Május elsején hatályba lépett az európai uniós jogharmonizáció jegyében módosított munkavédelmi törvény, amelynek számos lényeges konzekvenciája van. Mint ahogyan azt a törvényalkotók is megfogalmazták: e jogszabály elsődleges célja, hogy a munkavállalóknak biztosítsa az Alkotmányban meghatározott, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát – a munkavédelem megszervezésére irányuló állami kötelezettségként – a munka világában. Ennek megfelelően a törvény az alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket.
Törvényi változások
A legfontosabb változások egyike, hogy az eddigiekkel szemben a mikro- és kisvállalkozásoknak is munkavédelmi szakember foglalkoztatását írja elő. A jogszabály a munkahely, illetve a tevékenység veszélyességi szintjétől függően rögzíti, hogy a szakembert adott időszakon belül hány órát kell alkalmazni. A legveszélyesebb tevékenységet végző munkáltatók közül a mikrovállalkozásnak heti két, a középvállalkozásnak pedig napi két órában kell szakembert foglalkoztatniuk.
Ezzel együtt kiszélesedik a szaktevékenységi feladatok köre, vagyis azoké, amelyekbe kötelező szakember bevonása. Ezek az alábbiak: üzembe helyezés, újraindítás, időszakos biztonsági felülvizsgálat, soron kívüli ellenőrzés, kockázatértékelés, megelőzési stratégia, egyéni védőeszköz-juttatás, súlyos és tömeges munkabalesetek kivizsgálása, robbanásvédelmi vizsgálat – illetve a dokumentáció –, valamint biztonsági és egészségvédelmi koordinátori feladatok ellátása.
Fontos változás, hogy a törvény előírja a munkahely kockázatértékelését, ennek pontos lépéseit és dokumentálási folyamatát, illetve azt, hogy e kockázatokról a munkaadó tájékoztassa a munkavállalót. Lényeges jogszabályi kritérium, hogy a foglalkoztatott csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, és birtokában van az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzéshez szükséges ismereteknek, készségeknek, jártasságoknak.
A módosítás új alapokra helyezi a munkavédelmi kötelezettségek teljesítéséből eredő felelősséget is. Az eddigi törvényi szabályozás a munkáltatót arra kötelezi, hogy tegyen eleget az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek – összhangban a munkavállalók felelősségével. Az új szabályozás direkt módon állapítja meg a munkáltató felelősségét. Kimondja: "a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért." A megfogalmazás magában foglalja a kötelezettséget is, hiszen annak hiányában felelősséget sem lehetne előírni.
Minősítő bizonyítvány
Az uniós szigor tehát életbe lépett, fontos irányelvként megfogalmazva, hogy a munkáltató felelőssége a megfelelő munkaeszközök kiválasztása, illetve az egyéni védőeszközök biztosítása. (Fontos szabály, hogy a védőeszközt természetben kell a munkavállaló rendelkezésére bocsátani, pénzbeli vagy egyéb megváltása tilos.)
Az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítvány birtokában gyárthatók és forgalmazhatók, a dolgozók részére csak tanúsítással rendelkező egyéni védőeszközök adhatók ki, függetlenül attól, hogy ezek honnan származnak és milyen védelmi képességgel rendelkeznek. A minősítő bizonyítvánnyal ellátott egyéni védőeszközön fel kell tüntetni a biztonsági vizsgálati jelet is.
A minősítő bizonyítvány csak korlátozott ideig érvényes, legfeljebb három évig. A minősíttetőnek ezért figyelemmel kell kísérnie annak érvényességét, és ha ez az idő lejárt, a védőeszközt ismételten be kell vizsgáltatni. Fontos tudni, hogy a minősítő bizonyítvány nem ruházható át.
Szakértők szerint Magyarország, ahol a munkavédelemnek régi hagyományai vannak, komoly eredményeket mutatott fel a vonatkozó európai szabályok átvételében és alkalmazásában. A megállapításnak némileg ellentmond ugyanakkor, hogy a munkabalesetek statisztikája évek óta alig változik. Míg 1999-ben 26 697 esetet jelentettek be, egy év múlva 27 214 munka közbeni balesetet regisztráltak, 2001-ben 25 536-ot, egy évvel később 25 284-et, tavaly pedig 25 745-öt. Hasonló képet mutat a halálos munkabalesetekről készült összesítés is: az elmúlt öt esztendőben évente csaknem azonos számú tragédiával végződő munkahelyi szerencsétlenség történt. 1999-ben 154-en, 2000-ben 151-en, 2001-ben 124-en, 2002-ben 163-an és 2003-ban 133-an haltak meg munka közben.
Kényelem és védelem
A legveszélyesebb munkaterület továbbra is az élelmiszergyártás, az építőipar és a mezőgazdaság, megdöbbentő ugyanakkor, hogy az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozókat is gyakran éri munkahelyi baleset.
Arra a felvetésre, hogy a munkavédelmi ellenőrzés szigorítása javíthatna a szomorú statisztikán, munkaügyi szakértők egyöntetűen azt hangsúlyozták: noha a felügyelők profi szakemberek, s megfelelnek az uniós elvárásoknak, a problémát az jelenti, hogy kevesen vannak. Itthon 860 ezer vállalkozás működik, s évente alig két százalékuk számíthat ellenőrzésre. A vállalati munkavédelmi képviselők is arra a következtetésre jutottak, hogy a két-három alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások vagy tévedésből, vagy súlyos baleset esetén kerülnek a felügyelők látókörébe. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a munkaadók is bekalkulálják a lehetőséget, hogy a munkavédelmi előírások betartása, a jó minőségű, de drága munkavédelmi eszközök beszerzése helyett – ha "látogatót" kapnak – inkább megéri kifizetni a munkavédelmi bírságot, ami telephelyenként maximum tízmillió forint lehet. Igaz, a kisebb vállalkozásokat a magas összegű bírság könnyen "padlóra" küldheti.
