Munkahelymegőrzés – támogatással

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) közelmúltban ismertté vált adatai szerint 2004-ben 59 vállalat mintegy 4700 dolgozójának munkahelyét sikerült fenntartani a Munkaerő-piaci Alap (MPA) álláshelyeket megóvó keretéből. Székely Judit miniszteri megbízott rámutatott: ebben a formában olyan cégek jutottak támogatáshoz, amelyek átmeneti piaci nehézségeik miatt 20 százalékos, de legalább 20 dolgozót érintő létszámleépítésre kényszerültek volna.

Válságok megelőzése

A Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete a munkapiac újabb keletű válsághelyzeteinek kezelésére, illetve a foglalkoztatási feszültségek kialakulásának megakadályozására egymilliárd forint elkülönítéséről döntött, és ezzel a megyei munkaügyi központok rendelkezésére álló, úgynevezett decentralizált kereten felüli forrást teremtett. Ebből a munkaadók dolgozónként a központokon keresztül legfeljebb havi 71 550 forint összegben legfeljebb 4 hónapra kaphattak támogatást.

A munkáltatók kérelmei alapján a munkaügyi központok az év során folyamatosan adhatták be a pályázatokat, és a tárcánál ugyancsak folyamatosan – 11 alkalommal – bírálták el azokat. Átlagban minden második beadványra futotta a keretből, s a főváros, Fejér, Komárom, valamint Pest megye kivételével minden megye "nyert".

A legtöbb támogatáshoz, 134 millió forinthoz Nógrád megye három cége jutott, ahol ily módon 634 munkahelyet sikerült megmenteni. Zala megyében ugyancsak három vállalat kapott támogatást, összesen 118 millió forintot, itt 559 munkavállalónak lehetett megőrizni a kenyerét, míg Hajdú-Bihar megye 10 munkáltatója a 105 millió forintból 679 munkavállalóját foglalkoztathatja tovább.

Egyre több az igénylő

Az idén nagy érdeklődés kísérte a már-már hagyományosnak nevezhető munkahelyteremtést segítő központi pályázati programot is. A foglalkoztatáspolitikai tárcánál elmondták, a korábbiakhoz hasonlóan külön figyeltek arra, hogy a társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű térségekben működő vállalkozások többletpénzt kapjanak, és szintén pluszösszeg járt a tartósan állástalanok elhelyezéséért is. Ennek megfelelően a pályázati rendszer keretében, az új munkahelyenként igényelhető legfeljebb 800 ezer forinthoz – a feltételek teljesítése esetén – maximum 200 ezer forint kiegészítő támogatást lehetett szerezni. Az előző évtől eltérően, amikor egy munkahely létesítésére is lehetett pályázni, 2004-ben csak az a vállalkozás reménykedhetett sikerben, amelyik legalább 5 új álláshely létrehozását ígérte.

A központi munkahelyteremtő pályázatok támogatására az MPA foglalkoztatási alaprészének központi keretéből az előző évinek alig a fele, 2 milliárd forint jutott, és ez, mint várható volt, rendkívül kevésnek bizonyult. A benyújtott támogatási igény ugyanis meghaladta a 7,2 milliárd forintot. Végül is a 452 befogadott és értékelt beadvány közül 104 kis- és középvállalkozás részesült vissza nem térítendő támogatásban. Ennek segítségével a foglalkoztatók a beruházás befejezését követően mintegy 2200 új álláshelyet létesítenek, döntően hátrányos helyzetű térségekben, illetve munkanélküliek számára. Egészen pontosan: több mint 1200 nyilvántartott állástalan jut ily módon legalább három évig keresethez.

A 2 milliárdból a legnagyobb arányban a hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozások részesültek. Öt munkáltató összesen 310,8 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutott. Figyelemre méltó, hogy egy pályázó, a Start Rehabilitációs Vállalat 180 millió forintot kapott, mely forrás segítségével 305 új munkahely létesítését és tartós fenntartását vállalta. ABorsod-Abaúj-Zemplén megyei 10 támogatott vállalkozás által elnyert öszszeg meghaladta a 183,6 millió forintot, a kedvezményezettek többsége ebben a megyében kisvállalkozás.

Vas megyében, Szentgotthárd-Vasvár-Körmend térségében – a könnyűiparban bekövetkezett jelentős létszámleépítések enyhítésére – külön pályázatot hirdettek meg. A program keretében 12 vállalkozás a már meglévő 125 munkahely megőrzésén kívül 88 új álláshely létesítésére és legalább három évig tartó foglalkoztatásra összesen 70 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesült.

Dr. Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára, az MPA Irányító Testületének tagja szerint a válságkezelő programot a munkaerő-piacon megjelent új jelenségekre válaszul indították el, és ez eredményesnek bizonyult.

