Az ellenőrzés során az adóhatóság elsődlegesen az adókötelezettségek teljesítését vizsgálja, ezen belül is azt, hogy az adózó
– maradéktalanul betartotta-e a bejelentésre, a bevallásra, a bizonylati rendre, a könyvvezetésre, a nyilvántartásra, az adatszolgáltatásra, a nyilatkozattételre vonatkozó előírásokat, valamint
– megállapította-e, illetve bevallotta-e az adót (költségvetési támogatást), azt határidőben és megfelelő összegben fizette-e meg (igényelte-e).
Az adóellenőrzésre vonatkozó általános rendelkezéseket az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) tartalmazza.
Az adóhatóság ellenőrzési jogosítványai és kötelezettségei
Igazoltatási jog
Az adóhatóság – az Art.-ban meghatározott feladatainak teljesítése érdekében – felhívhatja a magánszemélyt személyazonosságának igazolására abban az esetben, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik. Az érintett ilyenkor köteles személyazonosító adatainak hitelt érdemlő igazolására. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható azonban minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Emellett az adóhatóság más jelen lévő, ismert kilétű személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
Az igazoltatás megtagadásakor a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe. Az igazoltatás korlátja, hogy az csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat, továbbá hogy az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
Tényállás-felderítési kötelezettség
Az ellenőrzés során a tényállás tisztázása és bizonyítása az adóhatóság kötelezettsége. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. E kötelezettségének teljesítésekor az adóhatóság elsődlegesen beszerzi az ügy szempontjából lényeges iratokat (szakértői véleményeket), nyilatkozatokat, tanúkat hallgat meg, helyszíni szemlét, próbavásárlást foganatosít, próbagyártáson vesz részt, helyszíni leltározást végez, szükség esetén más adózók adatait szerzi be.
Az adóhatóság az ellenőrzést – a hatáskörébe tartozó ügyekben – az illetékességi területén folytatja le. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve azonban – az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökének engedélyével – az illetékességi területén kívül is végezhet ellenőrzést. Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni. Az ellenőrzés szükségességét, amennyiben az Art. az ellenőrzést nem teszi kötelezővé – a célszerűség és a költségkímélés figyelembevételével –, az adóhatóság vezetője határozza meg.
Értesítési kötelezettség
Az általános szabály szerint az adózót – annak megkezdése előtt – értesíteni kell az ellenőrzésről. Az Art. azonban bizonyos esetekben mentesíti a hatóságot e kötelezettség alól. Ennek megfelelően nem kell az ellenőrzésről előzetesen értesíteni az adózót, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják. Ilyenkor a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat részletezni kell. Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
A helyszíni ellenőrzés szabályai
A helyszíni ellenőrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is. A hatóság a vállalkozónál a tevékenysége folytatásának idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között végezhet helyszíni ellenőrzést. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni. A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az a munkaidején kívül is alkalmat adjon az adózó meghallgatására.
Helyszíni ellenőrzést az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet. Az alkalmazott ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel köteles igazolni. Az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van.
Próbavásárlás, leltárellenőrzés, illetve az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata esetén az előzőekben foglaltaktól eltérően az ellenőrzést akkor is meg lehet kezdeni, ha a helyszínen az adózó alkalmazottja van jelen. Az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni.