Miközben a munkabaleseti statisztika évek óta nem javul, jelentősen változott a védőfelszerelések, védőeszközök választéka. Borhidi Gábor munkavédelmi szakértő szerint a munkavállalók jogos elvárása, hogy olyan védőfelszerelésekben dolgozhassanak, amelyek azon túl, hogy kényelmesek, megfelelő védelmet is nyújtanak. Azonban nemcsak a választék, a minőségi különbség, de az árkülönbözet is óriási.
Elmaradt oktatások
Noha a munkaadóknak törvényi kötelezettségük, hogy beosztottaik számára biztosítsák a megfelelő minőségű védőfelszerelést – szabályzat írja elő, hogy milyen munkafolyamathoz, milyen ártalmak esetén milyen védőfelszerelést kell beszerezni –, az építőiparban például előfordul, hogy nem is minősített védőfelszereléseket vásárolnak. Ez azért probléma, mert ezek többnyire nem is nyújtanak megfelelő védelmet, emellett gyorsan el is használódnak.
Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy csak minősített védőfelszerelést szabad vásárolni, amire a kereskedő, a forgalmazó garanciát ad. A védőruha, a védőkesztyű alapanyagának szigorú előírásoknak kell megfelelnie. Elsődleges szempont, hogy sem nyílt láng, sem szikra, sem egyéb más lehetséges gyújtóforrás közvetlen hatásától nem gyulladhat meg. Lényeges, hogy irritáló vegyi anyag kioldódására utaló jeleket izzadság esetén sem mutathat, egészségre ártalmas anyagot nem tartalmazhat, s nem kelthet kényelmetlen nyomás vagy súrlódási érzést. Végül nem okozhat bőrirritációt és bőrpanaszokat.
A munkavédelmi felügyelők tapasztalata szerint sok helyütt elmarad az egyéni védőeszközök használatára vonatkozó munkáltatói tájékoztatás, csakúgy, mint a gyakorlati ismeretek elsajátítását szolgáló oktatás.
Ez utóbbi hiánya nyilvánvalóan súlyosabb következményekkel járhat azokban az esetekben, amikor az életvédelmi eszközök használata kötelező. Ennek ellenére a munkáltatók kiemelkedő számban mulasztottak el olyan gyakorlati oktatást, amikor a foglalkoztatottak azt tanulták volna meg, hogy a különböző eszközökkel miként védhetik meg magukat leesés ellen.
Arcvédők, sisakok
Probléma viszont, hogy a rendeltetésszerű használatot leíró tájékoztatók számos esetben hiányoznak, és ha vannak is ilyenek, többnyire nem magyar nyelven. Márpedig a munkáltató a felelős azért, hogy minden dolgozó az általa értett nyelven ismerhesse meg a biztonságos munkavégzés rá vonatkozó szabályait. Ezért rendelet írja elő, hogy a tájékoztatót a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén kell elkészíteni.
Az ellenőrzések során gondot okozott a védőeszközök azonosítása is, mivel a munkáltatók nem győződtek meg arról, hogy az előírt jelölések megtalálhatók-e. Leggyakrabban a védőszemüvegek, illetve a kézvédők esetében hiányzott a biztonsági vizsgálati jel s más lényeges adat.
Az építőipar a munkavédelem orvosi lova, hiszen ebben a veszélyes ágazatban mindenre van példa. Az ellenőrzések jegyzőkönyvei szerint a balesetek jó része a védősisakok hiánya miatt következik be. (A halállal végződő szerencsétlenségek egyharmada történik az építkezéseken, döntően fejsérülés következtében.) Egy nyugat-európai építkezésen ugyanakkor nem fordulhat elő, hogy védősisak nélkül munkást beengednének a kapun. Persze nemcsak azért, mert a dolgozót féltik, hanem azért, mert óriási kártérítéseket kell fizetni tragédia esetén.
Nem igaz, hogy a munkabalesetek megelőzése csupán pénz kérdése. Ma már akár ezer forintért is kapható fejvédő sisak. Védősisak már 1050, beépített arcvédővel felszerelten 3180 forintért is megvásárolható. Arc- és szemvédő eszközöket általában 1290 és 6840 forint közötti áron kínálnak, védőfóliával viszont már 10 670 az ára. Az automata hegesztőpajzs 77 450 forintért, hegesztőszemüveg már 3500 forintért is beszerezhető.
Gazdag a kínálat
Általános tapasztalat egyébként, hogy – megfelelő szakértelemmel – minden célra minden egyéni védőeszköz megvásárolható. Átmeneti gondot csupán a szélsőséges méretű védőeszközök beszerzése okozhat, ám időbeni megrendelésekkel ez a probléma is kiküszöbölhető – tudtuk meg a forgalmazó cégektől.
A védőeszközök, -felszerelések folyamatosan fejlődnek, a gyártók ugyanis ma már nemcsak arra törekednek, hogy minél nagyobb biztonságot teremtsenek használójuknak, de arra is ügyelnek, hogy – különösen a fejvédők és védőkesztyűk – tetszetősek is legyenek. Az erdészeti védősisakok például arcvédővel, tarkóvédővel és fültokkal, többnyire narancssárga színben készülnek.
A lángálló, antisztatikus Golf védősapka bármely szikraérzékenységi osztályba tartozó anyag jelenlétében biztonságosan használható. A szemvédő eszközök konstruktőreinek figyelemmel kell lenniük a különböző nagyságú becsapódások, optikai sugárzások, megolvadt fémek és forró szilárd anyagok, cseppek, porok, gázok veszélyére is. A védőruhák piacán szintén bőséges a választék. Ív- és lángálló kétrészes mellesnadrág-öltözéket 40 ezer forint körüli áron, savvédő ruhákat 11-14 ezer forintért kínálnak.
Eldobható ruházat
Az egyszer használatos, eldobható ruházatok piaca is gazdag, a 14 500 forintos fém adagolókesztyűtől a mindössze öt forintért kínált szájvédő maszkig több ezerféléből válogathatnak a cégek.
