Adótitkok

Több mint tíz éve külön törvény biztosítja, hogy mindenki maga rendelkezzen személyes adataival. A személyes adatok kezelésére fő szabályként akkor van lehetőség, ha ahhoz az érintett hozzájárul, de akkor is, ha azt törvény rendeli el. Ilyen kötelező adatkezelés esetén szintén törvény határozza meg magát az adatkezelőt, valamint az adatkezelés célját és feltételeit is. Az adóztatás során felmerülő adatok kezelését az adózás rendjéről szóló törvénynek a nemzetközi gyakorlathoz képest is szigorú szabályozása alapján az adóhatóság végzi.

Célhoz kötöttség

Az adóhatóságoknak – így az APEH-nak is – kötelezettségük az adóztatási, ellenőrzési feladatainak eredményes teljesítése. Az adózók és az adó megfizetésére kötelezettek azonosításához, valamint az adóalap megállapításához és ennek ellenőrzéséhez adatokra van szükség, a megszerzett adatokat pedig nyilván kell tartani és meg kell őrizni. Az adóhatóság ezen túlmenően egyéb célra nem gyűjthet és nem használhat fel adatot.

Elkülönített kezelés

Az összegyűjtött adatokat adózónként elkülönítetten kell kezelni. A nyilvántartás magánszemélyek esetében adóazonosító jelen, más adózók esetében adószámon történik. Minden magánszemélynek csak egy adóazonosító jele, illetve más adózónak csak egy adószáma lehet. Ez biztosítja, hogy az adózó valamennyi adata egy helyen legyen nyilvántartva.

Időbeli korlát

Az APEH az elévülési időn belül használhatja fel a tudomására jutott adatokat. Természetesen az adatokat – az iratkezelésre vonatkozó szabályok szerint – az elévülési időn túl is kezelni kell, azonban ezt követően sem lehet nyilvánosságra hozni, sőt – meghatározott esetekben – meg is kell semmisíteni azokat.

Az adatok beszerzése

Az adatok a legkülönfélébb módokon juthatnak az adóhatóság tudomására.

Adatszolgáltatások

Legáltalánosabban az adókötelezettség teljesítése során gyűlnek össze, hiszen a bejelentkezések, a bevallások, az adatszolgáltatások számtalan információt tartalmaznak.

Adatszolgáltatásra kötelezettek

Az APEH az ellenőrzéshez szükséges adatok egy jó részét adatszolgáltatás útján szerzi be, ezért érdemes tudni, ki mindenki kötelezett adatszolgáltatásra. Ilyen

- a kifizető,

- a munkáltató,

- a biztosítóintézet,

- a földhivatal,

- az illetékhivatal,

- a pénzintézet,

- a vámhivatal,

- a jegyző,

- a társadalombiztosítási szerv,

- az engedélyt kiadó hatóság,

- a Belügyminisztérium adatszolgáltatásra kijelölt szerve,

- a megyei munkaügyi központ,

- a számlaforgalmazó és alforgalmazó, valamint

- az adókedvezmény, illetve költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv.

Az adatszolgáltatás tartalma

Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell

- az adózó azonosító számát (azaz az adószámot),

- az adóazonosító jelet, illetve ennek hiányában – a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében – az útlevélszámot.

Az adóhatósághoz beérkező kontrollinformációk így az adózóhoz rendelve könnyen, gyorsan, és olcsón biztosítják az ellenőrzést.

Adatkérés más hatóságoktól

A "megismerés" adódhat az adózó, esetleg más adózó vizsgálata során megszerzett adatokból, azok nyilatkozataiból, illetve más adóhatóságtól, közigazgatási szervtől kapott tájékoztatásból. Fontos azonban, hogy más hatóság nyilvántartásában szereplő adatot az adóhatóság csak az adózó azonosításához, adókötelezettségének, jogosultságának megállapításához, illetve ellenőrzéséhez használhatja fel.

Ha azonban az adóigazgatási eljárás az adózó kérelmére indul, akkor a más adatkezelő szerv nyilvántartásában szereplő adatok a tényállás tisztázásához is felhasználhatók. Az adatátadást az adóhatóságnak kell kezdeményeznie, és csak feladatának teljesítése céljából tekinthet be más hatóság nyilvántartásába. Ha az adatkérés nem a felsorolt célokhoz kötött, akkor az adatátadást a megkeresett szerv megtagadhatja.

Felhasználható nyilvántartások

Az adóhatóság által felhasználható nyilvántartások körét tételesen nem lehet meghatározni, az adózás rendje azonban nevesíti a leggyakrabban alkalmazott nyilvántartásokat. Idetartozik

- a személyiadat- és lakcímnyilvántartás,

- a cégnyilvántartás, valamint

- az ingatlan-nyilvántartás és

- a gépjármű-nyilvántartás.