Ellenőrzési kötelezettségBizonyos esetekben az Art. kötelezi az adóhatóságot az ellenőrzés lefolytatására. Így ellenőrzési kötelezettség áll fenn, ha a vállalkozó – felszámolását vagy végelszámolását rendelték el; – elhatározta az átalakulását; – adókötelezettsége megszűnik; – jogutód nélkül szűnik meg, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke az illetékes igazgatóságot az ellenőrzés lefolytatására kötelezi. A fentieken túl kötelező az ellenőrzés lefolytatása az Állami Számvevőszék felhívására és a pénzügyminiszter utasítására, továbbá – helyi adó esetében – az önkormányzati képviselő-testület határozata alapján is. Mindemellett – az Art. kötelező rendelkezése folytán – az állami adóhatóság évenként ellenőrzést folytat le valamennyi magánnyugdíjpénztárnál. Az ellenőrzés keretében az adóhatóság vizsgálja, hogy a magánnyugdíjpénztár a bevallások és a befizetések felülvizsgálatát, a tagdíjtartozások kimutatását elvégezte-e, az aggályos adattartalmú bevallások és a tagdíjtartozások esetén a törvényben előírt intézkedéseket megtette-e. Az ellenőrzés eredményéről a vizsgálat megállapítását tartalmazó jegyzőkönyv egy példányának megküldésével értesítenie kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. |
Ismételt ellenőrzés
Az általános szabály szerint az ellenőrzéssel lezárt időszakot nem lehet újból revízió alá vonni. Azt Art. azonban erre bizonyos esetekben mégis lehetőséget ad, szigorúan meghatározva az ismételt ellenőrzés kritériumait és terjedelmét. Az ismételt ellenőrzés lehet ún. utóellenőrzés, illetőleg felülellenőrzés.
Az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot ismételt ellenőrzés alá vonhatja
– felülellenőrzés esetén és akkor, ha elrendelték az adózó felszámolását (végelszámolását), valamint, ha a vállalkozó átalakul, adókötelezettsége megszűnik, avagy egyéb módon szűnik meg jogutód nélkül (Ez utóbbi három esetben akkor, ha az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke így rendelkezik. Az ellenőrzés lefolytatása pedig kötelező, az Állami Számvevőszék arra irányuló felhívására és a pénzügyminiszter utasítására, továbbá helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata alapján.),
– ha a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását vizsgálja meg (utóellenőrzés), illetve
– ha az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt.
Felülellenőrzés
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke, illetőleg a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka utasítására a hivatal, illetőleg az országos parancsnokság elvégzi az elsőfokú adóhatóság által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének ellenőrzését, amelynek lefolytatására a helyszínen is lehetőség van (felülellenőrzés).
A felülellenőrzést – amennyiben az a korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének vizsgálatára szolgál – kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló köztisztviselőkből, illetve hivatásos állományú testületi tagokból létrehozott szervezeti egység végezheti. Felülellenőrzés folytatható le továbbá akkor is, ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert. Ez utóbbi felülellenőrzést azonban nem lehet megindítani az elévülési határidőn túl, és akkor sem, ha az elrendelése feltételeinek meglététől számított hat hónap már eltelt.
A felülellenőrzés eredményeként nincs lehetőség adóigazgatási eljárás megindítására, ha
– a felülellenőrzést megalapozó feltételek az adóhatóság alkalmazottjának fegyelmi felelősségét megalapozó mulasztására, illetőleg kötelezettségszegésére vezethetők vissza, valamint ha
– a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van.
Ellenőrzés általános megbízólevél alapján
Az általános megbízólevelet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke adja ki a megbízólevélre vonatkozó szabályok alapján, azzal az eltéréssel, hogy az nem tartalmazza az ellenőrzött személy azonosító adatait. Az általános megbízólevél tartalmazza érvényességének idejét és az adott megbízólevél alapján elvégezhető ellenőrzési cselekmények megjelölését (próbavásárlás, leltárfelvétel, adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata).
Az általános megbízólevél alapján tehát az adóhatóság alkalmazottja jogosult az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése során a vállalkozási tevékenységet folytató adózónál
-
- próbavásárlásra,
-
- leltárfelvételre, továbbá
-
- az adókötelezettségét érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatára.
Az adóhatóság alkalmazottja az általános megbízólevéllel végzett ellenőrzés megállapításait rögzíti, és közli az ellenőrzött személlyel.
Az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja az ellenőrzés lefolytatásához beléphet az üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatot kérhet, próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.
A fentiekben ismertetett szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az adózó a vállalkozását magánszemély lakásában végzi, vagy ehhez a tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe.
Jog a helyszín, gépjármű átvizsgálására – lefoglalás
Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból beszerzett adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, az illetékes elsőfokú állami adóhatóság vezetőjének határozata alapján az adóhatóság jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű átvizsgálására, valamint fuvarellenőrzésre. Ez a rendelkezés lakás átvizsgálására nem alkalmazható.
Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot – a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével – az illetékes elsőfokú állami adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
A jármű, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, illetőleg a lefoglalást, a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.
Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközkénti lefoglalására csak akkor van lehetőség, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
Az állami adóhatóságnak az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet kell felvennie. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot – ha törvény másként nem rendelkezik – annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
Az adózó jogai
Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére az állami adóhatóság másolatot készít. Az adózó által megjelölt érdek-képviseleti szerv szakértője az ellenőrzés befejezése után a megállapításokra észrevételt tehet, és ezt az iratokhoz kell csatolni.
Az adózó a fentiekben meghatározott intézkedések ellen – jogszabálysértésre hivatkozással – a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak azonban az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Elővezetés
Abban az esetben, ha
-
- az adózó, illetve képviselője vagy alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és
-
- távolmaradását megfelelően nem igazolja,
az illetékes állami adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges. Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja. Abban az esetben, ha az adózó az adóhatóság alkalmazottainak veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza az ellenőrzést, az állami adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedést kezdeményezhet.
Becslés az adóellenőrzésbenA becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Amennyiben az adóalapot becsléssel állapítják meg, úgy az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt is, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Becslés alkalmazható – a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, – ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, – ha az adóhatóság rendelkezésére álló – azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető – adat, tény, körülmény (például a nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása stb.) alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy – ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, avagy a nyilatkozattételt elmulasztotta, valamint – ha az adóalap megállapítására az általános szabályok szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról nem állnak az adóhatóság rendelkezésére adatok, iratok, más bizonyítékok, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. Becslési módszerek A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet hasonló körülmények között folytató adózók – magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Ha az adózó az általános forgalmi adót mulasztotta el megállapítani, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság azt a tényleges eladási ár, ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok alapján kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. |
Az ellenőrzés befejezése
Az adóhatóság az ellenőrzés befejezésekor megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja; ha büntetőeljárást kezdeményez, erről külön jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv az adózó azonosításához szükséges adatokat, a vizsgálat által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza. Az ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapítását az adózóval ismertetik, és a jegyzőkönyvet részére átadják. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, a jegyzőkönyvet részére kézbesíteni kell.
Az ellenőrzést az adóhatóságnak folytatnia kell, ha az adózó – jegyzőkönyvre tett – észrevételei azt indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság
-
- az adóigazgatási eljárást megindítja, illetve
-
- a hatáskörébe nem tartozó ügyben megkeresi az intézkedésre jogosult szervet.
Az adózó jogosult meggyőződni az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról, betekinteni az ellenőrzés során keletkezett iratokba, megismerni a jegyzőkönyvet és (a jegyzőkönyv átadását követő 8 napon belül írásban) észrevételt tenni.
Egyszerűsített ellenőrzés
Az adóhatóság az önadózási kötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés). Az adóbevallás felülvizsgálatáról az adózót értesíteni kell. Ha a felülvizsgálat alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót tájékoztatja.
Ha a bevallott adó, költségvetési támogatás alapja, az adómentesség, adókedvezmény, az adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti az adózót azzal, hogy ha 8 napon belül nem tesz észrevételt, megindítja az adókülönbözet megállapítására az adóigazgatási eljárást. Az egyszerűsített ellenőrzést követően az általános szabályok szerinti – az előzőekben ismertetett – ellenőrzésnek nincs helye.