Az úgynevezett Du Pont gázvédő overallért viszont már komoly árat, 320 ezer forintot kérnek a forgalmazók. Hasonlóan változatos a skála a lábvédő eszközök piacán, ahol a keményített felsőrész (kapli) nélküli félcipő ötezer és 18 ezer forintért is kapható, de az úgynevezett Gore-Tex védőcipőért 37 ezer forintot kell fizetni.
Az Európai Unióban fontos elv, hogy a legdrágább termelési eszköz az ember. Ez érthető is, hiszen míg ma 48 órán belül kicserélhető mindenfajta elromlott, meghibásodott műszaki berendezés, egy súlyos balesetet szenvedett minősített hegesztőt nem lehet két nap alatt pótolni. Ezzel is magyarázható, hogy az uniós munkáltatók a legjobb minőségű védőfelszereléseket igyekeznek beszerezni alkalmazottaiknak, mert felismerték, hogy érdemes vigyázni rájuk.
A választék e területen is széles, csakúgy, mint az árskála. Zuhanásgátlókat karabinerrel például 20 250 forinttól kínálnak, önműködő változatban 190 ezerért. A biztonsági heveder ára 8500 forinttól 49 ezer forintig terjed.
Forgalmazó cégek
Magyarországon több száz, védőruhát és védőfelszerelést forgalmazó cég működik. A Vektor Munkavédelmi, Műszaki Fejlesztő és Gyártó Szövetkezet marketinggel foglalkozó munkatársa arra számít, hogy forgalmuk jelentősen bővül, mert a vállalkozások az EU-csatlakozással egyre nagyobb figyelmet fordítanak a munkavédelemre, miután az ellenőrök az eddiginél is szigorúbban ellenőrzik a védőeszközök használatát. (A nagyobb vegyipari és gyógyszergyártó vállalatoknál – ahol jellemzően szakszervezetek is működnek – az érdekvédelmi szervezetek és az üzemi tanácsok munkavédelmi referensei rendre ellenőrzik, hogy a munkavállalók a munkakörülményeiknek megfelelő védőruhában, védőeszközzel dolgoznak-e. A tapasztalatok szerint, míg a kilencvenes évek elején, a gazdasági szerkezetváltás idején igyekeztek spórolni, s csak a legszükségesebbeket és a nem túl jó minőségű védőruhákat vásárolták meg, ma már horribilis összegeket fordítanak a munkások testi épségének, egészségének védelmére.)
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a cégek vásárlókedvét továbbra is befolyásolja gazdálkodásuk eredményessége, az, hogy a munkavédelemre megfelelő összeget tudnak-e kiszorítani. A piacon ugyanis egyre jobb minőségű, ugyanakkor egyre drágább termékek jelennek meg.
Gazdasági kényszer
A folyamatok követése elsősorban az építőiparban probléma, ahol a több tízezerre becsült feketemunkást nem mindig látják el a megfelelő felszerelésekkel. Az egyik jó nevű részvénytársaság munkavédelmi referense elmondta: miközben a vállalkozók igyekeznek beszerezni a meglehetősen költségigényes, legalapvetőbb védőruhákat és -felszereléseket, néhányan megpróbálnak arra hivatkozni, hogy a dolgozók – a kényelmetlenség miatt – mellőzik azok használatát. Kétségtelen, hogy a munkások – különösen a nagy nyári melegben – valóban nem kedvelik a minden oldalról zárt védőszemüveget, a szoros ruhát. Másfelől viszont a védőberendezések esetében is él még az a régi gyakorlat bizonyos cégeknél, hogy ha nincs elég pénz, akkor éppen ezeket a munkavédelmi szempontból rendkívül fontos felszereléseket, berendezéseket nem szerzik be.
Magyarországon is szemléletváltásra van szükség, a munkaadókat rá kell ébreszteni arra: immár gazdasági kényszer, hogy megfelelő védelmet biztosítsanak dolgozóiknak a veszélyes munkahelyeken – mondta Borhidi Gábor.
A szakember arra számít: ha "beindul" az egyes tagországok közötti szabad munkaerő-vándorlás, a jó nevű multinacionális cégek nem alkalmaznak majd olyan beszállítókat, amelyeknél rendezetlenek a munkavédelmi viszonyok, ahol előfordulhat, hogy azért történik munkabaleset, mert az emberek nem megfelelő védőfelszereléssel dolgoznak. E téren a magyar beszállítóknak is rendet kell teremteniük, be kell szerezniük a különféle minősítő tanúsítványokat – hangsúlyozta Borhidi.
Míg a védőruha-juttatást a munkavédelmi törvény írja elő, a munkaruháról a Munka Törvénykönyvének 165. paragrafusa rendelkezik. Eszerint minden olyan dolgozót megilleti a munkaruha – amit nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek –, aki szennyezésnek kitett munkakörben dolgozik. Az építőiparban például kollektív szerződésben rögzítették, hogy minden szak- és segédmunka ebbe a körbe tartozik. Az itt foglalkoztatottak úgynevezett kihordási időre kapnak munkaruhát – overallt, vattakabátot, acélkapnis cipőt –, ami lehet 12 vagy 24 hónap. Bizonyos raktári dolgozókat, festékkel foglalkozókat védőköpeny illeti meg, hogy ruhájukat ne szennyezzék össze.
A nagyobb cégek többsége kollektív szerződésben rögzíti, hogy alkalmazottaiknak munkaruha jár – az ágazatban működő 85 ezer vállalkozás nagy része azonban nem tartozik ebbe a kategóriába –, ám korábban a Távol-Keletről beszerzett, olcsó, rossz minőségű öltözékeket vásároltak, amelyek nem mindig feleltek meg a minőségbiztosítási előírásoknak.
