A kormány az idén a foglalkoztatás 0,8-1 százalékos növelését tűzte ki célul. Elsősorban az adó- és járulékváltozásokkal, vagyis a közterhek mérséklésével, valamint a korábbinál lényegesen szélesebb mértékű járulékkedvezménynyel ösztönözné a munkahelyek számának növelését.
Kedvezmények a visszatéréshez
A kabinet szerint a vállalkozások helyzetét nagyban megkönnyítik például a személyi jövedelemadó rendszerében bekövetkezett változások, hiszen a munkavállalók reálpozíciójának két százalékpontos javulása nyomán a munkaadóknak kisebb bruttó béremelést kell adniuk az idén. Emellett külön törvény rendelkezik arról, hogy a pályakezdő fiatalokat, a gyesről és a gyedről visszatérőket, valamint az ötven év feletti munkavállalókat foglalkoztató cégek kilenc hónapra 50 százalékos tb-járulékkedvezményt kapjanak. Ennek feltétele, hogy a kilenc hónapon túl legalább még három hónapig tovább foglalkoztassák a munkavállalókat. A kedvezmény mértéke azonban legfeljebb a bruttó 90 ezer forintos keresetig terjed, vagyis maximum 13 ezer forintot kaphatnak vissza a vállalkozások.
A költségvetési megszorítások miatt ugyanakkor a munkahelyteremtő támogatások előirányzata az idén alig nő: 2004-ben erre a célra hárommilliárd forintot irányoztak elő a Munkaerő-piaci Alapban, 2005-re csupán 300 millióval többet. Pedig 2002-2003-ban még mintegy 9,5 milliárddal támogatták a vállalkozásokat, amelyek több mint 11 ezer új munkahelyet létesítettek. A tavalyi, megkurtított keretből már csak 104 vállalkozásnak osztottak szét kétmilliárdot, amiből 2200 új munkahely jött létre. Igaz, emellett egymilliárd forintot fordítottak a munkaerő-piaci válsághelyzetek kezelésére.
Munkaadói aggályok
A vállalati szféra képviselői szerint azonban mindez csupán csepp a tengerben, s a foglalkoztatás számottevő bővítésére aligha lesz elegendő. A foglalkoztatottak számát csak a gyorsabb gazdasági növekedés és az élő munkára rakódó közterhek lefaragása növelhetné érzékelhetően – vélekedik Ungvárszki Ágnes, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) szakértője. Afoglalkoztatás terhei azonban az idén nem csökkennek. Ezen belül is a munkaadóknak az fáj a leginkább, hogy a kormány nem január elsejétől mérsékli az egyösszegű egészségügyi hozzájárulást – ahogy tavaly megállapodott a szociális partnerekkel –, hanem csak novembertől, igaz, akkor 1200 forint helyett 1500-zal. A szakember úgy véli, hogy a foglalkoztatási kedvezmények szerepe csupán marginális lesz. Ungvárszki Ágnes szerint az egyes célcsoportokat érintő 50 százalékos járulékkedvezmény helyett a kormány lényegesen nagyobb mértékben növelhette volna a foglalkoztatást, ha csupán egy százalékponttal, de általánosan csökkentette volna a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékokat.
Képzési anomáliák
A munkaerő-piaci helyzetet nagyban javítaná az is, ha a munkáltatói igényeknek megfelelő szerkezetű és képzettségű munkavállalók állnának rendelkezésre – hangsúlyozza az MGYOSZ szakértője. Az oktatás kínálata és a munkaerőpiac igényei között azonban még mindig szakadék tátong. Már elcsépelt közhely, hogy az ország egyes régióiban s bizonyos ágazatokban krónikus szakmunkáshiány van, miközben más területeken az országos átlagot jóval meghaladó mértékű a munkanélküliség, ráadásul több hanyatlóban lévő szektor évről évre munkahelyek tömegeit veszíti el. Mindeközben nagyon alacsony a munkavállalók földrajzi mobilitása, amit elsősorban a közlekedés és a lakáshoz jutás problémáival magyaráznak a munkaügyi kutatók. Aszakértő véleménye szerint csak döcögve haladnak a munkaerőpiac strukturális problémáinak megoldását célzó kormányzati programok, többek között például a szakképzés-fejlesztési projekt.
Optimizmusra a statisztikai adatok sem adnak okot: 2004-ben mintha befagyott volna a munkaerőpiac, miközben az ipari termelés, a beruházás és a kivitel körülbelül tíz százalékkal emelkedett. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2004 első tíz hónapjában a foglalkoztatottak száma átlagosan 3 millió 900 ezer fő volt, ami – 39 ezres, azaz 1 százalékos mintavételi hiba mellett – stagnálást jelent az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül az utolsó három hónapban 58 ezerrel kevesebben voltak foglalkoztatottak, mint a megelőző év azonos időszakában.