Az első két nyilvántartás az adózók azonosításában nyújt segítséget. A magánszemélyek azonosítása során az adatkapcsolat kizárólag természetes azonosító adatokkal, illetve a kapcsolati kóddal végezhető el. Az ingatlan- és gépjármű-nyilvántartás elsősorban a személyi jövedelemadó vizsgálatában, de emellett a vagyonosodási vizsgálatokban, illetve a becslési eljárás során játszik fontos szerepet.

Megkeresés

Az adatszolgáltatásra kötelezetteken kívül az APEH meghatározott szervektől megkeresés alapján is gyűjthet adatot, de csak akkor, ha ezt valamely törvény előírja, és ha az adatra az adózó adókötelezettségét érintően ellenőrzéshez, adóigazgatási eljáráshoz van szükség. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor a bíróság, az államigazgatási vagy önkormányzati szerv, köztestület, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, az Állami Pénztárfelügyelet és a menekültügyi hatóság 15 napon belül köteles az adóhatósági megkeresésre válaszolni.

Adótitok

Adótitoknak minősül mindaz a tény, adat, körülmény, határozat, igazolás vagy más irat, amely az adózással összefüggésben bármely módon az adóhatóság tudomására jut. Nem befolyásolja e tényt az sem, hogy esetleg ugyanezeket az adatokat más – nyilvános – nyilvántartásból bárki megismerheti.

Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az adózói magánszférát érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személy tudomására. Ezért az adótitok szigorú szabályozása, az adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elől történő elzárása biztosíték jellegű.

Titoktartási kötelezettség

Az adóztatásba bevont személy, akinek az ellenőrzés, az eljárás vagy az adókötelezettsége teljesítése során feladataival összefüggésben adótitok vagy más titok jut a tudomására, köteles azt megőrizni. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény, körülmény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

A titoktartási kötelezettség tehát kétirányú. Egyrészt az üzleti és magántitokra vonatkozik, másrészt az adózó jövedelmére, vagyoni helyzetére vonatkozó adatokra, azaz az adótitokra. A két titokfajta tartalmilag ugyan mást foglal magában, de mindkét esetet ugyanolyan védelem illeti meg.

Titoktartásra kötelezettek

A titoktartási kötelezettség elsősorban az adóhatóság alkalmazottját terheli, hiszen a közvetlen kapcsolat miatt az ő betekintési lehetősége – ebből adódóan felelőssége – a legnagyobb. Ez a kötelezettség azonban nemcsak addig terheli a dolgozót, amíg az adóhatóság alkalmazza, hanem azt követően is, tehát a korábban megismert, adótitok tárgyát képező adatokról változatlanul nem adhat felvilágosítást harmadik személy számára.

Adóhatósági ellenőrzések során egyes szakkérdések eldöntésére szakértő vehető igénybe, illetve az adóadatok feldolgozásakor számítógépes szakemberek, adatrögzítők alkalmazhatók. Ezeket a személyeket szintén titoktartási kötelezettség terheli.

Kevésbé köztudott, hogy az adótitok megtartására az említetteken kívül más is kötelezett. Idetartoznak azok, akiknek az adatszolgáltatás, -nyilvántartás, -feldolgozás, adómegállapítás, az adó- és adóelőleg-levonás, az adóbeszedés, illetve a statisztikai célú felhasználás során jut a tudomására adó-, vagy más titok. Így pl. a munkáltató és az adott feladatot végző alkalmazottja is köteles megőrizni mások elől a magánszemély általa megismert – adótitoknak minősülő – adatait.

Titoksértés

A titoktartási kötelezettség megsértéséről akkor beszélünk, ha a titoktartásra kötelezett személy a megismert adótitkot vagy más titkot alapos ok nélkül illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi, felhasználja vagy közzéteszi. A titok megsértése történhet tevőlegesen vagy mulasztás útján egyaránt.

Cselekvőleg sérti meg az adótitkot, illetve más titkot, aki a megismert adatot harmadik személy részére kiadja, vagy lehetővé teszi, hogy az adatokba illetéktelen betekinthessen. A tevőleges titoksértésnek nemcsak szándékos, hanem gondatlan formája is létezik. Ilyen például, ha a becslési eljárás során a helyben hasonló körülmények között dolgozó vállalkozók adatait úgy vetik össze a vizsgált adózóéval, hogy abból a vállalkozók személye azonosítható.

Mulasztás útján követi el az adótitok megsértését, aki a beérkező ügyiratokat, bevallásokat nem zárja el, így azt más személy részére – pl. más ügyfél – megismerhetővé teszi. Mindkét eset – a tevőleges, illetve a mulasztásos titoksértés – ugyanazokkal a következményekkel, munkajogi felelősségre vonással jár.

