A nők esélyegyenlőségének javítása mindenekelőtt azt jelentheti, hogy a munkáltatók kedvezőbb munkafeltételeket alakíthatnak ki számukra. Például a munkaidő összeegyeztethetővé válik a gyerekneveléssel, illetve a család ellátásával és az esetleges továbbképzésükkel. Ennek megfelelően a világ számos – persze fejlettebb gazdasággal rendelkező – országában már kialakították a távmunka rendszerét, s elterjedt a 4-6 órás foglalkoztatás is.
E formák csírái ma már nálunk is fellelhetők, s maguk a munkavállalók is szorgalmazzák ezek mind szélesebb körű elterjesztését. Érdekképviseleteik egyebek közt azt javasolják, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv humánerőforrás-fejlesztési operatív programja külön foglalkozzon a részmunkaidős foglalkoztatás kiterjesztésével, s azon belül kifejezetten nagy hangsúllyal a nők ilyetén alkalmazásával. A szakszervezetek – e célból – még támogatnák is a munkaadókat.
Intézményes forma
A nők a világ fejlettebb részén fontos társadalmi, gazdasági pozíciókat töltenek be. Finnországban például az államfő is hölgy (Halonnen asszony), az Osztrák Gazdasági Kamara elnöksége pedig néhány hete nevezte ki Anna-Maria Hochhauser asszonyt a szervezet főtitkárhelyettesévé. Beiktatásakor Christoph Leitl, a kamara elnöke hangsúlyozta: ez a döntés is azt mutatja, hogy a gazdasági önkormányzat vezetői nem tesznek különbséget férfiak és nők között, ha a különböző tisztségek betöltésére megfelelő személyt keresnek.
A nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését szolgáló politika az 1990-es évek közepén öltött intézményes formát Magyarországon. Részben ekkor már érezhető volt az igény az új társadalmi helyzet szükségleteihez igazított, és az új kihívásoknak megfelelő esélyegyenlőségi politika kialakítására, részben az EU elvárásai is egyértelművé váltak.
A nők az élet számos területén szenvednek hátrányt a férfiakkal szemben, többek közt a jogérvényesítés és a munkaerő-piaci esélyek tekintetében, valamint a háztartási és a családi kötelezettségek egyenlőtlen eloszlása miatt. A nők körében terjedő nagyarányú inaktivitás nemcsak a munkajövedelemtől fosztja meg az érintetteket, hanem a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságukat is veszélyezteti.
Különös hátrányokkal és nehézségekkel néznek szembe a gyermeket nevelő, idősebb, illetve kistelepülésen vagy vidéken élő, és a társadalmilag sérült csoportokhoz (fogyatékkal élők, romák) tartozó nők. A nemek közötti hátrányok felszámolásához és a valódi egyenlőség eléréséhez jól kidolgozott koncepcióra és összehangolt kormányzati intézkedéscsomagokra van szükség.
Megkülönböztetési tilalom
Az Esélyegyenlőségi Főigazgatóság az úgynevezett Amszterdami Szerződésben foglaltak végrehajtásának, vagyis a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség felszámolásának és az egyenlőség minden téren történő előmozdításának (2., 3. és 141. cikkely) a legmagasabb kormányzati szerve. E célok jelenleg önálló hatályos hazai jogszabállyal nincsenek megerősítve, illetve alátámasztva. Folyik azonban a nemek közötti esélyegyenlőség politikáját megfogalmazó cselekvési program kidolgozása.
A mindennemű diszkrimináció általános tilalmát a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. §-a mondja ki, ám a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát további rendelkezések rögzítik. Az egyenlő bánásmód alkotmányban deklarált alapelvét tovább erősíti az a magyar jogban jellemző megoldás, mely szerint a legfontosabb ágazati törvények szintén tartalmaznak speciális, az adott területet érintő diszkriminációellenes klauzulát. Általánosságban azonban elmondható, hogy a törvényi kötelezettségek ellenére a gyakorlatban – a hatályos jogszabályok végrehajtási utasításai és a szankcionálás hiányosságai miatt – még korántsem valósult meg az esélyegyenlőség. A jogérvényesítésre irányuló pozitív akciók és kezdeményezések nem hoztak jelentős javulást.
Törvény készül
Magyarországnak egyébként számos nemzetközi kívánalomnak is meg kell felelnie a nemek közötti esélyegyenlőség terén. Egyebek közt az Európai Bizottsággal közösen elfogadott foglalkoztatáspolitikai és gazdaságpolitikai értékelés dokumentumaiból, valamint az ENSZ CEDAW Egyezményéből és Kiegészítő Jegyzőkönyvéből eredő kötelezettségeknek.
A CEDAW Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott mindennemű megkülönböztetés tilalmát írja elő. Hazánk tavaly nyáron számolt be az ezzel kapcsolatos magyar helyzetről, illetve a kormány intézkedéseiről. Az ENSZ a jelentés kapcsán többek között a részmunka és a távmunka feltételeinek javítását, illetve a női foglalkoztatottak számának növelését javasolta hazánknak.
