Meglepetések az adócsomagban

A jövő évi állami költségvetéshez kapcsolódó törvénytervezetek kiemelkedő jelentőségűek az országos érdekegyeztető fórumok elé kerülő témák sorában. A költségvetés előirányzatai – legalábbis fő irányaiban – meghatározzák mind a munkavállalók, mind a vállalkozások helyzetének várható alakulását, s alapul szolgálnak a bértárgyalásokhoz.

Hatásvizsgálat nélkül

A 2004. évi költségvetés érdekegyeztető tárgyalásai eddig meglehetősen sajátos módon zajlottak. Az első menetben csak a büdzsé bevételi oldaláról folyhatott a vita, mivel ezt ismerhették meg a szociális partnerek. Ám e témáról sem teljes egészében, csak az adókra, a járulékokra s az illetékekre vonatkozó törvénytervezetekről szólt a tájékoztatás. Nehezítette a vitát, hogy a költségvetési irányelvekről előzetes egyeztető tárgyalásra nem került sor, így a változtatási javaslatok meglepték a szakszervezeteket és a munkáltatókat is.

Sérthetetlen, kemény korlátként szerepelt viszont a tárgyalásokon a 2004-re tervezett 3,8 százalékos államháztartási hiány. Ebből következően eleve kudarcra volt ítélve minden olyan, a szociális partnerektől érkező javaslat, ami akár egy forint összegű kihatással is van a költségvetési bevételekre. Bizonytalanná tette a vitát, sőt még a véleményalkotást is, hogy a szociális partnerek nem kapták meg a változtatások hatásvizsgálatát, így önmagukra voltak utalva annak megállapításakor, hogy "mi mennyi".

Az adótörvények első, az alapvető tételeknél még ismeretlen mértékeket tartalmazó változata után több kormányülésen új módosító döntések születtek. A törvénytervezetek végleges változatát, a hatásszámításokat, a költségvetés legfontosabb bevételeit és kiadásait tartalmazó anyagot szeptember utolsó hetére ígérte a kormányzat, így a fenti, a tárgyalásokat nehezítő, elbizonytalanító körülmények e cikk megjelenésekor már minden bizonnyal nem állnak fenn. Említésüket azért tartottuk mégis fontosnak, mert jól jellemzi az országos szintű érdekegyeztetés jelenlegi, az előző kormányzati ciklushoz képest ugyan jobb, de a kívánatostól és a szükségestől még igencsak távol álló helyzetét.

A munkaadói érdekképviseleteknek az adó- és járulékrendszer tervezett változtatásaival szemben alapvető, koncepcionális problémája van. Hiányolják a világos gazdaságpolitikai irányt, gazdaságfejlesztési célokat, és úgy ítélik meg, hogy a bevételi oldalon tervezett módosítások egyoldalúan csak a fiskális szempontok figyelembevételével, a költségvetés bevételeinek növelése érdekében születtek.

Az adó- és járulékrendszer tervezett módosításai összhatásukban nem segítik, ellenkezőleg, egyenesen veszélyeztetik a magyar gazdaság jelenleg legsúlyosabb problémáinak megoldását, alapvető pontokon "mennek szembe" a gazdaság létfontosságú érdekeivel. A munkaadói érdekképviseletek egyetértettek a kormányzat azon törekvésével, hogy csökkenteni kell az államháztartási hiányt. Véleményük szerint azonban a változtatások jelentős része a költségvetés jövőbeni bevételeit is veszélyezteti, s csak nagyon rövid távon (de még inkább csak papíron!) alkalmas az államháztartás egyensúlyi helyzetének a javítására. A gazdaságnak közvetlenül vagy áttételesen okozott károk már nagyon rövid idő múlva éppen az ellenkező hatást keltik majd.