"Útra kelnek" a vállalatok

Az utóbbi egy-másfél évben bebizonyosodott, hogy ha a gazdaság egyenletesen fejlődik, akkor a piaci folyamatok – szinte automatikusan – beruházásokat, és így munkahelyeket teremtenek, ugyanakkor azzal is szembesülni kellett, hogy ha nem jók a gazdasági és vállalati kondíciók, akkor nem "jön", hanem "elmegy" a munkahely. Ha a feltételek nem jobbak, mi több, rosszabbak – mint például a szomszédos országokban –, akkor a nagy cégek odébbállnak, gyakran távoli földrészekre.

Az elmúlt évtizedben főként a nehéz- és a fémipart érintették a gazdasági nehézségek, mostanában azonban elérték a könnyűipart, s 2004-ben a textil-, a cipő-, a kerámiaipart, illetve az üveggyártást. De említeni lehet a bútor- és az élelmiszeripart, valamint a mezőgazdaságot is.

Az ezen ágazatokban tevékenykedő cégeknek írták ki a munkahelymegmentő pályázatot. Az ajánlat így szólt: ha a foglalkoztatók bizonyítani tudják, hogy a problémájuk átmeneti, és látnak gondjaikra megoldást – tevékenység-, termék- vagy üzletipartner-váltást –, akkor ne küldjék el munkavállalóikat, mert segítséghez juthatnak. Nem is kevéshez: a bérek és a tb 50 százalékához, egyes esetekben 70-75 százalékhoz és még többhöz is.

Horváth Gábor szerint valóságos csoda, hogy amilyen tempóban épült le a könynyűipar és a mezőgazdasági foglalkoztatás, a lényegében a milliárdot sem elérő támogatással beérte az ország. Rendkívüli fegyvertény, ha tetszik, az intézmény sikere, hogy az eltelt időszakot nagyobb trauma nélkül lehetett átvészelni.

A folyamatnak azonban valószínűleg nincs vége, s félő, hogy a jelenséggel mint állandóval kell számolni, legfeljebb nem lesz az eddigiekhez hasonlóan látványos. Sőt előfordulhat, hogy egy-egy korszerű munkahely is "útra kel", ezt a munkahelymegőrző eszközt tehát fenn kell tartani, mert új depressziós térségek kialakulásának a megakadályozásához is hozzájárulhat. Persze tartósan lyukakat betömni nem lehet vele – hangsúlyozza a főtitkár.

Foglalkoztatási kötelezettség

Várakozáson felül sikeresnek – és egyben nagyon kevésnek – bizonyult a munkahelyteremtő támogatás, illetve az erre a célra fordított 2 milliárd forint, holott szükséges lenne ezt az eszközt is megtartani és növelni a keretet. Horváth Gábor emlékeztetett arra, hogy a támogatás elnyeréséhez legkevesebb hároméves foglalkoztatási kötelezettséget írtak elő, de aki ennél többet vállalt, nagyobb eséllyel indult a pályázaton és többet is kaphatott. Számára is meglepő, hogy a munkaadók 90 százaléka vállalta e feltétel teljesítését.

A főtitkár szerint a jövő nem lehet más, mint a továbblépés, mindenekelőtt a keretek növelésével. Csakhogy a munkaadók és a munkavállalók által az MPA-ba évente befizetett-befizetendő milliárdoknak csak mintegy a negyede fölött rendelkezik az MPA Irányító Testülete, és ennek is a döntő hányada a megyei munkaügyi szervezeten keresztül jut el – úgynevezett aktív eszközként – a munkaadókhoz és a munkavállalókhoz. Noha ez az út is járható, az is tény, hogy a testület a "tűzoltásra" szánt kereteit érdemben aligha növelheti.

A pénz 2005-ben – az eddigi számítások szerint – se több, se kevesebb nem lesz, nem utolsósorban azért, mert az önfoglalkoztatókkal kibővül az igénybe vevők köre. Ők befizetők is lesznek persze, de kérdés, hogy kedvezményezettként milyen igényeket nyújtanak be. Apiacon való megkapaszkodásuk érdekében várhatón sokan érdeklődnek majd a képzési, átképzési lehetőségek iránt, mások új munkahelyek létrehozásához igényelhetnek támogatást. Arendszert tehát valószínűleg "ki kell nyitni", hogy a munkahelyteremtő keretből az egy-két fős foglalkoztatásbővítést is ösztönözni lehessen.

Néhány más intézkedés is életbe lép 2005-ben. A munkaerőpiac egy ideje mind erősebben szembesül azzal, hogy bizonyos rétegek munkavállalási problémái hagyományos módon nem oldhatók meg. Ilyenek a pályakezdő fiatalok, a gyesről, a gyedről, az ápolási díjról visszatérők és a volt munkahelyüket nem találók, valamint az 50 éven felüli, a munkaerőpiacról tartósan kiszorult dolgozók. Az őket foglalkoztatók 9 hónapig 50 százalékos munkáltatói társadalombiztosításijárulék-kedvezményben részesülnek majd. Mivel azonban 2005-től ténylegesen érezteti hatását az uniós csatlakozás, így már nemcsak a hazai költségvetés és az MPA, hanem egy harmadik forrás, az EU szociális alapja is hozzájárul a foglalkoztatás bővítéséhez.

