Növekvő versenyhátrány a régióban

agyarország Európa egyik legkevésbé versenyképes országa, és erről a politikusok tehetnek – jelentette ki nemrégiben Gyurcsány Ferenc egy televíziós műsorban. A miniszterelnök szerint ennek oka, hogy az utóbbi években a megengedhetőnél többet költöttek a kormányok a társadalom felzárkóztatására, közben azonban elfeledkeztek arról, hogy ha nem támogatják a versenyképesség javítását, akkor előbb-utóbb nem lesz mit elosztani. A kormányfő ezzel elismerte, hogy jogos volt Demján Sándornak, a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) elnökének hasonló tartalmú kritikája egy televíziós interjúban. Ezek szerint Magyarország 2000 óta folyamatosan lejjebb csúszik a világ versenyképességi ranglistáján. Néhány nappal a kormányfő nyilatkozata után Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter már a Munkáltatók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) gazdasági fórumán győzködte a jelenlévőket: vége a korábbi elosztásközpontú politikának és a cél a versenyképesség erősítése, mert ez teremtheti meg a szociális kohézió, a felzárkózás alapját.

Romló kilátások

A vállalkozói szféra bizonnyal örömmel hallja e nyilatkozatokat, de képviselői szerint a jövő évi adóváltozások nem tükrözik a versenyképesség fokozásának szándékát. A munkáltatók és a kormányzat között kisebbfajta számháború robbant ki a tekintetben, hogy 2005-ben tulajdonképpen nőnek-e vagy csökkenek-e a vállalkozások adóterhei. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke szerint a vállalkozói szféra évek óta hiába várja, hogy a versenyképesség javulása érdekében az adóterhek mérséklődjenek, s ez a remény 2005-ben sem teljesül, mivel több hátrányra számíthatnak, mint előnyre. Az MKIK számításai szerint jövőre legalább 50 milliárd forint nettó többletteher sújtja a cégeket. Draskovics Tibor pénzügyminiszter szerint viszont csökkennek a vállalkozói terhek, megközelítően 125 milliárd forinttal.

Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke sem látja rózsásnak a jövő évi kilátásokat, bár úgy számol, hogy jövőre a vállalkozások összes befizetési kötelezettségei reálértékben lényegesen nem változnak, ami jó hír is lehetne, ha a túladóztatás már nem gátolná most is a gazdasági növekedést. A vállalkozásokat érintő pozitív változások közül kiemelhető a helyi iparűzési adó nyereségadó-alapból való levonhatóságának növelése, a fejlesztési adókedvezménynél előírt beruházási értékhatár csökkentése és a létszámkorlát feloldása, valamint a foglalkoztatás bővítésének ösztönzését szolgáló különböző adókedvezmények bevezetése, ám utóbbiak mértéke kétségessé teszi az eredményességet.

A vállalkozói szféra nagy fájdalma ugyanakkor, hogy az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) tavaly született megállapodás ellenére nem 2005. január elsejétől, hanem csak novembertől csökken, jóllehet, akkor 1200 helyett 1500 forinttal. Ráadásul a pozitív hatásokat gyengíti az is, hogy jelentősen emelkednek egyes illetékek, nő az innovációs járulék, 25 százalékra emelkedik az elkülönítetten adózó jövedelmek adóterhe, s félő, hogy a bankokra kivetett adó végig fog gyűrűzni a gazdaságon.

A jövő évi kilátások tehát nem túl jók – hangsúlyozza Rolek Ferenc. Az elmúlt évek kormányzati politikája a vállalkozások ösztönzése helyett a népszerű lakossági jövedelemnövelő intézkedéseket helyezte előtérbe, aminek eredményeképpen Magyarország az EU-hoz frissen csatlakozott országok között a gazdasági növekedés szempontjából a sereghajtók közé csúszott vissza Csehországgal együtt. Ebben a helyzetben Magyarország nem tudja kihasználni az integráció és a viszonylag kedvezőbb világgazdasági feltételek nyújtotta előnyöket. Ezen csak a radikális vállalkozóiadóteher-csökkentés változtathatna érdemben, s biztosíthatná, hogy gyorsabb növekedésre kapcsolva újra a régió éllovasai közé tornásszuk fel magunkat.