Bérek és a versenyképesség

A magyar gazdaság egyik létfontosságú kérdése a magyarországi vállalkozások versenyképességének alakulása. Ismeretes, hogy 2001 óta a hazai cégek versenyképessége – a forint nominális felértékelődése és a fajlagos munkaerőköltség gyors emelkedése miatt – számottevően romlott. (Az euróban kifejezett fajlagos munkaerőköltség több mint 20 százalékkal emelkedett.) A vállalkozások számára tehát kiemelkedően fontos kérdéssé vált a bérköltség alakulása.

Várták, hogy az előzetes ígéretnek megfelelően folytatódik a fix összegű egészségügyi járulék csökkentése. Ez azonban most elmaradt, illetve csak nagyon szűk körben – az 50 éven felüli, tartósan munkanélküliek, illetve a gyesről visszatérők esetében – szűnne meg a járulékfizetési kötelezettség. Összességében az adó- és járulékrendszer tervezett módosításai nem mérséklik, hanem növelik az élőmunka költségeit.

A személyi jövedelemadó kulcsai csökkennek ugyan, de ennek a nettó és a bruttó bérek közötti "ollóra" gyakorolt jótékony hatását elviszi az egészségügyi járulék 3-ról 4 százalékra emelése és a nyugdíjjárulék adókedvezményének megszüntetése. A legalacsonyabb kereseti kategóriáknál az összes bérköltségen belül csökken a nettó bér aránya. Így a munkavállalók által fizetett közterhek jövő évi alakulása nem segíti elő, hogy a vállalkozásoknál alacsonyabb bérnövelés is eredményezni tudja a megfelelő munkaerő-gazdálkodást. Számítások szerint a reálbérek szinten tartásához is (6 százalékos infláció mellett) legalább 8 százalékos béremelést kellene a vállalkozásoknál végrehajtani.

Természetbeni juttatások

Növeli a munkaerőköltségeket a rehabilitációs hozzájárulás mértékének a háromszorosára emelése is. A jelenlegi szabályok szerint a rehabilitációs hozzájárulás a tárgyévet megelőző második évben érvényes átlagbér 3 százaléka, ebben az évben 37 300 forint/év/fő. A mostani módosítás szerint ez 9 százalékra, 132 300 forint/év/főre emelkedik. Annak alapján, hogy 2002-ben a vállalkozói szféra 89 560 fő után teljesített befizetést a Rehabilitációs Alapba, 2004-ben ezen a címen mintegy 10 milliárd forint többletteher hárul a gazdálkodókra.

A vállalkozások (és a munkavállalók) nagyon széles körét érinti a módosítások egyik "nagy találmánya", a természetbeni juttatások intézményének megszüntetése. Az elkülönített adóztatást a jövőben csak a reprezentáció, az üzleti ajándék, továbbá az olyan juttatások esetében lehet alkalmazni, amelyeknél az egyes magánszemélyek "bevétele" nem megállapítható.

Külföldi befektetők

A változások hatására jelentősen megnő a saját és nem saját dolgozónak természetben adott juttatás adója. Például a saját dolgozó esetében az eddigi 44+29+3 százalék helyett a cég fizet 29+3 százalékot, a dolgozó pedig 38+8,5+4 százalékot, mintha bér lenne. Ezt az adót tovább növeli, hogy alapja (saját terméknél) nem az előállítási költség lesz, hanem a termék piaci ára, így az adóalap, illetve az adó a többszörösére növekedhet. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az adórendszer természetbeni juttatásként kezel számos olyan elemet, amely az EU-országokban költségként számolható el.

Ezúttal sem hiányzik az adómódosítási tervezetből a cégautók után fizetett adók – munkaerőköltségeket is befolyásoló – mértékének az emelése. Méghozzá drasztikusan, a kétszeresére. Nem tudni, hány cégautó után adóznak jelenleg Magyarországon. Az APEH közlése szerint 2002-ben 40 ezer adózó bevallásában szerepelt ez irányú adat. Csak ezt a számot véve is alapul, az állam többletbevétele meghaladja a 10 milliárd forintot.