Tavaly augusztus-októberben a nemzetközi összehasonlításban használt, 15-64 évesekre számított foglalkoztatási ráta 56,9 százalék volt, ami 0,1 százalékponttal magasabb, mint a július-szeptemberi időszakban. Az Európai Unió 15 régi tagállamának foglalkoztatási rátája 2003-ban 64,4 százalék volt, a kibővített Unióban pedig 62,9 százalékot tett ki. Vagyis Magyarország nemcsak a régi tagállamok, de az új belépők között is sereghajtónak számít az alacsony foglalkoztatási szintjével.
Növekedésnek indult viszont a Magyarországon évek óta irigylésre méltóan alacsony munkanélküliségi ráta: az állástalanok aránya az augusztus-októberi időszakban 6,1 százalék volt, ami 0,5 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál, és megegyezik a július-szeptemberivel. Persze az Unió átlagához képest még mindig jól állunk, hiszen az EU-15-ben a munkanélküliségi ráta tavaly szeptemberben 7,9 százalékra rúgott, az EU-25-ben 8,8 százalékot ért el. Ha azonban megnézzük a viszonylag alacsony magyarországi munkanélküliség összetételét, akkor már nincs okunk túlzott büszkeségre.
Kettős tendencia
A 15-24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája 16,2 százalékra nőtt a vizsgált időszakban, és 3,2 százalékponttal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Így tavaly először haladta meg a fiatalok munkanélkülisége a régi uniós tagállamokét, ahol szeptemberben ennek a korcsoportnak 15,9 százaléka volt állás nélkül, az EU-25-ben pedig 18,2 százalék volt ez az arány. Amagyar munkanélkülieknek ráadásul 45,2 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást, 0,8 százalékponttal többen, mint július-szeptemberben. Amunkaügyi kutatók szerint a tartósan munkanélküliek zöme még a 90-es évek elején veszítette el munkáját, s azóta sem sikerült visszakapaszkodnia a munkaerőpiacra. E réteg munkaerő-piaci integrációja a szakemberek szerint szinte lehetetlen.
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) értékelése szerint a munkaerőpiacon továbbra is kettős tendencia érvényesül: egyrészt bővül a létszám a versenyszférában, vagyis több munkahely keletkezik, mint amennyi megszűnik, másrészt pedig a közszféra zsugorodik, s a folyamatos létszámcsökkentés érezteti hatását.
Jó és rossz hírként egyaránt felfogható, hogy az iparban 2,5 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma 2004 első félévéhez képest, miközben a termelés 10,4 százalékkal nőtt. Ez ugyanis a termelékenység nagyfokú javulását jelenti. A feldolgozóiparban 15,2 százalékos volt ez a mutató, ami a gazdaság versenyképessége szempontjából örvendetes. Mindeközben a betöltetlen állások száma az országban tavaly meghaladta a 85 ezret.
Borúlátó elemzések
A 2004. év második felében született konjunktúraelemzések azt jósolták, hogy az idén lassul a magyar gazdaság növekedésének üteme. Az Ecostat elemzése szerint 2004-ben a magyar gazdaság 3,9 százalékkal bővülhet, a kedvezőtlen uniós konjunkturális hatások miatt azonban az idén visszafogottabb dinamika várható. Hasonló előrejelzésekkel rukkolt elő a Kopint-Datorg és a GKI Gazdaságkutató Intézet is.
A foglalkoztatás szempontjából sem számíthatunk túl sok jóra – mondja Ékes Ildikó, az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet kutatásvezetője, aki szerint nem látható semmilyen olyan körülmény, amely megalapozná a foglalkoztatás idei 0,8-1 százalékos bővülését. Ékes Ildikó az OFA (foglalkoztatást elősegítő kht.) megbízásából készülő felmérés keretében éppen HR-vezetőket faggat arról, hogy az idén hogyan alakul vállalatuk létszámpolitikája. A kutató szerint a válaszokból egyelőre az derül ki, hogy a cégek inkább stagnáló létszámot vagy éppen leépítést terveznek. A létszámcsökkentés azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a munkavállalók az utcára kerülnek, hanem gyakran "kiszervezik" őket, és vállalkozóként folytathatják a munkát.
Kedvezőtlen tendenciákra világított rá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézetének (MKIK GVI) 2004. októberi felmérése is, amely szerint a lanyhuló konjunktúra a cégek létszámbővítési szándékaira is rányomja bélyegét. Míg a tavalyi év elején nagyjából ugyanannyi cég tervezett létszámleépítést, mint felvételt, addig októberben már 31 százalékuknak állt szándékában csökkenteni és 15 százalékuknak bővíteni a foglalkoztatottak számát, míg a cégek 54 százaléka nem számolt változással. A létszám növelését leginkább a többségi külföldi tulajdonban lévő cégek tervezik, miközben a magyar tulajdonú vállalatok körében sokkal inkább a foglalkoztatotti kör "zsugorítása" van napirenden. A dolgozók létszámának csökkentését tervezők aránya egyszerre emelkedik a cégek méretének növekedésével: a mikrovállalkozások 8,5, a 10-49 főt foglalkoztatók 18, a közepes foglalkoztatók 27 és a 250 fő felettiek 43 százaléka fontolgat leépítést.
