Az Európai Közösség Bírósága

Az Európai Közösség Bíróságának (EK Bíróság) tevékenysége kiemelt fontosságú a szociális partnerek számára, hiszen e grémium a jövőben fontos szerepet játszhat a négy úgynevezett "alapszabadság" (az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának) biztosításában s az emberi jogok érvényesülésének garantálásában.

Az EK Bíróságot az Európai Közösség alapító szerződése, a Római Egyezmény hozta létre. A bíróság nagy munkaterhe, bővülő hatásköre szükségessé tette egy újabb bíróság, az úgynevezett Elsőfokú Bíróság létrehozását is, amely tehermentesíti az EK Bíróságot. A bíróság elnevezése az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés után is Európai Közösség Bírósága (EK Bíróság) maradt.

Az Európai Unió, illetve az Európai Közösség jogi úton (a tagállamok szerződéseivel) jött létre, s maga a Közösség a jogon alapul, célkitűzéseit a jog eszközeivel éri el. Az Európai Uniónak saját jogrendszere van, saját intézményekkel, önálló jogalkotó hatalommal és képességgel, amelynek alapja, hogy a Közösséget alkotó tagállamok szuverenitásuk egy részét átruházzák az Európai Unióra, korlátozva ezáltal saját jogalkotó hatalmukat.

Az Európai Unió intézményei által meghozott jogszabályok, jogi aktusok nemcsak a tagállamokra, de közvetlenül a tagállamok polgáraira is tartalmaznak jogokat és kötelezettségeket, s azokat a tagállami bíróságoknak is figyelembe kell venni. A közösségi jognak ezt a szerepét két alapelv biztosítja: a közösségi jog közvetlen alkalmazhatósága a tagállamokban és a közösségi jog elsődlegessége a nemzeti, tagállami jogokkal szemben a jogok összeütközése esetén.

A közösségi jog alapelveinek, egységének alapvető biztosítéka az Európai Unió önálló jogalkalmazó szervének, az Európai Közösségek Bírósága (European Court of Justice) és az 1988-ban felállított Elsőfokú Bíróság (Court of First Instance). Mindkét intézmény független a Közösség többi intézményétől.

A bíróságok fő feladata, hogy szavatolják a közösségi jog egységes alkalmazását és értelmezését (Európai Közösségi Szerződés 220. cikk). Az EK Bíróság három fő területen fejti ki tevékenységét:

– figyelemmel kíséri a közösségi jog alkalmazását, ennek keretében a közösség egyes intézményeinek (például az EU Bizottságának) aktusait, a tagállamok és a tagállamok polgárainak tevékenységét és magatartását is abból a szempontból, hogy betartják, alkalmazzák-e a közösségi jogot;

– értelmezi a közösségi jogot, valamint

– alakítja, fejleszti a közösségi jogot.

Univerzális hatáskör

Az EK Bíróság egyedül foglalkozik olyan ügyekkel, amelyek az egyes tagállamokban különböző típusú bíróságok elé tartoznak, például az EK Bíróság mintegy alkotmánybíróságként jár el, amikor a Közösség egyes intézményei közötti vagy törvényhozási vitában kell döntenie; vagy munkaügyi bíróságként működik, ha például az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdés a vita tárgya; a polgári bíróság szerepét tölti be a polgári jogi és kereskedelmi jogi ügyekben; de büntetőbírósági hatáskört tölt be a bíróságok kizárásával kapcsolatos ügyekben, s végül tevékenykedik közigazgatási bíróságként is.

A bíróság elé vihető ügyek

Az EK Bíróság előtt négyféle ügyben kezdeményezhető eljárás:

– a tagállamnak a közösségi jogból folyó kötelezettségszegő magatartása miatt,

– a Közösség aktusainak jogszerűsége, illetve a Közösség mulasztásának felülvizsgálatára,

– a tagállamok és a Közösség károkozása esetén kártérítés iránt, és végül

– a közösségi alkalmazottak indíthatnak jogvitát a Közösség ellen a közösségi tisztviselői jogviszonyuk megsértése esetén (úgynevezett "belső jogviták").

Kik indíthatnak pert?

Az EU Bíróság előtt perelhetnek:

– az EU intézményei (a Tanács és a Bizottság korlátozás nélkül, míg a Parlament a saját jogai védelmében) és az Európai Beruházási Bank (ugyancsak korlátozottan, a saját jogai védelmének körében),

– a tagállamok (korlátozás nélkül), valamint

– természetes és jogi személyek (korlátozott perképességgel).

Ez utóbbi csoportba tartozó személyek csak akkor léphetnek fel a Közösség aktusaival vagy mulasztásával szemben, ha a közösségi rendeletnek közvetlen és egyedi hatása van rájuk nézve, vagy felléphetnek a közösségi határozatok ellen is, ha annak ők a címzettjei, vagy az közvetlen és egyedi módon érinti őket is.