A kedvező változásokat – várhatóan – a készülő Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv is megalapozza. Ezt – az elképzelések szerint – kiegészítené egy külön, a nemek egyenlőségével foglalkozó rész. Ugyancsak véglegesítés és széles körű véleményezés előtt áll az a hosszabb távú Nemzeti Cselekvési Program (2003-2006) is, amely a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség terén összegzi a kormányzati feladatokat, valamint meghatározza a felelősöket és a hozzárendelt költségvetési forrásokat.
A foglalkoztatási tárcánál tervezik, hogy telefonos ügyfélszolgálatot állítanak fel, amelyen keresztül – egy zöldszám felhívásakor – a nők beszámolhatnak az őket ért hátrányos megkülönböztetésről, s egyben tájékoztatást is kaphatnak arról, hogy ez ellen miként léphetnek fel. (Jelenleg éppen átszervezik a Nőképviseleti Tanácsot, melyet 1999-ben eredetileg konzultatív, véleményező és döntés-előkészítő szereppel ruháztak fel, és amelynek a mostani tervek szerint a jövőben bővül a hatásköre, valamint véglegesen beépül az államigazgatási döntési mechanizmusba. Valószínűleg a tanács neve is megváltozik, feladatai közé pedig bekerül a nőket érintő rendelkezések és törvények véleményezési kötelezettsége, s az irányítását – társelnöki rendszerben – egy kormányzati és egy civil személy együttesen végzi majd.)
A nők hátrányos megkülönböztetése ellen, a nők jogainak hatékony érvényesítésért, valamint az átfogó esélyegyenlőségi politika biztosítására ugyanakkor elkezdődött az antidiszkriminációs törvény összeállítása is. Ez a civil szervezetek régi vágya volt, s gyakorlatilag a rendszerváltás óta várat magára.
Személyügyi programok
A tervezet szerint a törvény – majdani formájában – kitér többek között arra, hogy tilos a hátrányos megkülönböztetés a munkához jutás, a munkaviszony létesítése, illetve megszüntetése során és a munkafeltételek megállapításakor. Az elképzelések szerint a törvény értelmében a tilalmakat megszegő munkaadókra 50 ezertől 3 millió forintig terjedő bírságot szabhatnak majd ki. (A törvény végső szövegébe akár még az is bekerülhet, hogy a szabályszegő cégek működési engedélyüket is elveszíthetik!)
A nemek közötti diszkrimináció felszámolása érdekében ugyanakkor a munkáltatókat személyügyi program kidolgozására kötelezi majd a rendelkezés. Ettől azt várják a törvényalkotók, hogy a cégek a jövőben egyenlő mértékben alkalmazzanak nőket és férfiakat, s például a beiskolázásnál se szorítsák háttérbe a gyengébbik nem képviselőit. A személyügyi programnak tartalmaznia kell például, hogy a vezetésben részt vevő nők és férfiak aránya azonos legyen; a megüresedett álláshelyeket mindkét nem képviselői megpályázhatják; a nemek szempontjából ne legyen nagy eltérés a jelentkezők és a felvettek között; a munkakörülmények egyenlő esélyeket biztosítsanak mindenki számára, s az alkalmazottakat – nemük miatt – ne érje zaklatás.
A nagyobb vállalatoknál – az ötszáznál több dolgozót foglalkoztatóknál – pedig még tovább lépnek a jogalkotók: e munkáltatóknak évente kellene esélyegyenlőségi tervet készíteniük, amelyet a munkaadói és a munkavállalói érdekképviselőkből álló esélyegyenlőségi bizottságnak kellene jóváhagynia. A törvény betartását az úgynevezett egyenlő bánásmód bizottság ellenőrizné.
Társadalmi vita
A törvénytervezet végső szövegének megalkotását széles körű társadalmi vita előzi meg, amelyet a női szervezetekkel, a romákkal és a fogyatékosokkal folytatnak a minisztérium munkatársai. A véleményeket összegzik és beépítik a törvény szövegébe. A tapasztalatok szerint igazi párbeszéd alakul ki a viták során, amelyek alkalmával egyre pontosabban sikerül megfogalmazni a törvény majdani szövegét – közölte Lévai Katalin, az FMM Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának vezetője. Az a cél, hogy olyan törvénytervezet készüljön, amely a gyengébb, kiszolgáltatottabb csoportokat erőteljesen védi. A tervezet elkészülte után természetesen a munkaadói szervezetekkel is zajlanak majd egyeztetések, s az ő javaslataik is beépülnek a törvény végső szövegébe – erősítette meg Lévai Katalin.