képviseleti szabályokAz adóhatóság előtti eljárásban – mint általában minden más hatósági eljárás során – az adózónak lehetősége van arra, hogy ügyében helyette képviselője, meghatalmazottja járjon el. A képviselő, meghatalmazott képviseleti jogosultságát azonban az adóhatóságnak minden esetben vizsgálnia kell. Az eljárási képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények elvégzése abból a célból, hogy az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek. Ennek keretében a képviselő megteheti mindazt az eljárási cselekményt, ami az ügyfelet megilleti vagy terheli (például kérelmet nyújthat be, bizonyítékot vagy jogorvoslati kérelmet terjeszthet elő). Részt vehet továbbá azokon az eljárási cselekményeken (például tárgyalás, szemle), melyeken az ügyfél jogosult vagy köteles megjelenni. A képviselet háromféle lehet: – törvényes – amikor a képviseleti jog közvetlenül jogszabály rendelkezésére, jogszabályon alapuló hatósági rendelkezésre vagy jogszabály felhatalmazása alapján hozott szervezeti szabályzatra vezethető vissza; – meghatalmazáson alapuló – az adózó él azzal a jogával, hogy más személy útján vegyen részt a közigazgatási eljárásban, továbbá – kirendelésen alapuló – ez a kirendelt ügygondnok. Előfordulhat, hogy a képviselő érvénytelen meghatalmazással jár el. Ilyenkor az általa tett jognyilatkozatból a képviseltre (meghatalmazóra) nem hárulnak sem jogok, illetve annak alapján nem terhelik kötelezettségek sem, az adóhatóság a nyilatkozatot eljárása során nem veheti figyelembe. Az adóhatóság tájékoztatja az adózót az érvénytelenségről, valamint arról, hogy az érvénytelenséggel érintett jognyilatkozatot az adózó pótolhatja, figyelemmel a késedelmes, hibás teljesítés jogkövetkezményeire. Ha a képviseletet ügyvéd látja el, úgy a meghatározott alakhoz kötött ügyvédi meghatalmazás becsatolása szükséges. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 26. §-a szerint az ügyvédnek adott meghatalmazás – mint teljes bizonyító erejű magánokirat – csak akkor érvényes, ha azt írásba foglalták, és azt mind a megbízó, mind az ügyvéd saját kezűleg aláírta. Ha pedig a megbízó írni, olvasni nem tud vagy nem képes, a meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte. A jogtanácsosok meghatalmazottkénti eljárásával kapcsolatban ki kell emelni, hogy a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján külön jogszabályok korlátozhatják a jogtanácsosok tevékenységét. Az Art. 76. § (2) bekezdését – mint az adóigazgatási eljárásban meghatalmazottként igénybe vehető személyeket taxatíve felsoroló jogszabályhely – is ilyen korlátot szabó normának lehet tekinteni, mivel a jogtanácsost nem említi meghatalmazottként igénybe vehető személyként. A jogtanácsosok eljárhatnak azonban az adóigazgatási eljárásban jogszabályon alapuló képviseleti jogosultság birtokosaként, ha a képviselt adózóval munkaviszonyban állnak. Az idézett, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 7. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli azt a szervezetet, ahol alkalmazásban áll. Ezt támasztja alá az is, hogy a tvr. végrehajtási rendeletének [7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet] 12. § (1) bekezdése szerint ebben az esetben a jogtanácsos képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolvány tanúsítja, amely többek között tartalmazza a jogtanácsos munkaadójának nevét. Ennél a képviseleti formánál lényeges, hogy nem magánszemély adózót könyvelő, könyvelőiroda az adóigazgatási eljárásban nem képviselheti. Ez azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha a könyvelő törvényes képviselőként jár el. Felszámolás, végelszámolás esetén a gazdasági társaság törvényes képviselője a felszámoló, illetve végelszámoló, így kizárólag csak az általa kiállított meghatalmazást lehet elfogadni el, ha nem személyesen jár el. A felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti az adózó kötelezettségeit, illetve gyakorolja az adózót megillető jogokat [Art. 9. §-ának (4) bekezdése]. Az Art. 7. §-ának (1) bekezdése alapján iratbetekintésre az adózó és az Art. 25. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősként adó megfizetésére kötelezett személy jogosult. Természetesen az adózó képviselője is jogosult iratbetekintésre, amennyiben képviseleti jogosultságát igazolta. Az Art. rendelkezése szerint a külföldi székhelyű vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására kötelezett, vagy egyébként ilyennel rendelkezik. Ilyenkor az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózókat megillető jogokat, és nem személyes eljárás esetén ő jogosult a meghatalmazás kiállítására is. Mivel az önadózási szakaszban az Art. a nyilatkozattételnél, illetve a tanúvallomás megtételénél kizárólag személyesen teljesíthető kötelezettséget ír elő, így ebben a két esetben nincs lehetőség arra, hogy az adózó helyett képviselője, meghatalmazottja járjon el |
