Civil szervezetek a piacon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 15.) vegye figyelembe!

lassan épül a kapcsolat

Megjelent A Munkaadó Lapja 73. számában (2004. március 15.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás közeledtével egyre több szó esik a civil szervezetekről, és mind általánosabb az egyetértés abban, hogy a nonprofit szektor jelenlétét meg kell erősíteni a gazdaságban. A civileknek - lehetőségeikhez és erejükhöz mérten - az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalniuk, például a munkanélküliek számának mérséklésében s a foglalkoztatottság bővítésében. E várakozásoknak a versenyszférával való szoros együttműködés révén felelhetnek meg, ám e kívánt kooperáció ma még nem mondható általánosnak.

Tudományos konferenciák, szakmai fórumok témája az alapítványok, egyesületek, baráti körök, közhasznú társaságok helye, szerepe, illetve a foglalkoztatási profilú civil szerveződések céljai és stratégiai elképzelései. Jeles eseménynek számított tavaly az Országházban az "esélyt a tudásnak, esélyt a munkának" mottóval megrendezett országos tanácskozás, ahol a felszólalók visszatérően a 2000. évi lisszaboni csúcstalálkozóra hivatkoztak: emlékeztetve a teljes foglalkoztatás programjának meghirdetésére.

Lisszaboni célok

Az Európai Unió tagországainak első számú vezetői Lisszabonban hirdették meg célként a teljes foglalkoztatást, és ennek elérésében fontos szerepet szántak a nonprofit szférának. Kimondták, hogy az EU tagállamaiban 2010-ig kell elérni a 70 százalékos foglalkoztatotti rátát, mely arány a teljes foglalkoztatottság mérőszámának felelhet meg. Ennek megvalósítása, az eszközök megteremtése - hosszabb távon - hazánk számára is célkitűzés.

Magyarországon a civil társadalom gazdasági szerepvállalásának évszázados múltja van, szervezetei mindig fontos szerepet játszottak a társadalmi és gazdasági problémák feltárásában, kezelésében. Olyannyira így van, hogy a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete például már az 1910-es évek elején sikeres kampányt folytatott az állami munkaközvetítő irodák felállítása érdekében. Ezek a hagyományok a II. világháború után bekövetkezett törés ellenére sem enyésztek el teljesen, és a 90-es években feléledtek.

A kimutatások szerint 2001-ben, Magyarországon 853 gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezet működött. Kuti Éva, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője ezeket domináns tevékenységük alapján öt nagyobb csoportba rendezte, bár jelezte, hogy a szolgáltatások egymástól élesen nem választhatók külön.

Mindenesetre az egyik legnagyobb csoportot a foglalkoztatottsági helyzet javítására létrejött, az atipikus munkavállalás elterjesztésére, a védett álláshelyek létrehozására, a közmunka- és szociális földprogramok megvalósítására, a rehabilitációs és tranzitfoglalkoztatásra, továbbá a távmunka bevezetésére vállalkozó szervezetek, valamint a munkanélküliek önsegítő egyesületei alkotják.

Kiadványok, képzések

A gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek a vizsgált esztendőben félezernyi könyv és tájékoztató füzet, 300 lap és hírlevél kiadásával, mintegy 500 CD, honlap, egyéb elektronikus információhordozó előállításával igyekeztek megkönnyíteni a gazdasági szereplők: a munkáltatók és a munkavállalók tájékozódását. Ezenkívül a vállalkozók és az álláskeresők számára heti átlagban 3000 órányi konzultációs lehetőséget biztosítottak, és 1400 tanfolyamon körülbelül 25 ezer hallgatót, köztük mintegy 5 ezer munkanélkülit részesítettek szakmai tovább- és átképzésben.

Viszonylag szerényebb eredménnyel járt, de meglehetősen kiterjedt volt közvetlen állásközvetítő tevékenységük. Annál is inkább, mert erre a feladatra rajtuk kívül más civil szervezet gyakorlatilag nem vállalkozott. Nyilvántartásaikba 40 ezer állástalan és mintegy 5 ezer nem munkanélküli személy került be, és közülük csaknem 6 és fél ezer személy, főleg munkanélküli számára sikerült állást találniuk. A 900-at is megközelítette azoknak a megváltozott munkaképességűeknek a száma, akik a "civilek" segítségével vagy éppen náluk találtak munkahelyet.

A tudományos kutató tapasztalatai szerint a civil szervezetek főként a munkanélküliség kezelésében, a továbbképzés, átképzés és az információáramlás javításában, a tanácsadói és konzultációs szolgálatok működtetésében láttak el komoly feladatokat.

Partneri viszonyban

Petrovics Nándor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) munkaügyi és civil kapcsolatok főosztályának civil referense szerint napjainkban gyakran hallani az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő államról, és nem véletlenül. Igény és komoly kormányzati szándék, hogy mindinkább új kapcsolat teremtődjék közöttük.