Fejlesztési stratégia

Kóka János november közepén tartott kormányszóvivői tájékoztatóján ugyanakkor hosszú távú gazdaságfejlesztési stratégiát ígért, amelynek középpontjában a versenyképesség áll. A miniszter hangsúlyozta, hogy 2007-2013 között Magyarország számára 10 ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrás áll majd rendelkezésre uniós és hazai társfinanszírozásból, amely óriási esélyt jelent arra, hogy az ország ledolgozza 20-25 éves hátrányát a fejlett országokkal szemben. A miniszter a gazdasági fejlődést három prioritás mentén tartja reálisnak, ezek: a hazai és a külföldi működő tőke beáramlásának fokozása, a vállalatok külpiaci megjelenésének segítése és az uniós fejlesztési források gazdaságba történő gyors és hatékony becsatornázása. Kóka azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU versenyképességének megrekedése, vagyis az úgynevezett lisszaboni elvek részleges kudarca Magyarország számára is intő jel kell legyen.

Az EU a lisszaboni elveknek megfelelően definiálta a fő feladatait és azt állította, hogy 2010-re megvannak az eszközök ahhoz, hogy Európa a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. A célok teljesülését félidő táján megvizsgáló, Wim Kok által vezetett munkacsoport azonban sokkoló eredményre jutott: kiderült, hogy nemhogy csökkent volna, de nőtt a különbség az Európai Unió és az Egyesült Államok között – fejtette ki a miniszter. Az is kiderült, hogy a jóléti szociális állam nem finanszírozható versenyképességi deficit mellett. Sőt az Európai Uniónak már nemcsak az Egyesült Államokkal – amellyel szemben megfogalmazta versenyképességi kihívásait –, hanem legalább ekkora relevanciával Kelet-Ázsiával és Délkelet-Ázsiával szemben is meg kell őriznie, illetve erősítenie a versenyképességét. A jelentés megállapítja, hogy ami a tudásgazdaságot, a versenyképes Európát illeti, sokkal kevesebb és sokkal jobban definiált célra szükséges koncentrálni.

A miniszter szerint a tanulságot levonva Magyarországnak Írország példáját kellene követnie, hiszen a szigetország egy nagyon gyors fejlődési folyamat eredményeképpen a tudásgazdaság, a nyitottság és a gazdasági fejlődés szinonimájává vált. "Magyarországon a tudásalapú gazdaságnak nincs alternatívája. Sem az agrárium, sem a nehézipar nem tesz alkalmassá bennünket arra – már csak az ország méreténél fogva sem –, hogy gazdasági nagyhatalom legyünk. A kiművelt emberfők sokaságára, a szellemi tőkére támaszkodva versenyképes gazdaságot kell építenünk, ahol a tudást a termékesítés követi, ahol a magyarországi belterjességet a nyitottság, az Európai Unióhoz való tartozás és akár távoli földrészek gazdaságaival való kiváló kapcsolat váltja föl" – hangsúlyozta Kóka.

Tudásalapú gazdaság

A miniszter beszédében előkerült Szingapúr példája is, amelynek sikerült Délkelet-Ázsia központjává válni, mert nemcsak a kiváló geográfiai helyzetét használta föl ehhez, hanem olyan eszközöket rendelt hozzá – logisztikai kapacitások kiépítésével –, amelyek funkcionálisan is központtá tették. Magyarország ilyen fejlesztésekkel válhat a térség pénzügyi, logisztikai, kutatás-fejlesztési központjává. Ehhez azonban most már nem elég a tradíció. Az Európa Terv keretében olyan programot kell készíteni, amely a tudásalapú gazdaságot, a magas hozzáadott értéket, az infrastrukturális korszerűsítést állítja a fejlődés középpontjába annak érdekében, hogy Magyarország uralhassa azt a kettős kihívást, amelynek egyik oldalán az Európai Unió fejlettebbik feléhez való csatlakozás igénye, a másik oldalon pedig a maastrichti konvergencia kritériumoknak való megfelelés kötelezettsége áll – hangsúlyozta a gazdasági tárca vezetője.