Kutatók segítségét kéri a munkaügyi miniszterA foglalkoztatáspolitikai intézkedések megalapozása, a szakképzés és a felnőttoktatás szerkezetének átalakítása a mainál nagyobb tudományos hátteret, szélesebb kutatói bázist igényel – mondta Csizmár Gábor, foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a Magyar Tudományos Akadémián a foglalkoztatás perspektíváiról tartott konferencián. A szaktárca vezetője szerint ma is készülnek ugyan prognózisok, munkaerő-piaci elemzések, de ezek az információk nem gyakorolnak kellő hatást a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer alakítására. Másfelől pedig hiányos a kormányzati döntések foglalkoztatáspolitikai szempontú hatásainak elemzése, illetve a kutatások elmaradnak az igényektől, nincsenek rendszeresen működő elemző apparátusok. A minisztériumnak a jelenleginél mélyebb és összetettebb információkra volna szüksége, például az inaktív rétegek munkaerő-piaci integrálása, az oktatás és a gazdaság között érzékelhető szakadék áthidalása, valamint a humán erőforrás fejlesztésére szolgáló források hatékony felhasználása érdekében. Csizmár Gábor szerint a feladat sürgető, hiszen 2006-tól csökken az aktív korú népesség. |
Termelékenység és munkaerőköltség az EU-banA 15 régi tagállamból 2003-ban hat országban úgy sikerült emelni a foglalkoztatást, hogy közben a termelékenység is növekedett. E mutató 2003-ban Írország, Olaszország, Hollandia és Portugália kivételével minden országban javult. A versenyképesség másik fontos összetevője, a foglalkoztatás egy főre jutó havi költsége a 15 régi tagország átlagában 3139 euró volt 2002-ben, a kibővített EU-ban pedig 2754 euró. A régi EU-n belül is nagyok azonban a különbségek: 2002-ben az átlagos munkaerőköltség tekintetében Svédország állt az első helyen 4072 euróval, míg a sereghajtók Spanyolország 1940 euróval, Görögország 1849 euróval és Portugália 1314 euróval. |
A magyar havi munkaerőköltség az Európai Unió legmagasabb értékének 19 százalékát tette ki. A csatlakozó országok munkaerőköltsége 1996 és 2002 között csupán valamivel került közelebb a régi uniós tagállamokéhoz. Németországban 8 helyett 5-szörös az alkalmazás költsége a magyarhoz képest. Csehországban, Lengyelországban pedig nagyjából ugyanannyi az alkalmazás összköltsége, mint Magyarországon.
Az EU-ban a nemzetgazdasági ágak közül általában a pénzügyi szektorban a legmagasabb a munkaerőköltség. Ezt követik leggyakrabban második és harmadik helyen felváltva a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás, valamint a bányászat. Az utolsó helyen a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás áll, kivéve két európai uniós tagállamot, Görögországot, valamint Franciaországot, ahol ezek a szektorok valamivel előrébb találhatók.
