A pénzmosás elleni – egyébként 1994-től hatályos – jogszabályokat 2001 decemberében jelentősen módosította, szigorította az Országgyűlés. Magyarország ugyanis felkerült a Nemzetközi Pénzügyi Akciócsoport (FATF) feketelistájára, vagyis a szervezet szerint hazánkban nem léptek fel hatékonyan a pénzmosás megakadályozása ellen. A törvénymódosítás következtében hazánk lekerült a feketelistáról. Az egyes előírások végrehajtása az érintetteknek sok fejtörést okoz: a bejelentésre kötelezett szakmák képviselői ugyanis szoros bizalmi viszonyban vannak az ügyfeleikkel, és az idevágó passzusok maradéktalan betartása alapjaiban is megrengetheti ezt a szoros kapcsolatot. A cégeknél a vezetőknek nem árt tudniuk, hogyan viszonyuljanak ezután a könyvelőkhöz, az adószakértőkhöz és a könyvvizsgálókhoz. Milyen teendőket ró az új, szigorúbb szabályozás a könyvelőkre, könyvvizsgálókra? Minden – bizonyos összeghatár feletti – pénzmozgást jelenteniük kell, vagy csak a gyanús ügyleteket? Minden bejelentés egyben feljelentés is (vagyis rendőrségi vizsgálat indul a cégvezetés ellen)?
Kire terjed ki a törvény?
A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény kiterjesztette a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (Pmt.) hatályát
– arra a személyre, aki a Magyar Köztársaság területén pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, postai pénzforgalmi közvetítői, biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadási, befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási, befektetési alapkezelési, ingatlanközvetítői, számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenységet folytat,
– játékkaszinót működtet, vagy kétmillió forint vagy azt meghaladó értékű ingósággal – így különösen nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, díszműáruval –, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedik, azokat árverésen vagy bizományosként értékesíti, amennyiben az ellenérték kiegyenlítésére készpénzben kerül sor, továbbá
– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárra, a jogtanácsosra, a jogtanácsosi irodára, az ügyvédre, az ügyvédi irodára, valamint a közjegyzőre.
Teendők
A törvény hatálya alá tartozó szervezeteknek, személyeknek feladata, hogy készítsék el a pénzmosás megelőzésére vonatkozó belső szabályzatukat, jelöljék ki azt a személyt, aki az Országos Rendőr-főkapitánysággal (ORFK) a kapcsolatot tarja, e személynek az adatait jelentsék be. Feladatuk továbbá, hogy az ügyfeleiket azonosítsák (igazoltassák) és nyilvántartsák. Ha felmerül a pénzmosás gyanúja, fel kell függeszteniük a gyanús ügyletek lebonyolítását, és be kell jelenteniük a pénzmosásra utaló körülményeket az ORFK-nak.
Azonosítás
Az azonosítási kötelezettség a folyamatos üzleti kapcsolat létesítésekor teljesítendő. Az üzleti kapcsolat írásbeli szerződés megkötésével jön létre. Azonosítani kell a tényleges tulajdonost is, akinek a nevében, illetőleg a javára az ügyfél eljár. A tényleges tulajdonos azonosításakor az ügyfélnek – büntetőjogi felelőssége tudatában – írásbeli nyilatkozatot kell adnia. A nyilatkozatnak legalább a tényleges tulajdonos nevét és lakcímét/székhelyét kell tartalmaznia.
Természetes személyek azonosításakor el kell kérni a személyi igazolványt vagy útlevelet, és a lakcímet igazoló hatósági igazolványt. Ha a természetes személy külföldi, akkor az azonosításkor az útlevelet, a magyarországi tartózkodásra jogosító személyi azonosító igazolványt, vagy a tartózkodási engedélyt kell elkérni. Ha a tényleges tulajdonos jogi személy vagy egyéb szervezet, igazolásként szolgál:
– a társas vállalkozások esetében a cégbírósági bejegyzés, illetve ezt megelőzően az alapító okirat,
– az egyéni vállalkozás esetén az adószámról szóló igazolás, illetve az adóhatósági bejelentkezési nyomtatvány érkeztetett példánya,
– más szervezetek (pl. alapítvány) esetében a hatósági vagy bírósági nyilvántartásba vételről szóló okirat, illetve ennek hiányában az alapító okirat.
Csak a 30 napnál nem régebbi okiratok alkalmasak az ügyfél-azonosításra.
Belső szabályzat
A belső szabályzatot iránymutatás, mintaszabályzat alapján kell elkészíteni. A könyvelőkre, adószakértőkre, ingatlanközvetítőkre és a törvényben meghatározott kereskedőkre vonatkozó irányelvek a Pénzügyi Közlöny 2002/7. számában "Útmutató" elnevezés alatt megjelentek. (A szabályzatkészítési határidő egyébként május 24-én lejárt.)
Kapcsolattartó személy
A vállalkozás köteles kijelölni – a szervezet sajátosságától függően – egy vagy több személyt, aki az alkalmazottaktól érkezett bejelentést haladéktalanul továbbítja az Országos Rendőr-főkapitányságnak. A kijelölt személy nevéről és beosztásáról szóló értesítést 5 munkanapon belül meg kell küldeni az ORFK részére, a pénzmosásra utaló körülményt első észlelésétől számítva. A kijelölt személyében bekövetkezett változásról szintén 5 munkanapon belül kell tájékoztatást küldeni az ORFK-nak.