Egy munkaruha általában hat-nyolcezer forint. A vállalkozók jelentős része úgy próbál munkaruhát juttatni dolgozóinak, hogy védőruhaként adja ki. S bár ebben az esetben nincs kihordási idő, viszont nem is adóköteles, ami jelentős spórolást jelent. Munkavédelmi szakemberek már annak is örülnek, hogy legalább védőeszközökkel, zuhanásgátlókkal szerelik fel a dolgozókat, hiszen a balesetek leginkább ennek hiánya miatt következnek be. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a munkavédelmi szabályokat betartó vállalkozások versenyhátrányban vannak a szabálytalankodókkal szemben, mert kiadásaik lényegesen nagyobbak.
Munkáltatói kötelezettségA munkáltató kötelessége, hogy a dolgozójának – a kockázat fennállásakor – egyéni védőeszközt biztosítson: természetben, költségmegosztás nélkül. Ezt írásban kell meghatározni. Az eszköz használata kötődhet orvosi vizsgálathoz; oktatást, gyakoroltatást igényel; a dogozó számára kötelező; a munkahelyről haza nem vihető. A juttatás kockázatértékeléshez kötött; mosása, tisztítása, karbantartása a munkáltató kötelezettsége; időszakos felülvizsgálata a védelmi képességtől függően kötelező. A munkaruha a Munka Törvénykönyve alapján, szociális juttatásként, a kollektív szerződésben meghatározott módon adható. Munkavédelmi minősítése nincs. A dolgozó is megvásárolhatja; a költségmegosztás lehetséges. Használata nem kötelező, orvosi vizsgálatot, oktatást nem igényel, kihordási ideje viszont van. Hazavihető, a munkavállaló moshatja, tisztíthatja. |
Uniós normák a munkavédelemben
Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt a munkavédelem terén nem történtek jelentős változások az utóbbi időben – állítja dr. Békés András, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnöke – a korrekciókat ugyanis folyamatosan hajtották végre. Ám többnyire ezek is csupán formai egyeztetések voltak.
A klasszikus munkavédelem a megelőzésre terjed ki, s fontos alapvetése, hogy adott munkahelyen a munkavédelmet nem szabad elkülönített területként kezelni. Újdonságnak számít az úgynevezett kockázatértékelés, noha már ez a követelmény is 1997 óta érvényben van Magyarországon. Más kérdés, hogy a munkáltatók nem vették kellően komolyan, ezért határidőt kellett szabni a szabály érvényesítésére.
Mindennek ellenére megállapítható, hogy a munkavédelem terén nincsenek az EU által megszabott drámaian új követelmények. Dr. Nosztrai Judit, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) vezető szakértője a május elsejével életbe lépett, módosított munkavédelmi törvény kapcsán a lényeget abban látja, hogy a munkáltatók már meglévő kötelezettségei tovább szigorodnak. Ez vonatkozik az elvégzett kockázatértékelésre, amelyet részletesen dokumentálni kell.
Ugyanakkor a törvény munka-egészségügyi szaktevékenységeket is meghatároz, amelyek teljesítését meg kell követelni a foglalkozás-egészségügyi alapellátástól. Kiemelendő az is, hogy a munkavállalókat tájékoztatni kell minden, a munkavégzéssel kapcsolatos lényeges körülményről és változásról. Az elvégzett munkavédelmi oktatást dokumentálni kell.
Dr. Nosztrai Judit a változásokról úgy vélekedik, hogy – kiemelve a munkahelyi és munkaköri kockázatértékelés jelentőségét – vannak és lesznek olyan veszélyes tevékenységek és munkakörülmények, amelyek esetében a kockázatokat csak mérsékelni lehet, de teljesen kiszűrni aligha. Ugyanakkor a kockázatértékelések – a dokumentációs kötelezettség miatt – szakmailag pontosabbak lesznek, illetve várhatóan javul a munkahelyi párbeszéd, mert a munkavédelmi testületek paritásos alapon alakulnak meg. Ez azt valószínűsíti, hogy a munkáltatók és a munkavállalók érdemi eszmecserét folytatnak majd a munkakörülmények javításáról, fejlesztéséről.
Az uniós tendenciákat az Európai Munkavédelmi Ügynökség (Bilbao) jóváhagyott munkaterve tükrözi, amely szerint az idei az építőipari tevékenységek európai éve. A rendezvénysorozat célja, hogy a veszélyesnek számító építőipari tevékenységek kockázataira, s a balesetek, megbetegedések elkerülésének lehetőségeire felhívják a figyelmet. Magyarország új csatlakozott tagállamként első ízben már az idén részt vesz az Európai Munkavédelmi Hét eseménysorozatán.
Dr. Békés András szerint a munkavédelmet illetően a nagyobb cégeknél általában jobb a helyzet, mint a kisebbeknél, ebből a szempontból tehát meghatározó egy vállalat mérete.
Többnyire a külföldi tulajdonban lévő, jelentős társaságokról mondható el, hogy kifejezetten kedvező a munkavédelmi helyzet. Az otthoni – az anyacégüknél alkalmazott, a miénknél magasabb szintű – gyakorlatukat igyekeznek meghonosítani leányvállalataiknál, tehát magyarországi telephelyeiken is. Bár az is igaz, korábban egyes külföldi vállalati vezetők nehezen értették meg, hogy Magyarországon a magyar szabályokat kell betartaniuk. Ráadásul akadtak olyan külhoni cégek is, amelyek megpróbáltak a zavarosban halászni, s igyekeztek kihasználni a törvény vagy az ellenőrzés lazaságait. Sok múlik tehát azon is, hogy a külföldieknél milyen munkavédelmi kultúra honosodott meg, s mit akarnak megvalósítani az idegen országban működő leányvállalataiknál.
Kevés az információ
A kisebb cégek viszont általában egy vállalkozóval és néhány beosztottal működnek: a vállalkozó az ügyvezető, s voltaképpen minden fontos tevékenységet maga végez. Míg a nagyobb cégeknél különválnak a tevékenységek, és szakosodnak a vezetők, illetve a munkatársak, ez nem jellemző a kisvállalkozásokra.