Mindezek alapján a foglalkoztatáspolitikai tárca öt csoportba sorolja a Nemzeti Fejlesztési Tervvel kapcsolatos esélyegyenlőségi prioritásokat. Az első csoportba sorolandó az úgynevezett gender mainstreaming stratégia – azaz a nemek szempontjainak érvényesítése és integrálása a szakmapolitikai követelményekben – intézményi, szakmai és költségvetési feltételeinek megteremtése. A második az intézményfejlesztés, illetve a megfelelő személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek biztosítása.
A harmadik csoportba a kutatás, a nemekre lebontott statisztikai adatgyűjtés, az elemzés és a monitorozás, a negyedik csomagba pedig a jogalkotás és a jogérvényesítés tartozik. Végül az ötödik csoport a tájékoztatás, az esélyegyenlőségi tudatformálás, illetve a felvilágosító munka prioritásait rögzíti.
Felkészítés – képzéssel
A főigazgatóság számos területen igyekszik megvalósítani a "gender mainstreaming" politikát. A nemek szempontjait nemcsak a hivatalos magyar kormányzati nőpolitikában, hanem az egyes szakmákon belül is érvényesíteni igyekszik. Ennek érdekében – egyebek közt – jogszabály-előkészítő munka zajlik, valamint több program segíti a nők érvényesülését mind a közéletben, mind pedig a magánéletben.
A főigazgatóság – többek között – a jogharmonizáció és a jogérvényesítés kérdéseivel, a tájékoztatással, a képzéssel, az uniós felkészítéssel, konkrét programok kidolgozásával, valamint kiadványok szerkesztésével, megjelentetésével is foglalkozik. De hasonlóképpen fontos a civil szervezetekkel folytatott együttműködés szélesítése is.
Ugyanakkor a titkárság – a nemek közötti esélyegyenlőség alaptéziseinek és fogalmainak megismertetésére – számos tájékoztató rendezvényt és tréninget tervez az idén is. Ilyen többek között a nők társadalmi helyzete iránt érzékeny szakemberek számára egy esélyegyenlőségi szakértői képzés, valamint érdek-képviseleti szervek, szervezetek, szociális partnerek és civil szervezetek részére a női munkavállalók helyzetéről – az ILO-val közösen rendezendő – szeminárium.
PHARE-programok
A főigazgatóság – a csatlakozási előkészületek során – aktívan részt vesz a Nemzeti Fejlesztési Terv, valamint a foglalkoztatással, kapcsolatos magyar dokumentumok kidolgozásában is. Ezenkívül ellátja a "Nők munkaerő-piaci reintegrációja" elnevezésű PHARE-program szakmai felügyeletét, amelynek célja az esélyegyenlőségi intézményrendszer fejlesztése, valamint a nők gyes/gyed utáni és a 40 év felettiek viszszasegítése a munkaerőpiacra. Ennek keretében felkészítő rendezvényeket és tréningeket is tartanak a területen tevékenykedő szakemberek felkészítése céljából.
Az esélyegyenlőséggel kapcsolatban számos rendezvény is lesz. A roma nők helyzetét hivatott bemutatni például a "Cigány családok Magyarországon" című kiállítás, míg a "Nők és férfiak az Európai Unióban" című nemzetközi konferencia megrendezésére a csatlakozási felkészülés jegyében kerül sor. Ugyanakkor a munka és a család öszszehangolása témakörben, 2003-ban már negyedik alkalommal hirdetik meg a Családbarát Munkahely Díjat. Ehhez kapcsolódóan tervezik az Európai Munka és Család Audit(r) (átvilágító) program elindítását magyarországi vállalatoknál és intézményeknél. E projekt konkrét intézkedések révén a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolásának követelményét érvényesíti a vállalatvezetésben, valamint a humánerőforrás- és szervezetfejlesztésben. További terv a "női lobbi" megalakítása, vagyis a gazdasági és politikai élet magas döntéshozatali pozícióiban levő nők hálózatának létrehozása.
Civilekre építve
A magyar nők minél szélesebb körének eléréséhez elengedhetetlen fontosságú a civil szervezetek bevonása az esélyegyenlőségi munkába. Támogatásukra minden évben külön pályázati keretet tesz félre a kormányzat, illetve folyamatban van a titkárság női civil stratégiájának elkészítése is, amely nemsokára társadalmi vitára kerül. Ugyanakkor megkezdődött – regionális, illetve megyei szinten – a női civil hálózat létrehozása is.
A minél pontosabb és hitelesebb tájékoztatás céljából a titkárság hagyományosan sok kiadványt jelentet meg és terjeszt. Ennek megfelelően 2003-ban is folytatja a "Szerepváltozások" tanulmánykötet-sorozat, valamint a "Nők és férfiak Magyarországon" című statisztikai zsebkönyv megjelentetését. Új kiadványnak ígérkezik a "Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon", valamint a "CEDAW összefoglaló kiadvány", amely a CEDAW Egyezmény és a hozzá kapcsolódó hivatalos anyagok első nyomtatott formában történő hazai kiadása lesz.