Az eljárás

Az EK Bíróság tanácsokban (három- vagy öttagú) vagy teljes ülésén (ha az ügyet egy tagállam vagy egy közösségi szerv terjeszti be) vizsgálja ki az egyes ügyeket és hozza meg döntését. A döntés titkosan, többségi szavazással születik meg.

Előzetes egyeztetés

A bíróság formális eljárása előtt az EU Bizottsága előzetes egyeztetést folytat le a tagállamokkal a vitatott kérdésről, amelynek során a tagállam pótolhatja mulasztását (például teljesíti jogharmonizációs kötelezettségét) vagy felszámolhatja a jogellenes helyzetet (például módosítja vagy hatályon kívül helyezi a jogsértő állami aktust). Ha az előzetes egyeztetés nem jár sikerrel, az ügyben az EK Bíróság jár el.

Az eljárás során a bizonyítási teher az EU Bizottságot terheli, a tagállam azonban köteles a bizottsággal együttműködni, és ennek keretében a bizottság részére információkat, adatokat szolgáltatni.

Eljárás a tagállam kötelezettségszegése miatt

A tagállamokkal szemben a közösségi jogból fakadó tagállami kötelezettségszegések miatt, e kötelezettségszegések teljesítésének kikényszerítése iránt indulhat eljárás az EK Bíróság előtt (Európai Közösségi Szerződés 226. és 227. cikk). Az eljárást az EU Bizottsága vagy egy másik tagállam indíthatja meg.

A tagállam kötelezettségszegést követhet el például az áruk, a szolgáltatások vagy a személyek szabad mozgását szabályozó, EU-jogot sértő jogszabályok meghozatalával, vagy olyan állami támogatás megújításával, amely nem felel meg az egységes piac működési szabályainak, vagy sérti a verseny szabadságát. Az EK-szerződésekbe, s így az EK jogába ütköző magatartást követhet el egy tagállam a jogharmonizációs kötelezettségének nem vagy nem megfelelő teljesítésével is.

A tagállam jogsértő magatartásáról az EU Bizottsága vagy a saját vizsgálódása során szerez tudomást, vagy – ami a gyakoribb – magán-, illetve jogi személyek (például gazdasági társaságok) panasza alapján. Ez utóbbiak azonban közvetlenül nem indíthatnak eljárást a tagállam ellen az EU Bíróság előtt. A tagállam EK-jognak megfelelő magatartása kikényszerítése iránti eljárásban a tagállam alperessel szemben a felperes mindig csak az EU Bizottsága vagy egy másik tagállam lehet.

A bíróság döntései és annak jogkövetkezményei

Az EK Bíróság a döntésében az EU Bizottság keresetét elutasíthatja, vagy annak helyt adva megállapítja a tagállam jogsértésének tényét, esetleg megjelölve egyúttal a jogsértést megszüntető megoldási lehetőségeket is. A bíróság azonban nem érvénytelenítheti a tagállam jogsértő aktusát, és nem is kötelezheti a tagállamot konkrét magatartásra (például az általa hozott jogszabály módosítására). Az EK Bíróság ugyanis nem veheti át a tagállam jogalkotó hatáskörét. Ha azonban az adott tagállam nem változtat a bírósági ítéletben megállapított jogsértő magatartásán, az EK Bíróság pénzbírsággal sújthatja. Ezenfelül a tagállam jogsértésének bírósági megállapítása megalapozza a tagállam kártérítési felelősségét – külön eljárás keretében – a tagállam kötelezettségszegése miatt kárt szenvedettek (más tagállamok, magánszemélyek, gazdasági társaságok) részére.

Ezekben az ügyekben a tagállam az alperes, amely e minőségében köteles helytállni a saját szervei magatartásáért. E szervek általában az állam törvényhozó és központi kormányzati szervei, de minden olyan, akár gazdasági szervezet (például állami vállalat) is, amely meghatározó kormányzati ellenőrzés alatt áll. Az egyetlen állami szerv, amelynek magatartásáért nem vonható felelősségre egy tagállam, a tagállam bírósága, amelynek függetlensége ily módon is kifejezésre jut.

Megtámadható rendeletek, irányelvek

Az EU intézményei által hozott intézkedések (úgynevezett közösségi aktusok) jogszerűségének vizsgálata során az EK Bíróság hatásköre – az ajánlások és a vélemények kivételével – minden aktusra kiterjed. E körben bíróság előtt megtámadhatóak tehát a rendeletek, az irányelvek és a határozatok, valamint a jogi hatással (kötelező erővel) bíró aktusok.

Semmisségi perek

Ha az EK Bíróság az eljárás során megállapítja, hogy a megtámadott közösségi aktus jogsértő, e megállapításon túl jogosult a megtámadott aktust (például rendeletet, irányelvet stb.) részben vagy egészben megsemmisíteni (úgynevezett "semmisségi perek"). Ha pedig a közösségi szerv jogsértése mulasztásban áll (nem hozott meg valamely intézkedést, amelyre köteles lett volna), megállapítja a mulasztás tényét.