Dr. Nosztrai Judit úgy látja: a hazai nagyvállalatok és mindazok a kis- és középvállalkozások, amelyek előbbiek beszállítói, korábban és most is teljesítik az uniós elvárásokat. Ennek oka, hogy az uniós szabályok értelmében az európai piacról kizárható az a gazdálkodó, amelyik a termékét vagy szolgáltatását kedvezőtlenebb munkahelyi körülmények között állítja elő, mint versenytársai. Emellett az is figyelemre méltó, hogy mindazon gazdálkodók, amelyek valamilyen minőségbiztosítási rendszer szerint működnek, kötelesek kiemelt figyelmet fordítani a munkakörülményekre. Ez ugyanis valamennyi minőségbiztosítási rendszer követelményei között szerepel.
Probléma azonban, hogy számos kis- és középvállalkozás információhiányban is szenved. A tájékoztatás azért is nehézkes, mert az érdek-képviseleti tagság nem kötelező. Megoldást jelenthet a már létező munkavédelmi információs – úgynevezett "zöld" – vonalak szélesebb körű használata, amelyek révén bárki, bármely – munkakörülménnyel kapcsolatos – kérdésben névtelenül kérhet szakmai tájékoztatást. Az információ hatékonyabb terjedésének másik útja a www.fokuszpont.hu weboldal tanulmányozása, amely hazai és európai információkat egyaránt tartalmaz magyar nyelven. Cs. A.
Szigorúbb szankciók az eu-banA hazai kisvállalkozók szigorúbb ellenőrzésekre számíthatnak a jövőben, hiszen az EU az egyenlő bánásmód jegyében minden munkaadótól megköveteli az azonos vagy hasonló munkakörülményeket. A vállalkozóknak és alkalmazottaiknak kötelező ismerniük a munkavédelmi előírásokat, és be is kell tartaniuk azokat. Ha máshonnan nem, akkor az internetről szerezhetnek tudomást a szabályokról magyar, illetve idegen nyelven – hangzott el egyebek mellett azon az "Uniós munkavédelem" című konferencián, amelyet munkavédelmi szakembereknek rendeztek Budapesten áprilisban. A veszélyesnek számító építőipari vállalkozókat – például a kőműveseket, festőket, lakatosokat, vízvezeték-szerelőket, gázszerelőket, villanyszerelőket, asztalosokat, ácsokat – különösen ellenőrzik majd. A külföldi gyakorlat az, hogy munkavédelmi, környezetvédelmi oktatáson kell részt venniük, majd vizsgázniuk. Előírják, hogy szerződést kössenek foglalkozás-egészségügyi szakorvossal, aki rendszeresen megvizsgálja a vállalkozót és beosztottait. Környezetvédelmi okokból szerződést kell kötniük szelektív hulladékgyűjtésre is, hogy például a festők, vízvezeték-szerelők, lakatosok a megfelelő helyre továbbítsák a hulladékot. Az autófényezőnek gondoskodnia kell a káros anyagok folyamatos ártalmatlanításáról, hogy se ő, se beosztottai ne szenvedjenek például májkárosodást. Meg kell szüntetni a pincékben, sufnikban lévő műhelyeket, mert azok balesetveszélyesek, nem felelnek meg az EU normáinak. Szabályok írják elő, hogy például a felszolgálók egyszerre legfeljebb három tányért vihetnek, s csak könnyebb tárgyakat emelhetnek. Ha a munkaadó ennél többet követel, a munkavállaló megtagadhatja, sőt meg is kell tagadnia a munkát, hogy később jogosan kérhessen egészségügyi kártérítést. Svédországban annak módját is szabályok határozzák meg, hogy miként kell lehajolni egy földön lévő tárgyért. Ez a direktíva nálunk is létezik, de – mint sok más előírást – ezt sem vették komolyan eddig. A szabálytalanul tevékenykedő vállalkozók különféle szankciókra számíthatnak. A csekélyebb súlyú esetekben figyelemfelhívás, kötelezésre szóló határozat, illetve a további foglalkoztatástól való eltiltás lehetséges. Súlyosabb esetekben – például fiatal munkavállaló engedély nélküli foglalkoztatása, be nem jelentett munkavégzés, a tb-járulék be nem fizetése, a minimálbér alatti foglalkoztatás, illetve a munkavédelmi és környezetvédelmi szabályok figyelmen kívül hagyása – munkaügyi bírságot szabhatnak ki a munkaügyi felügyelők. A büntetés mértékének meghatározásakor alapvetően a foglalkoztatottat ért jogsértést veszik figyelembe. A legkisebb büntetés mértéke a minimálbér ötszöröse, ismétlődő szabálytalanság esetén tízszerese. Több jogszabály megsértésekor akár 6 millió forint bírság is kiszabható. Az EU-ban ennél csak szigorúbb büntetések lehetségesek. Ezek nemcsak pénzbírságot, hanem büntetőjogi felelősségre vonást is jelenthetnek. Cs. A. |
Ellentmondások a munkaegészségügyben
teljes munkavédelmi rendszer több mint tíz éve átalakult, aminek nyomán nemzetközi szintű és szigorú előírások kötelezik a munkaadókat, munkavállalókat. E direktívákkal azonban sem a szemlélet, de még az egyes jogszabályok sem harmonizálnak, az ellenőrzés rendszere pedig alkalmatlan arra, hogy betartassa a kötelezettségeket. Körülbelül ezek azok a megállapítások, amelyekkel munkaegészségügyi szakemberek "illetik" a hazai állapotokat.
Kockázati pótlék
Miközben a foglalkozás-egészségügy alapelve szerint a munkahely és a munkakörülmény az egészséget nem veszélyezteti, s biztosítása pénzben nem megváltható, Magyarországon – szinte egyedüliként – a kockázati pótlék és a korkedvezményes nyugdíj rendszere is működik. Azaz a munkáltatók pénzben és kedvezményekben kompenzálják azt, hogy a veszélyeztető körülményt nem tudják elhárítani.