Az adótitok felhasználása

Látható, hogy az adótitok teljes védelmet élvez. Meghatározott esetekben azonban ezeket az adatokat meg kell ismerni, fel kell dolgozni, illetve ezek alapján különféle kötelezettségeket kell előírni. Ezért az adózás rendje pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor az adótitkot fel lehet oldani. Fontos, hogy az adótitok alapos okkal történő használata kizárólag az adótitokra vonatkozik, az üzleti vagy egyéb titokra nem.

Az adótitok feloldása olykor az adózó érdeke, ezért mentes a titoktartási kötelezettség alól az adóhatóság, ha ennek feloldásához az adózó hozzájárul. A hozzájárulást minden esetben írásba kell foglalni, és az adózónak alá kell írnia. Ismét életbe lép azonban a titoktartási kötelezettség, ha az adózó a hozzájárulását visszavonja.

Ellenőrzéshez történő adatfelhasználás

Ha az adótitoknak minősülő adatok felhasználása az adózással kapcsolatos kötelezettségek vagy a költségvetési támogatás ellenőrzését, az adóigazgatási eljárás megindítását, lefolytatását szolgálja, akkor ez nem számít titoksértésnek. Sőt, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság, vámhatóság is tájékoztatható, ha az valamely adó-, vámteher vagy adóhiány feltárását, behajthatóságát lehetővé teszi vagy valószínűsíti.

A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben.

Az Országos Munkaügyi Központ adatot kaphat arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli-ellátás mellett van-e keresőtevékenységből származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket.

Az adózással összefüggő tényt, adatot a KSH statisztikai célra is felhasználhatja, ha a feldolgozás során biztosítja a titoktartási kötelezettség megtartását, és az adatokat a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszi.

Törvényeken alapuló adatfelhasználás

Alapos okkal használható fel az adótitok, ha azt törvény előírja vagy megengedi. Törvény alatt magát az adózás rendjéről szóló törvényt is érteni kell, ezért van az, hogy az adótitokra való hivatkozással nem lehet kikerülni az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózóra vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget. (A nyilatkozattétel ilyenkor abban az esetben tagadható meg, ha az adózó az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná.)

A közérdekű bejelentésekről szóló törvény szerint a bejelentőt tájékoztatni kell, hogy a bejelentés mennyiben igazolódott be, és az adóhatóság megtette-e a szükséges intézkedéseket. Nem lehet viszont a konkrét, számszerű megállapításokról tájékoztatást adni, mert ez már az adótitok szabályaiba ütközne.

Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján az állami szervek kötelesek támogatni a képviselőket megbízatásuk ellátásában, és részükre meg kell adniuk a szükséges felvilágosítást a tevékenységről, az egyes ügyfajtákban követett gyakorlatról, de konkrét adózók ügyeiben csak az általános eljárási szabályok szerint, azaz az érintett adózó meghatalmazása vagy kifejezett hozzájárulása alapján adható felvilágosítás.

Törvényen alapul az APEH azon tájékoztatása is, amelyet felhívásra az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ad, illetve ami alapján biztosítja részére, hogy betekinthessen az iratokba.

Adózók által megismerhető adatok

Az adózás rendjéről szóló törvény – szűk keretek között – lehetővé teszi azt, hogy az egyik adózó a másik adózó adótitoknak minősülő adatait megismerje. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha az adatokra az adózó adókötelezettségének teljesítéséhez van szüksége. A megtudható adatok körét is meghatározza a törvény, az csak a másik adózó nevére, címére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozhat. Ezeken az adatokon kívül más adat – pl. bankszámlaszám, tulajdonosok, adótartozás stb. – nem adható ki.

Leggyakrabban az áfabevallás elkészítése során lehet szükség erre az adatkérésre. Az áfatörvény szerint ugyanis csak az adóalany – ideértve az evás vállalkozót is – által áthárított adó helyezhető levonásba, a nem adóalany vagy nem létező vállalkozás által áthárított adó nem csökkenti a fizetendő áfát. Ugyan idéntől maga az áfatörvény mondja ki, hogy a számlában szereplő adatok valódiságáért a számla kiállítója a felelős, azonban a levonási jogosultság csak abban az esetben nem kérdőjelezhető meg, ha a számla befogadója kellő körültekintéssel jár el. E kellő körültekintést jelentheti az, ha a számla kiállítójára vonatkozó adatokat az adóhatóságtól megkérdezik. Az adatkérés történhet telefonon – ilyenkor is tisztázni kell az adatkérő személyét, valamint az adatkérés okát -, de hatásosan érvelni értelemszerűen csak az írásos megkeresésre adott válasszal lehet az áfalevonással kapcsolatban.

