A foglalkoztatás érzékelhető ütemű, az Unió által elvárt mértékű bővítéséhez már nem elég az eddigi "lendület", innen már jól megtervezett úton kell haladni. Ennek érdekében elengedhetetlen a gazdaság, a foglalkoztatás, valamint az oktatás kapcsolatának tudományos feltárása. Amunka világát érintő megalapozott döntések előkészítéséhez, majd a végrehajtás hatásainak bemutatásához az eddigieknél lényegesen több adatra, mélyebb elemzésekre van szükség. Mégpedig oly módon, hogy azok felhasználhatók legyenek az oktatási, szakképzési irányok "beállításához", a forrásigények és -felhasználás kalkulálásához. Mindezeket a megállapításokat, javaslatokat a nemrégiben kinevezett munkaügyi miniszter tette egy konferencián, annak apropóján, hogy megjelent a hazai munkaerőpiacot bemutató, a foglalkoztatás és oktatás kapcsolatát részletező Munkaerő-piaci Tükör 2004-es kötete.
A tudományos igényű tényfeltárás és előrejelzés több, mint annak beismerése, hogy igencsak fogós kérdéssé vált a hazai foglalkoztatás alakulása. A lakosság demográfiai összetétele aggasztó, hiszen 2006-tól az aktív korúak létszáma csökken. A foglalkoztatás szintjének növelése már nehezen képzelhető el a hagyományos eszközökkel, egyre több úgynevezett programra, megtervezett lépésre lesz szükség, hogy az inaktív rétegből egy vagy több lépcsőben a munkaerőpiacra "tereljenek" munkavállalókat. A pályakezdőket, az 50 év felettieket, a megváltozott munkaképességűeket, vagy a romákat és más hátrányos helyzetűeket éppúgy meg kell győzni arról, hogy válasszák az új utat, mint az őket fogadó vállalkozói réteget.
Elkésettnek tekinthető az a felismerés, hogy a kialakult helyzetben az oktatási rendszer nem a cégek igényeinek megfelelően képezi a reménybeli dolgozókat: jól képzett szakmunkást már lasszóval sem lehet fogni, a diplomások közül pedig számosan nem találnak végzettségüknek megfelelő munkát. Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet elkerüljük, ezelőtt öt évvel kellett volna beavatkozni a rendszerbe. Az iskolarendszerű képzés átalakítása, a szakmunkáspálya vonzóvá tétele így már csak az események után történhet. A már állásban lévő, vagy éppen állástalan munkavállalók át- és továbbképzésére, szakmaváltására hivatott felnőttoktatás intézményének életre keltése talán még idejében meghozott döntés volt. A jövőbeni zavarok megelőzéséhez alaposabban és főként rendszeresen kellene vizsgálni a foglalkoztatási szerkezet időbeli, térbeli változását és ennek kapcsolatát az oktatással, s főként a visszacsatolási lehetőségeket, hogy például ne médiaszakembereket képezzenek termelésirányítók helyett. A minisztérium és a kutatók együttműködése mindazonáltal csak néhány nehezebb év után válthatja be a hozzá fűzött reményeket.
