik halála esetén adó- és illetékmentesen öröklik a felhalmozott megtakarítást.
Megtorpant a bővülés
Jelenleg 75 önkéntes nyugdíjpénztár működik a piacon. Ebben a szektorban 15 – elsősorban banki, illetve biztosítói hátterű – pénztár koncentrálja a piacot mind létszám, mind vagyon tekintetében. Az elmúlt évben a 15 legnagyobb pénztár a létszám 87,59 százalékát, a vagyon 80,94 százalékát tudhatta magáénak.
Tavaly év végén összesen 1,24 millió ember volt tagja a 75 önkéntes nyugdíjpénztár valamelyikének. Ez azt jelenti, hogy a teljes taglétszám 2,8 százalékkal növekedett egy év alatt. Ám az utóbbi negyedéveket vizsgálva elmondható, hogy a taglétszám növekedésének dinamikája valamelyest megtorpant.
Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor az elmúlt év első 9 hónapjában közel 56,2 milliárd forint bevételt könyvelhetett el, amely mindössze 11,5 százalékkal magasabb a 2003. év első háromnegyed éve során történt befizetéseknél. Az önkéntes nyugdíjpénztárak a befizetések teljes összegének mintegy 84 százalékát számolták el azonosított, egyéni számlán jóváírt bevételként.
A pénztárak bevételeit elsősorban a tagdíjjellegű bevételek adják, amelyek származhatnak a tagoktól vagy munkáltatói hozzájárulásokból. A tagdíjbefizetések döntő hányada a munkáltatói befizetésekhez kapcsolódik, ami többek között arra vezethető vissza, hogy – adóvonzata miatt – a munkáltatói hozzájárulás tagok részére történő megfizetése kedvelt forma a munkaadók körében.
Az elmúlt év első 9 hónapja során az önkéntes nyugdíjpénztárak 22,8 milliárd forint kifizetést teljesítettek – szinte teljes egészében egyösszegű kifizetés formájában. Ennek nagysága 79,7 százalékkal megemelkedett egy év alatt.
Lejár a "várakozási" idő
Az önkéntes nyugdíjpénztárak – szemben a magánnyugdíjpénztárakkal – tehát már teljesítenek szolgáltatást, amely az utóbbi időszakban növekedést mutat. E tendencia az idén – a legnagyobb pénztáraknál is esedékessé váló tízéves várakozási idő kapcsán történő nyugdíjpénztári kifizetések miatt – tovább folytatódik. Az önkéntes pénztárak 2004. harmadik negyedév során összesen 18,9 millió forint tőke-, és 15,6 millió forint hozamkifizetést teljesítettek.
Tavaly még csak néhány tízezer volt, 2005-ben viszont már a százezret is meghaladja azon önkéntes nyugdíjpénztári tagoknak a száma, akiknek lejár a minimális megtakarítási időszakként előírt tíz év várakozási ideje. Amennyiben még nem nyugdíjaskorúak, több lehetőség közül választhatnak. Változatlan feltételekkel tagok maradhatnak a pénztárban, vagy benn hagyhatják úgy is eddigi megtakarításaikat, hogy nem fizetnek további tagdíjat, esetleg tagságuk megőrzése mellett a befizetett pénzük egy részét még a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszik. Kilépés esetén egy összegben is hozzáférhetnek az egyéni nyugdíjszámlán összegyűlt, hozamokkal növelt befizetéseikhez.
A két utóbbi esetben a kivett összeg jövedelemnek minősül és adóköteles, ám ez csak a tőkerészre igaz, miután a menet közben jóváírt hozam adómentes. A tőkekövetelés is csak közvetlenül a várakozási idő leteltét követően 100 százalékban adóköteles, egy tavaly életbe lépett jogszabályi változás következtében egy évvel később már csak 90 százalékát, majd évről évre 10 százalékponttal csökkentett részét sújtja közteher.
