Az Európai Unió tagállamainak vitamegoldó módszereire a sokszínűség a jellemző. Az alternatív módszerek családjába alapvetően az arbitráció (döntőbíráskodás), a tanácsadás, a közvetítés (mediáció), a békéltetés, a panaszeljárás és a tárgyalás tartozik. Mindegyik alternatívát a bírósági eljárás helyett vagy a mellett alkalmazzák. Közös továbbá, hogy a módszerek alkalmazása a felek önkéntes részvételén alapul. Ahasonló vonások mellett azonban vannak egymástól elhatároló jellemzők is. A módszerek között a legfontosabb különbség a felek döntési autonómiájában van. Az arbitráció során a konfliktus megoldásában az arbitrátor hozhat döntést, a tanácsadás során a tanácsadó megoldást javasolhat, a közvetítés során a közvetítő döntést nem hozhat és megállapodást sem javasolhat.
A hazai szabályozás alapján a szolgálat küldetése: a békéltetés, a közvetítés és a döntőbíráskodás. A szolgálat tagjait pályázati úton választják ki.
Bár a munkaügyi kapcsolatok alapintézményei Magyarországon több éve felálltak és működnek, a vállalaton belüli egyéni érdekek és jogviták helyi szintű rendezéséhez nincsenek irányt mutató normák, garanciák, eljárási szabályok.
A Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat tevékenysége az egyéni jogviták területére eddig nem terjedt ki. Ebből adódóan a munkaügyi viták békés rendezése lehetőségeinek bővítése kapcsán javaslatként vetődött fel az egyéni jogviták rendezésében való közreműködés alapjainak megteremtése. A javaslat mérlegeléséhez több szempontot szükséges figyelembe venni. Ezek közé tartozik például a Munka Törvénykönyve jelenleg hatályos szabályozása. Az Mt. e témakörben megkülönbözteti a jogvitát és az érdekvitát. Jogvitáról akkor beszélhetünk, ha a konfliktus jogszabályi kötelezettség megszegéséből fakad. A jogszabály egyben azt is kimondja, hogy a munkaügyi jogvitában a bíróság jár el.
Ugyanakkor a szabályozás lehetővé teszi azt, hogy a kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása alapján a munkaügyi jogvita esetére békéltető személyt vegyenek igénybe. A munkaügyi jogvitán belül az egyéni jogvitákban vagy a munkavállaló, vagy a munkáltató kívánja a munkaviszonyból származó igényét érvényesíteni. A kollektív jogviták esetében a szereplők a munkáltató és a szakszervezet vagy az üzemi tanács. A békéltetés célja ezekben az esetekben az egyezség létrehozása, a bírósági eljárások megelőzése.
Jogviták és érdekviták
A jogviták tekintetében tehát kiemelendő a bírósági jogkör, a békéltető személye. Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a jogszabályok értelmezése bírósági hatáskörbe tartozó kérdés, továbbá a békéltető nem hozhat kötelező erejű döntést, alapvetően a közvetítés, a bizalom helyreállítása a feladata. Ha ez sikerül, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a munkavállaló és a munkáltató között egyezség jöjjön létre.
Érdekvitáról akkor beszélhetünk, ha jogvitának nem minősülő munkaügyi vitáról van szó. Az érdekviták feloldásában a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálat munkatársa egyeztetést, közvetítést és döntőbíráskodást vállalhat. Bár a szolgálat igénybevétele önkéntes, és az érintett felek közös akaratán kell alapulnia, a döntőbíró döntése kollektív szerződéses megállapodásnak minősül. Ebből adódóan annak teljesítése kötelező. Bírói jogorvoslat ez esetben nincs, bírósági úton csak annak kikényszerítésére van lehetőség.
A jogviták és az érdekviták közötti tartalmi eltérés okán az Országos Érdekegyeztető Tanács Bér- és Kollektív Megállapodások Bizottsága ülésén a munkáltatói oldal határozott véleményeként fogalmazódott meg az, hogy a munkaügyi szabályok helyes és egységes értelmezése a jogbiztonság alapja. A mai munkaügyi szabályok és azok értelmezése területén meglehetősen eltérő álláspontok alakultak ki, ami sajnos a bíróságok vonatkozásában is igaz.
Ilyen helyzetben nem engedhető meg, hogy a jogokat és kötelezettségeket tartalmazó szabályok értelmezhetőségi köre tovább bővüljön. Ezért a leghatározottabban ellenzik az egyéni jogviták esetében az arbitrátori rendszer alkalmazását. Mindezek mellett a jelenleg hatályos munkaügyi szabályok nem tartalmaznak garanciális elemeket sem az egyéni jogviták során az arbitrációs rendszer korrekt alkalmazhatóságára.
Ezért a munkáltatók is támogatják a kormányzat azon javaslatát, miszerint az MKDSZ egyéni jogvitákban való részvételének elősegítése érdekében készüljön több alternatívát tartalmazó előterjesztés. Az egyik variáció szerint a jelenlegi helyzet nem változna, a második variációban az egyéni jogvitákra is kiterjedne a szolgálat kompetenciája, az azonban a közvetítésre és a békéltetésre vonatkozna, míg végül a harmadik variációban megjelenne az arbitráció (döntőbíráskodás) is, fékekkel és garanciákkal. Az egyeztetés folytatódik.
