Pesszimista cégek

A vállalkozások egyre több fenntartással tekintenek jövőbeni helyzetükre – derült ki a GKI Gazdaságkutató Rt., valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) közös, közel hatszáz cég válaszai alapján készült felméréséből. A gazdálkodók már a korábbi, tavaszi megkérdezés során is kedvezőtlenebbnek ítélték kilátásaikat, mint az előző évben, a mostani felmérésben azonban a pesszimizmus erőteljesebb.

A vállalkozások körében – évenként kétszer – elvégzett felmérés képet ad arról, hogy a vállalatok miként ítélik meg saját pozícióikat és a gazdaság egészének helyzetét; mit terveznek termelésük, beruházásaik s a foglalkoztatottak létszámának alakítását illetően, s melyek a gazdálkodásukat nehezítő tényezők. A felmérés többéves tapasztalatai azt jelzik, hogy a vállalkozások szándékaiból jól jelezhetők előre a várható gazdasági folyamatok.

Mérsékelt növekedés

A legutóbbi, a múlt év őszén elvégzett felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a vállalkozások 2001-re – a különböző gazdaságkutatókkal megegyezően – 4 százalékos növekedést prognosztizáltak. Ez ugyan valamelyest elmaradt a tavaszi felmérésben általuk becsült értéktől, de nem mutatja a helyzet drasztikus romlását. Rendkívül pesszimisták viszont a 2002-re vonatkozó előrejelzéseikben, ugyanis a termelés 2-3, illetve a kivitel 6-7 százalékos növekedését s a beruházások stagnálását tartják valószínűnek ebben az évben.

A vállalkozások növekedési szándékainak visszafogottságát az is jelzi, hogy 2001 első kilenc hónapjában alig feleannyi bankhitelt vettek fel, mint az előző év ugyanezen időszakában. A hitelfelvételi kedv annak ellenére csökkent, hogy tőkeellátottsági helyzetükben – legalábbis a felmérésben részt vevő vállalkozásoknál – nem következett be lényeges változás. A cégek 17 százaléka továbbra is súlyos tőkehiánnyal küzd, míg 44 százalékuk úgy véli: kisebb tőkebevonással hatékonyabb gazdálkodásra lennének képesek.

A mostani felmérés legérdekesebb és egyben legjelentősebb tanulsága, hogy – eltérően minden korábbi felméréstől – az exportra termelő, a külföldi tulajdonú, illetve a nagyvállalatok az átlagosnál pesszimistábbak. Az elmúlt évek felmérései során ezek a vállalkozások derűlátóbbak voltak az átlagnál, így pesszimizmusuk többszörösen is figyelmeztető jel.

Az exportorientált vállalkozások helyzetének romlása komoly veszélyt jelent a gazdaság jövőbeni növekedésére. Annál is inkább, hiszen az elmúlt hét évben a magyar gazdaság fő húzóerejét a kivitel dinamikus növekedése jelentette. Az ipar teljes értékesítésének ma már több mint a felét (a múlt év első félévében 52,9 százalékát) az export teszi ki, így a gazdaság kiviteli teljesítményének alakulása alapvetően meghatározza a termelés bővülésének lehetőségeit is. A világgazdaságban, és azon belül is a legfontosabb piacainkon tapasztalható romló konjunktúra már 2001 eleje óta érezteti hatását, a kivitel dinamikája hónapról hónapra csökken.

Kedvezőtlen jelzés

Ebben a helyzetben váratlan és a gazdasági folyamatokat tekintve igencsak ellentmondásos lépés volt – pusztán az inflációs célokat szem előtt tartva – ugrásszerűen kiszélesíteni a forint árfolyamának ingadozási sávját. Az intézkedés nyomán a forint több mint tízszázalékos felértékelődése az exportra termelő magyar kis- és nagyvállalatoknál komoly veszteségeket okozott, csökkentette exportérdekeltségüket, növelte e tevékenység kockázatait.

Nagyrészt a forint erősödésének hatására az exportértékesítés árai az elmúlt 12 hónapban 1,3 százalékkal csökkentek, miközben a belföldi értékesítés áremelkedése 8,3 százalékot tett ki.

A külföldi érdekeltségű cégek szokatlanul pesszimista helyzetmegítélése ugyancsak kedvezőtlen jelzés. Magyarországon ugyanis e vállalati kör állítja elő a GDP felét, teljesíti az export több mint 75 százalékát, s e cégkörben valósul meg a beruházások közel 60 százaléka. Az elmúlt évtizedben évenként beáramló 1,5-2 milliárd dollár értékű külföldi tőke meghatározó szerepet játszott a külső egyensúlyi helyzetünk javításában. Mindebből következően alapvető gazdasági érdek az ország tőkevonzó képességének megőrzése. 2001-ben a Magyarországra áramló külföldi tőkén belül a részvény vagy egyéb tulajdonosi részesedés formájában beérkezett tőke elmarad az előző éviektől, és az éven belül is csökkenő tendenciájú. (A tőkebeáramlás összevont adatai mindezt kevéssé mutatják, mivel ezzel egyidejűleg nőtt a tulajdonosi hitelek formájában beérkező külföldi tőke.) Ugyanakkor a környező országokba dinamikusan növekvő tőkebeáramlás azt jelzi, hogy a külföldi befektetők érdeklődése nem lanyhult a térség iránt. Ez akár figyelmeztető jel is lehet a gazdaságpolitika irányítói számára. A vállalati felmérések egyértelmű következtetése, hogy a külföldi tőke "közérzetének" – hasonlóan a magyar vállalkozásokéhoz – az egyik legfontosabb meghatározó tényezője a gazdálkodás működési feltételeit befolyásoló gazdaságpolitika kiszámíthatósága. Minden váratlan beavatkozás bizalomvesztéssel, a vállalkozások "közérzetének" romlásával jár.