A megtakarítás felhasználása
Egy ez évtől hatályos módosítás az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások sajátos felhasználási formáját is lehetővé teszi. E szerint ugyanis a tízéves várakozási idő lejárta után az egyéni számlaegyenleg 50 százaléka felajánlható hitelfedezetként. Mivel adómentes forrásból mindig érdemesebb fizetni – akár kölcsönt törleszteni –, mint adózott jövedelemből, könnyen lehetséges, hogy nem kevesen önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseik terhére veszik majd fel a hitelt. Azaz nemcsak fedezetként használják fel a rendelkezésükre álló összeg felét, hanem törlesztésre is. A tagdíjbefizetések döntő többségét ugyanis a munkáltatói hozzájárulás jelenti – amit a munkaadók adózási megfontolásokból részesítenek előnyben –, így bizonyos fokig azt érezheti a pénztártag, hogy megtakarításának felhasználásával a kölcsönt nem ő, hanem az őt alkalmazó fizeti vissza.
Ha a pénztár teljesíti a törlesztést a tag helyett, akkor alaphelyzetben az addigi befizetések tőkerésze – a fentebb leírt szabályok szerint – adóköteles, ám a hozam nem, márpedig a tíz év után a számlakövetelés 40-45 százalékát már az utóbbi adja. Vagyis tíz-tizenkét év elteltével a pénztártag megteheti, hogy az addigra a követelése mintegy felét kitevő hozamrészt adóssága törlesztésére fordítja. Mindezt persze majdani nyugdíja terhére. Tekintve, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári szektor alig több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza, egyelőre nem beszélhetünk hatalmas összegekről. A megtakarítási idő megnyúlásával azonban a jelenleg jellemzően 1,5-4 millió forint nagyságrendű követelések is lényegesen nagyobbak lesznek.
A befektetés eredménye
Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor tavaly 36,8 milliárd forintnyi befektetési tevékenységből származó bevételt tudhatott magáénak, míg 2003-ban ez a szám 18,9 milliárd forint volt – tudtuk meg a PSZÁF-nál.
A magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan a befektetési bevételek döntő többsége a kapott kamatok és kamatjellegű bevételekből, illetve a tulajdoni részesedést jelentő befektetések és a hitelviszonyt megtestesítő nyereségjellegű különbözetből származik. A befektetési tevékenységgel kapcsolatos ráfordítások is jóval magasabbak a 2003. harmadik negyedév végén tapasztaltnál, ugyanis 2004. év első három negyedéve során az önkéntes nyugdíjpénztárak 16,5 milliárd forint befektetési tevékenységből származó ráfordítást könyveltek el. A befektetési tevékenységgel kapcsolatos ráfordítások legnagyobb hányadát a tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok veszteségjellegű különbözete, valamint a pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása adja.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési ráfordításainak jelentős összetevői a vagyonkezelői és letétkezelői díjak, amelyek abszolút összege 2004. harmadik negyedév végén 2,4 milliárd forint volt, ami 13,3 százalékos éves növekedést jelent. A szektorális szinten látszó befektetési nyereség a pénztárak által elért magas hozamban is megmutatkozik. Az elmúlt évben az összes önkéntes nyugdíjpénztár pozitív hozamot ért el, sőt mindössze három pénztárról mondható csak el, hogy 1 százalék alatt teljesített.
Tavaly az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetéseinek értéke elérte a 483,5 milliárd forintot, ami 18,1 százalékos éves vagyongyarapodást mutat. A magánnyugdíjpénztárak portfóliójához hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztárak továbbra is állampapírokban tartják a vagyon jelentős hányadát, amelynek aránya 2004. harmadik negyedév végére jelentősen megnőtt (72,6 százalékra).
Megfigyelhető a vállalati hitelintézeti kötvények arányának majd felére történő zsugorodása. A befektetési jegyek aránya esetében viszont növekedést tapasztalhatunk – mind 2003 harmadik negyedévéhez, mind 2003 végéhez viszonyítva.