Az ország jelenlegi gazdasági nehézségeinek egyik fő oka, hogy jelentősen lecsökkent a Magyarországra áramló külföldi működő tőke. Míg a 90-es évek második felében a GDP 8-9 százalékát is meghaladta a hazánkba áramlott külföldi tőke, 2002-ben a 3 százalékot sem érte el. Ebben az évben pedig a tőkemozgások egyenlege már negatívvá vált.

Tény, hogy a külföldi működőtőke-befektetések az általános dekonjunktúra hatására a világgazdaság egészében is visszaestek. A magyarországi csökkenéshez azonban kétségtelenül hozzájárultak a versenyképesség romlását és a befektetői bizalom gyengülését okozó gazdaságpolitikai intézkedések is (a dráguló munkaerő, a kedvezőtlen árfolyam-politika, a megszűnő befektetésösztönző kedvezmények, az egyre rugalmatlanabbá váló munkaügyi szabályozás stb.). Az adó- és járuléktörvények mostani módosítása azonban nem segít a bizalom visszanyerésében, sőt, feltehetőleg tovább gyengíti Magyarország vonzerejét.

Érzékenyen érinti a befektetőket az élőmunka költségeinek alakulása is. A külföldi tulajdonú cégeket tömörítő Joint Venture Szövetség elnökségének véleménye szerint "Magyarországnak, mint a régió leendő szolgáltatási központjának, különös figyelmet kell fordítania a társaságok munkaerőköltségének alakulására. A tervezett, a természetbeni juttatások adózásával kapcsolatos változások azonban növelik a társaságok munkaerőköltségeit, ami kedvezőtlenül érintené a szolgáltatási szektort, éppen ezért ezeket a változtatásokat nem szabad végrehajtani."

Bizonytalan környezet

Riasztóan hat a külföldi befektetőkre a kiszámíthatatlanul változó adó- és járulékrendszer miatti gazdálkodási bizonytalanság. Aligha lehet jó üzleti tervet készíteni, miközben egyes közterhek drasztikusan, két-, illetve háromszorosukra emelkednek, s váratlanul új adó-, illetve járulékfajták jelennek meg.

Különösen elrettentően hat a befektetői szándékokra, hogy miközben a környező országok mindegyike csökkenti a vállalkozások közterheit, Magyarország éppen az ellenkező irányba halad. (Szlovákiában például 2004-től egységesen 19 százalékra mérséklődik a személyi jövedelemadó, a társasági adó, valamint az áfakulcs. De csökkennek az adókulcsok a többi környező országban is.)

Hasonlóképpen barátságtalan intézkedés a külföldön tevékenységet végző, úgynevezett off-shore társaságok esetében a társasági adó kulcsának 3-ról 4 százalékra történő emelése. Emiatt – vélhetően – azok a külföldiek, akik az off-shore cég megszüntetéséről gondolkoznak, de a jelenlegi szabályozás mellett még 2005-ig Magyarországon maradnának, mindenképpen a cég végelszámolása mellett fognak dönteni. De azok a társaságok sem fognak Magyarországon maradni, amelyek eredetileg ezt tervezték. Döntésük legfőbb indoka a magyarországi rendszer kiszámíthatatlansága és a bizonytalanság a jövő évi és az azt követő szabályokat illetően.

Fejlesztési kedvezmények

A menet közbeni változtatások közül kiemelkedik a társasági adó kulcsának 16 százalékra történő csökkentése. Nehezen lehet – hivatalos hatásszámítások nélkül – megítélni, hogy ez mekkora tehercsökkenést jelent a vállalkozói szféra számára. 2002-ben az APEH adatai szerint a különböző adókedvezmények miatt a tényleges társaságiadó-terhelés 13,7 százalékos volt.

Nem tudni, hogy a csatlakozás miatt megszűnő kedvezmények mennyivel növelnék egyébként a társaságiadó-bevételt. Annyi azonban biztosan állítható, hogy a két százalékpontos csökkentés nem jelent ezzel arányos adóbevétel-kiesést a költségvetés számára. A munkaadói érdekképviseletek előzetesen az adókulcs 12 százalékra történő csökkentését javasolták. Ezt arra hivatkozva tették, hogy egy ilyen lépés üdvös lenne a külföldi befektetőknek, miközben – a korábbi adókulcsmérséklés tapasztalatainak megfelelően – a költségvetés társaságiadó-bevételei sem csökkennének.