Felmondás helyett termelés

Az MPA munkahelymegőrző programja révén 2004-ben az egyik legnagyobb összegű támogatásban a munkaerőgondokkal erősen sújtott Nógrád megye meghatározó ipari üzeme, az ST GLASS Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. részesült. A cég piaci nehézségei miatt nyújtott be kérelmet, és a megítélt mintegy 76 millió forintnak köszönhetően 316 munkavállaló menekült meg Salgótarjánban a felmondástól. A továbbfoglalkoztatásukra vállalt 4 plusz 12 hónapnak a java részén már túl vannak, de a válságkezelés még zajlik.

A 110 éves, patinás üzemben kézi és gépi fúvott, préselt és más eljárással a többi között poharakat, kelyheket, mécses- és hamutartókat, világítási termékeket, különböző festett és csiszolt üvegárukat állítanak elő, s termelésük kétharmadát a fejlett országok piacain adják el. Gondok a hagyományos kézi gyártású termékeik értékesítésével adódtak, ugyanis piacaikon megjelentek a konkurensek olcsó áruikkal.

Roszjár Erzsébet humánpolitikai osztályvezető szerint hosszú ideig sikerrel vették fel a versenyt velük, mégis 2004 elején 119 munkatársuk elküldésére kényszerültek. A cég teljes tevékenységének felülvizsgálata után azonban kiderült, ez kevés, a menedzsment tehát arra a következtetésre jutott, hogy elkerülhetetlen a további leépítés. Vagy a fejlődéshez, a kiláboláshoz immár nélkülözhetetlen korszerű kemencékre, fejlett technológiára fordítja a gyár a szerény lehetőségeit, vagy munkabérekre és járulékokra költi. Akettő együtt nem megy.

A további 316, nagyrészt speciálisan képzett, nagy gyakorlatú üvegipari szakmunkás elbocsátása viszont azt is jelentette volna, hogy végleg megszűnik Salgótarjánban a kézi üveggyártás. A menedzsment szerint ezt hagyni -átmenetinek ítélt piaci megingások miatt – nagy hiba lett volna. Nem szólva arról, hogy hol helyezkednek el ezek az emberek? Ekkor határozták el, hogy a munkaügyi központ közreműködésével elkészítik a pályázati anyagot és benyújtják azt. Jelenleg a gyárban öszszesen 740-en dolgoznak, ebből 316-an megmentett munkahelyen, s további álláshelyek megóvása is folyamatban van.

Biztonság a dolgozóknak

A humánvezető szerint náluk tehát eredményes eszköznek bizonyult a munkahelymegőrző támogatás, és ennek Salgótarjánban mindenki örül. Örülnek mindenekelőtt a munkavállalók, mert megmaradt a kenyerük. Ugyanakkor ez kedvező a gyárnak is, mert jutott anyagi ereje a műszaki fejlesztésre, piacszerzésre, miközben a termelőkapacitás is rendelkezésre áll. Mi több: sikerült a rendelésállományt a korábbi szintre visszaállítani. Kereskedőik keményen dolgoztak ez idő alatt, sikerült megőrizniük a hazai mellett az exportpiacokat is, így termékeik nagyobb hányada változatlanul külföldön talál gazdára. És örül a megyeszékhely, mert nem szakadt a nyakába több száz új munkanélküli gondja.

Jelenleg minden jel arra utal, hogy a gyár tudja tartani szavát, a munkavállalók egy évig biztonságban vannak, és remélhetően azután is sikerül megőrizni az álláshelyeket. Roszjár Erzsébet utánanézett, hogy a későbbiekben milyen más támogatásra készíthetne új pályázatot. Csak munkahelybővítő lehetőségekre talált. Mindenesetre a válságkezelő program – legalábbis Salgótarján példájából ítélve – jó, noha finomítani lehetne rajta.

Az igazi természetesen az lenne, ha nem csupán négy, hanem legalább öt-hat hónapig tudná folyósítani az MPA a juttatást, és a jelenleginél nagyobb öszszegben. Az ugyanis elég nagy törést okoz, ha a négy hónap után hirtelen, minden átmenet nélkül – kényszerűségből – visszaáll a régi "rend". Salgótarjánban viszonylag zökkenőmentesen tudták folytatni a teljes létszámmal a termelést, de kérdés, hogy mindenütt ilyen szerencsésen jönnek-e össze a feltételek. Fontos lenne például, ha a kisegített cégek még néhány hónapig további, akár csökkentett támogatásban részesülhetnének. Például, meghatározott ideig mérsékeltebb közterheket kellene fizetniük. Ugyanakkor a hungarikumok, köztük a hagyományos kézműipar megőrzésére különösen oda kellene figyelni.