A nagy – 300 főnél többet foglalkoztató – cégek pesszimizmusára jó okot adtak a múlt év októberig regisztrált eredményei. Exportértékesítésük az év első nyolc hónapjában elmaradt a nemzetgazdaság összes exportjának növekedési ütemétől, és az előző évhez képest mindössze 10 százalékkal bővült, belföldi értékesítésük pedig 4 százalékkal csökkent.

Leépítések várhatók

Nem véletlen, hogy míg a felmérés szerint a cégek többsége nem tervezi a foglalkoztatottak számának csökkentését, a 300 fő feletti cégek jelentős létszámleépítést prognosztizálnak. Az elbocsátások – a felmérésben jelzett szándékok szerint – elsősorban a szakképzetlen dolgozókat érintik. S bár az interjú kérdései között nem szerepelt ugyan, de az MGYOSZ egyéb vizsgálatai alapján egyértelmű, hogy az alacsonyabb képzettségűek elbocsátásának nem elhanyagolható oka a minimálbérek ugrásszerű, két év alatt közel 100 százalékos megemelése.

A nagyvállalatok helyzetének alakulása kihat a várható gazdasági növekedésre. Jelenleg ezek a cégek adják az ipari termelés közel 70, az ipar exportjának pedig 80 százalékát. Köztük több jelentős magyar tulajdonú cég is van, amelyek helyzetének stabilizálására mindeddig nem fordított figyelmet a gazdaságpolitika. A Széchenyi-tervből és annak "Széchenyi-plusz" elnevezésű kiegészítéséből nemcsak a gazdaság jelentős területei és húzóágazatai, de jellemzően a nagyvállalatok is kimaradtak. Holott a gazdaságban betöltött jelentős szerepük miatt – különösen egy recessziós időszakban – nagyobb odafigyelést érdemelnének. A helyzetfeltárás érdekében az MGYOSZ részt vesz egy, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából elindult munkában, amelynek célja felmérni a nagyvállalatok gazdálkodását nehezítő feltételeket, s javaslatokat kidolgozni a kormányzat számára.

A nagyvállalatok átlagosnál borúlátóbb helyzetmegítélésével ellentétben a belföldi piacra termelő kis- és közepes vállalkozások (kkv) optimistábban ítélik meg helyzetük jövőbeni alakulását.

Derűlátó "kicsik"

Derűlátóbb várakozásaikat alátámasztják a háromnegyed éves tényadatok is: termelésüket – szemben a nagyvállalatok 3 százalékos bővülésével – 13 százalékkal növelték, belföldi értékesítésük pedig 8 s exportjuk 25 százalékkal növekedett. A kkv-szektor szerepének növekedését a gazdaságban akár pozitív folyamatként is értékelhetnénk, ha az nem a nagyvállalatok növekedésének visszaesésével egyidejűleg, nagyrészt annak révén következett volna be.

A belföldi piacra termelők helyzetének további alakulása szempontjából ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy 2001-ben megtorpant az ipar belföldi értékesítése: míg 2000-ben az ipar 10 százalékkal tudta bővíteni belföldi eladásait, ez év első nyolc hónapjában mindössze egy százalékkal. Úgy tűnik, mindeddig kevés sikerrel járt az az egy-másfél éve jól érzékelhető gazdaságpolitikai törekvés, hogy a növekedés fő húzóerejének szerepét a belső felhasználás vegye át.

Régiós különbségek

További kedvezőtlen tendencia, hogy az ország különböző területein jelentős különbségek tapasztalhatók a növekedési ütemben. A KSH területi adatai szerint a visszaesés a Nyugat-Dunántúlon volt a legnagyobb: e régióban – a korábbi dinamikus növekedéssel szemben – az idén 7,1 százalékos csökkenés következett be. Ezen belül Győr-Sopron megyében az előző évi 30 százalékos növekedéssel szemben 2001 első félévében 10,6 százalékkal mérséklődött a termelés. De súlyosan érintette a romló konjunktúra az ország mindazon területeit is – Közép-Dunántúl, Közép-Magyarország –, ahol a korábban gyors felfutást mutató iparágak – informatika, járműipar – megtelepültek. Csak mérsékelten csökkent, stagnált vagy éppen gyorsan növekedett viszont a termelés azokban a régiókban, ahol a világgazdasági dekonjunktúra által kevésbé érintett, illetve a belföldi keresletre termelő ipari üzemek dominálnak.

Az egyes régiók helyzetében bekövetkezett változás leginkább a 2002-re vonatkozó beruházási szándékokból olvasható ki. A nyugat- és dél-dunántúli cégek válaszaiból csökkenő, a közép-dunántúliakéból csak alig növekvő beruházási tevékenység olvasható ki. Egyedül az észak-magyarországi társaságok tervezik beruházásaik viszonylag gyors, 10 százalékos növelését.

S hogy mi lehet a tanulsága egy ilyen felmérésnek a gazdaságpolitika számára? Elsősorban az, hogy a vállalkozások pesszimista várakozásainak ismeretében minél hatékonyabb anticiklikus ellenszerekre van szükség. Ilyen eszköz lehetne – egyebek közt – az áfakulcsok mérséklése, illetve az élőmunka költségeinek a csökkentése. Egy bizonyos: a vállalkozások s azok érdekképviseletei számos olyan kormányzati lépésre tudnának javaslatot tenni, amelyek – javítva a cégek működési feltételeit – gyorsan és hatékonyan fejtenék ki anticiklikus hatásukat, mérsékelve a növekedés visszaesését.