Mind a hazai, mind a külföldi vállalkozások számára egyértelműen örvendetes, hogy a fejlesztési adókedvezményt illetően csökkentek a beruházási értékhatárok (10 milliárdról 3 milliárd forintra), a hátrányos térségekben pedig 1 milliárdra. Kedvezőbbé váltak a létszámnövelési előírások (500-ról 100 főre), ugyanakkor 2004-től a szélessávú internetelérést biztosító, s az élelmiszer-higiéniai beruházásoknál is csökken – 100 millió forintra – a kedvezményhez elegendő beruházási érték.

Rossz hír viszont a vállalkozások és az egyének számára is az úgynevezett külön adózó jövedelmek adókulcsának felemelése 20-ról 25 százalékra. Ez például az ingatlanok bérbeadásából származó jövedelmekre, illetve osztalékokra vonatkozik. Ez a lépés szintén ellentétes a környező országok gyakorlatával, hiszen a szóban forgó államokban ez az adókulcs már most is alacsonyabb, illetve teljes megszüntetését tervezik.

Marad az iparűzési adó

A munkáltatói érdekképviseletek számára már évek óta az egyik legfontosabb "harci kérdés" az iparűzési adó. (2002-ben az ebből származó bevétel 260 milliárd forint volt, alig maradt el a 323 milliárdnyi társaságiadó-bevételtől.) A vállalkozások legfőbb problémája ezzel az adónemmel kapcsolatban az, hogy egyáltalán létezik. Ilyen jellegű adónem nincs sem a környező országokban, sem az EU tagállamaiban.

Az adótörvények tárgyalásakor – már bevezetése óta – évről évre éles vitatéma az iparűzési adó vetítési alapja és mértéke. Vetítési alapja a sok halmozódást tartalmazó értékesítési nettó árbevétel, amiből nem vonhatók le sem a bérek, sem a közvetített szolgáltatások. Erre, a közgazdaságilag is hibásan kialakított alapra kell a vállalkozásoknak növekvő mértékű adót fizetniük: indulása óta 0,3 százalékról 2 százalékra dagadt ez a sarc.

Számos vállalkozás számára ez jelenti a legnagyobb adóterhet. A leginkább a nagy hozzáadott értékű ágazatokat, elsősorban a szolgáltatási szektort sújtja, ami ütközik azzal a gazdaságpolitikai céllal, hogy Magyarország regionális szolgáltatási központtá váljon.

A jelenlegi adómódosítási javaslat szerint a kapott kamatok 50 százaléka levonható lesz az iparűzési adó alapjából. A változtatást az érintett vállalkozások szóra sem érdemes, jelentéktelen könnyítésnek tartják. Ugyanakkor a társasági adó alacsony – és jövőre tovább csökkenő – mértékének kedvező hatását kioltja majd a pénzszűkében lévő helyi önkormányzatok bevételnövelő törekvése a helyi adókból, ezen belül az iparűzési adóból.

A munkaadói szervezetek a mostani tárgyalásokon is hangsúlyozták, hogy az iparűzési adó rendszerének teljes felülvizsgálatára (de leginkább megszüntetésére) lenne szükség.

Átgondolásra vár az áfa

A munkaadóknak – az iparűzési adó mellett – a másik, ugyancsak évek óta terítéken lévő javaslatuk az áfakulcsok csökkentése. Ez mind a magyarországi vállalkozások versenyképessége, mind az infláció alakulása szempontjából jogos és indokolt igény. A jelenlegi adómódosítások azonban nemhogy mérsékelnék, hanem az átsorolások miatt átlagosan növelik az áfakulcsokat. Ezzel a lépéssel ugyancsak hátrányos helyzetbe kerültünk a környező, az Unióhoz velünk egy időben csatlakozó országokhoz képest.