A tudásalapú gazdaság szerepének fontosságához nem férhet kétség, az azonban megfontolandó, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta leépültek az alkalmazott kutatások bázisai, s csak az alapkutatás van jelen – reagált Széles Gábor az MGYOSZ gazdasági fórumán. Az elnök szerint változtatni kellene azon a helyzeten, hogy ma csak a nemzetközi vállalatoknak éri meg az alkalmazott kutatás (például a termékfejlesztés), de a magyar cégeknek és az államnak nem. Az új innovációs törvény csökkenti ugyan az ezzel kapcsolatos feszültségeket, de érdemi változást az hozhatna, ha a kormányzat az alap helyett az alkalmazott kutatás fejlesztésére koncentrálna.

A magasabb hozzáadott értékű gazdaság szerepének erősítésével kapcsolatban a szakemberek azt a problémát is felvetik, hogy a magyar munkaerő képzettségi szerkezetének torzulásaiból eredő krónikus munkaerőhiány és az alacsony mobilitási hajlandóság gátja lehet az amúgy már ígéretesen beindult gazdasági szerkezetváltás folyamatá nak. A Sanyo például nemrég jelentette be, hogy jövőre napelem- és légkondicionáló-gyárat telepít Magyarországra, ám utóbb kiderült: a mintegy 400 új munkahelyet fele részben csupán szlovákiai dolgozókkal tudják feltölteni. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a munkaügyi tárca apparátusa által negyedévente végzett felmérésekből kiderül, hogy 80-100 ezer fős tartós létszámhiány van a munkaerőpiacon, s a palettáról zömmel a szakmunkások hiányoznak.

A kicsikre koncentrálnak

A gazdaságfejlesztési program másik alappillére a kis- és középvállalkozások pozíciójának erősítése, mivel ezek a foglalkoztatottak 60 százalékát alkalmazzák és a GDP 50 százalékát adják. Kóka szerint a kis- és középvállalkozásokat eddig szóban mindenki támogatta, ám ehelyett inkább speciális hitelprogramok, illetve garanciaalapok kidolgozására van szükség. Mindez azért is fontos, hogy a magyar cégek fel tudják venni a versenyt a nyugat-európai, vagyis az Unió fejlettebb feléből érkező vállalkozásokkal. Ennek érdekében a gazdasági tárca november elején három új hitelprogramot jelentett be a Magyar Fejlesztési Bank refinanszírozásában, de kereskedelmi bankoknál is hozzáférhető módon.

Ebből az egyik önkormányzati infrastruktúrát finanszíroz, a másik kettő viszont kifejezetten kis- és középvállalkozás-fejlesztésre szolgál és 10-10 milliárdnyi forrást rendeltek hozzá. A miniszter szerint olyan hosszú lejáratú, kifejezetten alacsony kamatú és nagyon alacsony garanciális fedezettséget igénylő hiteltermékekről van szó, amelyeket a legkisebbektől a közepes vállalkozásokig eredményesen igénybe vehetnek a cégek.

Széles Gábor, az MGYOSZ elnöke azonban arra is felhívta a miniszter figyelmét, hogy a kis- és középvállalkozások támogatásakor tekintettel kellene lenni arra is, hogy mely ágazatokban lehetnek e cégek versenyképesek. Bizonyos iparágakban, például az elektronikai iparban nincs meg a kis- és közepes vállalkozói háttér, s rövid idő alatt nem is teremthető meg – fejtette ki az elnök. Máshol azonban, például a járműgyártásban, inkább van értelme az ilyen támogatásoknak.

Az MGYOSZ elnöke annak az aggályának is hangot adott, hogy az utóbbi időben a forint megint annyira erős, hogy emiatt munkahelyek szűnhetnek meg, ugyanakkor a befektetőket is elriasztja. Az MGYOSZ 2003 eleje óta küzd a "helyes" árfolyam érdekében, ám eddig csak időszakos sikereket ért el. Ideje volna azonban szakmai alapon, gazdasági kutatóintézetek bevonásával meghatározni azt az árfolyamot, amely a legjobb a gazdaság szereplőinek.

Kóka egyetértett azzal, hogy az erős forint a gazdasági növekedést, az exportálók lehetőségeit kedvezőtlenül befolyásolja, és a költségvetést terheli. S bár a monetáris politika irányítása nem a gazdasági tárca feladata, a miniszter felajánlotta közbenjárását a miniszterelnöknél az exportőrök gondjainak orvoslása érdekében. A kormányfő nemrég egy vidéki lakossági fórumon arról beszélt, hogy a magas forintárfolyam munkahelyek tízezreit veszélyezteti; az erős forint erős kéz, amely a gazdaság torkát szorongatja, s kérdésessé teszi a vállalatok jövőjét és a fejlesztéseket.

