A munkaadói érdek-képviseleti szervezetek – dicséretükre váljék – az elmúlt néhány évben, a sikeres uniós csatlakozás reményében, sokat tettek tagjaikért. Konferenciákat, továbbképző kurzusokat és szakági tanácskozásokat szerveztek, ismeretterjesztő kiadványokat adtak közre, s kirendeltségeiken lehetővé tették az internetes információszerzés lehetőségét is. Igyekezetükhöz nem férhet kétség; anyagi erejükhöz képest valóban tudatosan megtervezett programok keretében támogatták és bátorították tagjaikat. Erőfeszítéseik alapján most, csatlakozásunk után akár azt is mondhatnák: rajtuk nem múlik semmi.
A munkáltatói érdekvédők azonban természetesen nem akarnak "hátradőlni a karosszékben". Ezt már csak azért sem tehetnék meg, mert a munka java még hátravan. Naivitás lenne ugyanis azt feltételezni, hogy a fejtágítók és a megannyi hasznos kiadvány áttanulmányozása után a vállalkozások minden részletre kiterjedően tisztában vannak az őket érintő uniós direktívákkal, tudják, miként kell az EU-s források elnyeréséhez szükséges pályázatokat megírni, s elsajátították az önmenedzselés képességét. Éppen ellenkezőleg: a kis cégek – de még a közepesek közül is sokan – egyelőre tanácsra, útbaigazításra szorulnak. Továbbra is igényt tartanak azon szervezet korszerű szolgáltatásaira, amelynek a tagjai, sőt, joggal elvárják, hogy még az eddigieknél is hathatósabb segítséget kapjanak. Atyáskodó buzdításra nincs szükségük, ellenben érdekeik érvényesítésére igen.
Ez utóbbi terepe mindenekelőtt az Országos Érdekegyeztető Tanács, mely testületben a kilenc munkáltatói szervezet – az OÉT két évvel ezelőtti újjáalakulása óta – megfelelően képviselte tagjait. Ám a jövőben még inkább felértékelődik az itt végzendő munka jelentősége. Az érdekképviselőknek ugyanis – ha kell, a kormányzattal való konfrontálódás felvállalása árán is – azokat a javaslatokat kell támogatniuk, amelyek a vállalkozások versenyképességének javítását, foglalkoztatási potenciáljuk megerősítését és piaci lehetőségeik szélesítését szolgálják. Az egyeztető viták során most már új perspektívába kell helyezni a munkáltatói álláspontokat: jelesül az uniós piac és az uniós versenytársak kontextusába.
Ha arra gondolunk, hogy az OÉT-ben nem is olyan sokára – a nyár végén, ősz elején – ismét napirendre kerül a jövő évi költségvetés irányainak kijelölése, s lassan a Munka Törvénykönyve átfogó felülvizsgálatáról is megkezdődnek az egyeztető tárgyalások, akkor igencsak sürgetőnek látszik a munkáltatók érdekérvényesítő taktikájának átgondolása. Ennek fókuszában nem állhat más, mint mindazoknak a kormányzati programoknak a "behajtása", amelyek a vállalkozások megerősítését s egyben a foglalkoztatás bővítését szolgálják.
V. É.