A mértékek mellett külön probléma, hogy az áfakulcsokba történő besorolások megváltoztatása jókora költség-, illetve jövedelemátrendeződést okoz a különböző ágazatok között. Nem tudni, hogy ez tudatosan, valamiféle gazdaságfejlesztési koncepció alapján történik-e, vagy ennek is csak a bevételnövelő szándék az indítéka. Noha az adótervezet nem tartalmaz olyan mellékletet, amelyben a változások hatásai számszerűsítve lennének, számos területen így is tudni lehet, hogy a tervezett áfaátsorolás ellentétes a gazdaság érdekeivel.

Az idegenforgalmi ágazatból körülbelül 10 milliárd forintot von ki a tervezett áfaváltozás. Állítható: indokolatlan, a gazdaság elemi érdekeivel ellentétes további jövedelem elvonása abból az ágazatból, amelyre jelentős szerep hárulhatna a külső fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javításában, és amely ágazat jelenleg amúgy is komoly nehézségekkel küszködik.

Indokolatlan az élelmiszerek áfakulcsának növelése is. Az élelmiszeripar belföldi eladásai az idei év első felében csökkentek, az aszály okozta áremelkedés és az áfaváltozás tovább rontja az iparág belföldi pozícióját. Az EU országaiban és a csatlakozó államok többségében az alapvető élelmiszerek a középső kulcsba tartoznak, 4 ország kivételével jellemzően 10 százalék alatt maradnak. Az idei aszály átlagosan 10 százalékot meghaladó termelőiár-emelkedést okozott, ami miatt az élelmiszer termékcsoportból – az áfakulcs növelése nélkül is – többlet-áfabevételhez jut a költségvetés.

Pozitív fejleményként értékelhető viszont, hogy "menet közben" a kormány visszalépett attól az előzetes elképzeléstől, miszerint a személyszállítás a legmagasabb áfakulcsba került volna. A munkaadói érdekképviseletek egyébként a tárgyalásokon határozottan ellenezték, hogy – az egyértelmű uniós követelményeken túlmenően – áfakulcs-növekedést okozó átsorolásokra kerüljön sor.

Újabb terhek várhatók

A munkaadói szervezetek helyzetét nehezítette az érdekegyeztető tárgyalásokon, hogy tudomásuk volt több, a vállalkozások közterheit növelő, a vitára kerülő törvénytervezetekben azonban még nem szereplő új adó-, illetve járulékfajták tervezett bevezetéséről. A kormány időközben el is fogadta ezeket, végleges konstrukciójuk azonban még nem ismert.

Ezek közé tartozik az innovációs hozzájárulás. 2004-től új, elkülönített, úgynevezett "Kutatási és Technológiai Innovációs Alap" létesülne. Finanszírozásához új járulék bevezetésére kerülne sor, amit – a mikrovállalkozásokon kívül – minden vállalkozásnak fizetnie kellene. A járulék a korrigált nettó árbevételnek 2004-ben a 0,2, 2005-ben a 0,25, 2006-ban a 0,3 százaléka. A törvénytervezetben szereplő számítások szerint ez 2004-ben 24,5 milliárd forint, 2006-ban 42,3 milliárd járulékbefizetési kötelezettséget jelentene a vállalkozói szféra egészének.

Az energiaadóból és a környezetterhelési díjból – mint új adófajtákból – az előterjesztők 22-24 milliárd forint költségvetési többletbevételre számítanak. Az MGYOSZ több, különböző alágazathoz tartozó céget kérdezett meg az ezek (jelenlegi tervezetek szerinti) elfogadása esetén várható hatásokról. Számos ágazat cégei (élelmiszeripar, vegyipar, gyógyszeripar, víz- és csatornaszolgáltatás stb.) tudatták, hogy ezek az új közterhek a teljes nyereségüket elviszik. Ugyanakkor több külföldi tulajdonú cég jelezte, hogy kivonul az országból. Ezek a hatások már 2004-re is érvényesek, amikor a környezetterhelés megállapított díjainak csak 40 százalékát kellene fizetni. (A mérték 2008-ig emelkedne 100 százalékra.) A felmérésből egyértelműen az a következtetés adódott, hogy az előterjesztők erősen alábecsülték a vállalkozásokra háruló többletterhek összegét.