A két kulcsszó, mint mondja, az "autonóm" és a "partner" kifejezés. Az előbbit talán nem szükséges különösebben magyarázni, a partnerség alatt azonban az egyenrangúság értendő, ami előrelépés a múlthoz képest. Egyfelől regisztrálja a civil szféra rendszerváltás óta tapasztalható fejlődését, másrészt utal a civilek Európai Unióban betöltendő, megerősödött szerepére.

A referens szerint a kormányprogram megvalósulása két fő ágon halad. Az egyik a kormányzati vonulat, amelynek részeként jó fél évvel ezelőtt megszületett a civil stratégia, majd ennek nyomán létrejött a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény, illetve a végrehajtási kormányrendelet.

A másik sík az ágazati megvalósítás, amely a legkorábban a foglalkoztatási tárcánál kezdődött meg. Augusztusban nyomtatásban is megjelent a tárca civil stratégiája és cselekvési terve, amelynek koordinálására már 2002 őszén külön szervezeti egység kezdte meg működését. A minisztérium közvetlen kapcsolatrendszerébe a foglalkoztatási célú civil szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, közalapítványokat, közhasznú társaságokat és a szövetségeket kívánja bevonni, és keresi a munkáltatói és érdek-képviseleti szervezetekkel is a kapcsolódási lehetőségeket.

Uniós források

A konkrét, napi eredményekben kamatozó együttműködés azonban elsősorban helyi szinten valósul meg, ezt mutatják az eddigi tapasztalatok. A projekteket megvalósító foglalkoztatási célú civil szervezetek száma megközelíti a négyszázat, bár tevékenységük pontos számbavétele még folyamatban van.

A "civilek" kezdetben jellemzően a munkanélküliek önszerveződéseiként jöttek létre, s ma még - többnyire - az állástalanok segítésében jeleskednek. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 1992 óta közel 6 milliárd forinttal támogatta munkájukat. Becslések szerint az évek során több ezer munkanélkülit segítettek vissza a munka világába, illetve kerestek rendszeres elfoglaltságot inaktív személyeknek is. A központi támogatásnak a jövőben is nagy szerep jut, de a lehetőségeket várhatóan lényegesen kiterjesztik az uniós erőforrások, elsősorban a strukturális alapok pénzeszközei.

A tárca szakértője az OFA által támogatott programok közül az "alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások" elnevezésű projektet említi. Ennek keretében a civil szervezetek olyan munkavállalók közvetítésére vállalkoznak, akik az állami foglalkoztatási szolgálat révén nem tudtak visszakerülni a munka világába. Sokan közülük képzetlenek, mások el sem jutnak a munkaügyi kirendeltségekig, mert sokszorosan hátrányos vidéken laknak, lassan többgenerációs munkanélküliek, romák, vagy egyszerűen csak nem tudnak a lehetőségekről. Ugyanakkor a civil szervezetek mind gyakrabban vállalkoznak speciális, helyi munkaerőigények feltárására, az állást kereső helyi dolgozók számbavételére, a kereslet és a kínálat összehangolására.

A tárca tapasztalatai szerint a sok és hasznos kezdeményezés ellenére a civil szervezetek még kevéssé találták meg az utat a munkáltatókhoz. Tevékenységük sok esetben és sok helyütt kiterjed a képzésre-átképzésre, tanfolyamok megszervezésére. Arra is van példa, hogy munkahelyteremtő szolgáltatásra, például idősek házi gondozására vállalkoznak. Előfordul, hogy később ezekből a próbálkozásokból "nőnek ki" a szociális, foglalkoztató intézmények, ipari bedolgozók - megalapozva a munkahelyeket teremtő gazdasági tevékenységet.

Katalizátorszerep

Persze, a civilektől Petrovics Nándor véleménye szerint nem várható el, hogy tömegesen maguk váljanak foglalkoztatóvá. Mégis formálódik a hazai harmadik szektor, a nonprofit szervezetek az összes foglalkoztatás 2,8 százalékát adják ma is. Ez az arány az EU-ban 6-8 százalék. Ez az Európai Unió országaiban sem jellemző, ott a szervezetek mintegy 7-8 százaléka használja ki sajátos helyzetét, és válik afféle katalizátorszerep mellett munkaadóvá is. Másrészt a tárca szakértője úgy látja, a közvélemény - még a szakmai is - hajlamos arra, hogy a civil szervezetek tevékenységét a jótékonykodással azonosítsa. Még ha egyesek ezen az úton is indultak el, az utóbbi évek során sokrétűbbé vált tevékenységük.

A Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány tizenhárom éve fáradozik a mozgás-, illetve az érzékszervi és értelmi képességeikben korlátozottak, az autisták munkába állítása érdekében, és igyekeznek segítséget nyújtani a különböző betegségek miatt leszázalékoltak, illetve megváltozott munkaképességűek elhelyezkedésében is. A szakma szerint ők az egyik legsikeresebb szervezete a munkaerőpiac eme szegmensének, elismeréssel emlegetik őket többek között a Civil Foglalkoztatási Szervezetek Szövetségében is. Mint mondják, európai mércével is értékelhetőek módszereik, eredményeik.