Ráadásul még az alapelveknek ellentmondó gyakorlatban is fellelhetők teljességgel megmagyarázhatatlan elemek. Ilyen például az egészségügyi dolgozók kártérítésének szabályozása. A szakemberek szerint érthetetlen, hogy ha például egy tbc-s beteg egy ápolónőt vagy orvost megfertőz, akkor ez munkahelyi megbetegedésnek számít, és jár a kompenzáció, ám ha a beteg meghal, ugyanez már a boncmesterre nem érvényes. Ugyanilyen ellentmondásos a helyzet a műtőben történő fertőzések esetében: ott ugyanis a mentőst megilleti a kockázati pótlék, míg az orvost már nem.
Dr. Nagy Imre, a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ helyettes vezetője szerint a szemléletben és az odafigyelésen kellene változtatni mindkét oldalnak. Illetve azon a tényen, hogy gazdasági érdekeltség nem létezik ebben a rendszerben. Azért ugyanis, ha előfordul egy megbetegedés, vagy bármilyen baleset, ez nem jelent különösebb többletkiadást. Ilyen esetekben ugyanis állampolgári jogon látják el a beteg munkavállalót, ez pedig semmilyen szinten nem csapódik vissza a munkáltatójára. A szolidaritási elven működő biztosítói rendszerben sem a munkavállalóknak, sem a munkaadóknak nem érdekük, hogy jelentsék a munkahelyi baleseteket, vagy bármilyen megbetegedést.
– Éppen ezért sürgetjük már évek óta egy olyan, külön baleset-biztosítási ág bevezetését, amelyben a munkahelyi kockázatokat, illetve a biztonságot előny-hátrány formájában éreztetni lehet. Így minden munkapiaci szereplő számára anyagi vonzata is lehetne bármilyen munkahelyen történt balesetnek – mondta a helyettes vezető.
"Olcsóbb" a büntetés
A szakemberek ugyan általánosítani nem akarnak, de szerintük a jelenlegi gyakorlat mellett kevesebbe kerül büntetést fizetni, mint a munkavállalók egészségét – főképp drága eszközökkel, berendezésekkel – megóvni. Jóllehet, ezek beszerzését sehol sem lenne szabad mérlegelés tárgyává tenni.
Annak ellenére, hogy a különböző bírságok akár többmilliós terhet is jelenthetnek a munkáltatóknak, ez nincs különösebb hatással a szabályok betartására. Az ellenőrök ugyanis csak akkor büntetnek, ha elérik a szabályszegő, a munkavállalóik egészségét veszélyeztető munkáltatókat, erre pedig az ellenőrök kapacitása miatt nincs túl nagy esély.
A különböző ellenőrzések során egyébként a munkaügyi és a munkavédelmi szabályok megszegésekor, illetve a kémiai terhelési határok be nem tartása esetén is kiszabhatók bírságok.
A munkavédelem – két eleme a munkabiztonság és a munkaegészségügy – az első területek között volt, amelyek uniós jogharmonizációja megvalósult. A jogszabályok viszont csak arra nyújtanak garanciát, hogy ha betartják ezeket, viszszaszorulnak a munkahelyi balesetek, s ritkábban fordul elő egészségkárosodás. A csak papíron és elvben létező szigor önmagában nem elegendő.
Harmonizált jogszabályok
Annak ellenére, hogy az elvek gyakorlati érvényesítése még sok helyütt akadozik, a munkahelyi egészség és biztonság védelme az uniós szociális jog legkidolgozottabb területe. A jogharmonizáció, 141 irányelv (és módosításai) döntő része (114) a közegészségügy és a kémiai biztonság, ezen belül kiemelkedően a munkaegészségügy területét érintette. Az új, harmonizált jogszabályok alapvetően formálták át a munka világát érintő szabályozást, beleértve a munkáltatói kötelezettségekre, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó előírásokat is, mintegy e szakterület "rendszerváltozását", forradalmasítását eredményezve.
Magyarországon egyébként a piacgazdaságra történő áttérés során az egyre jobban erősödő privatizációs folyamatok nyomán túlsúlyba került és meghatározóvá vált a kisüzemi gazdálkodás. A munkakörülmények tekintetében kedvező elmozdulás figyelhető meg, ami egyrészt a külföldi tőke beáramlásának és vele párhuzamosan a szemléletváltozásnak köszönhető: igaz, elsősorban azoknál a gazdálkodóknál, amelyek már valamilyen minőségbiztosítási rendszerben tevékenykednek.
A tőkeszegény vállalkozások esetében a megfelelő munkakörülmények biztosítása terén lemaradás tapasztalható. Mind több és egyre jellemzőbb a kis- és középvállalkozás, amely sok esetben jelentősen drágítja a biztonsági és védelmi intézkedések kialakítását. A szervezett munkavégzésben tevékenykedők foglalkozás-egészségügyi ellátásban részesülnek, a munkavállalók azon része viszont, akik kívül vannak e körön, nagyrészt kikerülnek az ellenőrző hatóságok és a foglalkozás-egészségügyi ellátás látóköréből.
Kiemelt célvizsgálatok
A legaggasztóbb a helyzet az egyéni vállalkozók esetében, akik szerződéssel, lényegében saját felelősségükre dolgoznak: azaz munkaegészségügyi biztonságukról maguknak kell gondoskodniuk.