Adóhatósági tájékoztatás megkeresésre

Az adózás rendjéről szóló törvény lehetővé teszi valamennyi adókötelezettséget megállapító államigazgatási határozat felülvizsgálatát, ezért az ezekben az ügyekben keletkezett iratot az APEH-nak a bíróság rendelkezésére kell bocsátania. Az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatán kívül más esetekben is szükség lehet adóadatok megadására – pl. jövedelmi adatokra tartásdíj megállapítása iránti perben -, tehát a bíróság kérését az adótitokra való hivatkozással nem lehet megtagadni.

Hasonló a helyzet akkor, ha a nyomozó hatóság büntetőeljárás megindításához vagy lefolytatásához kér adatot. Az adózók személyhez fűződő jogainak védelme érdekében azonban a nyomozó hatóság a megkereséshez előzetesen ügyészi jóváhagyást köteles beszerezni.

A VPOP speciális helyzete folytán egyrészt adóhatóság, másrészt nyomozó hatóság. Az adóhatóságként igényelt adat – a már leírt feltételekkel – minden további nélkül megadható, azonban, ha a VPOP mint nyomozó hatóság igényel adótitoknak minősülő adatot, az ügyészi jóváhagyás ilyenkor is elengedhetetlen.

A vonatkozó törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot is kötelező tájékoztatni az adótitokról. Az ilyen megkeresést a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójának engedélyeznie kell.

Az Országgyűlésnek felelős legfőbb ellenőrzési szerv, az Állami Számvevőszék, valamint a Kormányzati Ellenőrzési Iroda minden adatot megkérhet az adóhatóságtól az ellenőrzéseinek lefolytatásához. A pénzügyminisztert is megilleti megkeresésre a tájékozódás joga, ha az adótitokra az adóztatáshoz, az adóztatás ellenőrzéséhez, felügyeletéhez van szükség.

"Rossz adósok" adatainak közzététele

Külföldi példákhoz hasonlóan Magyarországon is közzétehetők azon adózók adatai, akik jelentős mértékben károsították meg a költségvetést. "Rossz adósnak" azok számítanak, akiknek a terhére magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg az adóhatóság. Ebben az esetben nemcsak az adóhiány, hanem a jogkövetkezmény (pótlék, bírság) összege is nyilvánosságra hozható. Azért, hogy a közzététel aránytalan érdeksérelmet ne okozzon (hiszen ez az adózó személyiségi jogait is érinti), fontos garanciális szabályokat tartalmaz a törvény. Az egyik ilyen szabály, hogy a közzététel az adóhatóság számára kötelező – negyedévente a negyedévet követő 30. napig -, tehát kizárt, hogy egyes adózók "kedvezményezésére" tegyenek közzé ilyen feketelistát. Csak a törvényben felsorolt adatokat – név, lakóhely, székhely, telephely – lehet közölni, az adószámot, adóazonosító jelet nem.

Fontos feltétele a közzétételnek, hogy az irányadó összeghatárt magának a határozat szerinti adóhiánynak kell meghaladnia, tehát a bírságot, pótlékot – bár a közlemény ezt is tartalmazza – az összeghatár szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

A szabályozás figyelembe veszi azt is, hogy az ügyek sok esetben nem zárulnak le az adóigazgatási eljárás befejeztével, hanem bírósági felülvizsgálatra kerül sor. Így a közzététel csak a keresetindításra nyitva álló határidő eredménytelen letelte, vagy a bírósági eljárás jogerős befejezése után alkalmazható.

A "rossz adósokon" kívül azoknak a rendelkezésre álló adatait is nyilvánosságra kell hozni, akik bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A közzétételi kötelezettséget az APEH hivatalos lapjában (AEÉ) folyamatosan teljesíti.

Közzétehető adótitkok Fő szabályként az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nem teheti közzé. Ha azonban az adózó olyan adatot tesz közzé megtévesztő módon, amely az adóhatóság munkájába vetett bizalom megingatására alkalmas, akkor az adóhatóság e közzétételre az adótitok feloldásával válaszolhat. Azt, hogy az adózó által közzétett tény a bizalom megingatására alkalmas-e, a konkrét esetben a pénzügyminiszter dönti el, ugyanis ő engedélyezi a cáfolat közzétételét az érintett adóhatóság felettes szervének véleménye alapján. Cáfolatra adhat okot, ha az adózó az adóhatóság dolgozóira becsületsértő kijelentéseket tesz, az ellenőrzéssel kapcsolatban valótlan tényt állít, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Idesorolható az is, amikor az adózó csak az adóhiány és a bírság megállapítását hangsúlyozva egyoldalúan nyilatkozik az ellenőrzés megállapításairól, mellőzve azt a körülményt, hogy ezek keletkezésének oka éppen az ő jogszabályellenes magatartása. Az adóhatósági választ ugyanolyan módon – újság, rádió, tv stb. útján – kell közzétenni, mint ahogyan az adózó nyilatkozata elhangzott. A cáfolat közzétételének engedélyezéséről az érintettet a döntés előtt tájékoztatni kell