Az EU-ban jelenleg – a villamosenergia-ipartól a fafeldolgozáson keresztül egészen a fodrászatig a legkülönfélébb ágazatokban, illetve szakmákban – 27 ágazati párbeszéd bizottság működik. Ezek közül európai szinten az egyik legjobban, legintenzívebben tevékenykedő a Textil- és Ruházati Ipari Ágazati Párbeszéd Bizottság. Ennek munkáját az a magyarországi tripartit munkacsoport is tanulmányozhatta, mely az elmúlt év végén tett látogatást a bizottság székhelyén, Brüsszelben. A küldöttségben a textilipari és a ruházati ipari szakszervezek munkatársai a munkavállalókat, míg a Magyar Könnyűipari Szövetség, valamint az Ipartestületek Országos Szövetsége tisztségviselői a munkaadókat képviselték.
Formálódó szerepek
A delegáció tagjai találkoztak az Európai Unió Bizottságának az ágazati párbeszédért, valamint a szociális és a nemzetközi munkaügyi kapcsolatokért felelős részlegének vezetőjével. Fay Devonic asszony átfogóan ismertette a szociális és azon belül az ágazati párbeszéd Európai Unióban betöltött, kiemelt szerepét.
Mint ismeretes, a szociális partnerekkel való konzultáció kötelező jellegéről, az eljárásról, valamint a megállapodási lehetőségről az Európai Unió alapdokumentuma, a Római Szerződés 138. és 139. cikkelye rendelkezik. E kötelezettség teljesítése, illetve az eljárás betartásának megkönnyítése az Európai Bizottság feladata. Természetesen a szociális partnerek bevonása az európai jogalkotási folyamatba nem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Az 1985-ben a Val Duchesse-kastélyban, Jacques Delhors akkori főtitkár kezdeményezésére összehívott értekezlet óta – melyen a szociális partnerek kinyilvánították, hogy részt kérnek a jogalkotásból – napjainkig formálódott és formálódik az a szerep, amelyet az európai munkaadói és munkavállalói szervezetek az Európai Unióban betöltenek. Tény, hogy a tárgyalás és a megegyezés lehetősége ráébreszti a szociális partnereket arra a felelősségre, amelyet az Unió működésében viselniük kell.
Az Európai Bizottság rendszeresen ad ki közleményeket a szociális párbeszéd szerepéről, jelentőségéről és fejlődéséről. Legutóbb 2002 júniusában látott napvilágot ilyen elemzés, amelyben többek között mérleget készítettek a szakmai és az ágazati szociális párbeszéd helyzetéről, különös tekintettel a hamarosan várható uniós bővítésre. Az úgynevezett "Fehér Könyv" megállapította, hogy – hiányosságai ellenére is – a szociális párbeszéd jó irányban és ütemben fejlődött, s ezen belül kiemelkedően jól működött ágazati szinten.
Új kérelmek
Az ágazati párbeszéd bizottságok meg-, illetve átalakulásának négy éve egyértelműen sikertörténet. A jelenleg működő 27 bizottság mellett 4 új megalakításának a kérelme van az Európai Bizottság előtt. Ahhoz, hogy egy új párbeszéd bizottság létrejöjjön, a részt vevő feleknek – legalábbis az EU-tagállamok többségében – szervezetteknek kell lenniük, s felhatalmazással kell rendelkezniük arra, hogy tárgyaljanak.
E feltételek meglétét bizonyítani kell, vagyis az ágazati párbeszéd bizottság tagjainak legitimeknek kell lenniük a megalakuláskor. Ahhoz, hogy az EU Bizottsága döntsön a résztvevők reprezentativitásáról, a kérelmezőknek egy igen szigorú kérdőívet kell kitölteniük, amelyben nem csupán azt kell bizonyítaniuk, hogy a szociális partnerek saját országukban reprezentatívak, de azt is, hogy a tárgyalásokhoz megfelelő számú és kellő felkészültségű szakemberrel rendelkeznek.
A Textil- és Ruházati Ipari Ágazati Párbeszéd Bizottságot az uniós tagállamok meghatározó ágazati szakszervezetei és munkaadói szervezetei alkotják. A bizottság általában évente egy-két plenáris ülést tart, viszont a munkacsoportjai évente többször – szükség szerint – üléseznek. Utóbbiak tevékenysége igen sokrétű, például szerepet vállalnak a szakképzés fejlesztésében, valamint a bizottsági munka európai és országos szintű összehangolásában. A bizottság alapvető feladata a munkaügyi kapcsolatok fejlesztése, valamint a közösségi programokban való részvétel. Munkáját titkárság segíti.
Etikai kódex
A magyar küldöttség természetesen tapasztalatokat gyűjthetett a Textil- és Ruházati Ipari Ágazati Párbeszéd Bizottság működéséről. A munkaadókat képviselő EURATEX, az Európai Ruházati és Textilipari Szervezet főigazgatója, William Lakin elmondta, hogy már a bizottság megalakulása előtt, mintegy 10 éve konzultáltak a meghatározó szakszervezeti szervezetekkel.