A tapasztalatok szerint ez különösen veszélyes például a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságokban, ahol – mások mellett – a favágók, a láncfűrésszel tevékenykedők többsége már szerződéssel dolgozik, s takarékossági vagy bármilyen okok miatt alig-alig fordít gondot életének, egészségének védelmére annak ellenére, hogy ez különösen veszélyes üzem. Ez a tény egyben népegészségügyi problémát is felvet, ugyanis a munkát végző embert tevékenységéből adódóan számos, egészségét károsan befolyásoló hatás érheti anélkül, hogy az egészségi állapotáról vagy az abban bekövetkezett változásokról tudomást szerezhetnénk. Ebből adódóan esetükben esély sincs a megelőzésre.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) általában évente ellenőrzi a munka-egészségügyi szempontból jelentős cégeket. Az elmúlt években kiemelt célvizsgálatok zajlottak a veszélyes vegyi anyagokat és készítményeket felhasználó vállalkozásoknál. Ezek jelentéseiből megállapítható: bár az utóbbi időben a hatósági tevékenység javult, az viszont változatlanul nehezen becsülhető meg, hogy ez a szervezett munkavégzésben működő gazdálkodóegységek, munkáltatók vagy éppen munkavállalók hány százalékára terjed ki. A honosított európai követelmények garantálásához a szabályozások újragondolása, az ÁNTSZ munka-egészségügyi felügyeleti tevékenységének szerkezeti, funkcionális korszerűsítése szükséges. Továbbra is sürgető feladat az intézetek személyi és tárgyi feltételeinek javítása.
A bírságolási adatokból kiviláglik, hogy az ÁNTSZ intézetei a korábbiaknál gyakrabban élnek a szankcionálás eszközével, de a fentebb említettek miatt kérdéses, hogy ez – nemzetgazdasági szinten – hatékonyan befolyásolja-e a valóságos munka-egészségügyi helyzetet.
Leggyakrabban az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények kialakítása, a veszélyes anyagokkal és készítményekkel végzett tevékenységgel kapcsolatos előírások betartása, az egyéni védőeszközökkel való ellátás és használat, illetve a veszélyes hulladékok tárolása, pontosabban ezek valamilyen hiányossága miatt kellett intézkedni. A szociális részlegek higiénés rendje is számos esetben hagyott kívánnivalót maga után. A munkavédelem területén, a hatósági feladatokat ellátó szervezetek közül kizárólag az ÁNTSZ központi és megyei intézetei rendelkeznek laboratóriumokkal.
Foglalkozási megbetegedések
Az elmúlt évben végzett hatósági ellenőrzések tapasztalatai azt jelzik, hogy miközben egyre több gazdálkodónál létezik a kockázatbecslés, a kockázatelemzés gyakorlata, a munkáltatók egy része nem is ismeri a tevékenységével kapcsolatos munka-egészségügyi jogszabályokat.
Az ellenőrzések során hiányosságot tapasztaltak az egyéni védőeszközök ellátásában, a veszélyes anyagok és készítmények felhasználása és feliratozása során, a biztonsági adatlapok meglétében, illetve a szociális létesítmények kialakításában, használatában.
Az egészségügyi intézmények munkavédelmi helyzetéről nincsenek pontos adatok. 2002-ben 488 foglalkozási megbetegedést, mérgezést jelentettek, másfél százalékkal többet, mint az előző évben. A bejelentett munkavégzés közbeni megbetegedések között a vas- és fémipari foglalkozásúak aránya a legnagyobb: 33, illetve 45 százalék.
Nemzetgazdasági áganként kiemelkedően a legtöbb foglalkozási megbetegedést a feldolgozóiparból jelentették, az összes megbetegedés 42 százalékát, ezt követi a bányászat, illetve az egészségügyi és szociális ellátás, majd a mező- és erdőgazdálkodás, valamint az építőipar. Az iparból – bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-ipar – összesen 330 foglalkozási megbetegedést jelentettek, az összes bejelentés 68 százalékát.
A 10 ezer foglalkoztatottra jutó bejelentések száma alapján a legtöbb megbetegedés változatlanul a bányászatban fordult elő. Ezt egyrészt a légzőszervi megbetegedések, másrészt a zaj okozta halláskárosodások nagy száma okozza. Az egészségügyi intézményekből és a szociális ellátás területéről bejelentett betegségek 45 százaléka hepatitis, 20 százaléka pedig tuberkulózis volt. A megyék közül a legtöbb foglalkozással kapcsolatos betegséget tavaly is Baranya megyében regisztráltak, megelőzve a fővárost.
Függelmi viszony
A statisztikák 2002-ben tizenkét olyan esetet dokumentáltak, amikor a foglalkozáshoz kötődő betegség tragédiával végződött. Két tömeges ólommérgezés során összesen húszan betegedtek meg. Mindkét esetben engedély nélkül dolgoztak, amikor is az alapvető munkahigiénés feltételek és az egyéni védelem biztosításának elmulasztása, illetve az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatok elmaradása idézte elő a mérgezéseket.
A bejelentett foglalkozási megbetegedések közül első helyen változatlanul a zaj okozta halláskárosodások állnak, a második helyre a fertőző betegségek kerültek. A nők aránya a fertőző és a bőrbetegségek között a legnagyobb, a férfiaknál viszont a vibráció okozta megbetegedések, a zaj okozta halláskárosodások, a vegyi anyag miatti mérgezések és a légzőszervi rendellenességek a leggyakoribbak.
A foglalkozási megbetegedések okait elemezve az első helyen a fizikai, a másodikon a kémiai, míg a harmadik helyen a biológiai tényezők okozta megbetegedések állnak. Fertőzések leggyakrabban az egészségügyben és az erdőgazdálkodásban fordulnak elő.
Elmondható, hogy a bejelentett foglalkozási daganatos megbetegedések száma messze elmarad az expozíció alapján várható esetszámtól. A tapasztalatok szerint a megbetegedések okainak kiderítése, az intézkedések hatékonysága továbbra sem megfelelő. A bejelentések jelenlegi rendszerében ugyanis ellenérdekelt a munkáltató, az a tény pedig, hogy a bejelentésben fontos szerepet betöltő foglalkozás-egészségügyi orvosok egzisztenciálisan függnek a munkáltatótól, ugyancsak hátráltatja, hogy a bajok kiderüljenek. De a munkavállalók esetében is igaz: legfeljebb a kártalanítandó betegségek esetében érdekeltek abban, hogy egészségkárosodásuk napvilágra kerüljön.