Munkaadók költségnövekedéseA minimálbér 57 000 forintra emelésével a munkáltatók havi összköltsége 5340 forinttal nő a minimálbérért dolgozó alkalmazottak esetében. Az egészségügyi hozzájárulás 2005. novemberi csökkentésével ez havi 1500 forinttal mérséklődhet. A minimálbéren foglalkoztatottak az eddigi 45 845 forint helyett ezentúl 49 305 forintot vihetnek haza, azaz a tavalyinál 3460 forinttal többet. A minimálbér emelése miatti járuléknövekedés újabb terhet ró a munkaadókra. Amennyiben a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak száma a 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalkozásokban 2005-ben nem éri el az átlagos létszám 5 százalékát, a különbség után éves szinten, az eddigi 117 600 Ft/fő helyett 131 700 forint rehabilitációs hozzájárulást kell fizetni. Annak az egyéni vállalkozónak, valamint a társaság személyesen közreműködő tagjának, akinek nincs 36 órát elérő biztosítási jogviszonya, az egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem után 4 százalék, de legalább a minimálbért alapul véve havi 2280 forint vállalkozói járulékot kell fizetnie 2005-ben. Ez éves szinten, a vállalkozónak, mint magánszemélynek legalább 27 360 forint költséget jelent. |
Elhúzódó uniós munkaidővitaTavaly nem jutott dűlőre az uniós munkaidő szabályozásának módosításával kapcsolatban az EU foglalkoztatási minisztereinek tanácsa. A valamennyi tagország számára nagyon kényes témában 2003 óta húzódik a vita, jóllehet az idén januártól startoló luxemburgi elnökség nagyon szeretné féléves periódusa alatt végre lezárni a munkaidő-dossziét. A polémia két lényeges pont körül zajlik. Egyfelől az a kérdés, hogy beszámít-e a munkaidőbe az ügyeletben töltött idő. A másik dilemma pedig az, hogy az uniós munkaidő-direktíva által heti 48 órában maximált munkaidőt túl lehessen-e a jövőben lépni bizonyos ágazatokban és szakmákban (ez az úgynevezett opt-out lehetőség). Abrüsszeli tanácskozáson Magyarországot képviselő Ladó Mária, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főigazgatója szerint tavaly decemberre némi előrelépés is történt a témában, mivel a tagállamok között már nincs komoly vita a tekintetben, hogy megoldásként külön kell választani az ügyeleti idő munkával és a nélkül töltött részét. A tervek szerint csak az aktív idő számítana bele a munkaidőbe, vagyis az ügyeletben levő orvos esetében csak az az idő, amíg ellát egy-egy beteget. Az opt-out ügyében azonban Ladó Mária szerint még komoly viták vannak, mivel a téma szorosan összefügg a versenyképességgel. Egyes tagországok eltörölnék ezt a lehetőséget, mások viszont ragaszkodnak hozzá. (Az Egyesült Királyságban például teljesen általános az opt-out, míg Magyarországon csak a készenléti munkakörökben engedélyezi a törvény.) Csak abban van egyetértés, hogy – tekintettel a szezonális munkavégzésekre – a heti engedélyezett 48 óra kiszámításánál az eddigi négy hónap helyett akár egy teljes év átlagát vegyék alapul. A főigazgató szerint Magyarország teljesen nyitott ebben a kérdésben. A szakemberek szerint azonban hazánknak arra nagyon figyelnie kell, hogy a velünk együtt csatlakozó országok milyen döntést hoznak az ügyben, mivel versenyhátrányba kerülhetünk, ha a riválisaink szélesebb körben engedik meg a hosszabb munkavégzést. Már most intő jel, hogy a több komoly autóipari beruházást Magyarország (és a többiek) orra elől elhalászó Szlovákiában a munkaügyi törvények szerint 30 százalékkal többet dolgoztathatják a cégek a munkavállalókat. (Atémáról lásd bővebben az 56-57. oldalon lévő írásunkat.) |
Civilek a foglaLkoztatásértA nonprofit foglalkoztatás bővítését szorgalmazta és érdekegyeztető fórum létrehozásáról írt alá szándéknyilatkozatot civil szervezetekkel Csizmár Gábor, a munkaügyi tárca vezetője a Budapesten tartott civil foglalkoztatási konferencián, decemberben. A civil szervezetek a foglalkoztatáspolitika és a munkaügy több területén is eredményesen járulhatnak hozzá a foglalkoztatási célok megvalósításához. Jobb közhangulatot kellene kialakítani a felnőttképzés körül, hiszen az aktív korú munkavállalók közül 900 ezren csak általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Többet lehetne tenni "civil technikákkal" a hátrányos helyzetű emberekért, hogy növekedjék az esélyük a munkapiacon. Különösen az inaktív, a nem dolgozó és munkát sem kereső emberek "megmozdítása" igényel nagyobb összefogást, hiszen ezen a téren önmagukban elégtelenek a kormány erőfeszítései. Ugyancsak bonyolult feladat a szociális ellátórendszerek és a foglalkoztatási intézményrendszer összehangolása. A munkapiac szereplői – a munkáltatók, szakszervezetek, művelődési házak, szakképző intézmények, civil szervezetek stb. – között integrált együttműködésre van szükség, különösen a kistérségekben. A szaktárca az eddiginél több segítséget nyújt a civil szervezeteknek, hogy hozzáférjenek az uniós forrásokhoz, illetve képesek legyenek pályázatok elkészítésére és lebonyolítására. Bővíteni szükséges a nonprofit szektor foglalkoztatási kapacitását, hiszen az Európai Unió több tagországában a munkavállalók 7-10 százaléka ebből a szektorból szerzi a munkajövedelmét, míg nálunk csak 2-2,5 százalék ez az arány. |
Alkalmazásban állókA 4 fősnél nagyobb szervezetekben alkalmazásban állók száma a szervezet mérete szerint*, 2002, 2003
* Ahelyi költségvetési intézményeknél foglalkoztatottak nélkül; statisztikai állományi létszám Forrás: Főbb munkaügyi folyamatok 2003. január-december. KSH, 2004 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