Visszafogott üzleti várakozások

A munkaadói aggályok komolyságát jól tükrözi az MKIK Gazdaság és Vállalkozáselemzési Intézet (MKIK GVI) októberi vállalatikonjunktúra-felmérése is. Bár azt egyelőre nem lehet eldönteni, hogy pillanatnyi megtorpanásról, vagy egy romló tendencia nyitányáról van-e szó, de a több mint 1500 cég megkérdezésével készült vizsgálat eredményei egyértelműen a magyar gazdaság növekedési ütemének további lassulását jelzik. Más felmérések, például a Kopint-Datorg júliusi konjunktúra felvétele és a legnagyobb exportálók konjunktúra-jelentésének júliusi eredményei már tartalmaztak erre utaló jeleket.

Az MKIK GVI felmérése megerősíti azt, hogy 2004 harmadik negyedévében tovább lassult a gazdasági növekedés üteme és a negyedik negyedévében valószínűleg ez a tendencia folytatódni fog. A lassulás ugyanakkor a GDP második negyedévi 4 százalékos növekedési üteméhez képest valósul meg, azaz feltehetően 3,6-3,9 százalékos bővülés valószínűsíthető az év utolsó két negyedévében – azaz a magyar gazdaság továbbra is az EU-átlag felett növekszik, ám el fog maradni a kelet-közép-európai országok várhatóan 5 százalék feletti átlagától. A lassuló tendenciát az is erősíti, hogy egyrészt a magyar export szempontjából döntő fontosságú német gazdaságban is inkább a korábbi szint megtartására, és 2005-ben 1,5 százalékos GDP növekedési ütemre, azaz 2004-hez képest 0,3 százalékpontos lassulásra lehet számítani az IFO előrejelzése szerint. Másrészt a kis magyar vállalkozások üzleti helyzetét nagyban befolyásoló hazai fogyasztás bővülési üteme a második negyedévi 4,7 százalékos csúcs után várhatóan csökken a második félévben.

A GVI konjunktúramutató értéke októberben az iparban és az üzleti szolgáltatásoknál, valamint az építőiparban volt a legmagasabb, valamivel alacsonyabb a kereskedelemben, az idegenforgalomban és a szállításban. Javulás azonban egyedül az üzleti szolgáltatásoknál és a szállításnál tapasztalható. A legnagyobb különbséget a cégek tulajdonosi típusai között figyelték meg a kutatók: a többségében külföldi cégek várakozásai jóval kedvezőbbek, mint a többi vállalkozásé, bár minden cégcsoportnál a várakozások romlása dominál. A nagy cégek várakozásai a legkedvezőbbek, és a mikrovállalkozásoké a legpesszimistábbak, miközben minden cégcsoportban romlott a konjunktúramutató értéke.

Az e tekintetben megfigyelhető "elkedvetlenedés" a beruházási aktivitás várható alakulására is rányomja bélyegét: a második félévben nem várható a 2004 első félévére jellemző, kimagasló 13,5 százalékos ütem megismétlődése. A beruházások nagyságrendjének növekedése leginkább az idegenforgalomban és a szállításban működő cégekre, míg legkevésbé az iparra jellemző. A beruházások várható növekedése mögött a második félévben is főként a nemzetközi tőke áll: a külföldi többségi tulajdonban lévő cégek közel 54 százalékánál erősödik várhatóan a beruházási aktivitás, miközben a tisztán magyar tulajdonban lévő vállalkozásoknak csak 34 százalékánál. Mindennek fényében nem meglepő, hogy kedvezőtlenül alakulnak a cégek létszámbővítési szándékai is: míg fél évvel ezelőtt nagyjából ugyanannyi munkáltató tervezett létszámleépítést, mint amennyi létszámfelvételt, addig októberben már 31 százalékuk tervez elbocsátásokat, 15 százalékuk kívánja bővíteni a foglalkoztatottak számát, s a cégek 54 százaléka stagnálással számol.