A szakszervezetek és a munkaadók már 1994-ben – amikor még informális munkacsoportként dolgoztak – közös véleményt adtak ki a textil- és ruházati iparban foglalkoztatott nők szakképzéséről. Ebben megállapították, hogy az ágazat mély recesszióba került, aminek nyomán létszámleépítésre is sor kerül. Az elbocsátásokkal egyidejűleg azonban a dolgozók képzéséről is gondoskodni kell. A szociális partnerek ajánlásokat fogadtak el, amelyekben többek között szerepelt, hogy a helyzet megoldása érdekében mit várnak el a bizottságtól és a tagországoktól, illetve mi várható el a szociális partnerektől.
Mintegy 5 évvel ezelőtt elfogadták az etikai kódexet (Code of Conduct), amelyben az ILO-szabályok alapján egyeztek meg a szervezkedési szabadság deklarálásáról, a kényszer-, rabszolga- és fogoly-, valamint a gyermekmunka megtiltásáról. A megegyezés – a munkavállalók alkalmazásakor – a diszkriminációmentesség követelményét is tartalmazza. Nem kétséges, hogy olyan szabályokat fogadtak el, amelyek az európai országok többségében etikai kódex nélkül is érvényesülnek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a kódex Európa mintegy 120 ezer vállalkozására vonatkozik, s európai szinten igen nehéz úgy elfogadtatni egy direktívát, hogy az ne legyen beavatkozás az egyes országok belügyeibe.
Közös oktatás
Az EURATEX tevékenységében szerepet kap az oktatás, amelyet az európai partner szakszervezeti szövetséggel közösen szerveznek. Részt vesznek a Leonardo, valamint az Advotex (információs és kommunikációs technológiai) képzési program igényeinek felmérésében. Ugyanakkor az ágazat külkereskedelmének megalapozásán is munkálkodnak, s ezzel összefüggésben különös figyelmet fordítanak az Európai Unió bővítésére. Szemléletüktől nemcsak a páneurópai gondolat nem idegen, de érdeklődést tanúsítanak a mediterrán térség többi, Európán kívüli országa iránt is.
Az EURATEX azonban működése legnagyobb pozitívumának a szakszervezettel való jó együttműködést tartja. Az ETUF – TCL, a Textil-, Ruházati és Bőripar Európai Szakszervezeti Szövetsége tömöríti a kontinens és néhány Európán kívüli ország, azaz 32 állam 59 ágazati szakszervezeti szövetségét, összesen 1,25 millió taggal. Ez azt jelenti, hogy az ágazat minden második munkavállalója e szervezet tagja. Az ETUF – TCL 4 évenként tart kongresszust, évente pedig közgyűlést, amelyen az összes tagszövetség képviselteti magát.
Eltérő bérezés
Az ágazatban működő 120 ezer vállalkozásból mintegy 100 ezer a 20-nál kevesebb dolgozót foglalkoztató kisvállalkozás. A bérezés igen eltérő képet mutat a különböző országokban. Ha az északi államokban és Németországban kifizetett átlagos béreket 100-nak vesszük, akkor Portugáliában ez a szám 60 alatt, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon 30 alatt, míg Bulgáriában és Romániában 5 alatt van. Összehasonlításul: Ázsiában ez az arány 2 alatt marad.
Patrick Itschert, az ETUF – TCL főtitkára a magyar szociális partnerekkel való találkozója során hangsúlyozta, hogy az ETUF – TCL kiemelt prioritása az ágazat és a munkahelyek védelme a kereskedelem-, ipar- és szociálpolitika eszközeivel. De prioritás a szervezet uniós tagjai közötti párbeszéd koordinálása, megszervezése, az ágazati szociális párbeszéd erősítése, az alapvető munkaügyi normák betartatása, a kollektív tárgyalások európai koordinációja és az Európai Üzemi Tanácsok munkájában való részvétel is.
Az ágazati szintű szociális párbeszéd különösen "nehéz műfaj", hiszen nem könnyű az eltérő tradíciókkal rendelkező partnerek, szereplők között megtalálni az egyensúlyt. Más oldalról vizsgálva viszont, az egyes ágazatok közötti különbségek is jelentősek lehetnek. Míg például a textil- és ruházati iparban igen fejlett az európai szintű párbeszéd, addig a vegyészetben és az acéliparban nem működik az európai szintű szociális párbeszéd. Ez viszont nem lehet hatékony anélkül, hogy ne vennék figyelembe a tagországokon belül működő országos párbeszédet.
Ez utóbbi témakörben Daniel Vaughan-Whitehead, az Európai Unió Bizottságának a csatlakozó országok szociális párbeszédéért felelős munkatársa ismertette a küldöttséggel az Európai Unió álláspontját. Hangsúlyozta, hogy Európában csak a párbeszéd révén valósulhatott meg a szociális előrelépés. Az ebben való előrehaladás 25 ország uniós részvétele mellett természetesen sokkal nehezebb lesz. A hatékony együttműködéshez az is szükséges, hogy a hazai munkaadói és munkavállalói szervezetek reprezentatívak és jól szervezettek legyenek. A magyarországi szociális párbeszédben jó kezdeményezések is fellelhetők – például az ágazati és a vállalati szint közötti kapcsolat kiépítésére irányuló törekvések –, de számos olyan gyenge pont van, ahol a változtatás elengedhetetlen. Ilyen például a szociális párbeszéd helyzete a kis- és középvállalkozások körében, a vállalati szint lefedettsége tekintetében és az ágazati kollektív szerződések számát illetően.