Eljárás kártérítési ügyekben

Kártérítési igény az EK Bíróság előtt érvényesíthető a tagállamokkal és a Közösséggel szemben. Az igényt az terjesztheti elő, aki kárt szenvedett (tehát magánszemély vagy jogi személy is).

Tagállami kártérítési felelősség

A tagállamok kártérítési felelőssége azon alapul, hogy a tagállam megsértette az EK-szerződésekből rá háruló kötelezettségeket (például a tagállam valamely állampolgára azért nem tud egy közösségi jogból rá kedvező jogosultsággal élni a tagállam bírósága előtt, mert például a tagállam elmulasztotta a jogharmonizációs kötelezettségét). A polgár kártérítési igényét ebben az esetben nem a nemzeti, hanem a közösségi jog alapján kell elbírálni, mivel a tagállam a közösségi jogot sértette meg.

Közösségi kártérítési felelősség

A Közösség kártérítési felelőssége a Közösség valamely intézményének, illetve köztisztviselőjének közösségi jogellenes károkozásán alapul. A károkozó magatartás lehet például a belső szabályzatok megsértése, a felügyelet elmulasztása, téves információ nyújtása, az igazgatás nem kielégítő megszervezése stb.

Elmaradt haszon, nem vagyoni kár

A kártérítési ügyekben a károsultnak pontosan meg kell jelölnie a kárt és a kártérítés jogalapját. Nem lehet kártérítési igényt érvényesíteni, ha a károsult a veszteségeit tovább tudta hárítani. A ténylegesen felmerült káron kívül az úgynevezett elmaradt haszon is érvényesíthető, s a vagyoni károkon kívül nem vagyoni kártérítés is kérhető.

Az EK Bíróság mint jogértelmező

Az EK Bíróság a jogértelmező szerepet az úgynevezett előzetes határozathozatali eljárás keretében fejti ki, amelynek célja a közösségi jog egységes értelmezésének biztosítása a tagállamok bíróságai előtt. Erre azért van szükség, mert a tagállamok nemzeti bíróságai – az úgynevezett közvetlen hatályú közösségi jog tekintetében (az EK alapító szerződése, a rendeletek és bizonyos irányelvek esetében) – közvetlenül alkalmazzák a közösségi jogot, a Közösség egységes célkitűzései, politikái pedig csak egységes jogalkalmazás, egységes jogértelmezés esetén érvényesülhetnek.

Az előzetes határozathozatali eljárás kezdeményezésére a tagállam minden (szintű) bírósága jogosult. Az EK Bíróság nem felettes bírósága a tagállami bíróságoknak, így a tagállam bíróságának döntése ellen nem lehet jogorvoslattal fordulni az EK Bírósághoz. Az EK Bíróság csak az Európai Közösséget létrehozó szerződésekben meghatározott esetekben járhat el.

A jogértelmezés még nem döntés

Az előzetes határozathozatali eljárás keretében a tagállami bíróságok az előttük folyamatban lévő ügyekben, amelyekben közösségi jogot kell alkalmazniuk, kétség esetén – az eljárás felfüggesztése mellett – az Európai Közösséghez fordulhatnak a közösségi jog tartalmának, illetve a közösségi szervek aktusainak érvényessége vagy érvénytelenségének megállapítása iránt. A válaszadás során az EK Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtt folyó jogvitát, de a jogértelmezésnek mégis általában komoly hatása van a vita eldöntésére. Az EK Bíróság ugyanis igyekszik olyan választ adni, ami érdemben segíti a tagállami bíróságot a döntése kialakításában. Az EK Bírósága azonban ezekben az ügyekben nem folytat le bizonyítást, a tényállás feltárása a tagállami bíróság feladata, amelyből az EK Bíróság a válasza megadásakor kiindul.

Az EK Bíróság mint jogfejlesztő

Az EK Bíróság a közösségi jog értelmezése kapcsán tölti be jogfejlesztő szerepét. A jogértelmezés során gazdagítja, pontosítja az EK-jog tartalmát és hatáskörét olyan esetekben is, amelyeket az Európai Közösség elsődleges joga (az alapító szerződések) például szó szerint nem szabályoz. E jogfejlesztő szerepnek köszönhető például az államok kártérítési felelősségének elismerése a jogharmonizációs kötelezettségek nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén, vagy például az egyetemes és európai emberi jogok figyelembevétele a közösségi jog alkalmazásánál.

Az Európai Közösség Bírósága komoly szerepet játszik az Európai Unió intézményeinek működésében, az egységes piac fenntartásában, a tagállamok polgárai jogainak védelmében, és – összességében – az Európai Unió stabilitásában is. Szerepe és hatásköre ezért a jövőben feltehetően erősödni fog.