Ha a kapcsolattartó személy alkalmazott, akkor célszerű a munkaköri leírását is kiegészíteni az új feladat megjelölésével.
Bejelentés
A szokatlan körülményt vagy a tranzakciót az észlelésekor be kell jelenteni az ORFK-nak. Fontos, hogy erről az ügyfelet még kifejezett kérdés esetén sem szabad tájékoztatni. A bejelentés nem feljelentés, azt, hogy ezután indul-e büntetőeljárás, a rendőrség megfelelő szerve dönti el. A cégvezetés csak a büntetőeljárás megindulásáról kap értesítést, a bejelentés tényéről azonban nem.
A bejelentőlaphoz csatolt bizonyító dokumentumok másolatánál figyelembe kell venni azokat az adatvédelmi szabályokat, amelyek szerint harmadik félről a könyvvizsgáló nem közölhet jogosulatlanul személyes adatnak minősülő információt.
Gyanús körülmények, események
A 240. és a 250. témaszámú Nemzeti Könyvvizsgálati Standard függeléke tartalmazza azokat a körülményeket, eseményeket, amelyek a csalásra, a hamisításra, a hibák kockázatára vagy szabályszegésre következtetnek. Ezeknek az eseményeknek, körülményeknek, kétes pénzmozgásoknak az ismerete elengedhetetlen a pénzmosás felismerésében.
A vezetés tisztességét és alkalmasságát illetően felmerült kételyek
Gyanús, ha
– a vezetésben egy személy (vagy egy kis csoport) van túlsúlyban, és nincs hatékony felügyeleti testület vagy bizottság,
– olyan összetett vállalati szerkezetről van szó, ahol az összetettség nem tűnik indokoltnak,
– folyamatosan elmulasztják kijavítani a főbb fogyatékosságokat a belső ellenőrzési rendszeren belül ott, ahol az ilyen korrekciók keresztülvihetőek,
– a számvitel és a pénzügy területén dolgozó kulcsfontosságú személyek igen gyakran cserélődnek,
– a számviteli részlegben folyamatos és jelentős a létszámhiány,
– a jogi képviselőt és a könyvvizsgálót gyakorta cseréli a cégvezetés.
Szokásostól eltérő ügyletek
Szokásostól eltérő ügyletek a különösen a fordulónap közeli, összetett ügyletek vagy számviteli elszámolások, kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek, illetőleg az olyan szolgáltatásokért folyósított kifizetések (pl. ügyvédeknek, tanácsadóknak vagy ügynököknek), amelyek összege túlzottnak tűnik a szolgáltatásokhoz képest.
Az elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyíték megszerzése terén felmerült problémák
Problémát jelentenek a nem megfelelő nyilvántartások is (pl. nem zárt feldolgozások, szokatlanul sok módosítás a könyvekben és a számlákon, nem a normális menetben rögzített tranzakciók, valamint mérlegen kívüli technikai számlák). Szintén gond, ha az ügyleteket nem megfelelően dokumentálják, például hiányzik a megfelelő engedélyezés, az egyes ügyleteket alátámasztó bizonylat, illetve a bizonylat módosítása.
Probléma az is, ha túlzottan nagy számú az eltérés a számviteli nyilvántartások és a harmadik féltől származó visszaigazolások között, vagyis nem meggyőző a könyvvizsgálati bizonyíték.
Szabályszegésre utaló jelek
Szabályszegésekre utalhatnak a következők:
– kifizetések nem részletezett szolgáltatásokra vagy hitelnyújtások tanácsadók, részesedési viszonyban álló felek, alkalmazottak vagy kormánytisztviselők részére,
– olyan értékesítési jutalékok vagy ügynöki honoráriumok, amelyek túl magasnak tűnnek a gazdálkodó szervezet által, vagy az üzletágban szokásosan fizetettekhez képest, avagy a ténylegesen kapott szolgáltatásokhoz mérten,
– vásárlás olyan árakon, amelyek lényegesen magasabbak vagy alacsonyabbak a piaci árnál,
– szokásostól eltérő készpénzes kifizetések, vásárlások bemutatóra szóló bankcsekkek formájában vagy átutalások számjeles (anonim) bankszámlákra,
– szokásostól eltérő ügyletek adóparadicsomokban bejegyzett vállalkozásokkal,
– a kapott áruk vagy szolgáltatások kifizetése más országnak, mint ahonnan az áruk és szolgáltatások származnak,
– kifizetések szabályszerű devizahatósági dokumentáció nélkül,
– olyan számviteli rendszer megléte, amely akár tervezéséből kifolyólag, akár véletlenül nem biztosítja a könyvvizsgálat számára a megfelelő ellenőrzési adatokat, vagy pedig az elegendő bizonyítékot,
– kellő felhatalmazás nélkül lebonyolított ügyletek vagy szabályellenesen rögzített ügyletek.
Természetesen a könyvvizsgáló bejelentési kötelezettsége – az egyes esetek összes körülményeinek mérlegelése és vizsgálata alapján – kizárólag a Pmt. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülésekor áll fenn. A hivatkozott standardok szakmailag segítik a könyvvizsgálókat a Pmt. hatálya alá tartozó esetek felismerésében.