Ezt Szűcs Katalin, az alapítvány munkaközvetítő és tanácsadó irodájának vezetője másfél éves külföldi, többek között írországi és ausztriai tanulmányútján is igazolva látta. Mindemellett munkatársaival az utóbbi években több mint másfél száz hazai szervezet munkájába is betekinthetett. A hazai és a külföldi tájékozódás nemcsak arra volt jó, hogy átfogó képet kapjon a szakterületről, hanem alkalom adódott szakmai együttműködés kialakítására is. Mindehhez hozzásegítette az alapítványt pályázatuk, amelyet az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány díjazott.

Munkapiaci szolgáltatás

Ami a konkrét munkaközvetítő gyakorlatot illeti: az évek során az alapítvány alkalmazottainak száma a kezdeti néhányról félszázra gyarapodott. Természetesen "célcsoportjaikból" bővítették a létszámukat. Mindez példának jó, de Szűcs Katalin szerint nem jelenti azt, hogy a munkanélküliek elhelyezésében, a foglalkoztatottak körének bővítésében országosan érdemi lehetőséget kínálna a civil szervezetek apparátusának felduzzasztása. Ellenkezőleg. Gyakorlatilag a Motiváció Alapítvány is pályázati pénzekből él, és mivel ezek esetlegesek, ezért hosszú távon a meglévő létszám megtartása is meglehetősen bizonytalan.

Az alapítványok foglalkoztatási célú tevékenységi körét egyébként nem maguk határozzák meg, bár befolyásolják azt a körülmények, a személyi és tárgyi feltételek. Egy 2000-ben született gazdasági miniszteri rendelet tartalmazza a lehetséges munkapiaci szolgáltatásokat, köztük az információs, a munka-, álláskeresési, pszichológiai, pálya- és képzési tanácsadást.

Az alapítvány irodáját évente 1300-1400 ügyfél keresi fel, és a nyilvántartásba vett álláskeresők közül átlagban csaknem minden negyediknek találnak munkát. Szűcs Katalin úgy véli, nem olyan rossz eredmény ez, talán még az állami munkaügyi szervezetek is elégedettek lehetnének hasonló aránnyal.

Tovább tallózva a számok között: az elhelyezkedettek mintegy 90 százaléka lel olyan munkahelyre, ahol hosszabb távon sikeresnek érezheti magát. Elsősorban a kifejezetten fogyatékosok számára létesített úgynevezett célszervezetek és az olyan munkahelyek tudnak hasznos elfoglaltságot biztosítani, amelyeknek büdzséje elviseli az átlagosnál kisebb teljesítményt produkálók foglalkoztatását. Gyakran olyan feladatokra alkalmazzák őket, például csomagolásra, mely tevékenységeket az ép és egészséges munkavállalók nem szívesen vállalnak.

Minimálbéres kereset

Az eredmény ellenére természetesen nem problémamentes pártfogoltjaik foglalkoztatása. Jellemző gond, hogy a munkahelyek általában minimálbérért, illetve annak teljesítmény- vagy időarányos részéért alkalmazzák a dolgozókat, ami egzisztenciálisan és erkölcsileg is hátrányos számukra. A munkáltatóknak rendre szóvá teszik ezt, a gazdasági szempontok azonban a legtöbbször erősebbnek bizonyulnak az érveknél.

Ennek ellenére az alapítvány álláskeresésre specializálódott szakemberei az évek során jó kapcsolatot alakítottak ki számos vállalkozással. Ennek révén is évente mintegy 2000 álláshelyet tárnak fel, és 80-90 új céggel alakítanak ki együttműködést. Nem feltétlenül a nagy vállalatokkal, ezek ugyanis általában "kiszervezik" az olyan tevékenységeket, amelyek megfelelnek az alapítványhoz fordulóknak.

Szűcs Katalin szerint nagyon fontos a "kapcsolati tőke", amit nemcsak a foglalkoztatási lehetőségek feltárásakor, hanem a már elhelyezkedettek utókövetésekor is kamatoztatnak. A kiközvetített munkavállalókat személyesen kísérik el a munkáltatókhoz, és egy esztendőn keresztül figyelemmel kísérik sorsukat. Akkor azonban szárnyra eresztik őket, hiszen figyelmüket az újakra kell összpontosítaniuk.

Az alapítványnál megköszönnék, ha a partnermunkáltatóktól később is kapnának hírt pártfogoltjaikról, ám ez csak nagyobb bajok, kudarcok esetén történik meg. Ilyesmi viszont, szerencsére, ritkán fordul elő.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. március 15.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére

Keresés

Kérdésfeltevés
A szerkesztőséghez elküldött kérdéseire minden regisztrált látogatónak válaszolunk. A kérdés elküldéséhez kérjük, lépjen be előfizetői azonosítóival, vagy regisztráljon most!
Írja be kérdését!
A válaszhoz adja meg adatait:
kötelező mező
Érvénytelen e-mail cím
kötelező mező
Érvénytelen jelszó!
Jelszó megadása szükséges!
kötelező mező
Érvénytelen név!
Ellenőrző kód
Érvénytelen kód!
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.