Emelkedő termékdíjak

Várható a környezetvédelmi termékdíjak emelése, kiterjesztése újabb termékcsoportokra is. A már létező termékdíjak tervezett növelésének a mértéke azonban egyelőre nem ismeretes. Napvilágot látott azonban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tervezete, amely szerint 2004 májusától környezetvédelmi termékdíj terhelné a háztartási, a szórakoztatóelektronikai, a számítástechnikai, a telekommunikációs termékek, valamint a gépjárművek termelőit, forgalmazóit.

Az eddigi tárgyalások során a munkáltatói szervezetek egyértelműen tiltakoztak minden új adó- és járulékfajta bevezetése ellen. Álláspontjuk szerint ezekre – ha valóban indokoltak, illetve az EU szerint kötelezőek – csak az adórendszer egészének komplex áttekintése után, más közterhek csökkentésével kompenzálva kerülhet sor.

Az új adónemek bevezetését nem csak a tehernövekedés miatt ellenezték az érdekképviseletek. Általános elvárásuk az elveiben stabil, átlátható és kiszámítható adórendszer. A vállalkozások jogos igénye, hogy ne váljék kormányzati gyakorlattá a gazdálkodás feltételeit befolyásoló közgazdasági szabályzók hektikus, kiszámíthatatlan változtatgatása, és ezzel az állam előre nem látható közvetlen beavatkozása a gazdálkodói tevékenységbe.

A munkaadók éppen a kiszámíthatóság érdekében javasolták a kormánynak a fix összegű egészségügyi hozzájárulás mérséklésének beígért folytatását, illetve középtávú kötelezettségvállalást a társadalombiztosítási járulék évenkénti 1-2 százalékpontos csökkentésére.

Hasonló javaslatként fogalmazódott meg, hogy a kormány vállaljon kötelezettséget a normál áfakulcs fokozatos (évi 2 százalékponttal történő) mérséklésére, valamint a társasági adó kulcsának fokozatos csökkentésére a 12 százalékos mértékig.

Nyitott kérdések

Mindezek után az olvasó joggal várhatja el, hogy összefoglalásként fehéren-feketén megmondjuk: mennyivel nőnek vagy csökkennek 2004-ben a vállalkozói szféra közterhei. Jelen pillanatban azonban e kérdésre még megközelítően sem tudunk válaszolni. Csak néhány tétel esetében áll rendelkezésünkre hivatalos, a Pénzügyminisztérium által becsült, a várható többletbevételre vonatkozó számadat.

Ezek összesítése alapján – az egyéb, nem számszerűsített költségnövelő intézkedések nélkül is – a vállalkozások adóterhelésének érezhető növekedésére lehet következtetni. A továbbiakban az adó- és járuléktörvényekről már a költségvetési törvénytervezettel együtt, mint a bérmegállapodások feltételrendszeréről zajlanak majd az érdekegyeztető tárgyalások. A viták eddig főként a munkaadók és a kormány, illetve a szakszervezetek és a kormány között zajlottak. A bértárgyalások megindulásával várható a munkaadók és a szakszervezetek közötti vita éleződése is.

A munkaadók ugyanis – számolva közterheik növekedésével – egyáltalán nem tartják magától értetődőnek (a cégek előrejelzései alapján teljesíthetőnek sem) azt a béremelési javaslatot, amellyel a kormányzat jelenleg – stagnáló reálbéreket feltételezve – számol. Nevezetesen sem a minimálbér 53 000 forintra történő emelését, sem a bérek legalább 8 százalékos átlagos növelését nem támogatják. Nagyon nehéz tárgyalásoknak, nagyon kemény vitáknak néznek elébe a szociális partnerek.