Egy éve, hogy megkezdődött – az Európai Szociális Charta ratifikációját követően – az első nemzeti jelentés előkészítése. Bár a dokumentumot megvitató tárcaközi bizottság korábban azt az álláspontot képviselte, hogy a jelentés Magyarország által nem ratifikált – a bérekről és a társadalombiztosításról szóló – cikkelyekre is kitér, azonban a nemrég napvilágra került végleges változatból mindez kimaradt. Kétségtelen tény azonban, hogy ez a gyakorlat nem ellentétes a charta II. részében foglalt 21. cikkely rendelkezéseivel.
Szerkezeti változás
A munkaadók álláspontja szerint – az egyezmény ratifikációját követő közel három év után – mind az elemző Európa Tanács, mind a Magyar Köztársaság szempontjából hasznos lett volna megvizsgálni, hogy a nem ratifikált cikkelyekkel kapcsolatos hazai gazdasági és társadalmi környezetben, továbbá a jogalkotásban bekövetkeztek-e olyan változások, amelyek az elkövetkező időben a ratifikációs eljárás sorrendjét meghatározzák. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy a nemzeti jelentés szerkezeti változásával nemcsak a munkáltatói, de a munkavállalói oldal sem értett egyet.
További fontos kérdés a nemzeti jelentés "műfajának" tisztázása. Eldöntendő, hogy a válaszadó az Európa Tanács konkrét kérdéseire konkrét válaszokat ad, vagy az adott kérdéssel kapcsolatban széles körű, nagy ívű hatáselemzést közöl. E dilemma feloldásának azért van különleges jelentősége, mert a szociális partnerek álláspontja éppen ebben a kérdésben tér el a leginkább egymástól.
A munkaadói oldal megítélése szerint helyes eljárás, hogy a kormányzat a feltett konkrét kérdésekre igyekezett konkrét válaszokat adni: figyelembe véve, hogy a beszámolási időszak 1999 augusztusától 2001 decemberének végéig tart. Ezzel szemben a munkavállalói oldal valamennyi lényeges kérdést a legszélesebb ívű társadalmi hatáselemzés módszerével közelítené meg.
A munkaadói oldal az eltelt idő alatt arra törekedett, hogy tevékenységével, információival és közvetlen gyakorlati tapasztalataival segítséget nyújtson a kormányzatnak a hazai helyzet valósághű feltárásához és bemutatásához. A munka során tehát folyamatosan közöltük szakmai észrevételeinket oly módon, hogy azokat előzetesen megvitattuk az OMT munkaadói oldalának képviselőivel, így a vélemények véglegesítésére a képviselők előzetes egyetértésével került sor. Álláspontunk szerint ez a magyarázata annak, hogy a kormányzat a munkaadók valamennyi észrevételét elfogadta, és beépítette a dokumentumba.
Az anyag tervezetének véglegesítését széles körű társadalmi vita előzte meg, amelynek legfontosabb állomása a február 15-én tartott OMT plenáris ülés volt. E tanácskozáson két kérdés kapott különleges hangsúlyt: egyrészt a nemzeti jelentés tervezete, másrészt a további munka folyamata. Ami az utóbbit illeti, a tárcaközi bizottság számára kormányhatározat teszi kötelezővé 2003 végéig annak áttekintését, hogy hazánk a charta mely további cikkelyeinek ratifikációját vállalhatja.
Többletteher nélkül
A munkaadók ezzel kapcsolatban kifejezték azt a határozott véleményüket, hogy a további ratifikáció a gazdasági élet szereplőire többletterheléssel nem járhat. Határozott meggyőződésünk ugyanis, hogy a magyar szociális jog és a szabályozási körébe tartozó társadalmi viszonyok európai normákhoz igazodó fejlesztése csak a nemzetgazdaság folyamatos, szerves fejlődése eredményeként valósulhat meg.
A munkavállalói oldal az OMT ülésén is fenntartotta eltérő megközelítését és bejelentette, hogy rövid időn belül – élve a charta által nyújtott lehetőséggel – részletes különvéleményt terjeszt elő a nemzeti jelentéshez. A szakszervezetek képviselői kifejtették: az országjelentés elsősorban és hangsúlyosan az intézményrendszert mutatja be, ugyanakkor a vállalt kötelezettségek teljesítését s annak gyakorlatát nem. A munkavállalók szerint feltétlenül kiemelendő, hogy miközben az intézményi viszonyokban is visszalépés következett be, a gyakorlat számos ponton aggályos: egyebek közt a foglalkoztatási törvény, illetve a Munka Törvénykönyve módosításai nem szolgálták a chartában vállaltak teljesíthetőségét. A további ratifikációs munka tekintetében alapvető követelmény, hogy előzetes hatásvizsgálatok készüljenek, amelyek ismeretében kellő tájékozottsággal foglalhatnak majd állást a szociális partnerek.
A következő fázisban az országjelentés nemzetközi elemzése, illetve értékelése következik, végül pedig az Európa Tanács minősíti, hogy a jelentés összeállításának megközelítése és munkamódszere – nemzetközi összehasonlításban – megfelel-e a kívánalmaknak. Összességében azonban mindenképpen megállapítható, hogy a szociális partnerek folyamatos részvétele a továbbiakban feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen, a kialakult munkakapcsolat fenntartása és fejlesztése pedig valamennyi résztvevő közös érdeke és felelőssége.
Alapdokumentum a munka világábanAz Európa Tanács által 1961-ben, Torinóban elfogadott Európai Szociális Charta az európai szociális jog alapvető dokumentuma. E nemzetközi egyezmény Magyarországon 1999 augusztusában lépett hatályba, s célja, hogy – egyebek közt – kijelölje a munka világában követendő normákat. A charta három fő részből áll: a bevezető rendelkezésekből, a részletes szabályokból, valamint a záró és a hatályba léptető fejezetekből. A bevezető rendelkezések a szociális jog alapelveit tartalmazzák – összhangban a világszerte alkalmazott nemzetközi szerződésekkel –, míg a második rész az úgynevezett részletes szabályokat foglalja össze. Ez utóbbiak közt számos olyan cikkely van, amelyek elfogadása kötelező a csatlakozó országok számára. A ratifikációban vállalt kötelezettségek teljesülésére az aláíró államok létrehozták a charta sajátos ellenőrző rendszerét, amelyet Független Szakértők Bizottságának neveznek. A vállalások teljesítéséről – kétévente – úgynevezett nemzeti jelentések készülnek. A beszámolókat először a Független Szakértők Bizottsága vizsgálja, majd jelentést tesz az Európa Parlamentnek, amely azután határoz a nemzeti dokumentumok elfogadásáról. |