Alkalmassági vizsgálatok
A szakmai javaslatok szerint éppen ezért olyan szabályozást kell bevezetni, amely a munkavállalót, a munkaadót és az egészségügyi szolgálatot egyaránt érdekeltté teszi a foglalkozási megbetegedések feltárásában, illetve megelőzésében. Fejleszteni kell továbbá a munkahelyi biológiai monitorozást, és fontos lenne legalább a korábbi vizsgálatok számát elérni.
Jogszabály írja elő, hogy "a munkáltatónak írásban kell meghatároznia a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, valamint a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatait. A szabályozás kidolgozásához foglalkozás-egészségügyi orvos véleményét ki kell kérni."
A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok rendszeresen ellenőrzik a munkavállalók többségének egészségi állapotát. Ezt a feladatot ma 3251 orvos és 3459 ápoló látja el a foglalkozás-egészségügyi alapszolgálatoknál. Az üzemorvostan szakképesítéssel rendelkező orvosok száma folyamatosan növekszik, jelenleg az összes orvos 77 százaléka.
A veszélyes üzemekben dolgozók esetében nem számít újdonságnak a pszichológiai alkalmassági vizsgálat. E szűrés a hivatásos járművezetőknél már évtizedek óta rendszeres. Pszichológus vizsgálja a mozdonyvezetők alkalmasságát, de lélekbúvárnak kell kimondania azt is, hogy repülhet-e a pilóta, a navigátor vagy a légiutas-kísérő, s szolgálatba állhat-e a légiforgalmi irányító és a repülőgép-szerelő.
Pszichológiai vizsgálat
Kötelező előzetes pszichológiai szűrésen kell részt venniük azoknak, akik a tömegközlekedésben járművezetőként vagy jegyellenőrként kívánnak dolgozni. A BKV pszichológiai szakszolgálatán évente öt-hatezer pácienst vizsgálnak.
A megelőző általános orvosi szűrésen már átesett – és ezen megfelelt – jelöltek alkalmasságát úgynevezett pszichológiai profilok szerint ellenőrzik, attól függően, hogy az illető milyen munkakörre pályázik. A felmérés teljesítménytesztből, illetve műszeres és személyiségvizsgálatból áll. A legtöbben – a járművezető-jelöltek hatvan, az ellenőri állásra pályázók húsz százaléka – ez utóbbin buknak el. Már a felvételre váróknak is tudniuk kell kezelni a rájuk váró kritikus helyzeteket, ezért a pszichológusok szimulációs gyakorlatokon ellenőrzik a leendő dolgozó intelligenciáját, tűrőképességét, pszichikai terhelhetőségét.
A viszonylag szigorú vizsgálat ellenére is előfordul, hogy valakiről utóbb kiderül, hogy mégsem alkalmas járművezetői munkára. Rendkívüli vizsgálatra küldik azt a személyt, akinek a nevéhez egy év alatt három különféle esemény fűződik, legyen ez akár önhibáján kívüli baleset vagy utaspanasz. Egy dolgozó tizenkét hónap alatt büntetlenül legfeljebb kétszer kerülhet a pszichológiai bizottság elé, a harmadik után általában eltanácsolják. A jegyellenőrök viselkedését a járművezetőkénél is szigorúbban bírálják el: minden bejelentés után jelentkezniük kell a szakrendelőben. A panaszosok általában az ellenőrök modortalan, erőszakos, esetenként brutális viselkedését teszik szóvá. Ebben a munkakörben pedig ez megbocsáthatatlan.
Érvényességi idő
Az utas, a vasút és a forgalom biztonsága miatt a leendő mozdonyvezetők, forgalmi szolgálattevők, kocsirendezők, kocsivizsgálók, váltókezelők és sarusok is kötelező pszichológiai vizsgálaton vesznek részt.
A vasúttársaságnál szabály, hogy a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő valamennyi munkakörre kiterjed a vizsgálat, a jegyvizsgálóknak azonban felvételkor is csak akkor kötelező ezen megjelenniük, ha azt az orvos elrendeli. Pontos adatok nincsenek, hogy az új jelentkezők közül hányan nem felelnek meg az alkalmasság feltételeinek, az elutasítottak elsősorban nem pszichikai állapotuk, hanem egyéb belgyógyászati okok miatt nem lehetnek vasutasok.
A pszichológiai vizsgálat nem elmegyógyászati, hanem munkapszichológiai. A szakemberek a balesetveszély elkerülése érdekében a dolgozó éberségét, figyelemelterelhetőségét, koncentrálóképességét figyelik meg. A legszigorúbb ellenőrzésnek a mozdonyvezetőket vetik alá. Õk arra számíthatnak, hogy ha az üzemorvos vagy a szakfőorvos lelassult reakciót gyanít, bármikor elrendelhető a pszichológiai vizsgálatuk.
Az 1993-ban, a sajnálatos pörbölyi vonatszerencsétlenség után született miniszteri rendelet alapján a masiniszták minden második munkaalkalmassági vizsgálata kiegészül a pszichológiai teszttel is. A vasutasok, különösen az idősebbek kezdetben nem lelkesedtek a pszichológiai vizsgálatért – amelynek rendszeresebbé tételét tervezik –, elsősorban azért, mert nem látták tisztán, mi a helyes válasz a tesztben szereplő kérdésekre. Mára ez a szemlélet megváltozott, a gondot inkább az jelenti, hogy miközben az orvosi vizsgálat érvényessége három évre szól, a pszichológiai laboratóriumba néhány hónapon belül is visszarendelhetik őket.
A vizsgálat során olyan feladatokat kell megoldani, amelyek a koordinációs készséget és az emlékezőtehetséget is ellenőrzik. A feltett kérdések között választ várnak egyebek között az alkoholfogyasztási szokásokra is.
